PÁRHUZAMOS PEREK

A ,,vízöntő kor” jelentése szerint a Gnózis (Isten), vagy a mindenható háttérhatalom kiönti az emberiségre az igazság vizét. Vagyis félrehúzza az igazságot eltakaró legutolsó függönyt.

A dialektika embere ezt félre érti, és úgy gondolja, hogy az igazság bemutatása hasonló lehet azzal, amikor a tanár az iskolában tanítás alatt és címén előad. A háttérhatalom másképpen tanított mindig.

A tanár felmondja az anyagot és a tanulónak utána kell mondani. Ez utánzás, melyben az előadott anyagot maradéktalanul vissza kell a diáknak mondani. A hátérhatalom (stílusosan itt Ízisznek nevezve) tanítás úgy zajlik, hogy Ízisz tanárnő kihívja a tanulót a táblához, majd lekever neki egy pofont. A tanuló meg kérdezi, hogy: ezt miért kapta? A válasz: mert nem kérdezted meg mit fogok ma tanítani.

Legközelebb újra kihívja a tanulót a tanárnő, de a tanuló előre kérdezi, mi lesz a mai tananyag? Ízisz válaszol: a mai tananyag, hogy mennyi kétszer kettő. Mennyi kétszer kettő – kérdezi a diák. A tanárnő válaszol neki: kétszer kettő az öt. Igen tanárnő, kétszer kettő az öt. Erre a tanuló megkapja a második pofonját, mire az kérdezi, hogy azt miért kapta? Azért, mert ellenőrzés nélkül elhitted azt, amit a kérdésedre válaszoltam.

Az összeesküvés-elméletek állítása nagy részt ,,Ízisz tanárnőtől” származnak. Aki megkapta már az első pofonját, az hajt ezekre a témákra, de amit válaszul kapnak, azt nem ellenőrzik. A válaszokban pedig található minden: földtörténet, evolúció, kvantum-energia, relativitási elmélet, élettelen bolygók, vagy újabban covid-19 és variánsai és az ellenük kitalált oltások. Az összeesküvés-elméletek jó része szándékos félrevezetés, de ugyanakkor sok tudományosnak mondott félrevezető állítás cáfolata is. Ettől látszanak hitelesnek az összeesküvés-elméletek.

Sokan halálos ellenségüket látják a háttérhatalomba és az őket kiszolgáló kormányokba. Pedig pl. az egész komédia a járvánnyal Ízisz trükkje: mondom ezt is, mondom azt is, ellenőrizd le, melyik az igaz. És Ízisznek igaza van. A közölt tananyag gyorsan felejthető, de aki maga járt utána a tudásnak, annak valódi tulajdona lesz a megszerzett tudás, és senki sem veheti el tőle, még a halál sem. A tudásunk karnációkon át gyűlt össze azzá, ami a jelenben megtapasztalható. Erről ír Madách Imre Az ember tragédiájában: ,,Portested is széthulland így, igaz, De száz alakban újolag felélsz, És nem kell újra semmit kezdened: Ha vétkezél, fiadban bűnhödöl, Köszvényedet őbenne folytatod, Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod.”

De Madách a korához képest szépen leírja a háttérhatalom természetét is ugyanott: ,,Vagy tán azt hiszed, Hogy, mert elrejtve munkál s zajtalan, Nem is erős? - Ne hidd, homályban ül, Mi egy világot rendít és teremt, Mert látásától megszédülne a fej. Csak ember műve csillog és zörög, Melynek határa egy arasznyi lét.”

Így zörög az Illuminátus vagy a zsidók látszólagos világhatalma. El ajánlatos menni a csillogó és zörgő dolgok mellett, és nem tananyagként hallgatni a róluk szóló értesüléseket. Még sem lehet Posta Imrééket lesöpörni az asztalról azzal hogy felültek bizonyos téveszméknek. Az állam volt az, mely az alaptörvénybe tette a nép jogát a hatalomhoz és alkotmányos rendelkezésben kötelezett mindenkit arra, hogy ne engedjen a kizárólagos hatalom birtoklását célzó törekvéseknek. Ha tehát valaki azt tapasztalja, hogy az állam (Kormány, Országgyűlés) még a leglényegesebb kérdésekben sem engedi dönteni a népet, akkor az alkotmányos rend védelmében minden állam ellen irányuló cselekmény törvényes az alkotmány szerint!

A jog sok esetben csak a mellébeszélés álcája. A jog szövevényessége és a jog esetenkénti sajátos értelmezései azt eredményezi, hogy a jogból azt hozza ki az állam, amit éppen az érdeke megkíván. Mivel az állam tartja kezében az igazságszolgáltatást, ő is mondja ki az áment az őt érintő kérdésekben. Ha az jogot boncolgató érvelése sem jön össze neki, akkor előveszi a nagy ütőkártyát, és közli: ,,a következő levelét olvasatlanul a levéltárba teszem”. A jog esetenként a látszólagos logika labirintusa, amelyből kivették a tiszta logikát, és csak az állam által elfogadható értelmezések és érvelések maradtak érvényben. Az általam leírt jogi értelmezés az általános értelmezési szótár alapján történt, a jogban is érvényes elemekkel, hogy értse, aki olvassa, miről akarok írni.

