A NAGYVÁRADI ROMÁN DOKTORNŐ ESETE AZ ERDÉLYI MAGYAR MÉDIÁVAL

A koronavírussal kapcsolatos orvosi protokollok az elmúlt napokban igencsak a figyelem középpontjába kerültek, főként annak köszönhetően, hogy Flavia Groşan nagyváradi tüdőgyógyász a hivatalos eljárástól eltérő szakmai véleményt fogalmazott meg. Akit érdekel, itt részletesen elolvashatja. Az erdélyi magyar sajtóban ugyanis erre nem nagyon volt lehetőség, első körben a szerkesztőségek nagy része elhallgatta az esetet, majd miután egész Romániában mindenki erről beszélt, a szakmai szabályokat felrúgva, a legpitiánerebb revolversajtó módszereivel belekezdtek a nagyváradi doktornő lejáratásába.

Mielőtt tételesen végigmennék a csúsztatásokon, amikkel manipulálják a közvéleményt, kezdjük egy kicsit távolabbról a történetet.

Először is egy fontos szóval kell foglalkoznunk, ez pedig a „vírustagadó” kifejezés. A vírustagadó szó az olyasmi, mint az ötvenes években, a régi jó keményvonalas kommunista érában a „gaz imperialista” minősítés. Vagy pont olyan, mint a „klerikális reakció fekete csuhása”, esetleg a „kulák”. A lényeg, ha valakire ezt rásütötték, nagyjából tiszta helyzet teremtődött. Egyik oldalon ott a magabiztos, felsőbbrendűségi tudattal rendelkező kérlelhetetlen rendszerhívő, aki felismeri az ellenséget, magát a problémát. Rámutat a lényegre, elüvölti magát, hogy „te gaz vírustagadó”, és máris jön a fekete autó, ami egyelőre csak a hivatalos végzést hozza: nem vagy normális. Anno az imperialista csuhásnak meg kuláknak persze annyi volt. Ment a Duna-deltába, a börtönbe, éppen ahol volt hely. Sokan még jól is jártak azzal, ami Eginald Schlattner, a nagy szász író családjával történt, akiket télvíz idején kisgyerekestől kiraktak az utcára. A rohadt burzsujok örüljenek, hogy nem koncolják fel őket! Jó hír viszont, hogy Európában máris készítik elő a táborokat, Hollandiától Németországig épül a szögesdróttal körbevett terület, ami potenciális vírustagadók pihenési helye lehet. 

A másik élethelyzet, amikor ugyancsak a rendszer éber őre, állampolgára, magabiztos, felsőbbrendűségi tudattal rendelkező kérlelhetetlen harcosa egyből ezzel nyit. Meg se szólaltál, szóba sem került a pandémia, de rád üvölt: teeeeeeeeee…. vírustagadóóóóó…teeeeee!!!! Olyan, mint amikor a vendég jön, és amikor benyit, kézfogás helyett gyomorszájon vágja az embert.

Láthatják, nem olyan jó dolog vírustagadóként tengetni az életünket. A rendes, tisztességes, bátor ember ilyenkor összehúzza magát. Hallgat és bólogat, remeg mint a nyárfalevél. Nincs se kérdése, se válasza semmire. Abból olyan nagy baj nem lehet.

Fontos dolog, hogy a vírustagadó szó velejárója a laposföldhívő kifejezés, a kettő szinte szinonima. Ha az egyiket rád húzzák, az olyan, mintha a másikat is megtették volna, vagy fordítva. Így aztán nem egyszer elhangzik: „te laposföldhívő vírustagadó…” vagy… inkább hagyjuk. Hiszen tisztességes embernek már most liftezik a gyomra a félelemtől, és még ki tudja mi következik… Hát nem sok jó. De ott még nem tartunk.

