A szerkesztő megjegyzése: az alábbiakban Carlo Maria Viganó érsek 2021. augusztus 28-án tartott beszédét közöljük. / LIBERA NOS A MALO [szabadíts meg a gonosztól] 

Senki sem lesz része az Új Világrendnek hacsak nem hajtja végre Lucifer imádatát. Senki sem lép be a New Age korszakba, hacsak nem részesül luciferi beavatásban. (David Spangler ,az Egyesült Nemzetek Planetáris Kezdeményezés projektigazgatója. Reflexiók Krisztusra, Findhorn, 1978)

Megfontolások a Nagy Visszaállításról és az Új Világrendről

Több mint másfél éve tehetetlenül szemléljük az egymással össze nem illő események sorozatát, melyekre a legtöbben képtelenek vagyunk hihető indoklást adni. A világjárvány okozta vészhelyzet különösen nyilvánvalóvá tette a névlegesen a fertőzés korlátozására irányuló intézkedések ellentmondásait és logikátlanságát - lezárások, kijárási tilalmak, kereskedelmi tevékenységek lezárása, a közszolgáltatások és a tanórák korlátozása, az állampolgári jogok felfüggesztése -, melyeket azonban naponta tagadnak az egymásnak ellentmondó hangok, a hatástalanság egyértelmű bizonyítékai, az ugyanazon egészségügyi hatóságok ellentmondásai.

Nem szükséges felsorolni azokat az intézkedéseket, amelyeket a világ szinte valamennyi kormánya hozott anélkül, hogy elérte volna az ígért eredményeket. Ha a feltételezett előnyökre szorítkozunk, amelyeket a kísérleti génszérumnak kellett volna hoznia a közösség számára - mindenekelőtt a vírussal szembeni védettséget és a megújított szabad mozgást -, akkor azt tapasztaljuk, hogy a The Lancet című szaklapban (itt) megjelent Oxfordi Egyetem tanulmánya szerint a dupla adaggal beoltottak vírusterhelése 251-szer nagyobb, mint az első vírustörzseké (itt), annak ellenére, hogy a világ vezetői, kezdve Mario Draghi olasz miniszterelnökkel, kijelentették, hogy „aki beoltatja magát, az él, aki nem kapja meg a vakcinát, az meghal”.

A génszérum mellékhatásai, amelyeket a nemzeti egészségügyi hatóságok ügyesen elrejtettek vagy szándékosan nem regisztráltak, megerősíteni látszanak a vakcina szedésének veszélyességét és a polgárok egészségére nézve nyugtalanító ismeretleneket, melyekkel hamarosan szembe kell néznünk.

A tudománytól a tudományoskodásig
Az orvostudomány művészete - ami nem tudomány, hanem a tudományos elvek alkalmazása minden alkalommal más-más esetekre, tapasztalati és kísérleti alapon - úgy tűnik, hogy lemondott az óvatosságáról egy olyan vészhelyzet nevében, amely egy vallás papságának - valójában a tudomány vallása - szintjére emelkedett, ami ahhoz, hogy az lehessen, a babonával határos dogmatizmusba burkolózott. E kultusz szolgálói az érinthetetlenek kasztjaként állítják be magukat, akik mentesülnek minden kritika alól még akkor is, ha állításaikat a tények bizonyítékai cáfolják.

Az orvostudomány 2020 februárjáig általánosan érvényesnek tekintett elvei átadták helyüket az improvizációnak egészen odáig, hogy a világjárvány csúcspontján a vakcinázást javasolják, a maszkok kötelezővé tételét annak ellenére, hogy azok haszontalanok, a különös távolságok önkényes előírását, a hatékony gyógyszerekkel történő kezelések betiltását és a kísérleti génterápiák kivetését a szokásos biztonsági protokoll megsértésével. És ahogyan vannak új Covid papok, úgy vannak új eretnekek is, vagyis azok, akik elutasítják az új pandémiás vallást, és hűek akarnak maradni a hippokratészi eskühöz.

Nem ritkán a tévedhetetlenség aurája a virológusok és más, többé-kevésbé neves tudósok körül nem tűnik megkérdőjelezhetőnek összeférhetetlenségük vagy a gyógyszeripari cégektől kapott jelentős anyagi előnyök miatt, ami normális körülmények között különben botrányos és bűncselekmény lenne.

Sokan nem értik meg az ellentmondást a kitűzött célok és az azok elérése érdekében folyamatosan változó módon alkalmazott eszközök között. Ha Svédországban a lezárások és a maszkok hiánya nem vezetett magasabb fertőzési rátához, mint azokban az országokban, ahol az embereket bezárták otthonaikba, vagy ahol még az általános iskolákban is maszkot kellett viselni, akkor ez az elem nem tekinthető az intézkedések hatástalansága bizonyítékának.

Ha Izraelben vagy Nagy-Britanniában a tömeges oltás növelte a fertőzést és virulensebbé tette azokat, akkor az ő példájuk nem arra készteti más országok vezetőit, hogy óvatosak legyenek az oltási kampányban, hanem inkább arra készteti őket, hogy értékeljék az oltóanyag beadásának kötelező jellegét. Ha az ivermektin vagy a hiperimmun plazma érvényes kezelésnek bizonyul, ez még nem elégséges ahhoz, hogy engedélyezzék, nemhogy ajánlják ezeket. És azok, akik elgondolkodnak e zavarba ejtő irracionalitás okán, végül tartózkodnak az ítélkezéstől, és egyfajta fideista elfogadást adnak a Covid papok kijelentéseinek, vagy ezt megfordítva, az orvosokat megbízhatatlan varázslóknak tekintik.

Egyetlen forgatókönyv egy irányítás alatt
Mint már korábban említettem, egy kolosszális, hazugságon és csaláson alapuló megtévesztéssel állunk szemben. Ez a megtévesztés abból indul ki, hogy a hatóságok által a tetteik alátámasztására felhozott indoklás őszinte. Egyszerűbben fogalmazva a tévedés abban áll, hogy elhisszük, hogy az uralmon lévők őszinték, és feltételezzük, hogy nem hazudnak nekünk. Így aztán kitartunk amellett, hogy többé-kevésbé hihető indoklásokat találunk, azzal az egyetlen céllal, hogy ne ismerjük fel, hogy a legapróbb részletekig megtervezett összeesküvés tárgyai vagyunk. És miközben megpróbáljuk racionálisan magyarázni az irracionális viselkedést, miközben logikát tulajdonítunk a bennünket kormányozók logikátlan cselekedeteinek, a kognitív disszonancia oda vezet bennünket, hogy becsukjuk a szemünket a valóság előtt, és elhiggyük a legszégyenteljesebb hazugságokat.

