Brexit.
Mivel a referendum nem ügydöntő, ezért most egy olyan érdekes helyzet jött létre, amit egy pikáns viccel lehetne jellemezni.
Idős házaspár nemi aktus alatti kommunikációja:
♥ Szerinted bent van? – kérdi a férj.
♥ Nincs! – hangzik az asszonytól az elégedetlen válasz.
♥ Érdekes! Kint sincs!
Vagyis az angolok még tagjai az Európai Uniónak, az EP –ben ülő képviselőik teljes értékű szavazatot adhatnak le, 
ugyanakkor a megszavazott döntést – amennyiben parlamentjük a kilépés mellett foglal majd állást – nekik nem kell végrehajtaniuk adott esetben! Olyan ez, mint ultiban a kibic működése: akármit is mondhat, ha valami rosszul sül el, annak anyagi kockázatát nem ő viseli. És ez az állapot akár hónapokig fennmaradhat! Mivel David Cameron lemondott, idő kell az új miniszterelnök megválasztásához, akire hárul majd az EU –ból történő esetleges kilépés levezénylése. Mivel Britannia unitárius állam, ezért magát a kilépési szándékot végig kell futtatni mind a négy ország – Anglia, Wales, Skócia, Észak-Írország – saját parlamentjén is, mielőtt a javaslat az Alsóház, illetve a Lordok Háza elé kerül. Már most is látható, pl. a skótok, írek (látszólag) nem akarnak elszakadni az uniótól, ezért lesznek még ott viták rendesen, sőt az sem kizárt, hogy a britek – szembe menve a „népakarattal" – végül is nem hagyják el az uniót!
Ha már a „népakaratnál" tartunk, az egész népszavazási hercehurca egy megrendezett, előre eldöntött eredményűnek tűnik számomra, még akkor is, ha azért fogadni nem mertem volna a Brexit támogatók győzelmére. Ugyanis az utóbbi két évben mesterségesen felkeltették az idegenellenes hangulatot, pont abban az országban, amely a legtöbb bevándorlót importálta a korábbi gyarmatokról – igaz őket gondosan megválogatva – és ennek segítségével érték el azt a gazdasági szintet, ahol most járnak. Vagyis a munkaerőimport mérhető gazdasági haszonnal járt, minden állampolgáruk számára. Semmi nem indokolja, hogy az évtizedeken át tartó együttélés a gyarmatokról származókkal, most visszájára – idegen ellenes hangulatba – forduljon, pedig a népszavazás eredményének ilyetén alakulását elvileg az Európát ért migráns invázió nagyon nagymértékben befolyásolta. Ha végig gondoljuk, a franciák már Calais-nál, azaz saját területükön sikerrel tartóztatták fel az új keletű bevándorlókat, így óvva meg Nagy-Britanniát egy terjedelmes migráns rohamtól, vagyis ők nem tapasztalták meg azt a „kultúrát", amit viszont sikerült a kölnieknek szilveszterkor. Az idegenellenesség mesterséges felkeltésére a legjobb példa talán a kelet-európai, valóban csak dolgozni akaró, munkavállalókat érő inzultusok. (Itt tekintsünk el a cigány származású élősködőkkel szembeni gyűlölettől.)
Az unión belül leginkább az Egyesült Királyság képviselte és képviseli az amerikai érdekeket, és ebben partnerekre talált a V4 –ekben (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia) és a Balti államokban. Amennyiben a britek mégis kilépnek az unióból, ezek az országok úgy maradnak egyedül az amerikai érdekek képviseletével, hogy közben csökken a rájuk jutó uniós támogatás mértéke, – hiszen Németország után Nagy-Britannia a második legnagyobb nettó befizető a közös kasszába – de cserébe az USA –tól nem kapnak semmit, legfeljebb katonákat. Tovább tetézheti bajukat, ha az Angliában dolgozó honpolgáraiknak haza kell majd esetleg térni – ha fokozatosan is – a megvalósuló Brexit hatásai miatt. Így a kormányoknak egyre nehezebb lesz megmagyarázniuk belföldön az amerikai érdekérvényesítésben játszott szerepüket, vagyis ez politikai földrengésekhez is vezethet ezekben az országokban! Németország pedig még rá is fog játszani erre a lehetőségre. Ezért túlságosan elhamarkodottnak tartom Varga Mihály ötletét, mely arra irányul, hogy az európai piacról esetleg kiszoruló brit cégeket hazánkba csábítsa! Ilyen nézetek hangoztatásával talán még meg kellene várni miként is alakul az unió közeli jövője! Mondom ezt azért is, mert nagyon is félő, hogy a Brexit kapcsán, a felszínen tetten érhető brit, kontra brüsszeli, merkeli szembenállások nem valósak! Ez csak álca! Nézzük mi várható, ha az Egyesült Királyság kilép az unióból?
♦ A közös költségekhez való hozzájárulás csökken, így jelentős mértékben csökkenek az úgymond uniós támogatások is, mindazok felé, akik állítólag az unió haszonélvezői. (Ezek közé tartoznánk mi is!)
♦ Az amerikai érdekek képviseletét a V4 –ek és a Balti államok veszik át, akik azt gondolják zsarolási pozícióba kerülnek. (De nem!)
♦ Németország lesz az unió politikai- és gazdasági irányvonalának immáron egyetlen meghatározó tagja, és diktátumokkal „kormányoz".
♦ Gyarmati létünk állandósul, pontosabban elmélyül.
Mit „kap" az Egyesült Királyság?
♦ Visszanyeri politikai- gazdasági függetlenségét a brüsszeli eszement döntésekkel szemben.
