P. Majsai Mór ferences szerzetes, aki tudta, hogy a kommunista érában valós történelmet nem tanítanak, így a gyóntatószéket is arra használta, hogy az általa megélt történelmet megismertesse ifjú lelki gyermekivel, felkészítve minket egy remélt újkorra, amelyben talán az igazság előbbre való, mint a megkövesedett és a politika által kialakított hamis álláspont. Majsai Mór atya Telekivel kapcsolatban a következőket mondta el: Reggel csörgött a telefon, s kérték, hogy Zadravecz püspök menjen föl a miniszterelnökségre, mert nagy baj van; Teleki Pált az éjjel a németek lelőtték. Zadravecz püspök azonnal indult, de tanúnak magával vitte Mór atyát is. Így Mór atya is láthatta azt a három golyónyomot a falban, amelyet korabeli szemtanúk csak feltételezésként említenek, mert a golyónyomok helyét, a falat erősen szennyezte az agyvelő. Mint testrészt, kegyeleti okokból az agyvelőt Mór atya gyűjtötte össze, s ezért győződött meg a golyónyomok valódiságáról. Az idős szerzetesnek a látottak alapján meggyőződése volt, hogy a Teleki ellen politikai okból, gyilkosságot követett el a Német Birodalom. Zadravecz püspök, mint Teleki Pál barátja is lehetetlennek tartotta az öngyilkosságot, amelyről hivatalosan csak a gyilkosság utáni délben adott ki közleményt a miniszterelnökség sajtóirodája. Zadravecz ez ügyben az őt meglátogató Horthy kormányzónak is szemrehányást tett, de Horthy a németekre és az ország pillanatnyi háborús helyzetére hivatkozva azt mondta, hogy ő nem szólhatott bele, mert ha másképpen tesz, a németek Magyarországot is megszállják.

A gyilkosságot bizonyító adatok egyike egy levél, az ismert 1941. április 3-ára virradó éjszakára vonatkozó időpontokat igazolja.

A levelet, annak írója, dr. Bogdányszky József ny. mérnök engedélyével közlöm: – „1941-ben a Magyar Közforgalmi Repülés földi rádió-műszaki szolgálatánál dolgoztam az akkori Budaörsi repülőtéren. Az akkor már háborús hangulat miatt arra az esetre, ha valamiért a polgári repülés nem tudta volna a budaörsi repülőteret használni, szükségrepülőtérként az akkor már régen nem használt mátyásföldi repülőteret jelölték ki. Itt a repülőtér Cinkota felé eső szélén, kb.; a tér oldalhosszának közepén, egy rádió iránymérő és irányító ház volt. Ebben a budaörsi repülőtér egy munkahelyet üzemeltetett, de cca. 5-6 munkahelyet a német légi irányítás használt. Innen irányították a magyar légtérben mozgó német katonai gépeket.(A polgári légforgalmat Budaörs irányította.) 1941. április 2-án engem ide osztottak be 24 órás műszaki ügyeletre. Aznap teljesen derült, nagyon világos éjszaka volt, a telihold magasan állt. Este 10 óra után egy idegen német alakulat lezárta az iránymérő házat, minden mozgást a legszigorúbban megtiltottak, egy géppisztolyos őrszem a kijárati ajtónak még a hátát is nekifeszítette. Az ott dolgozó német katona-távírászokat kérdeztem, hogy mi ez? Azt mondták, ők sem tudják, semmi tájékoztatást nem kaptak, a katonák teljesen ismeretlenek, nem az ő alakulatukhoz tartoznak. Körülbelül fél óra múlva egy Heinkel 111-es kétmotoros gép szállt le a repülőtérre, ami a rejtélyt tovább fokozta, mert a gép a német irányításhoz nem jelentkezett be, sem irányítást, sem leszállási engedélyt nem kért. A forgalmi épület helyett azonnal a cinkotai oldal leghátsó, Maglód felé eső sarkán állt meg, de a gép körül semmi mozgást nem lehetett látni.

Negyed óra múlva megjelent az irányítóház melletti úton egy fekete diplomáciai rendszámú Mercedes gépkocsi, leoltott lámpákkal és lassú tempóban a repülőtér sarkán álló géphez ment. Akkor a gépből néhány alak kiszállt, egy közülük beült a gépkocsiba, azt nem lehetett látni, hogy katona, vagy civil, a többiek visszaszálltak a gépbe, majd a kocsi ugyanazon az úton, ahogy jött, elment. Az őrség tovább is hermetikusan zárta az iránymérő-irányító házat. Körülbelül, éjjel 1-1/2 2 lehetett, amikor ugyanaz a gépkocsi ismét meg jelent, a kocsiból jól láthatóan egy személy felszállt a gépre. A gép motort indított, befordult az akkori MÁG gyár épületeinek irányába, rádión nem jelentkezett be a német irányításnál, felszállási engedélyt nem kért, röviden felszállt.

Még csodálkoztunk is, mert éjszaka, irányítás nélkül, egy aránylag igen kicsi kivilágítatlan repülőtérre leszállni, és onnan felszállni, még komoly helyismerettel rendelkezőtől is tiszteletre méltó teljesítmény. Reggel 8 óra után – amikor a szolgálati időm letelt -, a városba visszaérve az újságárusok már kiabálták, hogy rendkívüli kiadás, meghalt a miniszterelnök. A fentieket 1950-ben elmeséltem Dr. Szilágyi Ivánnak, akivel akkor együtt dolgoztam a Magyar Adócsőgyárban. Ő rám csodálkozott, hogy milyen kicsi a világ, mert ezzel kapcsolatban: neki is van élménye, ugyanis akkor orvostanhallgató volt és a professzora Bakai (?) Orsós (?) mint kéznél levő medikust őt vitte magával a várba gr. Telki Pál holttestének megvizsgálásához asszisztálni.