Egy példát is tudok mutatni mindezekről az alaptörvényből, annak U) cikke alapján:

U) cikk

(1) Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak

a) az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért;
b) a második világháborút követő esztendők többpártrendszerre épülő demokratikus kísérletének szovjet katonai segítséggel történő felszámolásáért;
c) a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért; 

Biztosan el van írva ez: ,,b) a második világháborút követő esztendők többpártrendszerre épülő demokratikus kísérletének szovjet katonai segítséggel történő felszámolásáért;” Emberek vagyunk, ilyen előfordulhat. Viszont hány ilyen baki lehet a jogban, ami esetleg a bíróságot nem érdekli? De az U) cikk c) pontja már nem baki: ,,a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért;”. Az pontos leírása volt a kommunista jognak, vagy is tényleg így működött a rákosi-kádári törvényhozás. Ez pedig azt bizonyítja, hogy Orbán Viktor kormánya és az egész Országgyűlés pontosan tudja, mi is az a hatalom kizárólagos gyakorlása, hiszen hibátlanul leírta azt a U) cikk eme bekezdésében. Az ember pedig fogja a fejét, mi akar ez lenni, hiszen azóta semmi sem változott? 

Orbán Viktor, mint az országgyűlés két harmadát alkotó Fidesz-képviselők pártelnöke kézi vezérlésben irányítja az országgyűlést, mintha csak a Fidesz pártszékházában volna. De nem ott van. A pártszékházban a képviselő, mint a párt tagja engedelmeskedhet a párt elnökének, a parlamentben azonban a nép a ,,párt”. Ott a Fidesz elnöke nem utasíthatja a képviselőit, a képviselő pedig nem kerülheti meg a választóit azzal, hogy kizárólag pártelnöke utasításait fogadja el. Hát nem tanulságos, hogy éppen a hatalom írja le a korábban is alkalmazott gyakorlatot idézve, hogyan is néz ki a hatalom kizárólagos gyakorlása? Akinek van szeme, az látja, hogy képlet pontosan ráillik a jelenlegi rendszerre is.

     Posta Imre és társa szeptemberi letartóztatásával olyan helyzet teremtődött Magyarországon, melyet eddig egyetlen politikai tényező sem tudott felmérni igazán. Hírek arról szóltak, hogy Posta Imre és társai halálos ítéletek végrehajtását tervezte. A közbűntény ezzel ki is van zárva, hiszen a Magyarok Felelős Nemzeti Kormánya Bíróságának nevező csoportot politikai szempontok vezérelték. A csoportot alkotmányos rend elleni támadással vádolták meg, tekintve, hogy olyan személyek ellen irányult, akiket a vád az alkotmányos rend valamilyen képviselőinek tekintett.

Amennyiben Posta Imre és társai azzal védekeznek, hogy amit terveztek, azt az alkotmányos rend védelmében tették, akkor olyan jogi helyzet áll elő, ami talán a jogtörténetében nem fordult még elő. Legalábbis nem sűrűn és nem nálunk.

Vegyük ezt a kettős vádvonalat A és B vonalnak, melyben az állam általi vád az A-, Posta Imréék által az állam ellen emelt vád a B-vonal.

1. Posta Imre és társai bizonyos személyek halálos ítéletét helyezték kilátásba, de a TEK a csoport két tagját letartóztatta.

2. A letartóztatott személyek az alkotmányos rend védelmében léptek volna fel, amit az alaptörvény C) (2) pontja mindenki számára kötelezővé tett, kivéve az erőszak esetét. Azonban az alkotmányos rend védelmében erőszakot csak az állam alkalmazhat, Posta Imréék ezzel megsértették a szóban cikk (3) pontját, de mivel az alkotmányos rend védelmében alkalmazott erőszak akkor sem büntetendő, ha azt magánszemély alkalmazza, ezt a részt el lehet felejteni.

,,C) cikk

(1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.
(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.

(3) Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult.”
3. A vád onnan áll fenn, amikor azt kimondják, még akkor is, ha jogi személy a vádat éppen nem képviseli. Ha Posta Imre és társai azzal védekeznek, hogy a hatalmat bitorló állam ellen kívántak fellépni, akkor ez a védekezés automatikusan vád is az állammal szemben.

4. Az A-vonalon Posta Imre és társai az alperesek és az állam a felperes.
A B-vonalon Posta Imre és társai a felperesek ás az állam az alperes.

