TALÁN ÉRDEKES LEHET...

„1944 szeptember végén, október elején a magyar hadsereg kötelékében harcoló első páncélos hadosztály Sarkadon állomásozó csoportja a környék falvaiban letartóztatta azokat, akikről azt feltételezték, hogy valamilyen formában együttműködtek az oroszokhoz átállt románokkal. 50 embert fogtak el, romákat és nem romákat vegyesen. Köztük volt a helyi pap is. A cigányok bűne a visszaemlékezők szerint az volt, hogy ételt fogadtak el a beérkező katonáktól."

(Emlékezz! Sortűz a cigányságra, forrás: HVG 2014.10.05 cikk részlete).
A szerző a továbbiakban beszámol a romák kiválogatásáról és kegyetlen kivégzésük körülményeiről. Hm! Aki együttműködik a háborúban az ellenséggel, az áruló, de aki ételt fogad el tőle, az azonnali golyót érdemel? Én ezt, "így" nem hittem el. Utánanéztem és igazam lett.

Hosszasan töprengtem, hogy foglalkozzak-e a cikkben foglaltak elemzésével - nem kívánva sebeket felszakítani vagy bárkit is megbántani - míg végül arra jutottam, hogy megírom a részrehajlás nélküli igazságot, a névtelenségbe burkolózó HVG - újságíró helyett.

Ahhoz, hogy az egykori borzalmas eseményhez eljussunk, úgy az időben legkevesebb, hogy néhány hónapot vissza kell, hogy menjünk...Románia 1944. augusztus végén - addigi szövetségeseit elárulva - a Szovjetunió oldalára áll. A véres harc számtalan áldozattal járt. A románok Magyar-Remetén válogatás nélkül gyilkolták le a magyarokat, de Gyantán is ugyanezt tették, majd átlépik a „Trianoni-magyar határt", Nagyszalontán.

„A győztesek Nagyszalontán se voltak kíméletesek. Szeptember 26-án elesik Nagyszalonta. A magyar város lakosainak több mint fele Sarkad irányába menekül. A maradó polgárok próbálják megelőzni az erőszakot és fosztogatást, egyesek védekezésül cigány zenével, kenyérrel, sóval, fehér zászlós küldöttséggel fogadják a hadsereget. Élelemmel, gyümölccsel kínálják a katonákat.

Az orosz és román katonák feltörik a szeszgyárat, tömegesen lerészegednek, több napra elszabadul a nemi erőszak és a fosztogatás. A rettegő helyi lakosok közül többen öngyilkosságot követnek el. Az üzleteket feltörik, árujukat szétszórják az utcán. A holmik későbbi összeszedésében részt vesznek a környező román településről bekocsizó parasztok, a helyi lumpenek és szegények."

Kötegyánon és a környező községekben is megpróbáltak az ellenséggel „békülni", de reménytelen volt. A román és orosz katonák mindent kifosztottak, erőszakoltak, és amit lehet, azt elloptak.

Szeptember 30-án, azonban fordul a hadiszerencse és az első Magyar Páncélos Hadosztály visszafoglalja a fentebb említett területeket. A kémelhárításuk tudomására jutott, hogy a helyi lakosság - közöttük a romák is - „barátkoztak" az ellenséggel. Azokkal a románokkal, akik néhány napja magyar falvakat pusztítottak, magyar embereket öltek. Valóban, kb 60 embert összetereltek a csendőrök és Sarkadon kezdődött meg a veréssel egybekötött kihallgatás. Harmadukat (cigányokat, de bizonyosan volt közöttük egy-két nem cigány is!) találták bűnösnek, és a dobozi temetőben kegyetlen módon legéppuskázták őket s, hogy biztos legyen a dolog, még néhány kézigránátot is dobtak áldozataikra...

Nem ment fel senkit, hogy háború volt, egyetlen áldozat is sok.  Az igazság, azonban mindenkinek legyen elég! Magyarország német megszállásáig (1944. március 19.) egyetlen romát vagy zsidót sem vittek el koncentrációs táborokba. Rengeteget mondhatnék, írhatnék még... 74 esztendő múlt el. Apáinknak vagy nagyapánknak, ha bűne vagy dicsősége volt; azért nem mi felelünk, nem mi dicsőülünk! Nem szabad belekevernünk a jelenbe a múltat! A romák Parajmos-emléknapján, egy esztendőben egyszer, magam is meghajtom a fejemet, a háború ártatlan áldozatai előtt.

Valamilyen úton-módon meg kell oldani a roma-kérdést, amely a rendszerváltás óta mostohává lett, vagy félresikerülhetett?  A cigány embereknek viszont, muszáj alkalmazkodniuk a többségi társadalomhoz, hogy létrejöhessen egy mindkét fél részére elfogadható megegyezés, hogy békességben tudjon együtt élni; magyar és roma! Mert a cél a hírig helyett, ez lenne!

Zetényi-Csukás Ferenc Horthy Miklós Társaság elnök

Beküldte: Kunavar