Meg kellett volna értenünk – ahogy egyszer már leírtam -, hogy a Nagy Újraindítás terve nem néhány „összeesküvés-elméletíró” zagyvaságainak eredménye, hanem egy évtizedek óta megfogant bűnös terv nyers bizonyítéka, melynek célja egy olyan egyetemes diktatúra létrehozása, ahol egy mérhetetlenül gazdag és hatalmas emberekből álló kisebbség az egész emberiséget leigázni és a globalista ideológia alá rendelni szándékozik.

Az „összeesküvés-elmélet” vádjának talán volt értelme, amikor az összeesküvés még nem volt nyilvánvaló, de ma már indokolatlan tagadni azt, amit az elit az 1950-es évek óta tervez. Amit Kalergi, a Rothschildok, a Rockefellerek, Klaus Schwab, Jacques Attali és Bill Gates a második világháború óta mondanak, azt könyvekben és újságokban publikálták, kommentálták és átvették nemzetközi testületek és alapítványok, pontosan pártok és kormánytöbbségek állítottak elő.

Az Európai Egyesült Államok, az ellenőrizetlen bevándorlás, a bérek csökkentése, a szakszervezeti garanciák eltörlése, a nemzeti szuverenitás feladása, a közös valuta, a polgárok ellenőrzése egy világjárvány ürügyén, a népesség csökkentése az új technológiával előállított vakcinák alkalmazásával nem új keletű találmányok, hanem egy tervezett, szervezett és összehangolt akció eredménye - egy olyan akcióé, amely egyértelműen megmutatja, hogy tökéletesen követi az egységes forgatókönyvet, egyetlen irányítás alatt.

A bűnözői elme
Miután megértettük, hogy a jelenlegi események célja bizonyos eredmények elérése volt - és következésképpen bizonyos érdekek érvényesítése az emberiség egy kisebbségi részének érdekében, a többség számára kiszámíthatatlan károkat okozva -, meg kell ismernünk a terv szerzőinek bűnözői mens [elme] voltát is. Ez a bűnözői terv megérteti velünk a polgári hatalom által elkövetett csalást is, amikor bizonyos intézkedéseket a kiszámíthatatlan eseményekre adott elkerülhetetlen válaszként tüntet fel, miközben az eseményeket mesterségesen hozták létre és nagyították fel azzal az egyetlen céllal, hogy legitimáljanak egy forradalmat - melyet Schwab a negyedik ipari forradalomként azonosít -, melyet az elit az egész emberiség kárára szán.

A hatalom leigázása viszont egy olyan folyamat eredménye, amely még korábban, a francia forradalommal kezdődött, és amely a politikai osztályt nem Istennek (akinek uralmát megvetően semmibe veszi), se nem a szuverén nép (amelyet megvet és csak saját maga legitimizálására használ), hanem a gazdasági és pénzügyi hatalmasságok, a bankárok és uzsorások nemzetközi oligarchiájának, a multinacionális vállalatoknak és a gyógyszeripari cégeknek a szolgájává tette. A valóságban, ha jobban megnézzük, mindezek az alanyok néhány jól ismert, nagyon gazdag családhoz tartoznak.

A médiában is hasonló rabszolgasorba taszítás tapasztalható: az újságírók minden lelkiismereti aggály nélkül elfogadták, hogy prostituálják magukat a hatalmasoknak, egészen odáig elmennek, hogy cenzúrázzák az igazságot és szégyentelen hazugságokat terjesztenek anélkül, hogy még csak a hitelesség látszatát is próbálnák kelteni. Egészen tavalyig az újságírók úgy számolták a Covid „áldozatok” számát, hogy mindenkit, akinek a tesztje pozitív lett, halálos betegnek állítottak be; ma már az oltás után elhunytakat mindig és kizárólag bizonytalan „betegsé”" ragadja el, és már a boncolás utáni vizsgálat előtt hivatalosan úgy döntenek, hogy nincs összefüggés az illető halála és a génszérum beadása között. Büntetlenül kiforgatják az igazságot, ha az nem az ő narratívájukat erősíti, és úgy ferdítik, hogy az megfeleljen a céljaiknak.

Ami másfél éve történik, azt maguk a Nagy Újraindítás megalkotói jelentették be széles körben, a legapróbb részletekig; ahogyan nekünk is elmondták, hogy milyen intézkedéseket fognak elfogadni. 1950. február 17-én, az Egyesült Államok Szenátusa előtt tanúskodva a jól ismert bankár, James Warburg azt mondta: „Világkormányunk lesz, akár tetszik, akár nem. Az egyetlen kérdés, ami felmerül, hogy ezt a világkormányt konszenzussal vagy erőszakkal hozzák-e létre".

Négy évvel később megszületett a Bilderberg-csoport, amelynek tagjai között olyan személyiségeket találunk, mint [Gianni] Agnelli olasz üzletember, Henry Kissinger, Mario Monti és a jelenlegi olasz miniszterelnök, Mario Draghi. 1991-ben David Rockefeller ezt írta: „A világ készen áll egy világkormányra. Egy szellemi elit és a világbankárok nemzetek feletti szuverenitása minden bizonnyal jobb, mint az elmúlt évszázadokban gyakorolt nemzeti önrendelkezés”. És hozzátette: „Egy globális átalakulás küszöbén állunk. Már csak a ’megfelelő’ globális válságra van szükségünk, és a nemzetek el fogják fogadni az Új Világrendet.”

Ma már megerősíthetjük, hogy ez a „megfelelő válság” egybeesik a pandémiás vészhelyzettel, és a Rockefeller Alapítvány „A technológia és a nemzetközi fejlődés jövőjének forgatókönyvei című dokumentumában 2010 óta körvonalazott „lépéseket”, amelyben mindazon eseményeket, melyeknek most tanúi vagyunk, előrejelezték (https://www.nommeraadio.ee/meedia/pdf/RRS/Rockefeller%20Foundation.pdf">itt olvasható).