5. Amíg a vádakat nem bizonyítják, vagy cáfolják, addig azokat úgy kell tekinteni, mint lehetőségeket, melyek tényekké vagy valótlanságokká nyilvánulhatnak.
Amíg államot ért vádat nincsen megcáfolva, az államot lehetséges elkövetőnek kell nyilvánítani. Ilyen minőségben az állam - és mint alperes is – nem tarthatja fogva vádlóját és felperesét, jogait nem korlátozhatja!

6. Ha az állam Posta Imre és társaira kimondott vádat vissza vonja, azzal Posta Imre csoportjának vádját erősíti a B- vonalon. Ha Posta Imre és társai a vádjukat visszavonják, az az állam vádját erősíti önmaguk ellen.
7. Ebben a vádpárhuzamban csak független magyar bíróság ítélhetne, de a független bíróság nem lehet az, akit kizárólagos hatalomgyakorlással vádolt állam nevez ki.

8. Ez a tarthatatlan állapot nem tarthat a végtelenségig. Az erősebb (az állam) bármikor vádjának feladására kényszerítheti felperesét, Posta Imrét és társait.
Posta Imrének és csoportja ezt úgy tudja kikerülni, ha kijelenti, hogy az állammal szembeni vádját kész ejteni, ha az állam biztosítja a nép (választásra jogosult polgárok összessége) alkotmányban jogát a hatalomban való gyakorlati részvételre.
Az alkotmányos rend a mi esetünkben az a rend, melyet az alkotmány államformaként határoz meg az alkotmány B) cikkében, és azt is ki mondja, hogy a néphatalom megléte feltétele az alkotmányos államforma meglétének is. Ha a nép nem rendelkezik hatalommal, akkor az alkotmányban meghatározott államforma, államrend sem létezik!

B) cikk

(1) Magyarország független, demokratikus jogállam.
(2) Magyarország államformája köztársaság.
(3) A közhatalom forrása a nép.
(4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.

A hatalomgyakorlás módját is ez a törvény határozza meg. Attól tehát, hogy bizonyos személyek az országot vezető pozícióban vannak, még nem következik, kormányzási gyakorlatuk megfelel az alkotmányban előírtaknak, ha a közhatalom forrásaként megnevezett nép semmilyen módon szólhat bele az őt érintő kérdésekben. Ennek egyértelmű megnyilvánulása az alkotmány 8. cikke, mely egyben írásos bizonyítéka is annak, hogy az állam a népet (itt a nép a továbbiakban a szavazásra jogosultak összességét jelenti):

8. cikk

(1) Legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendel el. A köztársasági elnök, a Kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendelhet el. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.

(2) Országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.

(3) Nem lehet országos népszavazást tartani

a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről;
b) a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról;
c) az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról;
d) nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről;
e) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésről;
f) az Országgyűlés feloszlásáról;
g) képviselő-testület feloszlatásáról;
h) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről, valamint megelőző védelmi helyzet kihirdetéséről és meghosszabbításáról;
i) katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésről;
j) közkegyelem gyakorlásáról.

(4) Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.

Nyilvánvaló, hogy a nép nem adhatott felhatalmazást az Országgyűlésnek a néphatalom, azaz saját hatalmának korlátozására a 8) cikk alkotmányba való helyezésével, még ha a nép rendelkezett is volna korábban ezzel a hatalommal. Tehát már ez a lépés is szembe ment az alaptörvény B9 cikkével. (Hol volt ekkor Sólyom László, az akkori AB elnöke?) Mivel a népszavazás is döntéshozásnak minősül, lényegében a nép döntéshozási lehetőségét zárta ki az Országgyűlés a 8) cikk alkotmányba való tételével. Ezzel is bizonyítható módon megváltoztatta az ország államformáját és demokratikus jogrendjét. Az egész 8. cikk tökéletes ellentmondásban van a B) cikk államformát és jogrendet meghatározó rendelkezésével, és megállapítható a jelenlegi állam hatalombitorló működése.

Az alkotmány C) cikke kimondja, hogy a B) cikkel ellentétes hatalomgyakorlás tilos. Kérdéses viszont a hatalom megosztásának mikéntje, mert egy hatalom lényegében oszthatatlan. Akié a hatalom az nem tud rajta osztozkodni senkivel, legfeljebb a hatalmat elveszítheti. A C) cikk az alkotmányos rend védelmében kötelez mindenkit fellépni, ha bárki az alkotmányos rendet veszélyeztetné. Ha az állam úgy gyakorolja a hatalmat.

Lehet kérdezni, hogy az állam egyáltalán perelhető-e. Perelhető és volt rá példa is, csak éppen ez tyúkpereknél fordult elő. Az államot eddig a hatalom kizárólagos gyakorlása miatt senki sem perelte, vagy legalábbis nem tudok róla. Éppen azért ,,egzotikus” ez az eset, mert az államot először vádolják – pontosabban vádolhatnák – bíróság előtt a hatalom kizárólagos gyakorlásával, egyszerűbben fogalmazva: hatalombitorlással. Ebből származik az a cifra jogi helyzet, amit a vádak A- és B-vonalával próbáltam leírni.

