Ott a '40-es években még 6 méter magas falak álltak, azt viszont hibásan tudtam, hogy a Luppa-mauzóleumnak nevezett építmény, mely szintén a Klisszán található, a Luppa család kriptája. Bár maga az építmény számomra is gyanús volt, mert ilyen kriptát nem nagyon szoktak építeni. Jellemző a hamisításoknak köszönhetően, mindent másnak próbálnak feltüntetni mint annak valóban eredeti célja.

Azt viszont tudtam, hogy a föld energia kisugárzása nagyon magas 97 %-os a mauzóleumnak nevezett építménynél. Ezért sokan akik velem voltak, oda is álltak, hogy gyógyuljanak. a régi öregek, akik Sashegyit ismerték, engem azért noszogattak, hogy a Klissza-domb feltárásával foglalkozzak, mert az nagyon fontos hely. A Luppa mauzóleumnak, vagy kriptának hazudott építmény valójában egy energia központ lejárata, melyet a Pomázon itt lakó Nikola Tesla - aki a 0 pont energiát találta fel - fedezte fel ezt az óriási energia központot, A bejárat alatt ,amit lebetonoztak kazamaták találhatóak...

Az idős Pöschl professzor ekkor így szólt: Mondja csak, kedves Nikola, hallott maga már a világ legjobb biliárdjátékosáról? Tesla is tudta, hogy pengeélen táncol, ráadásul nagyon kedvelte Pöschlt, mint ember is, és mint tanár, aki így folytatta: Nos, én játszottam vele. Magyarországon élt egy időben. Ugye maga magyar, kedves Anton? Magának hallania kellett róla. előreléptem és bólintottam, miközben a hideg verejték futkosott rajtam, egészen addig, amíg Pöschl dörmögő hangon így nem folytatta: Mint mondtam, én játszottam vele. Maga, kedves Tesla, hiába játszik zseniálisan, kétségtelenül csak a világ második legjobb biliárd játékosa lehetne. És tudja miért? láttam, ahogy Nikolai fülig vörösödik, és pontosan tudja a választ, mégsem szól egy szót sem Mert maga a világ legjobb mérnöke kell, hogy legyen. Tesla az asztalra dobta a dákót és kirohant a teremből, én pedig utána. Pöschl nyert. Nikola pedig soha többet nem biliárdozott.

Vajon hogyan hibázott rá az öreg professzor Nikola egyik legnagyobb gyerekkori traumájára? Vajon kapcsolatban volt, talán levelezett az apjával? Nem tudom. Ehhez a történethez tudni kell egy aprócska, ámde igen fontos előzményt barátomról, aki már kicsi gyereknek sem volt akármilyen. Tőle tudom, én is idézem tehát ezt a kis apró, de annál lényegesebb etűdöt.
Néhány évvel megismerkedésünk előtt ugyanis, talán 1870 tájékán súlyosan megbetegedett. Kolerás lett, s hónapokig fel se tudott kelni az ágyból. A kór hullámokban tört rá, annyira súlyos tünetei voltak, hogy többször lemondtak róla. Ám egyszer, szinte félkómás állapotában pontosan hallotta és értette, hogy orvosa és apja miképpen beszélgetnek a sötét szobában. Az orvos fojtott hangon kezdte:
- Goszpodin Tesla, az orvostudomány sajnos nem tud ennél többet tenni; most csak Nikolán múlik minden, de úgy látom, hogy a fiú már feladta. Kellene neki valamilyen cél, amiért harcolhat, amiért úgy gondolja, mégis érdemes élni - apja elgondolkozott, majd így szólt:
- Tudja, doktor úr, én erőszakkal papot akartam faragni belőle, ő pedig mindig is mérnök akart lenni. Maga szerint, ha ebben engednék neki, az segítene?
- Veszíteni nem veszítünk semmi. válaszolta az orvos kezeit tördelve. Próbálja meg - Milutin Tesla odalépett fia betegágyához, kezét annak lázas homlokára tette és ezt súgta a fülébe:
- Fiam, ha annyira akarod, nem bánom, mérnöknek tanulhatsz. És tudom, hogy te leszel a világ egyik legnagyobb inzsellére! De ehhez meg kell gyógyulnod! Nikola, kérlek.
Soha nem fogjuk megtudni, hogy mindez valóban hozzájárult-e a felépüléshez, de tény: napok múlva már fel tudott kelni, Mark Twaint olvasott; további két hét elteltével ismét iskolába járhatott, ahol megújult erővel vetette magát a fizikára, s azon belül is az elektromos jelenségek tanulmányozására.
Később pedig, Grazban úgy mesélte nekem ezt a történetet, mint egyik legmeghatározóbb élményét, s gyógyulását jelnek vélte, mely arra mutatott, hogy ő legyen minden idők legnagyszerűbb mérnöke, s nem pedig arra, hogy legjobb biliárd játékosa. Akárhogy is Pöschl professzor ráhibázott...

