Ez jut eszembe ma is, október 6-án, a magyarok gyásznapján. Aki találkozott már nemzetünk nagyjainak az 1849. október 6-át követő ritka megnyilvánulásaival, az tudja: történelmünk gyásznapjait mindig hosszabb-rövidebb időre a döbbent csend, s nem egyszer a nemzethalált vizionáló befelé fordulás követte. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc teljes vereségének szimbóluma, a vezénylő tábornokok kíméletlen kivégzése Aradon, szintén egy ilyen bénult, gyászos időszak kezdete volt.

De mindig eljön az új kezdet ideje. Nemzetünk életerejét mutatja, hogy ezer éve, mindig fel tudtunk állni.

Addig is tudnunk kell: jóllehet az elmúlt két évtized lélekszámunk csökkenése tekintetében mindenképpen nemzeti tragédia. Aminek bekövetkeztét nem tudtuk elkerülni, de méreteire, ma már látjuk, céltudatos budapesti segítséggel, tudtunk volna hatni. Ha leszámítjuk a történelmi VMDK első pár évét, az elmúlt másfél évtizedben olyan helyzetbe kerültünk, amire igencsak ráillik a mondás: "fenn az ernyő, nincsen kas".

A kétpólusúvá vált vajdasági magyar politikai elit helyi hatalomhoz simuló szárnya, úgy viselkedik, mintha valaha is egyenrangú partnere lehetne a szerb hatalomnak. Jóllehet kezdettől fogva a markában tartotta, és kézi vezérléssel irányítja ma is a magyar médiát, az egyre inkább kiüresedő ígéreteinek nem tud érvényt szerezni. Jól látszik ez abból, hogy a 2008-ban megtartott választásokon a magyarok több mint fele szerb pártokra szavazott. Mára mély szakadék választja el egymástól a kétszázaléknyi többségi hatalomhoz simuló magyar tisztségviselőket és családjaikat azok tömegétől, akiknek találd fel magad jelszóval, kell utat törniük a szerb, vagy szerbtöbbségű társadalmi közegben. Ez a biztos alapja az asszimilációnak.

A Vajdaságban eddig 13.5 százaléknyi magyart tartottak számon. Hogy az elkedvetlenedett, becsapott vajdasági magyarok most mire lesznek képesek, azt majd meglátjuk. Remélem, az 5 százaléktól még jóval többen leszünk. Ott a fény az alagút végén. Megkaptuk a kettős állampolgárságot: a második Orbán-kormány maga látott hozzá a Nemzeti Együttműködés Rendszerének tartalommal való megtöltéséhez. Legújabb példa erre a restitúciós törvénnyel kapcsolatos egyre határozottabb fellépése mind az EU-ban, mind a kétoldalú együttműködés keretében. Jó úton járunk.

Most közösen kell kiharcolnunk a restitúciós- és a nemzeti tanácsokról szóló törvény magyar és kisebbségellenes rendelkezéseinek megváltoztatását. Ma, fejet hajtva az aradi vértanúk emléke előtt, lélekben megerősödve tegyük a dolgunkat, a magunk és a nemzet felemelkedéséért.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

2011. október 6. 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL IX. évf. 222. szám