Az alaptörvény R) cikke alapozza meg egyebek mellett az állam perelhetőségét:

R) cikk

(1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.
(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.
(3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. 
(4) Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.

Az állam mely szervei tettek a fenti rendelkezésnek eleget? Az állam minden évben elküldte pénzben megnyilvánuló elismeréseit az ő bíróságainak, mint jutalmat, korábban nyíltan, később kevesebb nyilvánosságot biztosítva ennek a megvesztegetésnek is nevezhető jutalmazásoknak.

A zsidókat is szóba kell hoznom. Jellemző a világot az átlagnál jobban kivesézni akarók körére, hogy előbb-utóbb látókörükbe kerül valamiféle háttérhatalom, amit én házi szóhasználatban HH-nak is szoktam rövidíteni. Az összeesküvés-elméletek ezt a HH-t sok esetben a zsidókkal szokta azonosítani. Ha a neveket vesszük alapul, ez feltevés majdnem igaz. Az én felfogásomba azonban nem egészen így van. Én három zsidóról szoktam beszélni, ha szóba kerülnek még is. Bizonyos források a zsidók eredetét az emberiség korának kezdetére teszik, és szerintük zsidó szó jelentése oroszlánt jelent. Ezt el hiszem, mivel eme forrásokat is hitelesnek tartom. Ezeket a zsidókat itt csak oroszlánosoknak nevezném az egyszerűség kedvéért. Ők nem azonosak azokkal a cionistáknak is nevezhető zsidókkal. Az oroszlános zsidók kora minimum több, mint tízezer év és kezdettől fogva irányították az emberiséget a történelme folyamán – kimondottam értelemszerű céloktól vezetve. Ők találták ki a cion zsidóit is, akik falként rejtették el az igazi zsidókat. A cionista zsidókat a különböző népek társadalmi rétegeinek nacionalizmussal (pontosabban zsidó fasizmussal), egy néppé való összeragasztása volt.

Mert mi a nacionalizmus és a fasizmus?

A nacionalizmus azonosulást jelent egy nép kultúrájával, mely valóságos része az egyetemes emberi kultúrának. A fasizmus a nacionalizmusnak olyan formája, amikor egy adott nemzeti öntudat alárendeli magának a többi népi kultúrákat. Éppen ettől nevezhető a zsidó nacionalizmus fasizmusnak, mivel a zsidók felfogása szerint ők Isten kiválasztott népe, és a többi nép őket hivatott szolgálni. Nem sokat tévedtek, hiszen az előbb írtam, őket az oroszlánosok találták ki, mégpedig a történelemből eredő és elkerülhetetlen piszkos munka elvégzésére. A piszkos munkák kora azonban a hitem szerint lassan lejár. A cionista zsidóknak vissza kell térniük azon népek közé, akik közül annak idején az oroszlánosok kiemelték őket. Velük nem érdemes foglalkozni, hatalommal valójában soha nem is rendelkeztek, ugyanakkor nehézséget okozhatnak azoknak, akik már előre a medve bőrére isznak.

Az állam és Posta Imre csoportja között a per nem tarthat a végtelenségig. Ezért lenne jó, ha Posta Imre és csoportja kinyilvánítja, hogy vissza vonja az állammal szemben emelt vádat, ha az állam is kész az ellenük emelt vádat visszavonni. Mindkét vád az alkotmányos rend megsértésével vádolja a másikat, és ez a jogi helyzet előbb-utóbb az erősebb állam győzelmével fog megváltozni. Ezért látszik előnyösebbnek Posta Imréék csoportjának, ha kilátásba helyezik, hogy vádjukat azonnal tárgytalannak tekintik, amint az állam bevonja gyakorlatilag is a népet a hatalomba.

Csakhogy ez az alkotmány módosítása nélkül nem lehetséges, mivel jelenleg semmilyen törvény nem szabályozza a néphatalom megvalósításának mikéntjét. Hogyan tartalmazná, amikor a törvényhozók soha sem gondolták komolyan, hogy a nép kormányozni is fog. Íme, egy újabb bizonyíték arra, hogy az állam nem az alkotmánynak megfelelően működik. Tehát új törvényeket kell hozni, és a néphatalmat kizáró rendelkezéseket – itt nem részletezetten – ki kell az alkotmányból venni. Ennek ezek törvények egyik példája a már tárgyalt 8) cikk.

Olyan törvényre van szükség, ami kifejezetten a képviselő és választója közötti kapcsolatot szabályozza. Ezt a törvényt nyilván jogász alkothatja meg, ám a jogászokkal sok a baj, amint az írtam is. Mégis a jogász hatásköre e törvény megalkotása, de a vázként szolgáló elveket a választónak kell kimondania, melyet a törvény testesítene meg.