Röviden, hamis problémát hoztak létre, hogy nyilvánvaló megoldásként népességszabályozási intézkedéseket vezethessenek be, a kis- és középvállalkozásokat zöld útlevéllel eltöröljék néhány nemzetközi csoport érdekében, az oktatást lerombolják a távoktatás elrendelésével, a munkaerő és az alkalmazottak költségeit „intelligens munkavégzéssel” csökkentsék, a közegészségügyet privatizálják a Big Pharma javára, és lehetővé tegyék a kormányok számára, hogy a szükségállapotot felhasználva a törvényektől eltérően hozzanak törvényeket és úgynevezett vakcinákat kényszerítsenek az egész lakosságra, a polgárokat minden mozgásukban nyomon követhetővé és krónikus beteggé vagy meddővé téve.

Mindent, amit az elit meg akart tenni, megtették. És ami felfoghatatlan, hogy az emberiség ellen elkövetett szörnyű bűntett előre megfontolt voltának bizonyítékaival szemben, amely szinte az egész világ vezetőit bűnrészesnek és árulónak tekinti, egyetlen elöljáró sincs, aki megnyitna egy aktát ellenük, hogy kiderítse az igazságot, és elítélje a bűnösöket és a bűnrészeseket. Azokat, akik nem értenek egyet, nemcsak cenzúrázzák, hanem közellenségként, fertőzőként, senkinek nyilvánítják, akiknek semmilyen jogát nem ismerik el.

Mély állam és mély egyház
Nos, egy gyilkos tervvel szemben legalább logikus lenne azt leleplezni és nyilvánosságra hozni, hogy aztán meg lehessen akadályozni és a bűnösöket bíróság elé állítani. Az árulók listáját a kormányfőkkel, a kabinet tagjaival és a választott tisztségviselőkkel kellene kezdeni, majd folytatni a virológusokkal és a korrupt orvosokkal, a bűnrészes tisztviselőkkel, a fegyveres erők vezetőivel, akik nem képesek arra, hogy ellenálljanak az alkotmány megsértésének, a megvett újságírókkal, a gyáva bírákkal és a szolgalelkű szakszervezetekkel.

Ezen a hosszú listán, amelyet talán egy nap majd összeállítanak, a Katolikus Egyház vezetőit is fel kell sorolni, kezdve Bergoglióval és nem kevés püspökkel, akik a Krisztustól kapott megbízatással szemben a fejedelem akaratának buzgó végrehajtóivá váltak. És ebben a listában bizonyára megismerhetnénk az összeesküvés mértékét és az összeesküvők számát, megerősítve a hatalom válságát és a polgári és vallási hatalom perverzióját. Röviden szólva megérthetnénk, hogy a polgári hatalom korrupt része - a mély állam - és az egyházi hatalom korrupt része - a mély egyház - ugyanannak az éremnek a két oldala, mindkettő eszköze az Új Világrend létrehozásának.

Ahhoz, hogy megértsük ezt a polgári és vallási hatalom közötti szövetséget, fel kell ismernünk a jelenlegi konfliktus spirituális és eszkatológiai dimenzióját, keretbe foglalva azt annak a háborúnak a kontextusában, melyet Lucifer bukása óta vív Isten ellen. Ez a háború, amelynek kimenetele a Sátán és az Antikrisztus kérlelhetetlen vereségével és a csillagokkal körülvett Asszony elsöprő győzelmével ab æterno [öröktől fogva] eldőlt, most a végéhez közeledik. Ezért van az, hogy a sötétség erői jelenleg olyan vadul, olyan türelmetlenül igyekeznek eltörölni Urunk nevét a földről, hogy ne csak templomok lerombolásával, a keresztek lerombolásával és a keresztény ünnepek eltörlésével semmisítsék meg kézzelfogható jelenlétét városainkban, hanem az emlékezet eltörlésével, a keresztény civilizáció eltörlésével, tanításának meghamisításával és imádatának lealacsonyításával is.

Ennek megvalósításában ennek bizonyosan akadálya a hűséges és bátor Hierarchia jelenléte, amely kész mártírhalált szenvedni a keresztény hit és erkölcsi tanítás védelmében. Ezért volt lényeges a globalista terv kezdeti szakaszától fogva, hogy a Hierarchiát erkölcsi és tanbeli szempontból korrumpálják, … hogy megfosszák minden természetfeletti vágytól, és hogy a pénzügyi és szexuális botrányoknak köszönhetően zsarolhatóvá tegyék; mindezt azzal a céllal, hogy a bevett gyakorlatnak megfelelően kizárják és megszüntessék, amint a célt elérik.

Ez a beszivárgási művelet az 1950-es évek végén kezdődött, amikor az Új Világrend projekt még csak formálódott. Saját felforgató munkáját néhány évvel később, a II. vatikáni ökumenikus zsinattal kezdte meg, amelynek alapján Roncalli megválasztása és Siri bíboros, Pacelli „dauphinusának” [trónörökös] vagy valószínű pápai utódjának elűzése okot jelentett a lelkesedésre mind az egyházon belüli progresszív és modernista elemek, mind a polgári világ kommunista, liberális és szabadkőműves elemei számára. A II. vatikáni zsinat azt jelentette az egyházi szervezeten belül, amit a [francia forradalom] teniszpálya esküje jelentett a polgári társadalom számára: a forradalom kezdetét. És ha már többször felhívtam a figyelmet a zsinat felforgató jellegére, ma úgy vélem, hogy figyelmet érdemel egy olyan történelmi elemzés, amelyben a látszólag összefüggéstelen tények nyugtalanító jelentőséget nyernek, és sok mindent megmagyaráznak.

Veszélyes viszonyok
Amint arról Michael J. Matt, a The Remnant egyik nemrég megjelent videójában (itt) beszámolt, ma már kezdjük összerakni a mozaik összes darabját, és kiderül - az egyik főszereplő saját bevallása szerint -, hogy Msgr. Hélder Câmara, a brazíliai Olinda és Recife érseke azokban az években találkozott a fiatal Klaus Schwabbal, a Világgazdasági Fórum alapítójával és a Nagy Újraindítás elméletének megalkotójával. Miután Schwab felismerte Câmara szembenállását a hagyományos egyházzal, valamint forradalmi és pauperista elméleteit, meghívta őt a davosi fórumra, mivel az Új Rend projekt szempontjából rendkívül fontosnak tartotta részvételét ezen az eseményen. Tudjuk, hogy Hélder Câmara a „Katakomba Paktum” szervezői között volt, melyet 1965. november 16-án, néhány nappal a Zsinat zárása előtt mintegy negyven ultra-progresszív püspök írt alá.