Van még viszont egy másik fogalom, amiről beszélnünk kell, enélkül ugyanis nem érthető az előző kettő. Ezt úgy hívják, hogy „a szakember”. Amit a szakember közöl, az pont olyan, mint régen amit Jézus mondott. Írásba foglalják, kihirdetik, dekrétumban rögzítik, mert azt mondta a szakember. Dátum szerint mindig a legújabb szakemberi kinyilatkoztatás van érvényben, akkor is, ha az szöges ellentétben van a két nappal korábban tett kijelentéssel. Ha például a szakember azt mondja március 22-én, hogy „minél több a beoltott, annál kevesebb lesz a fertőzött”, majd március 24-én azt, hogy “az oltás nem véd meg a fertőzéstől”, akkor természetesen az utóbbi az igaz. Jaj annak, aki nem naprakész, és a korábbi kijelentést terjeszti. De ilyen eretnekségre szerencsére ritkán van példa.

A szakemberi létet természetesen a politikus is kiérdemelheti, ha néhány szót kellően sokáig tud mantrázni. De hogy ki a szakember, azt mindig az tudja megmondani, aki felismerni a vírustagadót vagy a laposföldhívőt! Egyik a másik nélkül nem megy, az édeni szimbiózisban tenyészik és burjánzik a két fogalom, így is használják: „te vírustagadó, nem látod mit mond a szakember, Te!!!! Erkölcstelen… laposföldhívő.”

Ha az ellenfél még mindig bírja a nyomást, akkor a végső csapás következik: „értsd már meg, hogy miattad fog meghalni nagymamám…teeee laposföldhívő!” Itt vége is a meccsnek. A szerencsétlen áldozat összeesett, vihetik.

Akkor térjünk át komoly dolgokra, mert ez a hosszas bevezető nem azért készült ám, hogy önök szórakozzanak, netán jól érezzék magukat.

Történt ugyanis, hogy múlt héten, – mint említettem – Nagyváradon egy kis hiba került a mátrixba. Itt nem a fekete macska jött vissza ismét, hanem egy másik szakember, aki nem azt mondta, mint a többi szakember. Ez még meg is jelent pár újságban. Majd órákon belül kialakult a szakemberek viadala című sorozat.

Flavia Groşan, közismert és neves nagyváradi tüdőgyógyász azt mondta: a koronavírusos betegeket más protokollal gyógyítja és sikeresen. A legfontosabb: a páciens állapota ne romoljon annyit, hogy a kórházba kerüljön, mert ott egy másik protokoll van, ami sokszor a beteg halálát okozza.

A vírustagadókat és a laposföldhívőket felismerők fejében egy kis zavar keletkezett. Itt is egy szakember, ott is egy szakember. Nehéz és bonyolult ügy – mondaná erre Colombo. Aztán a vírustagadókat felismerő szakember felismerők osztottak, szoroztak, megbeszélték, hogy ez a szakértő mégsem lehet az a szakértő, tehát nem szakértő, mármint a nagyváradi doktornő. Ha nem szakértő, akkor csak vírustagadó, laposföldhívő lehet. Mindezt olyan hangosan kezdték el óbégatni, hogy Groşan doktornő mellett percek alatt százezres tábor gyűlt össze a nagy semmiből. Természetesen mind vírustagadók és laposföldhívők.

Közismert tény, hogy a vírustagadó laposföldhívőket felismerők legfontosabb szövetségese az újságíró. Ez majdnem olyan, mint a szakember, csak ez újságíró. Egyik a másik nélkül nem tud élni. Hiszen az egy különösen kéjes érzés, amikor a rendszer harcosa felismeri a vírustagadót és azt el tudja mondani egy újságírónak, aki megírja. Az áldozat harapófogóba kerül, még többen tudják meg róla, hogy laposföldhívő, vagyis nem normális.

Szóval a Flavia Groşan fronton a szakemberek viadalában hadrendbe álltak az újságírók is. Megjelent a sok zsurnaliszta, akik nagyon komoly szakmai véleménycikkekben mondták el, hogy a 20 éves tapasztalattal rendelkező tüdőgyógyász szakmailag egy nulla. Aztán ezek a nagyon okos újságírók bölcsességükhöz hasonló szintű kérdéseket tettek fel egyéb szakembereknek, akiknek az álláspontja természetesen egyezett azokkal a nagyon okos médiamunkásokéval, akik már korábban leírták, hogy a doktornő nem normális.

És itt vége is lehetne a történetnek, de nincs vége. Hiszen nem árt közelebbről bemutatni azokat a módszereket, melyekkel az erdélyi magyar sajtó egy rész az objektivitás látszatára sem adva úgy próbálja befolyásolni a közvéleményt, hogy közben szembe megy mindennel, amit szakmának, etikának nevezhetünk.