Ezek az elvek:

1. ,,A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.” (alkotmány B) (4).
2. A nép hatalma a képviselő és a választásra jogosult polgár gyakorlatban megvalósuló kapcsolatára épül
3. A választó és a képviselőjének kapcsolata munkaviszony-jellegű, és a munkatörvénykönyvének ebben a kapcsolatban megvalósítható elemei érvényesek.

(1) A választópolgár a munkaadó, a képviselő a munkavállaló, az országház a munkahely, törvényhozás a munka. Ez a törvény a választási törvényt nem érinti, mivel az nem befolyásolja a képviselő és szavazója közötti kapcsolat jogait és kötelezettségeit, a törvények ugyanazt írják elő számára is.

Ez nem egy mindent elsöprő forradalom lenne, ”lassan járj, tovább érsz”- alapon határozná meg a változást, ami egyre időszerűbbé válik. Ma egy törvényhozással meg lehet oldani azt, amit később már csak forradalommal lehetne. A képviselő és választójának kapcsolatát az alkotmány módosításával lehet törvénybe iktatni, mely módosítást az alkotmány S) cikke tesz lehetővé:

S) cikk

(1) Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő.

A PÁRHUZAMOS PEREK c. bejegyzésem után hasonló címet választottam a mostani, szintén Posta Imre ügyével foglalkozó bejegyzésemnek. Nem a név döntő, hanem az a párhuzamos politikai valóság, ami a kormányzott hatalom és a kormányzó nép van. (A nép alatt értendő a szavazásra jogosult polgárok összessége, de érthető és esetenként értendő alattuk az ország minden polgára.)

Végig olvasva a bejegyzést, az felhívásnak is tűnhet. Nem is tagadom, eredetileg annak készült, de tisztában vagyok azzal is, hogy egy felhíváshoz szükség lenne valamilyen tömegbázisra a hátam mögött. Az nincs meg, hát marad a szimpla bejegyzés.

Az egyik út, melyről írok, a hatalom útja, azé a háttérhatalomé, mely ténylegesen tízezer évnél is régebben dirigálja az emberiség történetét, fejlődését a kezdeti állapotoktól az emberiség jelenkori civilizációjáig. Minden lépés ezen az úton egy terv részeként volt meghatározva. Minden vívmány, amit az emberiség elért (és azokat önmagának tartja), az a tervben előirányzott eredmények voltak, melyekért az emberiségnek nem megharcolnia kellett, hanem azokat az emberiségre kellett kényszeríteni. A lenti idézet 10-15 ezer évvel ezelőttre vonatkozik, a jelenlegi emberiségi kor kezdetére. Ekkor keletkezett a Kárpát-medence is, és a környékén élő, ragozó nyelvet beszélő népek kezdték azt birtokba venni azt, ahogyan a medence folyamatosan kezdett feltöltődni, visszaszorítva a felszíni vizeket, lápokat. Mára e vizekből a Balaton és az haldokló Velencei-tó maradt.

,,...az Egyetemes Szerzet sok küldöttje, sok megváltott vegyült el az újonnan kezdő emberiségben.

Királyokként, régensekként és papokként léptek fel. Mind eme tekintélyek magasztos szerzetet alkottak együtt, egy szolgáló szerzetet az utolsó maradványok számára. E szerzet minden tagja nemzetközi kapcsolatban állt egymással és nemzetközileg összehangolt rendszer szerint kormányozták az újfent próbálkozó emberiséget...” (Jan Van Rijckenborgh - Catherose De Petri A kínai gnózis)

Gnosztikus körökben gondolhatják esetleg, hogy én valamiféle áruló vagyok. Nekik annyit tudnék erre mondani, hogy én is a terv része vagyok, miként mindenki, az egész emberiség. A népeket folyamatosan hajtották előre, és semmiben sem engedték őt rendelkezni. Ezt a lehetőséget a gnózis jelenlegi végjátékában jutott emberiségnek tartották fent. Ez adja Posta Imre és társainak időszerűségét is. Gondoljatok bele, ha egy kéz irányítja a világot, akkor a népek vezetői is csak ennek a kéznek engedelmeskedhetnek. Ha ezen kormányok közül néhányak az alkotmányukban deklarálják a nép jogát a hatalomhoz, akkor az csak is a ,,kéz” akaratából történhet. Tisztábban lehet látni, hogy az ember ebben a nézetben csak egy bábú Isten ,,sakktábláján”. Ebben a játékban azonban a bábú öntudatot és lehetőséget kapott, hogy a játék utolsó lépésében sakkot adjon a királynak. Az uralkodói körökben pedig lassan kezd derengeni ennek a lehetőségnek a realitása, a Fidesz kétharmados törvényeinek köszönhetően. Arról van szó, hogy a Fidesz 2010-es győzelme előtt az egész magyar politikai elitet egy látens közösségi szellem jellemezte, mint a nép felett álló és mindenható társadalmi réteg, mely önmagát nem nyíltan zsidóként határozta meg. Nem volt véletlen az sem, hogy az MSZP-SZDSZ kormány még a választások előestéjén sem félt attól, hogy az úgynevezett szájzár-törvényt meghozza. Tudta, hogy vagy nem veszít, vagy a szövetségesek (Fidesz-KDNP) győznek. A Fidesz győzelmével megerősítésre került a szájzár törvény. Igaz, ki lett egészítve olyan elemekkel, ami a zsidóknál ébresztőt fújt, mert nem illett bele az ő elképzelésükbe, mivel nem csak a holokauszt, hanem a kommunizmus bűneinek tagadása is büntethetővé vált. Ekkor már lehetett gyanakodni, hogy az addigi politikai irányvonal meg fog változni. És lőn, Orbán tervbe vette a német megszállás áldozatainak emlékművének felállítását, ami a valóságban, hogy a zsidóéra visszaszorításának kezdetét jelentette.  /   https://hu.wikipedia.org/…/A_n%C3%A9met_megsz%C3%A1ll%C3%A1…