Az említett dokumentum eretnek tézisei között szerepel az együttműködés „egy másik, új társadalmi rend” (itt), 9. sz.) létrehozásában, ami az igazságosságon és egyenlőségen alapul. És nem lepődünk meg, amikor megtudjuk, hogy az aláírók között volt Msgr. Enrique Angelelli, az argentin Cordoba segédpüspöke is, „Jorge Mario Bergoglio akkor még atya [egyik] hivatkozási alapja” (itt). Maga Bergoglio már pápasága kezdetén kijelentette, hogy egyetért a Katakombák Paktumának követeléseivel. 2019. október 20-án, az Amazonasi zsinaton a Santa Domitilla katakombákban megismételték az összeesküvők közötti paktum megünneplését (itt), megerősítve, hogy a zsinaton elkezdett terv éppen Jorge Mario Bergoglióban talált beteljesedésre.

Bergoglio távolról sem határolódik el az őt támogató ultra-progresszivistáktól, akik a legutóbbi konklávén eldöntötték a megválasztását, soha nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy bizonyítékot szolgáltasson az Új Világrend tervvel való tökéletes összhangjáról, kezdve a vatikáni bizottságok és dikasztériumok együttműködése a malthusiánus mátrixú környezetudatossággal, és részvételük az Inkluzív Kapitalizmus Tanácsában, globális szövetségben a Rothschildokkal, a Rockefeller Alapítvánnyal és a nagybankokkal. Tehát az egyik oldalon ott van David Rockefeller a Trilaterális Bizottsággal, a másik oldalon pedig Klaus Schwab, aki házassági kapcsolatban áll a Rothschildokkal (itt), a Világgazdasági Fórummal, és mindketten kéz-a-kézben a katolikus egyház vezetőjével, hogy a Nagy Visszaállítással létrehozzák az Új Rendet, ahogyan azt az 1950-es évek óta tervezik.

A világ népességfogyási terve
A pactum sceleris [bűn paktuma] társai közé kell számítani a Pápai Akadémia az Életért néhány tagját is, ennek szervezeti felépítését nemrégiben maga Bergoglio borította fel, amikor eltávolította a Magisztériumhoz leghűségesebb tagjait, és a népességfogyás, a fogamzásgátlás és az abortusz támogatóival lecserélve őket.

Nem lehet meglepő, hogy a Szentszék támogatja a vakcinákat: 2011 júniusában a Sovereign Independent címlapján a következő főcím jelent meg: „Népességfogyás kényszeroltások révén: A nulla széndioxid- megoldás!" (itt). A főcím mellett egy Bill Gatesről készült fotó és egy tőle származó idézet szerepelt: „A világon ma 6,8 milliárd ember él. Ez körülbelül 9 milliárdra fog emelkedni. Ha most igazán nagyszerű munkát végzünk az új vakcinák, az egészségügyi ellátás, a reproduktív szolgáltatások [abortusz és fogamzásgátlás] terén, akkor ezt talán 10-15 százalékkal csökkenthetjük.” Ezt Bill Gates mondta tizenegy évvel ezelőtt. Ma ő az egyik részvényese a Black Rock csoportnak, amely az oltóanyagokat gyártó gyógyszergyárakat finanszírozza, az Egészségügyi Világszervezet (WHO), valamint számtalan, az egészségügyhöz kapcsolódó állami és magánszervezet egyik fő támogatója.

Érdekes módon mellette találjuk Soros Györgyöt, a Nyílt Társadalom „filantrópját”, aki a Bill és Melinda Gates Alapítvánnyal együtt nemrégiben befektetett egy brit cégbe, amely a Covid teszteléshez szükséges kenetpálcikákat gyártja (itt). És ha már gazdasági kérdésekről beszélünk, emlékeztetnék arra, hogy a Szentszék mintegy 20 millió euró értékű részvényt birtokol két gyógyszeripari vállalatban, melyek fogamzásgátló gyógyszert gyártanak (itt), nemrég pedig egy olyan alapba fektetett be, amely a nemzetközi valutákkal való spekulációnak köszönhetően nagyon magas nyereséget garantált egy geopolitikai vagy pandémiás válság esetén: a Merrill Lynch befektetési bank által kezelt "Geo-Risk" alapba, amelyet a világjárvány első néhány hónapja után az egekbe szökő hozamok miatt le kellett zárni (itt).

Egyéb tőkét, mint a „péterfillérek” gyűjtéséből származót is felhasználtak különböző más kezdeményezések finanszírozására, sőt még [az olasz üzletemberrel] Lapo Elkannal is együttműködtek, akinek a törekvései közé tartozik a Rocketman, [a homoszexuális] Elton John önéletrajzi filmje. Nem is beszélve az ingatlanspekulációkról és a Sloane Avenue 60. szám alatti londoni épület megvásárlásáról, amelyről a híradások bőségesen tájékoztattak bennünket, és amiről megbízható forrásból tudom, hogy maga Bergoglio döntött. És akkor ott van Kína: mindig a „koherencia” és a Bergoglio szívének oly kedves „szegények egyháza a szegényekért” nevében, vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy a jezsuiták és Theodore McCarrick volt bíboros által előkészített titkos egyezmény jelentős finanszírozást kaphatott a pekingi kommunista rezsimtől cserébe azért, hogy a Vatikán hallgasson a katolikusok üldözéséről és az emberi jogok megsértéséről (itt).

A mély állam beavatkozása
Számos példa van már arra, hogy a mély állam beavatkozik az egyház életébe. Nem feledkezhetünk meg John Podesta és Hillary Clinton e-mailjeiről, amelyekből kiderül, hogy szándékukban állt leváltani XVI. Benedeket a pápaságról, és ezzel egy új, progresszív és globalista „egyházi tavaszt” indítani, ami később Benedek lemondásával és az argentin megválasztásával meg is valósult. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül minden máshoz, csak nem a valláshoz közel álló entitások és intézmények, mint például a B'nai B'rith beavatkozását sem a II. vatikáni zsinat után, de legfőképpen e pápaság alatt, diktálva az Egyház „megújulásának” irányát.