Még ha én magam nem is találom meg a kiutat ebből a labirintusból, talán a gondolatot meglelik, melyet rögzítek a végtelen tudat rezgő hálójába most. Még akkor is, ha nekem vagy magának a szövegnek nem is sikerül kijutni, valaki az új korszak gyermekei közül képes lesz lehívni ennek az elbeszélésnek, ennek a történetnek láthatatlan gondolat-rezgéseit, s rekonstruálni tudja majd azt az elkapott nyomokból. Tesla legalább is bízott abban, hogy, amint ő képes volt jegyzetek nélkül, hosszú meditációk, elmélyedések után, lázas és izgatott munkában megvalósítani látomásait, úgy majd lesznek vagy vannak olyanok, akik a történeteket hasonlóan tudják kezelni. Olyan az emberiség szempontjából nem mellékes történeteket, melyeket a kor hatalmasai és győztesei, vagy a zűrzavar és a káosz eltitkolnak és eltemetnek.
Így aztán, ha nem is jutnak ki a táborból szavaim, ha nem is jár sikerrel az ifjú költő, akire mindezt a nagy terhet és a kulcsot rábíztam, mégis sikerünk lesz. Hiszen azok, akiktől tartanunk kéne csak egy álmodozó vénember beteges fecsegésének tartják majd mindezt, vagy csupán csak egy ifjú költő lázas álmodozásainak. Azok azonban, akiknek meg kell hallania, tudni fogják, hogy mit kell tenniük.
Nekik szólok most. Igen, nektek szólok! Halljátok szavam! Nektek, akik az új kor gyermekei vagytok, nektek szól üzenetem. Nektek, akik képesek vagytok a láthatatlan rezgésekre ráhangolódni, akik az új és békés kor másmilyen gyermekei vagytok, nektek, akikben utolsó reménységünk van, hogy elkerülhetjük a harmadik, mindent elpusztító világégést.
Ehhez pedig ebben az elbeszélésemben elmondtam, hogy mit kell tennetek saját példám nyomán. A megoldás végtelenül egyszerű, s a kezetekben van. Ne féljetek, ne bánkódjatok, hiszen látjátok velem-velünk mi történt, látjátok, hogy mégis megérte. Túléltem két világégést, hazajöttem, s mégis táborba zártak, s valószínűleg anyagi testemnek az útja itt szakad végbe, de most, ahogy szövöm ezeket a mondatokat, egyre biztosabb vagyok, most, ahogy emlékezni kezdek, egyre erősebb bennem az érzés, hogy igaza volt Nikolanak halálos ágyán New Yorkban.
Lehet, sőt biztosan vannak olyanok, akik Tesla a nagy tudós halálában majd valami olyasmit akarnak látni és láttatni, hogy lám mekkora őrült zseni volt, s íme, nyomorogva halt meg, öregen egy hotelszobában. De azért jobb, ha tisztában van vele mindenki, hogy Nikola akaratereje jóval hatalmasabb volt, mint sokan gondolnák, s ha máshogyan akarta volna, akkor másképpen alakul. Akaratereje nagyobb volt az enyémnél is, így vett rá, hogy halála után, a háború befejeztével hazatérjek Pomázra, s befejezzem, amit elkezdtünk. Ezzel persze aláírtam a halálos ítéletem, de ennyi idősen már nem volt mit vesztenem, s örömmel megyek-mentem barátom után. Sennyey István által feljegyzett Szigeti Antal elbeszélése itt megszakad. .... http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre87/weiner.htm →

Néhány sárga papiros egy nagy borítékban ugyanis megmaradt, melyre az volt írva, hogy TESLA-HAGYATÉKA Pomáz. Ki tudja miért maradt meg? Talán azt hitte, hogy a benne leírt hagyaték értékes? Talán azt gondolta, hogy valamiféle vagyontárgyról vagy telekről szól? Olyan sokat nem is tévedett. A kézirat azonban annyira megromlott, hogy ő maga semmit sem tudott kibogozni belőle, így a családi iratok közé keveredett, ahonnan csak nagyon sokára halásztam ki és jöttem rá eredetére.