A zsidók többé nem számíthattak kizárólagos elbírálásban. Legalább is a II. világháború áldozataiként nem. Orbán Viktor, a háttérhatalom kegyelméből és akaratából Magyarország helytartója megkezdte hatalmának kiépítését oly módon, hogy a zsidók azt ne tudják veszélyeztetni.

Logikus, hogyha addig a néppel szemben épített ki védővonalakat a teljes politikai elit, akkor nép részéről a hatalmasokat nem fenyegette veszély. A politikai elit egyeduralomra törő részei (Orbán Viktor és szövetségesei) számára tehát a nép nem jelentett veszélyt, de a konkurensek részéről nem volt módjuk addig védelmet kiépíteni. A kétharmados győzelmekkel és törvényekkel ennek lehetősége is megteremtődött. Orbán Viktornak és szövetségeseinek sikerült jogi úton a hatalmukat bebiztosítaniuk minden irányból. A módszer Orbánhoz hasonlóan gondolkozó külföldi politikusok körében is tetszetős lett, keleten és nyugaton egyaránt. Emiatt áll a bál az EU és Lengyelország között is. Logikus az is, hogy Orbán ebben a konfliktusban Lengyelország mellett áll. Az EU és az egész cionista világ eddig alkalmazott törvényei számára Orbán Viktor potenciális veszélyt jelent. Harmadik félként megjelentek és erősödni kezdetek a népi megmozdulások szerte a világban, egy gyakorlatilag nem létező, de azt realitásként jól eladott covid-járványnak köszönhetően.

A járványt a háttérhatalom találta ki, és egyre inkább úgy látom, hogy a tömegeket akarják megmozdulásokra kényszeríteni a működő kormányok ellen. Hangsúlyozom: úgy tűnik, mert lehet ez is, de alakulhat másképpen is. Így a XX. századig is visszavezethető dominósor dőléseit lehet megfigyelni. A második világháborúval megdőltek Európában ténylegesen nemzeti (azaz a kormányzó elitiek saját érekeit) érdeket szolgáló rendszerek, és Európa népeit beállították a sorba.

1990-ben megdőlt a totalitárius rendszert képviselő kommunizmus Európában, ami alól a Szovjetunió sem volt kivétel (ebből is látszik, hogy Kelet-Európa népeit is egy irányban tereli a háttérhatalom, hiszen a magát a világ egyik urának is bemutató Szovjetunió a legkisebb ellenállás nélkül engedett ennek a folyamatnak, annak a történelmi folyamatnak, melyre teljes egészében érvényes az, amit Madách azt írt Az ember tragédiájában: ,,A kor folyam, mely visz, vagy elmerít, Úszója, nem vezére, az egyén.” Ez az államokra is vonatkozik. 2010-ben a zsidók kapták felmondó levelet éppen attól, akiben bíztak: Orbán Viktortól. Ez volt nekünk a harmadik dominó. Orbánék dominója azonban még áll. Bíznak abban, hogy a jog felől senki sem támadhatja meg őket, és a forradalmakat pedig a nép jó lakottságát elhitető, falra festett ebédek változatosabbá mázolásával megelőzhetik.

A mai magyar ellenzéknek csak az a baja kapott, hogy Orbánék lényegében kitették őket – zsidókat - a hatalomból. Persze nem lettek hajléktalanok, földönfutók, de meghatározó szerepüket örökre elvesztették. Most persze igazságtevésre, a korábban sem létező demokrácia visszaállítására hivatkozva vissza akarnak térni a hatalomba, hogy visszaállítsák a korábbi állapotokat, ahol a teljes politikai elit újra egymásra talál és megvalósítja a maga körében a tökéletes demokráciát, persze a népet kihagyva, ahogyan a régi görögök is gondolták és megvalósították a demokráciát. Erről elmélkednek az úgynevezett baloldalon egyesek, mint pl. Hack Péter vagy Schiffer András: ,,“ A jogállam az nem azt jelenti, hogy az én szubjektív igazságom fog érvényesülni” - Hack Péter és Schiffer András a feles alkotmányozásról””  /  http://www.atv.hu/…/20211030-a-jogallam-az-nem-azt-jelenti