Végezetül pedig emlékezzünk egyrészt a konzervatív politikai és intézményi személyiségek esetében a megvetően elutasított audienciákra, másrészt a baloldal és a progresszivizmus vezetőivel való szenvedélyes, mosolygós találkozásokra, valamint megválasztásuk alkalmából azok kifejezetten lelkes elégedettségére. Sokan közülük annak köszönhetik sikerüket, hogy a Jézus Társasága által működtetett egyetemeken vagy olyan katolikus körökben tanultak, melyeket Olaszországban dossettiánusnak neveznének[1], ahol a társadalmi és politikai kapcsolatok hálózata egyfajta progresszív szabadkőművességet alkot, és káprázatos karriert biztosít az úgynevezett „felnőtt katolikusoknak”, azoknak, akik a „keresztény” jelzőt használják anélkül, hogy a közügyek szolgálatában a keresztény hittel és erkölccsel összhangban viselkednének: Joe Biden és Nancy Pelosi; Romano Prodi, Mario Monti, Giuseppe Conte és Mario Draghi; hogy csak néhányat említsünk.

Mint láthatjuk, a mély állam és a mély egyház együttműködése régóta tart, és mostanra meghozta a támogatói által remélt eredményeket, nagyon komoly károkat okozva mind az államnak, mind a vallásnak.

A templomok bezárása 2020 elején, még mielőtt a polgári hatóságok elrendelték volna a zárlatokat; a szentmisék és a szentségek kiszolgáltatásának tilalma a világjárvány vészhelyzete alatt; a 2020. március 27-én a Szent Péter téren (itt) végrehajtott groteszk szertartás; a vakcinákhoz való ragaszkodás és azok erkölcsileg legitimként való népszerűsítése annak ellenére, hogy abortált magzatokból származó sejtvonalakkal állították elő őket; Bergoglio nyilatkozatai, miszerint a genetikai szérum „erkölcsi kötelességet” képvisel minden keresztény számára; a „Zöld Igazolvány” egészségügyi útlevél bevezetése a Vatikánban és újabban a katolikus iskolákban és néhány szemináriumban; a Szentszék megtiltja a püspököknek, hogy kijelentsék, hogy ellenzik az oltási kötelezettséget, amit egyes püspöki konferenciák azonnal jóváhagytak - ezek mind olyan elemek, amelyek a mély egyháznak a mély állam parancsainak való alárendeltségét mutatják, és azt, hogy a bergoglio-i egyház a globalista terv szerves része.

Ha mindezt összekapcsoljuk a pachamama bálványimádó kultuszával közvetlenül a Szent Péter-bazilika boltívei alatt; az irenikus [keresztény hitvallásokat békésen egyesítő] ökumenizmushoz, a pacifizmushoz és a pauperizmushoz [tömegnyomor] való ragaszkodással; a szituációs etetika jóváhagyásával és a házasságtörés és az élettársi viszony lényegi legitimálásával az Amoris Laetitia-ban; a halálbüntetés erkölcsileg törvénytelennek nyilvánítása; a baloldali politikusok, forradalmi vezetők és abortusz-aktivisták támogatása; az LMBT-ügyek, a homoszexuálisok és a transzszexuálisok iránti megértés szavai; a homoszexuális párkapcsolatok legitimizálása fölötti hallgatás, és a még inkább megdöbbentő hallgatás a szodomita párok német püspökök és papok általi megáldásáról; a tridenti mise betiltása a XVI. Benedek Motu Proprio Summorum Pontificum eltörlésével.

Felismerjük, hogy Jorge Mario Bergoglio a globalista elit által rábízott feladatot hajtja végre, amely azt akarja, hogy ő legyen a katolikus egyház felszámolója és egy szabadkőműves ihletésű, filantróp és ökumenikus szekta alapítója, amely az Új Rendet támogató egyetemes vallást hivatott megalkotni. Akár teljes tudatossággal, akár félelemből, akár zsarolásból hajtják végre ezt az akciót, ez semmit sem von le a történések súlyosságából, sem pedig azok erkölcsi felelősségéből, akik ezt elősegítik.

Az Új Világrend luciferi mátrixa
Ezen a ponton szükséges tisztázni, hogy mit értünk az „Új Világrend” alatt, vagy inkább azt, hogy mit értenek ezen létrehozói függetlenül attól, hogy mit mondanak el nyilvánosan. Mert egyrészt igaz, hogy van egy projekt, hogy bizonyos emberek kitalálták és meg vannak bízva a megvalósításával; másrészt az is igaz, hogy a projekt inspiráló elveit nem mindig hozzák nyilvánosságra, vagy legalábbis nem lehet nyíltan bevallani, hogy szorosan kapcsolódnak a ma történéseihez, mivel egy ilyen beismerés még a legbékésebbek és leginkább mérsékeltek ellenállását is kiváltaná. Az egy dolog, hogy a „zöld igazolványt” a világjárvány ürügyén írják elő; de egészen más dolog felismerni, hogy az útlevél célja az, hogy hozzászoktassanak bennünket ahhoz, hogy nyomon követnek; és megint más dolog azt mondani, hogy ez a teljes ellenőrzés a „vadállat jele”, melyről az Apokalipszis könyve beszél (Jel 13,16-18).

Az olvasó bocsássa nekem, ha érvelésem bemutatásához olyan súlyos és gonosz idézetekhez kell folyamodnom, melyek zavart és borzalmat keltenek - de erre szükség van, ha meg akarjuk érteni, hogy valójában mik e terv építészeinek valódi szándékai, és hogy mi a Krisztus és az Ő Egyháza ellen vívott korszakos csata valódi természete.

Ahhoz, hogy megértsük az Egyesült Nemzetek alapját képező gondolat ezoterikus gyökereit, melyre egykor [a XIX. századi olasz politikai aktivista] Giuseppe Mazzini vágyott, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az olyan személyiségeket, mint Albert Pike, Eliphas Levi, Helena Blavatsky, Alice Ann Bailey vagy a luciferiánus szekták más tanítványait. A tizenkilencedik század vége óta megjelent írásaik igen árulkodóak.