Nagyapám sárgás papirosait és fehér gömb üvegszemét tartom kezembe, és alkoholizmusával számolok le egyszer és mindenkorra. Erről is szólt számomra az a lázas munka, mely során az alábbi kéziratot összeraktam romjaiból. Nem volt könnyű. Az elbeszélés egyébként egyáltalán nem úgy kezdődik, mintha precíz mérnök írta, vagy diktálta volna, sőt nem is úgy folytatódik. Sokkal inkább egy idős, de nem megtört barát visszaemlékezése, amely egyben térkép és kulcs is. Pontosabban megmagyarázza a kulcs használatát az adott helyen. De erre csak közvetlen utána jöttem rá, hogy összeraktam a szöveget. Csak akkor értettem meg, hogy kezemben tartom a világhírű feltaláló, Nikola Tesla legnagyobb találmányainak egyikéhez a kulcsot, csak akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen nagyapám révén megkaptam a Tesla-hagyatékot, hogy birtokában vagyok a Pomázi leletnek, miután végére értem az elbeszélésnek.
Ez az emlékezés sokkal inkább szól egy barátságról, mint azokról a csodálatos találmányokról, amelyek ennek a barátságnak köszönhetik létüket. A Luppa családba nősült Mandic fiú egykori egyetemista társam, későbbi kollegám, igaz barátom nagybátyja volt, akivel kezdettől fogva igen jó kapcsolatot ápoltunk, később pedig sokat támogatott.
Most, hogy nem csak Pomázon, de a nagyvilágban is minden megváltozik, ami után talán majd a béke új és teljesebb korszaka köszönt be, s egykori álmaink már titkon megvalósulnak a romok mögött, nem teljesen reménytelen leírnom, hogy is került Magyarországra, mit élt át Budapesten és mit valósított meg Pomázon az én igaz barátom, aki tudós volt és látnok. Ő, akinek halálhírére a tudós világ legjobbjai megrendültek, még egy világégés kellős közepén is, ő, akinek képességei messze túlmutattak az egyszerű tudósénál, ő, aki jóval racionálisabb volt, minthogy azt állítsuk megveszekedett látnok volt csupán.
Egész életén át barátok voltunk, s most, hogy ezeket diktálom, talán megbocsátandó elfogultságom. Haláláig, tehát néhány évvel ezelőttig azokig a bizonyos utolsó napokig is szoros kapcsolatban maradtam vele, mivel a hazai pokoli viszonyok miatt akkoriban én is, akárcsak sok sorstársam, emigrációba kényszerültem zsidó származásom miatt. Szörnyű balsejtelmünk beigazolódott afelől, hogy mi voltunk a szerencsésebbek.
Külföldi életem alatt komolyan aggódtam, hogy a Luppa család által elrejtett találmányunk nevezzük ezentúl a Pomázi leletnek vagy Tesla-hagyatékának szóval a pomázi lelet rossz kezekbe kerül, de most, hogy a háború végeztével hazatértem teljesen megnyugodtam, mert láttam, hogy hagyatékunk érintetlen. Mindaddig, amíg az új kor el nem jön, s ez kétségtelenül már a küszöbön áll, ahogy Nikola barátom is ennek az újkornak volt előhírnöke, a pomázi leletnek titokban kell maradnia.
Hazai és külföldi tapasztalataink, az Edisonnal való áramháborúnk, a coloradói kísérletező éveink, New York-i magányunk egyaránt azt mutatta, hogy lényegesen nagyobb erők munkálkodnak ellennünk, mintsem mi azt le tudnánk gyűrni, s a világban tevékenykedő hatalmaknak nem érdekük ez különösen most, a második világégés rettentő romjai és szörnyű áldozatai felett végignézve látszik , hogy barátom és az általam kitűzött céljaink megvalósuljanak. Ha tudomást szereznek arról, hogy mennyi minden volt az igazság mindabból, ami velünk történt, talán a közvélemény számára megpróbálják elhitetni, hogy két eszelős mérnök futurista álmodozása volt ez csupán, míg a valódi eredményeinket, amint lehet, eltüntetik majd.