Tehát szubjektív igazság érvényesülését akarják kizárni az alkotmányozásból. Meg sem említik a nép alkotmányban deklarált jogát a hatalomhoz. Úgy gondolják, ha már a baloldal is visszakapta a részét a hatalom tortájában, akkor azzal szubjektív igazság teljes igazsággá válik. Ha azonban a nép szemszögéből nézzük, akkor a teljes politikai elit igazsága a szubjektív, pontosan olyan, mint ahogyan most Schiffer Andrásnak és társainak tűnik Orbán hatalombitorlása. Eddig már nem jutott el az ellenzék, vagy nem akar róla beszélni. Ez pedig már gáz, ahogyan a nép szokta mondani. És a nép minden ,,reménye” meg lehet arra, hogy az ellenzéki győzelem esetén még rosszabbra forduljanak a dolgok. De nem fognak, vagy legalábbis nem az ellenzék győzelme okán. Ha győzne az ellenzék, bolond lenne Orbánnal tárgyalni. Ha győz Orbán oldala, neki még kevesebb oka lesz a vesztesekkel egyezkedni, hiszen politikáját az előző három ciklus (választási csalásokkal) igazolta. Ha patthelyzet alakul ki, akkor esetleg megvalósulhat egy nép háta mögött megkötött paktum, de ilyen paktummal hosszú távon egyetlen politikai tényező sem lenne elégedett. Megkezdődne tehát a belső politikai harc, melyet a véletlenül udvaron felejtett nép tehetetlenül nézne, míg végül a mindenható háttérhatalom meg nem nyitná az utat egy áldozatokkal is járó forradalom előtt.

Ebből a zavaros rendszerből egyetlen kiút van, ha megkezdené az elit a tényleges néphatalom megvalósítását. Schiffer Andrásék, Bárándy Péterék szavai viszont azt bizonyítják, hogy ők a hatalomba akarnak csak visszatérni, néphatalomról szó sem lehet.

Bárándy: Ki kell dolgozni a technikát, amivel fölül lehet írni a kétharmadot. https://hvg.hu/i…/20210809_barandy_peter_ketharmad_valasztas Lehet, hogy Bárándy Péter tavasszal is ugyanezt fogja mondani, ha csak addig rá nem jön, hogy ilyen technikák nincsenek. Viszont vannak olyan technikák, melyekkel a jelenlegi rendszert demokratikussá lehetne tenni. Ez viszont a politikai elitet nem érdekli, ide értve az ellenzéket is.

*** A néphatalom törvényi feltételei: Az alaptörvény és a magyar jogrendszer képes megvalósítani a nép hatalomba való fokozatos bevonását. Lényegében semmi mást nem kellene tenni, mint - szó szerint - munkává nyilvánítani a törvényhozást. Az alaptörvényből indulna ki az a törvény, mely a nép hatalomba való bevonását tenné lehetővé:

,,B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. (2) Magyarország államformája köztársaság. (3) A közhatalom forrása a nép. (4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.” A B) cikk folytatására lenne szükség. Csak ötletként fogalmazom most ide: (5) 1. A képviselő és a választói közötti kapcsolata munkaviszony, rá a munkatörvénykönyv bizonyos rendelkezései vonatkoznak, mely rendelkezéseket a képviselő és a szavazója közötti megállapodás tartalmazza. (Majd meg kell fogalmazni ezen megállapodást is) 2. Az országgyűlési képviselő munkavállaló, munkaadója a közvetlenül a szavazásra jogosult polgár, közvetve a nép minden tagja. A képviselő munkája a törvényhozás és a törvénnyel kapcsolatos feladatok elvégzése a szavazója közötti, gyakorlatban megvalósuló kapcsolata révén. 3. Az országgyűlési képviselő nem sérthet jogot! Ennyi lenne a jogi feladat, hogy Magyarország a valóságban is demokrácia legyen, ami egyben az alaptörvény által meghatározott államforma is. Azonban nem csak új törvények meghozására lenen szükség, hanem minden olyan rendelkezés eltávolítására is az alaptörvényből, mely a nép jogait a legkisebb mértékben is korlátozza. A teljesség igénye nélkül említem az alaptörvény 8) cikkét. Olyan nincsen, hogy egy demokráciában törvénybe iktassák, hogy a nép a leglényegesebb kérdésekben nem kezdeményezhet népszavazást. Diktatúrákban egyébként sem teszik lehetővé a népek népszavazási kezdeményezését, demokráciába pedig miért szavazna a nép olyan kérdésekről, melyekben a képviselőn keresztül beleszólási lehetősége van? A 8) cikk semmi másra nem jó, mint hogy látszatdemokráciánkban gyakorlatilag korlátozni a nép jogait.