Kezdjük a kolozsvári Krónikával, ahol 4 napi hallgatás után végre március 22-én foglalkozni mertek a témával. Lett is ebből egy újságcikk. Az újságíró nagyon bátor személy, ez abból is látszik, hogy a merész írása mellé nem írta oda a nevét.

A kolléga a hírműfajt választotta. Tekintettel arra, hogy a kedves olvasók nem újságírók, még ha annak is néznek ki, idézzük a hírműfaj szabályait, amit az újságíróknak tanítanak azokon a képzéseken, ahol nagyon okos újságírók lesznek:

„A hír egy újságírói műfaj, válogatott információk összessége, amely nyomtatásban, televízióban, az interneten vagy szájhagyomány útján nyer publicitást. A hír az objektív újságírói műfajok közé tartozik, rövid, tényszerű összefoglalója egy olyan történésnek, amely sok embert érint. A hír valamennyi objektív műfaj alapja. A hír akkor jó, ha válaszol az alábbi négy kérdésre: kivel vagy mivel; hol; mikor; mi történt, vagy mi fog történni. A négy alapvető kérdésre a kishír ad választ. Ha a megválaszolandó kérdések egy ötödik (miért?), illetve egy hatodik (hogyan?) kérdésre is válaszolnak, akkor a kifejtett hír típusáról beszélhetünk.”

Lásuk első körben az objektivitást és a tényszerűséget, mint alapkövetelményt, kezdjük a Krónikában megjelent írás rövid tartalmi összefoglalójával:

„Bár azt állította, hogy megtalálta az olcsó és hatékony gyógymódot a Covid-19 kezelésére, kórházbeli kollégáit pedig gyilkossággal vádolta, semmilyen szankciót nem alkalmaz az orvoskamara Bihar megyei fiókja Flavia Groşan tüdőgyógyász ellen.”

Rövidítsük le a lényegre: Flavia Groşan bár a kollégáit gyilkossággal vádolta, mégsem kap szankciót.

Nos: ez egy ordas nagy csúsztatás hazugságba csomagolva: Flavia Groşan ugyanis nem a kollégáit vádolta gyilkossággal, hanem a kötelező protokollt bírálta. Tehát magát az eljárást.

Folytassuk a cikk első mondatával:

„A vírustagadók újabb példaképévé vált nagyváradi orvosnőt hétfőn hallgatták ki a szakmai szervezet helyi székhelyén, fogadására nem csak a sajtó gyűlt össze, hanem rajongói is, akik virággal várták és támogatásukról biztosították. A margittai kórház egykori tüdőgyógyászának – aki pár éve már csak magánpraxist működtet Nagyvárad központjában”

Ebből először vegyük ki az első hét szót:

„A vírustagadók újabb példaképévé vált nagyváradi orvosnőt…”

Micsoda indítás! Emlékeznek a felvezetésben a vírustagadó szó használatára? Íme, az a gyomros, amivel bejön a vendég a lakásunkba. Itt is meg van adva az alaphang! Hogy mit gondoljon a tisztel olvasó, mert azt mégiscsak meg kell mondani neki, mert közismert: az olvasó mindig hülye. Fel kell világosítani egy állítással, egy véleménnyel. Tudatni kell, hogy itt senki sem normális, akikről a cikk beszámol.

Ennyit az objektivitásról.

De lépjünk tovább ezen az ordas csúsztatáson: tételezzük fel, hogy vannak vírustagadók. Akiknek példaképük is van, hiszen azt állítja az újságíró. Vajon a vírustagadóknak lehet-e olyan példaképük, aki nem vírustagadó? Nyilván nem.

Így lesz egy durva csúsztatással és csavarral vírustagadó maga a 20 éves szakmai tapasztalattal rendelkező tüdőgyógyász, aki soha nem mondta, hogy ezek a vírusok nem léteznek és azt sem, hogy nincs világjárvány.

Látják, mennyi minden van ebben a 7 szóban? Egyiknek sincs köze sem a hírhez, sem a tényekhez, sem az objektivitáshoz. Színtiszta manipuláció az egész. Angolosan: fake news. Álhír.