Mindez ezekben a most beköszönő új időkben, az eljövendő béke és közös munka évtizedeiben talán változik, s az elmúlt évek háborújának rettentő tapasztalata hozzásegíti majd, nem csak hazánkat, de a világot is, hogy önző érdekeiket felszámolják, s a közjóért tegyenek. Talán, de nem biztos.
Mivel pedig most még, ezekben a percekben nem így van, az alighanem csak közjáték, mert hiszem és hinnem kell, hogy eljön az idő, amikor az emberiség valóban új korszaka izzik fel, s ennek az új korszaknak másféle gyermekei lesznek, akik másféle érzékenységgel megvalósítják álmaikat, melyeket mi is osztottunk Teslával.
Igen, barátom volt, Nikola Tesla, és ebben az elbeszélésben, amelyet most egy megbízható, áldozatkész költő kezébe adok, aki úri-becsületszavát adta, hogy betartja a kézirattal kapcsolatos összes kérésemet, ebben az elbeszélésben tehát barátságunk történetét és eredményeit rögzítem.
Úgy érzem, én ebből a táborból már nem vergődök ki épen, különösen, hogy nem vagyok hajlandó nekik átadni a Tesla-hagyaték kulcsát. Mégis valakire rá kell bíznom titkaimat, s előbb-utóbb ki kell majd derülnie az igazságnak is. Az igaz és szép gondolatok kivezetnek a legsötétebb labirintusból is. Ezt Tesla mondta mindig....Mi történt Teslával Budapesten? → 

....amiket-rengeteg jegyzet, feljegyzések, írások és nem szerelmes levelek voltak- megtaláltam, a kezemben volt az szerbül volt írva, nem igazán értettem és nem adták oda nekem, de elviekben még ott van...de ez a Balkán háború kezdetén volt, mert egyedül ott tüntettek a háború ellen és mi kevesen voltunk és rengeteg szolgálatos-civil, egyenruhás.... szerintem erre a világra nem érdemes nyilvánosságra hozni, mint mást se.....úgyis visszaélnének vele és még elkezdeni se tudnánk, már halottak lennénk......Tesla nagyon sokat kirándult a Pilisben és régebben olvastam tőle, hogy mágikusnak vallotta, érezte az ott élő erőket...sokkal több volt, mint tudós, látó volt, sőt tenni is tudott....igazi Mágus-Táltos volt!!!..
Nikola Tesla Legendája →

Tesla-Tunguz....Először ki kell választanom a kísérlet helyett. Az Északi-sark volt a legalkalmasabb erre. Nem voltak ott emberek, és senkit sem bánnék. A számítás azonban azt mutatta, hogy a jelenlegi holdhelyzetben éteres vortex objektum található Szibériában, és az emberek ott élhetnek. Elmentem a könyvtárba és elkezdtem Szibériával kapcsolatos információkat tanulmányozni. Kevés információ volt, de megtudtam, hogy Szibériában alig vannak emberek. Szükségem volt a kísérlet mély titoktartásra hagyni, különben a számomra és az egész emberiségre gyakorolt következmények nagyon kellemetlenek lehetnek. Mindig van egy kérdésem - az én felfedezéseim az emberek javára lesznek? Végtére is, már régóta ismert, hogy az emberek szinte minden találmányt használtak ki a fajuk kiirtására. Jól emlékszem a kísérlet napjára. A várható idő közeledett. A jegyzőkönyvek nagyon lassan nyúltak fel, és úgy néztek ki, mint az évek Azt hittem, megőrülök ezzel a várakozással. Végül eljött a becsült idő ... és semmi sem történt! Még öt perc telt el, de nem történt semmi különös. Eszembe jutott, hogy talán egy óra-mechanizmus nem működött, vagy a rendszer nem működött, így talán nem történt semmi. Az őrület határán voltam.
És hirtelen ... Úgy tűnt, hogy ebben a pillanatban a fény eltűnt, és az egész testet meg furcsa érzés - mint elütöttem egy ezer tű. Hamarosan ez volt az egész, de kellemetlen fémes íz maradt. Minden izmaim ellazultak, és a fejem dübörgött. Teljesen elszállt voltam. Amikor visszatértem a szobámba, azt találta, gyakorlatilag nem változott, de a levegő szaga égő ...
Megint vártam, mert nem tudtam a kísérlet eredményeit. Csak a szokatlan jelenségek olvasása után rájöttem, milyen szörnyű fegyver. Biztosan erős robbanást vártam. De nem robbanás volt - katasztrófa volt!....
Nikola Tesla: "Tévedsz, Mr. Einstein, éter létezik!" →