Albert Pike, Mazzini barátja és szabadkőműves társa, 1889-ben Franciaországban a szabadkőművesség legfelsőbb szintjei előtt tartott egy beszédet, amelyet aztán 1935. január 19-én az angol The Freemason című folyóirat újranyomtatott. Pike kijelentette:
Az, amit a tömegnek el kell mondanunk, az, hogy mi imádunk egy istent, de olyan istent, akit babona nélkül imádunk [...]. A szabadkőműves vallást a luciferi tanítás tisztaságában kell fenntartani mindannyiunknak, akik a legmagasabb fokozatok beavatottjai vagyunk. Ha Lucifer nem lenne isten, vajon Adonai [sic] [a keresztények Istene], akinek tettei bizonyítják kegyetlenségét, aljasságát és embergyűlöletét, barbárságát és a tudománytól való irtózását, vajon Adonai és az ő papja gyalázná-e őt?
Igen, Lucifer isten, és sajnos Adonai is isten. Mert az örök törvény az, hogy nincs fény árnyék nélkül, nincs szépség rútság nélkül, nincs fehér fekete nélkül, mert az abszolútum csak két istenként létezhet: a sötétség szükséges a fényhez, hogy annak fóliájaként szolgáljon, mint ahogy a talapzat szükséges a szoborhoz, és a fék a mozdonyhoz... A sátánizmus tanítása eretnekség; az igazi és tisztán filozófiai vallás a Luciferbe vetett hit, aki egyenlő Adonaijjal; de Lucifer, a fény és a jó istene, küzd az emberiségért Adonai ellen, aki a sötétség és a gonosz istene.

A Sátán istenségébe vetett ezen hitvallás nemcsak annak beismerése, hogy ki a valódi nagy építész, akit a szabadkőművesség imád, hanem egy blaszfémikus politikai projekt is, amely a II. vatikáni zsinat ökumenizmusán keresztülhaladt, melynek első teoretikusa a szabadkőművesség volt:
A keresztény, a zsidó, a mohamedán, a buddhista, Konfucius és Zarathusztra követője testvérként egyesülhet, és együtt imádkozhat az egyetlen istenhez, aki minden más isten felett áll (vö. Albert Pike, Morals and Dogma, szerk. Bastogi, Foggia 1984, VI. kötet, 153. o.).
Az „egyetlen isten, aki minden más isten felett áll” azonosságát pedig az előző idézetben jól elmagyaráztuk.

Egy másik levelében Pike azt írta Mazzininek:
Szabadjára engedjük a nihilistákat és az ateistákat, és félelmetes társadalmi kataklizmát idézünk elő, amely a nemzetek számára világosan megmutatja majd minden borzalmában az abszolút ateizmus hatását, a barbarizmus és a véres felforgatás eredetét. Akkor a polgárok mindenütt, akik arra kényszerülnek, hogy megvédjék magukat a forradalmárok világi kisebbségével szemben, [...] megkapják az igazi fényt Lucifer tiszta tanításának egyetemes manifesztációján keresztül, amely végre a nyilvánosság elé tárul; egy olyan manifesztáció, melyet a kereszténység és az ateizmus pusztulása is követ, melyeket egyszerre fognak legyőzni és szétzúzni! (vö. 1871. augusztus 15-i levél Giuseppe Mazzinihez, Library of the British Museum, London).

Nem kerülheti el a figyelmet, hogy a „szeparatizmus nagy eretneksége” furcsán egybehangzik azzal az ökumenizmussal, amit XI. Pius a Mortalium Animos című enciklikájában elítélt, egy olyan ökumenizmussal, melyet a Dignitatis Humanae nyilatkozat átvett, és ami nemrég beleolvadt az „inkluzivitás” tanába, melyet azok fogalmaztak meg, akik megengedték, hogy a Szent Péter-bazilikában bálványimádást mutassanak be pachamamának.

Nyilvánvaló, hogy a „szeparativitás” kifejezés negatív magyarázatban a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a helyes és a helytelen szükségszerű elkülönítését kívánja jelölni, ami az emberi viselkedés erkölcsi megítélésének kritériumát képezi. Az „inkluzivitás” ellentétes ezzel a megkülönböztetéssel, hagyja magát szándékosan megfertőzni a rossz által, hogy megmásítsa a jót, egyenlőségjelet tesz az igaz és a hamis közé, hogy az előbbit megrontsa, az utóbbinak pedig legitimitást adjon.

Az ökumenizmus közös ideológiai gyökerei
Ha valaki nem érti meg, hogy az ökumenizmus ideológiai gyökerei szervesen kapcsolódnak a szabadkőműves luciferiánus ezotériához, akkor nem tudja felfogni az összefüggést, ami a II. vatikáni zsinat tanbeli eltéréseit az Új Világrend tervéhez kapcsolja. Az 1968-as forradalom szomorú példája volt azoknak a pacifista és ökumenikus törekvéseknek, amelyekben a "Vízöntő korát" a Hair (1969) című musical, majd John Lennon az Imagine (1971) című dalával ünnepelte:

Képzeld el, hogy nincs mennyország. Könnyű, ha megpróbálod.
Nincs pokol alattunk. Fölöttünk csak az ég.
Képzeld el az összes embert, aki a mának él.
Képzeld el, hogy nincsenek országok. Nem nehéz megtenni.
Nincs miért ölni vagy meghalni, és vallás sincs.
Képzeljétek el az embereket, akik békében élnek.
Mondhatod, hogy álmodozó vagyok, de nem én vagyok az egyetlen.
Remélem, egy nap te is csatlakozol hozzánk, és a világ egy lesz.
Képzeld el, hogy nincs birtoklás. Kíváncsi vagyok, hogy te képes vagy-e rá.
Nincs szükség kapzsiságra vagy éhségre, az emberek testvériségére.
Képzeld el, hogy minden ember osztozik az egész világon.

A szabadkőműves nihilizmus e manifesztuma a globalizmus és az új egyetemes vallás himnuszának tekinthető: nem véletlen, hogy a 2012-es londoni, majd nemrégiben a tokiói olimpiai játékok főcímdalaként is ezt használták. A tévútra nem vezetett lélek csak borzalmat érezhet e blaszfémikus szavak láttán.

Ugyanez igaz Lennon nem kevésbé istenkáromló God [Isten] (1970) című dalának szavaira is:
Isten egy fogalom, amihez a fájdalmunkat mérjük. [...]
Én csak magamban hiszek.