Mint ahogyan a folytatás is az. A fent idézet bekezdésből vegyünk ki még egy minősítést. A Krónika már említett névtelen és bátor újságírója azzal húzza le Groşan doktornőt, hogy már csak magánpraxist működtet Várad belvárosában. A kedves kolléga itt viszont elég nagy bakot lőtt. Mert pont a fordítottja igaz annak, mint amit sugallni szeretett volna. Csak ugye a gondolkodás hiányzott ebből a csavarból. Nevezetesen közismert tény, és egy újságírónak is illene tudnia, hogy azért van csak magánpraxisa valakinek Várad belvárosában, mert nem csak profi, elismert szakember, hanem meg is tud élni a magánpraxisából azért, mert kiváló orvos. Nincs rászorulva arra, hogy etikátlan módon a kórházból hozza át a betegeit a magánrendelőjébe. A kolléga hasonlata olyan, mintha Csányi Sándorról azt írta volna negatívumként: nem kell rá odafigyelni, mert csak az OTP vezérigazgatója és csak Magyarország egyik legjelentősebb üzletembere.

Azért folytassuk még: azt írja a Krónika már többször idézett bátor és névtelen újságírója, hogy „Az orvosnő azt is állította, hogy a súlyos betegeket sem kellene kórházba vinni, a Covid-kórházakban dolgozó kollégái ugyanis „megölik” a betegeket, a nehezen lélegző páciensek állapotára ugyanis halálos sokk lehet a lélegeztetőgép alkalmazása.”

A kedves újságíró kolléga itt is túltolta a Szamoson a biciklit. Az orvosnő ugyanis soha nem állította, „hogy a súlyos betegeket sem kellene kórházba vinni” és azt sem, hogy azokat a „kollégái ugyanis „megölik.” Ez egyszerűen nem igaz!

De itt még nincs vége:

„Groşan egyébként ügyvédje kíséretében érkezett a szakmai szervezet székhelyére, elvetemültebb rajongói ide is követték.”

Nézzük meg a szótárban, mit jelent pontosan az, hogy „elvetemült”: minden rosszra képes, gonosz (személy), aki tisztességtelenné vált. Szinonimái: Perverz, beteglelkű, erkölcstelen, feslett, romlott, züllött, alávaló, gonosz, galád, züllött, hitvány, rosszindulatú.

Az “elvetemültebb rajongói” minősítést egy jól nevelt ember véleménycikkben sem engedi meg magának, nemhogy egy hírműfajban! Milyen erkölcsi alapja van a Krónika újságírójának és magának a lapnak, hogy ilyen aljas megbélyegzéssel illessen másokat?

Amíg ezen gondolkoznak, elemezzük azt a keretes írást, amivel később frissítették a Krónika cikkét.

„Máris hat a negatív reklám?

Carmen Pantiş egyébként a sajtótájékoztató végén elismerte, hogy Flavia Groşan nyilatkozatainak a hatása máris kezd meglátszani, vannak betegek, aki bár alig tudnak levegőt venni, elutasítják, hogy az orvosok oxigénre kössék őket. Hadrian Borcea, a nagyváradi megyei kórház sürgősségi részlegének vezetője az Ebihoreanul kérdésére elmondta, hogy az első ilyen eseteket múlt csütörtökön, a váradi orvosnő nyilatkozata után egy nappal észlelték. Azóta az ország több városában is találkoztak már az oxigént elutasító betegekkel az orvosok, amit Flavia Groşan megalapozatlan nyilatkozatának a számlájára írnak.”

Figyeljék a címét: erre szokták mondani, már akkor is hazudik, ha kérdez. Mert pont erről van szó.

Azt állítják ugyanis egy másik hazug cikkre hivatkozva, hogy elutasítják a betegek az oxigént, ezért pedig a doktornő a felelős. Nem a hazug sajtó, ami kiforgatja a szavait, hanem Flavia Groşan!

Mert természetesen a doktornő nem mondta, hogy nem kell oxigén, sőt ő maga is alkalmazza!!!

