A hétvégén rendezik meg ugyanis a székely szabadság napjátt. Területi, kulturális és személyi autonómiát, a magyar anyanyelvünk egyenjogúságát, valamint a nemzeti jelképeink szabad használatát szeretnék elérni. A székely szabadság napjáról tudni kell, hogy a Székely Nemzeti Tanács 2012. január 6-i határozata alapján, egy minden év március 10-én megtartott emléknap, ez a székelység összetartozásnapja.
A célkitűzések világosak: minden kisebbségi problémánkra megoldást csak az autonómia jelent Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke szerint, aki az olaszországi Dél-Tirol autonóm tartományt hozta fel példának. Mint magyarázta, Dél-Tirol, mielőtt autonóm tartománnyá vált volna, elöregedő, elszegényedő hegyvidéki falvak összessége volt, ahol az osztrák közösséget a megszűnés fenyegette.
Sok résztvevőre számítanak, Székelyföld és Erdély hat nagyobb városából indít buszokat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt a március 10-én Marosvásárhelyen megszervezendő székely szabadság napjára.
Egyébként vasárnap 16 órai kezdettel Budapesten a Hősök terén is lesz rendezvény, melyen többek között fellép az Ismerős Arcok is.
Talán azt gondolhatnánk, sok újat nem lehet írni a témáról, azon túl, hogy leírjuk, minden lehetséges eszközzel támogassuk a székely autonómia ügyét. De vajon, amikor ezt mondjuk, nem csak egy önnyugtató formalitás az egész? Nagyon gyakran hallani különböző fórumokon, az „úgy sem lehet" kezdetű mondatokat. A minap éppen olvastam ilyen hangokat egyik publicisztikám alatt, mely azt pedzegette, kell-e tartani a cigány szeparatizmustól. Nos, voltak, akik szerint nem kell, „mert ez már egy eldöntött tény". Mint ahogy sajnos mi, magyarok, hajlamosak vagyunk az önsajnáltatásra, a kesergésre, és legyintünk, „nem lesz soha székely autonómia". Ez csupán egy hozzáállásbeli kérdés, egy olyan tényező, ami nem külső körülmény, azt csak és kizárólag mi magunk döntjük el, hogyan állunk a világhoz.
Ha van különbség mentalitásban az anyaországi és a székelyföldi állapotok között, akkor ez mindenképpen. Félreértés ne essék, annyira naiv nem vagyok, hogy túlontúl idealizáljak mindent, tisztában vagyok az ott meglévő problémákkal, a kivándorlással, de amikor két évvel ezelőtt ott jártam (egyébként a csíksomlyói búcsún), és egy székely családnál szálltunk meg, olyat tapasztaltam, amit leírni nem igazán lehet, de eltagadni sem. Én ott, azon az estén azt mondtam magamban, nem kell őket félteni. Az optimista életfelfogás kézzel tapintható volt. Én hiszem, hogy lesz székely autonómia. Nyugodtan lehet engem bármilyen jelzővel illetni ezért, viszont azt be kell látni, nemzetünknek csak úgy van jövője, mégpedig „szebb jövője", ha levetkőzi a világvége, „úgy sem lehet" hangulatot.
És igenis vannak, még ha apróbb, de mégis jó hírek. Éppen a napokban lehetett olvasni, éspedig hogy pert nyert a Székely Nemzeti Tanács az Európai Bizottság ellen.
A közleményük szerint 2013-ban egy tizenkét tagú polgári bizottság nyújtotta be a „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és regionális kultúrák fenntarthatóságáért" című, a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott európai polgári kezdeményezést az Európai Bizottsághoz.
A bizottság tagjai: Izsák Balázs (Románia, Székelyföld), Korodi Attila (Románia, Székelyföld), Dabis Attila (Magyarország), Boldoghy Olivér (Szlovákia/Felvidék), Roland Dudda (Ausztria), Pierre Gillet (Belgium), Franciscus Albert Bernardus Jeursen (Hollandia), Miren Martiarena (Spanyolország, Baszkföld), Őry Péter (Szlovákia, Felvidék), Publik Antal (Svédország), Andreas Schmalcz (Németország), Jordi Xucla (Spanyolország, Katalónia). A Bizottság elutasította a kezdeményezés bejegyzését, így nem kezdődhetett meg az egymillió támogató aláírás összegyűjtése. A kezdeményezők 2013-ban pert indítottak a Bizottság ellen a kezdeményezés bejegyzésének elutasítása miatt, de az első fokon eljáró Törvényszék 2016-ban elutasította a felperesek keresetét. A szervezők jogorvoslatért folyamodtak az Európai Unió Bíróságához.
Amely most viszont másodfokon megsemmisítette az Európai Bizottság 2013 júliusában hozott határozatát, melyben a Bizottság elutasította a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét.
Úgyhogy lesz feladunk nekünk is, amit tudunk ebben segíteni, tegyük meg, munkára fel! A hétvégén pedig, ki-ki melyik rendezvényen, igyekezzen megjelenni, és lélekben a Kárpát-medence és a világ összes magyarra váljon székellyé.
Azért, hogy beteljesedjen az a kérés, melyet a már említett székely himnuszban is megéneklünk: "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
Lantos János
Forrás: Kuruc.info
kiemelések a Magyar Megmaradásért szerkesztőtől.