Megértem, hogy sokak számára nyomasztó elfogadni azt, hogy a Hierarchia talán hagyta magát becsapni az ellenség által, sajátjává téve kéréseiket olyan kérdésekben, melyek az Egyház lelkét érintik. Bizonyos, hogy voltak szabadkőműves prelátusok, akiknek sikerült úgy bevinniük elképzeléseiket a Zsinatba, hogy leplezték azokat, de teljes tudatában annak, hogy azok óhatatlanul a vallás azon lerombolásának megvalósulásához vezetnek, amely az Új Korszak - a Vízöntő kora - létrehozásának előfeltétele, melyben Urunkat száműzik a társadalomból, hogy az Antikrisztust üdvözölhessék. Így érthető az a kacsintó engedékenység, melyet számos katolikus személyiség - gondolok itt többek között Martini és Ravasi bíborosokra - tanúsított a szabadkőművesség iránt, és az ellenállásuk a pápák által megújított szektaellenes exkommunikációk ellen.

Megértjük azt is, hogy mi az oka a szabadkőműves páholyok lelkesedésének Bergoglio megválasztása kapcsán, és megfordítva, a rosszul leplezett gyűlöletüknek XVI. Benedekkel szemben, akit kathèkon-nak [„aki késleltet” (vö. 2Thessz 2,6-7)] azaz eltávolítandónak tartanak.

Azt is meg kell jegyezniünk némi zavarral, hogy Ratzinger bizonyos kijelentései arra utalnak, hogy megpróbálják „keresztényiesíteni” a globalista projektet anélkül, hogy azt antikrisztusinak és keresztényellenesnek bélyegeznék meg:
Vezessen benneteket a Betlehemi Gyermek kézen fogva! Ne féljetek, bízzatok benne! Az ő fényének életadó ereje ösztönzőleg hat az új világrend felépítésére (http://www.vatican.va/content/benedict-xvi/en/messages/urbi/documents/hf_ben-xvi_mes_20051225_urbi.html">itt).

Ezek a szavak sajnos a hegeli gondolkodás tévútját igazolják, amely a professzort Tübingentől egészen a trónig befolyásolta. Minden bizonnyal a pápai állásfoglalás elmaradása tette lehetővé, hogy bizonyos értelemben a globalista terv szövetségesének tekintsék, ha Giorgio Napolitano olasz elnök 2006-os, az olasz néphez intézett év végi beszédében képes volt megerősíteni: „Benedek pápa és közöttem összhang van az Új Világrend támogatásában” (2006. december 31.).

Másrészt a hegeli tézis-antitézis-szintézis folyamat visszhangozza az alkímia mottóját, a Solve et Coagula-t, melyet a szabadkőművesség és a luciferi ezotéria is átvett. Ez a jelmondat szerepel Baphomet címerén, a szabadkőműves szekta legmagasabb szintjei által imádott pokoli bálványon, amint azt legbefolyásosabb tagjai is elismerik. A Lucifer felemelkedése című esszéjében Philip Jones meghatározza, hogy a hegeli dialektika „a kereszténység egy formáját, mint tézist ötvözi a pogány spiritualizmussal, mint antitézissel, és az eredmény egy olyan szintézis, amely nagyon hasonlít a babiloni misztériumvallásokhoz”.

Theilard de Chardin globalista panteizmusa
Az ökumenizmus a globalista gondolkodás egyik központi témája. Ezt megerősíti Robert Muller, aki az ENSZ főtitkár-helyettese volt: "A lehető leggyorsabban el kell mozdulnunk az egy-világkormány, az egy-világvallás és az egyetlen világ-vezető felé". Őt megelőzően a Népszövetség egyik szószólója, Arthur Balfour létrehozta a „Szintetikus Társadalom”, amelynek célja az „egy-világvallás” megteremtése volt.

Maga Pierre Theilard de Chardin, a Szent Hivatal által elítélt jezsuita eretnek, ma pedig a progresszivizmus ünnepelt teológusa, az Egyesült Nemzeteket „filozófiájának progresszív intézményes megtestesülésének” tekintette, kifejezve reményét, hogy „a vallások általános közeledése egy egyetemes Krisztushoz, aki beteljesíti azokat mind... ez tűnik számomra a világ egyetlen lehetséges megtérésének, és az egyetlen formának, amelyben a jövő vallása elképzelhető”, hogy „csökkentse a panteizmus és a kereszténység közötti szakadékot azáltal, hogy kihúzza azt, amit a panteizmus keresztény lelkének vagy a kereszténység panteista aspektusának nevezhetnénk”. Nem kerüli el a figyelmünket, hogy a pachamama és a Földanyának tulajdonított máriás konnotációk Theilard de Chardin ezen elképzeléseit egy zavaró valósággá változtatják.

És ez nem minden: Robert Muller, a világkormány teoretikusa, aki egyben Alice A. Bailey teozófus tanítványa is, kijelenti: "Teilhard de Chardin hatással volt társára [Emmanuel Saguez de Breuvery jezsuita atyára, aki fontos pozíciókat töltött be az ENSZ-ben], aki viszont inspirálta kollégáit, ők pedig az ENSZ-en belül a globális és hosszú távú gondolkodás gazdag folyamatát indították el, amely a világ számos nemzetére és népére volt hatással. Teilhard nagy hatással volt rám". Az ember jövője című könyvében Theilard ezt írja: „Még ha formája még nem is látható, holnap az emberiség egy pán-szervezett világban fog felébredni”.

Muller volt a World Core Curriculum alapítója, amelynek célja, hogy „gyermekeinket a globális állampolgárság, a földközpontú hit, a szocialista értékek és a kollektív gondolkodásmód felé orientálja, melyek a XXI. századi munkaerő követelményévé válnak” (New Man Magazine). És ha Alice A. Bailey-t büszkén az inspirátorai között említi, akkor kiderül, hogy a teozófiai mozgalom tanítványa volt, amelyet Helena Blavatsky, egy deklarált luciferista alapított. Blavatsky jellemének helyes megértéséhez álljon itt néhány idézet az írásaiból:
Lucifer képviseli az életet, a gondolatot, a haladást, a civilizációt, a szabadságot, a függetlenséget... Lucifer a logosz, a kígyó, a megváltó.

És, szinte megelőlegezve a pachamamát:
„Az Égi Szűz így válik egyszerre az istenek és a démonok anyjává, mert ő az örökké szerető jótékony istenség... De az ókorban és a valóságban [ennek az istennek] a neve Lucifer. Lucifer az isteni és a földi fény, egyszerre a szentlélek és a sátán.”