A Krónikával hasonló magasságokra emelkedett a Főtér nevű internetes portál is. Pár idézet:

“Életeket sodort veszélybe, de tovább praktizálhat a Covid-istennővé avatott váradi »csodadoktor«”

“Flavia Groşan szerint orvoskollégái „hatalmas hibákat követnek el a fertőzötteket ellátó kórházakban, ahol a halál fenyegeti a pácienseket.”

“Maszkos oxigénterápiára pedig semmi szükség nincsen. Természetesen állításait az égvilágán semmivel nem bizonyította, az orvostársadalom pedig egyhangúlag kétségbe vonta az állításait.”

“A felelőtlenül egyénieskedő váradi orvosnőt eközben már a pajzsukon hordozzák azok, akik szombaton is az utcán tüntettek a járványügyi korlátozások, a maszkviselési kötelezettség és az oltások kötelezővé tétele ellen, élen a feltűnési viszketegségben szenvedő Diana Șoșoacă szenátorral, ezekben a körökben Flavia Groşan már csodatevő orvosnak, Covid-istennőnek számít.”

Ezzel szemben Flavia Groşan nem sodor veszélybe életeket, nem a kollégáit bírálta, hanem a protokollt, nem mondta, hogy nem kell oxigénterápia, állításait indokolta, stb stb stb…

Egy szó, mint száz: az ősember is elegánsabban taglózta le az áldozatát egy bunkósbottal, mint ahogy az erdélyi magyar sajtó egy része próbál elbánni a nagyváradi doktornővel.

Pedig, hogy mi megy a román kórházakban, a számos botrány közül arra emblematikus példa Dr. Benedek István esete. Elismert orvos volt Romániában, ő végezte az első csontvelő átültetést felnőtteken.

Dr. Benedek István elkapta a koronavírust, egy marosvásárhelyi kórházban ápolták. A család szerint ágyhoz kötözve halt meg a doktor. A testvére azt mondta:

„A bátyámat ágyhoz kötözték. A család birtokában van egy videófelvétel, amin látszik, hogy magánál van, összefüggően beszél és kifejezi a véleményét, határozottan kéri, hogy engedjék szabadon„

– mondta az Antena3-nak Benedek Imre. Kiderült az is, hogy Dr. Benedek István ismerte a gyógyszereket, amiket beadtak neki, ezért többször könyörgött, hogy nem kéri azokat.

Vajon miért nem akarta Dr. Benedek István a hivatalos protokollt, amibe bele is halt? És miért nem ordította tele a világot az erdélyi magyar sajtó, hogy miként halt meg az egyik legnagyobb magyar orvos?

Vajon valakik miért bújnak el egy lap mögé, aljas és hazug módon milyen céllal akarnak lejáratni egy olyan doktornőt, aki nem fut el, vállalja a véleményét, a nevét és az arcát?

Szakács Árpád (1980) Újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, kommunikációs szakember. 1998–2001 között a Nagyváradon megjelenő Bihari Napló és az Erdélyi Napló munkatársa. 2001-től a Magyar Nemzet igazságügyi szakújságírója. 2004-től a Reggel című napilap újságírója, szerkesztője. 2005-ben az Axel Springer központi szerkesztőségének újságírója, szerkesztője. 2008–2016 között több lap- és könyvkiadó vezetője, főszerkesztője. 2016–2020 között a Mediaworks nyomtatott megyei napilapjai központi szerkesztőségének főszerkesztője. Nevéhez köthető a Kinek a kulturális diktatúrája? című, 2018-ban megjelent cikksorozat, amely az utóbbi évtizedek legnagyobb visszhangot kiváltó tényfeltáró írása volt. A sorozatról hírt adtak a világ legnagyobb külföldi hírügynökségei is. 2020-ban a Magyar Nemzetben elindította az úgynevezett szabadkőműves-vitát, amelyre több mint száz éve nem volt példa. Számos szakmai elismerés mellett 2019-ben megkapta az egyik legjelentősebb magyar újságíróról, Lovas Istvánról elnevezett sajtódíjat. Az általa vezetett szerkesztőség munkáját 2019-ben Érték és Minőség Nagydíj Kommunikációért Nívódíjjal ismerték el a Parlamentben.

Forrás: Erdély Ma
Beküldte: Antal Miklós