A lenti eszmefuttatáson mindnyájunknak érdemes elgondolkodni...

Az alábbiakat Ben Stein írta és olvasta fel a CBS rádió vasárnapi kommentárjában.

Bevallom:

Zsidó vagyok és mindenegyes ősöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem, ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat, Karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék különböztetve. Ezek a fák azok, amik: Karácsonyfák.

S egyáltalán nem zavar, amikor az emberek 'Boldog Karácsony'-t kívánnak nekem. Nem gondolom, hogy megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni. A tény az, hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva az egyik forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibu-ban. Ha az emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a Menorah néhány száz yardnyira arrébb.

Nem szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem gondolom, hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények. Gondolom, az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások időszakaiba. Fogalmam sincs, honnan származott ez az "Ünnepi Fa"ötlet, miután Amerika kifejezetten ateista ország.

Vagy akár kifejezhetem másképp is: honnét jött az ötlet, miszerint imádnunk kell a hírességeket, de tilos Istent imádnunk? Viszont sokan vagyunk akik elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hova lett az az Amerika, amit mi ismertünk...

Billy Graham (a prédikátor) lányát interjúvolták az Early Show-n és Jane Clayson (a riporter) ezt kérdezte: 'Hogyan lehetséges, hogy Isten engedte, hogy ilyesmi (Katrina hurrikán) megtörténjék?' Anne Graham egy rendkívül mélységes és éles elméjű választ adott. Azt mondta, 'Úgy hiszem, Isten mélyen elszomorodott emiatt, ahogy mi is, de évek óta mondjuk Istennek, hogy takarodjék ki az iskoláinkból, takarodjék ki a kormányzatunkból és takarodjék ki az életünkből. S mivel, úgy vélem, Ő egy igazi Úriember, végül csendben kihátrált. Hogyan várhatjuk el Istentől, hogy áldását adja ránk és védelmezzen minket, ha mi azt követeljük Tőle, hogy hagyjon minket békén?'

A legutóbbi események fényében... terrorista támadások, iskolai lövöldözések, úgy gondolom, hogy ez akkor kezdődött, amikor Madelaine Murray O'Hare (megölték, tetemét néhány éve találták meg) arról panaszkodott, hogy nem akar imádkozást az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben van. Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát az iskolában. A Biblia mondja: ne ölj; ne lopj és szeresd felebarátodat, mint tenmagad. És mi azt mondtuk, rendben van.

Aztán Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenyítsük gyerekeinket, amikor csintalankodnak, mert kicsiny személyiségük eltorzul és meglehet, hogy megrongáljuk önbecsülésüket (Dr. Spock fia öngyilkos lett). Azt mondtuk, egy szakember kell, hogy tudja, miről beszél. És mi azt mondtuk, rendben van.

Most meg azt kérdezzük magunktól: miért van az, hogy

- a gyerekeknek nincs lelkiismeretük,

- miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz,

- és miért nem zavarja őket, ha idegeneket ölnek, akár osztálytársaikat, vagy önmagukat?

Valószínű, ha hosszan és elég keményen elgondolkodunk ezeken, lehet, hogy végül is rájönnénk. Úgy vélem, nagy része van ebben, annak, hogy 'AZT ARATJUK, AMIT ELVETÜNK'.

Vicces, milyen egyszerű az embereknek megvetniük Istent, aztán azon csodálkozni, hogy miért halad a világ a pokolba.

Vicces, mennyire elhisszük, amit az újságok mondanak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.

Elgondolkodtató, hogy email-en küldünk 'vicceket', amelyek aztán futótűzként terjednek, de ha üzeneteket kezdünk küldeni, amelyek az Úrra vonatkoznak, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt megosztják azokat.

Elgondolkodtató az is, hogy fajtalan, durva, vulgáris és obszcén cikkek mennek át szabadon a világhálón, de nyilvános vita Istenről tilos az iskolákban és a munkahelyeken.

Tetszenek már nevetni?

Vicces, ha ezt az üzenetet netán továbbítod, szelektálsz: nem küldöd sokaknak a címlistádon, mert nem vagy biztos, miben hisznek, vagy éppenséggel mit gondolnak rólad, hogy ilyesmit küldesz.

Ugyancsak vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, amit mások gondolnak rólunk, mint amiatt, hogy Isten mit gondol rólunk.

Küldd tovább, ha úgy gondolod, van értelme: mindenkinek.

Ha nem, csak dobd el... senki nem fogja tudni, hogy így tettél.

De, ha kidobod ezt a kis elmefuttatást, ne dőlj hátra a székedben és panaszkodjál arról, milyen rosszul alakul a világ.

Megbecsüléssel, őszintén és tisztelettel,

Ben Stein

Beküldte: Teleki István