♦ Az EU irányába történő feleslegesnek ítélt kiadásait megtakarítja.
♦ Nem kell elfogadnia a kötelező betelepítési kvótát, azaz a Kalergi terv végrehajtása alól felmentést kap. (Különben úgy is van ott már nem európai fajtából éppen elég!)
♦ Gazdasági kapcsolatai az unió országaival ugyan átmenetileg csökkennek, de saját kézbe vett gazdaságirányításuk ezt már rövidtávon kompenzálja.
♦ A kelet európai országokból bevándorló munkavállalók arányát először megállítja, majd fokozatosan csökkenti, mely helyébe szintén szakképzett munkaerőt kap – megfelelő válogatás után – a volt gyarmatokról, illetve a korábban az országból távozó jól képzett angol állampolgárok visszatérnek.
Mit kap az EU, pontosabban Németország?
♦ Megszabadul egy – szerinte – kerékkötőtől.
♦ Visszanyerni reméli az irányítást a V4-ek és a Balti államok felett.
♦ Az Egyesült Királyságból kényszer hatására lassan-lassan visszaáramló kelet-európai képzett munkaerőt a németek vehetik fel addig, amíg a javarészt saját nyelvén is analfabéta migráns áradatot megfelelően kiképzik és alkalmazzák. (Ez utóbbi csak pc. remény, a realitástól olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől!)
♦ A lecsökkent uniós pénzek elosztásával a renitens tagállamokat meg tudják leckéztetni, ha kell politikai változásokat tudnak ezzel előidézni Kelet-Európában.
♦ Az USA által előírt, gazdaságukra nehezedő nyomás csökkenését remélik. (Tévesen!)
Amiben együttműködnek addig, amíg Nagy Britannia hivatalosan nem jelenti be a kilépési szándékát az unióból:
♦ Brit segítséggel el fogják fogadni az USA és az EU közötti szabadkereskedelmi egyezményt, amit jelenleg a franciák és egyes német körök elleneznek!
♦ Brit segítséggel el fogják fogadni a kötelező betelepítési kvótát. (Ez ugyanis az angolok számára úgysem lesz már kötelezően végrehajtandó!)
♦ Brit segítséggel meg fogják állapítani annak az árát, ha valamely tagország nem lenne hajlandó „menekülteket" befogadni.
♦ Megszülethet a közös európai hadsereg, amit eddig a királyság ellenzett. (A britek csak tartózkodni fognak a szavazáson, de vétóval nem élnek.)
♦ Német és francia fegyverekkel szerelik fel a közös haderőt.
A fentiekért cserébe a britek akkor is megtalálják számításukat, ha mégsem lépnének ki az unióból, legfeljebb majd a különleges státuszú társult állam jelzőjét kapják, de többnyire ugyanazt elérik, mintha kilépnének.
A fentieket összefoglalva:
♦ Szó nincs arról, hogy Nagy Britannia már kilépett volna az unióból! Ezt még hivatalosan nem jelentették be, és várhatóan legfeljebb csak hónapok múlva fogják. (Ha egyáltalán be fogják jelenteni!)
♦ Egyfelől az Európai Unióból való kilépés „demokratikus" lehetőségének megvillantásával, pusztán csak az uniót- és ezen keresztül a leendő világkormányt ellenzők erejét akarták/akarják felmérni, hogy megfelelő ellen stratégiát dolgozhassanak ki ezek felszámolására, semlegesítésére. { Cion bölcseinek jegyzőkönyvei 19. jegyzőkönyv: „A zendülésre való uszítás semmi egyéb, mint amikor az öleb megugatja az elefántot. Olyan kormány szemszögébõl nézve, amely jól meg van szervezve – nem ami a rendõrséget, hanem ami a közvéleményt illeti -, az öleb csak azért ugat az elefántra, mert nem ismeri annak erejét és jelentõségét. Elegendõ szemléltetõ példával megmutatni kettõjük viszonylagos jelentõségét, s az ölebek máris abba fogják hagyni az ugatást, és farkukat fogják csóválni, mihelyt meglátnak egy elefántot."}
♦ Másfelől: a „népszavazás" előtti kampányban már kellő hangsúlyt kapott, hogy a brüsszeli vezetők alkalmatlanok a feladatuk elvégzésére. (Ez amúgy teljesen igaz, de szándékosan már kinevezésükkor is tudottan azok voltak!) A Brexit után, most ugyanezt hangoztatják szerte Európa politikusai, pl. csehek, hollandok, osztrákok, stb. Vagyis ezt helyezték folyamatba: { Cion bölcseinek jegyzőkönyvei 10 jegyzőkönyv: „Kényurunk elismerésére sor kerülhet már az alkotmány lerombolása elõtt is; ez akkor fog bekövetkezni, amikor a nép, miután a végsõkig kifárasztotta uralkodóinak – általunk elõidézett – szabálytalankodása és tehetetlensége, így fog felkiáltani: "Távolítsátok el õket és adjatok nekünk egyetlen világuralkodót, aki egyesít minket és megszünteti a viszályok okait – a határokat, a népi hovatartozást, a vallásokat, az államadósságokat -, ki békét és nyugalmat ad nekünk, melyet nem találhatunk meg mostani uralkodóink és képviselõink alatt."} Azaz felerősödik, az un. világkormány felállításának előkészülete.
*
Az a véleményem, hogy a kontinentális Európa teljes legyengítését, muszlimmá válását az unió majdani különleges státuszú társult tagállamából, az akár katonailag is jól védhető Egyesült Királyságból fogják – merkel egy-két éven belüli bukása után – felügyelni, és politikailag-, gazdaságilag irányítani!