Ezeket a jogi lépéseket az elit nem tervezi. Az ellenzék közelében sem volt a kérdés feszegetéséhez, míg Orbánék a nyugdíj és a minimálbér emeléséről beszéltek sűrűn. Úgy gondolják, hogy a nép kezében nincsen eszköz, mely a rendszer előnyeit élvezők hatalmát veszélyeztetné. Lehet perelni az államot, aztán alperes államtól jogi segítséget várni, ami eddig nem jött össze - teljesen logikusan – senkinek. Akkor változhat meg ez, ha a pert maga az állam viszi be saját tárgyalótermeiben, és ott valaki az államot hatalombitorlással vádolja. Ez a történelmi lehetőség vár most Posta Imrére és társaira.

Ha egyszer a hatalombitorlás vádja elhangzott az állammal szemben a tárgyalóteremben, onnan a vád már létezik, és teljesen új jogi helyzet áll elő, amiről már írtam a PÁRHUZAMOS PEREK c. bejegyzésemben. Ezt az állam lehetőleg ki akarja védeni, és akár a szabadságát is visszaadni a Pi-kör letartóztatott tagjainak. Igen tetszetős lehetőség ez azoknak, akik heteket töltöttek zárkában. Olyan, mint a napokig nem evett embert svédasztalhoz vezetni, vagy legalábbis megmutatni, mi vár rá a kinyitott ajtón túl. Történelmi döntést hozhatnak a Posta Imréék, ha a vádat visszavonják ugyan, de azzal a feltétellel, ha az állam felhagy gyakorlatilag is a kizárólagos hatalomgyakorlással. Ezt pedig csak a már leírt törvényi feltételekkel lehetséges. Az ígéretekkel – falra festett ebédekkel – a gyakorlatias gyomor nem megy semmire. A törvényeket meg kell hozni, ki kell hirdetni, és ezeket le kel kezdeni a gyakorlatban is alkalmazni. Akkor a hatalombitorlás állam ellen emelt vádja visszavonható, de csak a törvények gyakorlatban való átültetése után. A törvény életbe léptetése után senki sem utasíthatja képviselőt (addig sem tehette volna meg) arra, hogy egyoldalúan pártelnöke utasításait hajtsa végre, a szavazóival pedig ne foglalkozzon.

Olyan forgatókönyv ez, amelyben nincsenek vesztesek. Nem számonkérésről, hatalommal vagy hivatallal való visszaélésről írok, bár írhatnék erről, és ezek a fogalmak ráadásul a Btk.-ban szereplő tételek is. Itt arról van szó, hogyan járhatnánk jobban. A kormányzók és kormányzottak párhuzamos útjának közös pontban való találkozásáról, mely példa lehetne más országok rendszerei számára is.

Szükség lenne a két út ,,vándorainak” megegyezésére, és tisztára törölni a táblákat. Nagyobb áldozat lenne lemondani a népnek jogos vagyoni jussának visszaköveteléséről, mint a törvényhozóknak a nép hatalmát biztosító törvények meghozása. Ha még ez az ár is sok nekik, jobb ha tudják, egy forradalom ennél is nagyobb árat kérhet tőlük. Gondoljanak a történelem véres forradalmaira. Bár nem hiszem, hogy ezek megismétlődhetnek, attól még fájdalmas lehet az utca forradalma.

De ne csak a negatív következményeket nézzük csak. A demokrácia nem nemes dolog, hanem értelemszerű, és amelyik a leginkább képes az emberi képességek mozgósítására a világ és az egyén javára. Erről szól az igazi kereszténység, a gnózis tana, melyet a háttárhatalom képviselt ezer éveken keresztül. Ez a hatalom nem csak politikusokat mozgatott, hanem mindekit, aki által üzenni tudott az emberiségnek, mint piktorok (Rafal Olbinski, Cristian Boian), vagy filmrendezők (2001. Űrodisszeia, Mátrix, stb.). ismert hazai képviselője e hatalomnak Madách Imre volt, aki ,,Az ember tragédiájában” fogalmazta meg a demokrácia lényegét:

Legyen hát célod: Istennek dicsőség, Magadnak munka. Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van. Csak egy parancs kötvén le: szeretet.

Akár szó szerint is belekerülhetne az alaptörvényünkbe, vagy ráírhatták volna a Georgia Guidestones nem létező 5. táblájára nagy betűkkel. Mert ez nem egy költői agymenés, hanem az igazi kereszténység szó szerint vehető törvénye az emberiség számára. Az sem lehet véletlenül, hogy Madách éppen Péter apostol szájába adta a fent idézett sorokat. Annak a Péternek, akinek nevét a római-katolikus egyház viseli, akinek István annak idején felajánlotta a koronát, és akinek zománcképe felé valakik kézzel elhajlították a Szent Korona keresztjét, hogy ezzel III. Ferdinándot valamire figyelmeztesse. Ez a figyelmeztetés lassan a magyar politikai elit számára is időszerű lesz.

Beküldte: Antal Miklós
Külalak és kiemelések Zolitól