És végül, de nem utolsósorban:
Sátán az, aki bolygónk istene és az egyetlen isten.
Alice A. Bailey volt az, aki megalapította a Lucifer Publishing Company-t, amely ma Lucis Publishing Company néven ismert, szoros kapcsolatban áll a Lucis Trust-tal, korábban Lucifer Trust néven, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezete NGO-ként [nem kormányzati szervezetként] ismer el. Ha ehhez a pokoli zagyvaságok halmazához hozzávesszük David Spangler, az Egyesült Nemzetek Szervezete Planetáris Kezdeményezés Projektigazgatója szavait, akkor rájövünk, milyen szörnyű az a fenyegetés, amely mindannyiunk felett lebeg:
Senki sem lesz része az Új Világrendnek, hacsak nem hajtja végre Lucifer imádatát. Senki sem fog belépni az Új Korba, hacsak nem részesül luciferi beavatásban (Reflections on the Christ, Findhorn, 1978).

Alice A. Bailey így ír a New Age-ről:
A tudomány eredményei, a nemzetek hódításai és a területhódítások mind a Halak korának [Krisztus korának] módszerét jelzik, annak idealizmusával, harciasságával és szeparatizmusával minden területen - vallási, politikai és gazdasági téren. A szintézis, az inkluzivitás és a megértés kora azonban elérkezett, és a Vízöntő korszak [az Antikrisztus kora] új nevelésének nagyon finoman kell kezdenie áthatolnia az emberi aurán.

Ma már látjuk, hogy a Muller Világ Alaptantervében teoretizált tanítási módszereket szinte minden nemzet átvette, beleértve az LMBT ideológiát, a gender elméletet és az indoktrináció minden más formáját. Ezt a WHO korábbi igazgatója, Dr. Brock Chisolm is megerősíti, amikor elmagyarázza, hogy mit szeretne elérni az ENSZ oktatáspolitikája:
A világkormány megvalósítása érdekében el kell távolítani az emberek elméjéből az individualizmust, a családi hagyományokhoz való hűséget, a nemzeti patriotizmust és a vallási dogmákat (vö. Christian World Report, Marzo 1991, 3. kötet).

Íme ismét a fil rouge [piros drót], amely nemcsak Klaus Schwabot köti össze Hélder Câmara-val, hanem Robert Mullert és Alice A. Bailey-t is Pierre Theilard de Chardinnal és Emmanuel Saguez de Breuvery-vel, mindig globalista megoldásban és a luciferi gondolat rossz hírű inspirációja alatt. Ezeknek a nyugtalanító szempontoknak az alapos elemzése lehetővé teszi, hogy fényt derítsünk az igazságra, és feltárjuk nem kevés, az ellenség által rabszolgasorba taszított egyházi személy bűnrészességét és árulását.

Válaszunk a hatalom válságára
A hatalom korrupciója olyan mértékű, hogy - legalábbis emberi szempontból - nagyon nehéz békés kiutat feltételezni. A történelem során a totalitárius rendszereket erőszakkal megdöntötték. Nehéz azt gondolni, hogy az elmúlt hónapokban kialakult egészségügyi diktatúra ellen másként lehetne küzdeni, hiszen az állam minden hatalma, az összes információs eszköz, az összes nemzetközi köz- és magánintézmény, az összes gazdasági és pénzügyi potentát bűnrészes ebben a bűntényben.

A korrupció és az érdekellentétek eme sötét forgatókönyvével szemben elengedhetetlen, hogy mindazok, akik nem engedelmeskednek a globalista tervnek, tömör és összetartó frontba tömörüljenek, hogy megvédjék természetes és vallási jogaikat, saját és szeretteik egészségét, szabadságukat és javaikat. Ahol a hatalom nem teljesíti kötelességeit, sőt elárulja azt a célt, amiért létrehozták, ott az engedetlenség nemcsak törvényes, hanem kötelező is: erőszakmentes engedetlenség, legalábbis egyelőre, de határozottan és bátran. Engedetlenség az egyházi hatalom törvénytelen és zsarnoki diktátumával szemben, bárhol is mutatkozik az Új Világrend pokoli terve cinkosának.

Következtetés
Engedjék meg, hogy ezt az elmélkedést egy rövid lelki gondolattal zárjam. Mindennek, amit a jelenleg kibontakozó globális összeesküvésről tudunk, felfedezünk és megértünk, egy hatalmas realitása van, ami ugyanakkor éles és világosan körülhatárolt is: két oldal van, Isten és a sátán oldala, a Világosság gyermekeinek és a sötétség gyermekeinek oldala. Az ellenséggel nem lehet kiegyezni, és nem lehet két úrnak szolgálni (Mt 6,24). Urunk szavait be kell vésnünk az elménkbe: „Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór.” (Mt 12,30).

Remélni egy olyan világkormány építését, melyben Jézus Krisztus isteni királyságát törvényen kívül helyezik, őrültség és istenkáromlás, és senki, akinek ilyen terve van, soha nem fog sikerrel járni. Ahol Krisztus uralkodik, ott béke, harmónia és igazságosság uralkodik; ahol Krisztus nem uralkodik, ott a sátán a zsarnok.

Gondoljuk ezt jól meg, amikor választanunk kell, hogy egy hamis békés együttélés nevében megállapodjunk-e az ellenféllel! És jól gondolják meg ezt azok a prelátusok és polgári vezetők is, akik úgy gondolják, hogy cinkosságuk csak gazdasági vagy egészségügyi kérdéseket érint, és úgy tesznek, mintha nem tudnák, mi van mindezek mögött.

Forduljunk Krisztushoz, aki a szívek, a családok, a társadalmak és a nemzetek királya. Hirdessük Őt Királyunkként és Szűz Máriát Királynőnkként. Csak így lehet legyőzni az Új Világrend gonosz tervét. Csak így tisztulhat meg a Szent Egyház az árulóktól és a hitehagyottaktól. Isten hallgassa meg imánkat.

+ Carlo Maria Viganò, érsek

2021. augusztus 28.
S. Augustini Episcopi et Confessoris et Ecclesiae Doctoris

Az eredeti cikk  angol nyelven ⇒
-----

[1] Giuseppe Dossetti atyát (1913-1996) a "haladó katolicizmus" "bolognai iskolájának" alapítójaként tartják számon. A II. vatikáni zsinaton Giacomo Lercaro bíboros, bolognai érsek peritusaként szolgált, és nagy befolyással volt a zsinat eljárásainak ellenőrzésére.

Forrás: gloria tv
Ajánlotta:: Tharan Marianne