Akkorát robbant, mint kétezer hirosimai atombomba. Nem csapódott földbe, nem ütött krátert, mégis a Richter-skála szerinti közel 5-ös erősségű szeizmikus lökéshullámot keltett. Nem hagyott radioaktív nyomokat, de növényi mutációk sarjadtak abban a sávban, amely felett a titokzatos objektum elhaladt. .....
Rengett a föld, azt hitték, kisiklik a vonat →

..egy érdekes vélemény jött hozzá...Ildikó Boross Többször jártam ott, legutóbb egy "LÁTÓ " szerint kristályok vannak lent, amik felerősítik a hely energiáját, és egy gépezet is. Az biztos, hogy nagyon lezárták, és nagyon jók az energiák, főleg az egyik ponton nagyon erős..

John G. Trump volt a Tesla általi felfedezések kivizsgálásával megbízva. A cél, hogy megleljék azokat az esetleges találmányokat, amik az atom bombához kötődnek. Rengeteg embert hallgattak ki és a kihallgatási jegyzőkönyvekben nem mindent "feketítettek" ki. Azon részek, amelyek irrelevánsnak számítanak szépen értelmezhetően kiolvashatóak sorról-sorra. Megj.: Tesla azért nem volt számukra "kompetens" ugyanis Ő kijelentette hogy az úgynevezett "atom-energia" nem a sugárzó elemekből származik hanem a kozmikus sugárzásban lelhető fel az atom energiája. Érdekes kis szójáték a részéről nemde? De ma már tudjuk miért is tett ilyen kijelentést és erre példaértékű az a szösszenetnyi O.S.I. jegyzőkönyv részlet, amiben Ms. Marguerite Merrington és más szemtanúk is a következőt állítják.:
Dátum - 1894
Hely - New York, Tesla laboratórium
Szemtanúja a következő sikeres kísérleteknek.: Rádió irányítású hajó (vizi), kis eszközzel való zsinór nélküli kommunikáció, áramátvitel elektromos kábelek nélkül, lebegő fémlapok.
A lebegő fémlapok nem más mint a kezdetleges - ma közismertebb nevén - UFO. Tesla évekkel később részletesebb leírással szolgál lebegő fémlapjáról, "mely irdatlan sebességre képes és nem hat rá semmilyen időjárási viszontagság". Tesla szerint az atom a két elektronjával sugározta az örök, kiapaszthatatlan energiát. Azt hogy mi táplálja az atomot és annak két elektronját vagyis hogy mi mozgatja megállás nélkül ezt a bizonyos dolgot, arra válasszal Ő sem szolgált. Viszont kiaknázható és kinetikus energiával fordítható, mint arról tanúbizonyságot is tett laboratóriumi és szabadtéri kísérleteivel.

A tanúvallomásokból látható, hogy semmiféle élien nem volt jelen a találmányok létrehozásakor. Pusztán emberi eredetű.Egyik kedvenc (és nagyon látványos) produkciója az volt, hogy minden látható energiaforrástól mentes két fémlapot helyez egymással szemben úgy fél méteres távolságra, majd az egyikhez finoman hozzáér, minek következtében a két lap közötti levegő elkezd egyenletes fehér fénnyel világítani, de egyetlen fok felmelegedés sem tapasztalható a környezetben. Állítása szerint ez az idők végzetéig fenntartható és nem igényel egyetlen joule-nyi energiabevitelt sem.

Azt megengedte, hogy fizikusok aprólékosan megvizsgálják a szerkezetet (semmit nem találtak), de egyetlen kérdésre sem volt hajlandó válaszolni a működési elv tekintetében. Itt látható Tesla UFO-ja manapság. Figyeljétek meg, hogyan ÉG a környezetében levő levegő. Ne tévesszen ez meg senkit. Nem ORB ez, ahogy a videó állítja, hanem fém tárgy. Én láttam ilyet fényes nappal és akkor nem így néznek ki.
https://youtu.be/G-zZoJY_-VY →

Cikkek és képek forrása:
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=150861482648002&id=100031724532751
Beküldte: Antal Miklós