Elmondta, hogy Telki Pál jobb szemének külső sarka fölött érintőlegesen hatolt a lövedék a koponyába, a tarkórész teljesen szétroncsolódott, de a lövedék nem hagyta el a koponyát, belül körülfutott és a 9 mm-es lövedéket (Teleki kezében a gyilkosság reggelén egy 6,35 mm-es kis kézifegyver volt! — a szerk.) a bal fül mögötti sziklacsont belső oldalánál találták meg. A koponya nagyon erősen roncsolt volt, lehet, hogy másik lövés is érte. Az agyvelő a mögötte levő falat erősen szennyezte, és mintha a falon lövedéknyom is lett volna, de ebben nem volt biztos.

Mindezt azért írtam meg, mert évekkel ezelőtt egy történész idézte Teleki Pál inasának vallomását, aki elmondta, hogy őt a halálának estéjén kb. 10 óra tájban azzal küldte el pihenni a miniszterelnök, hogy ugyan még egy német látogatót vár, de azt majd ő személyesen fogja beengedni. Az általam elmondottak ezt a vallomást kiegészíteni látszanak.

Az inas vallomása, a fenti levél, Veesenmayer vonata, Déli pályaudvarról történt elindulásának időpontja (éjfél körül — a szerk.), az eredeti orvosi jegyzőkönyvben (nem a Bakai-féle! — a szerk.) a halál beálltának időpontja és a Zakar András által összegyűjtött vallomások is egybe esnek tehát, a fenti, perdöntőnek nevezhető levél tartalmával, csak úgy, mint dr. Bognár Sándor, az MTA doktorának visszaemlékezése:

„Mint II. éves egyetemi hallgatók, a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Osztályának diákjai, azon a tragikus napon vártuk Czettler Jenő akadémikus professzor urat, hogy a rá annyira jellemző lendületes és sok élményt adó agrárpolitikai óráját megtartsa. 1941. április első napjait éltük, és írtuk. A Professzor Úr szokásától eltérően késve érkezett. Mi pedig ott, a Gellért rakparton, a Gellért tér közelében, a Műegyetem termében türelmetlenül vártunk rá. Végre, ám teljesen letörve érkezett, és amikor felállva köszöntöttük, továbbra is állva maradtunk, mert Ő sem ült le. Jó nagyokat sóhajtva a következőket közölte velünk: »Tisztelt Hallgatóim, Hölgyeim és Uraim! Ma nem tudok órát tartani, mert a Miniszterelnök Úr ma hajnalban meghalt. Kérem önöket, ne adjanak hitelt annak a közlésnek, hogy a miniszterelnök úr öngyilkos lett. Ez nem igaz, mert kegyetlenül meggyilkolták a németek. Most menjenek haza. Az Isten legyen hozzánk irgalmas, mert nagyon komisz, kegyetlenül nehéz idők következnek ránk! «

Majd meghajtotta magát és elhagyta a katedrát. Amikor lassan felocsúdtunk, kimentünk a Duna-partra. Itt már nagy iramban, dübörögve jöttek a páncélozott német "SS" és Wermacht egységek. Egy-egy kocsi személyzete megállva, minket mustrálgatott nem valami bizalomkeltően. Arra a kérdésre, hogy honnan jönnek és hová mennek, nagyon röviden annyit, válaszoltak: »Második napja éjjel-nappal megállás nélkül jövünk Franciaországból, és megyünk Belgrádba... « stb.

Teleki reggel misére készült cserkészeivel. Így egyszerűen képtelenséget állítottak halálával kapcsolatban. Nagyon reménykedtünk abban, hogy majd a háborút követően közlik a valóságot a lakossággal. Mint ismeretes nem ez történt. Továbbra is tartották magukat a hírközlők és a politikusok a nekik kényelmesebb hírhez, amely szerint Teleki Pál miniszterelnök öngyilkos lett."

Érdekes egy másik vallomás is, amely teljesen független az előbbitől, de hasonló tanintézeti élményről ad számot. A jászkiséri tanár, Győri János így emlékezik az egri ciszterci gimnázium 1941. április 3-i tanítási napjának reggelére:

„Április 3-án reggel, amikor bementünk az órára, jött a körözvény, hogy minden osztály vonuljon a tornaterembe, mert az igazgató úr vár bennünket. Palos Bernardin igazgatónk, amikor mindannyian megérkeztünk, ezt mondta: »Drága Fiaim! Szomorú gyásza van a magyar hazának, mert az éjjel megölték a németek a miniszterelnököt; gróf Teleki Pált, amit az angol rádió reggel 7 órakor bemondott. Ez nemzeti gyász! Ma tehát nincs tanítás, gyászoljuk a miniszterelnököt, aki a hazájáért áldozta, az életét!«"

A visszaemlékezésekből lényeges dolgokat tudhatunk meg. Elsősorban azt, hogy a németek már két nappal a gyilkosság előtt elindultak Franciaországból Jugoszlávia ellen, így a német hadvezetésnek lépnie kellett az angolbarát magyar miniszterelnök ellen, aki nem ellenjegyezte a kormányzó által már korábban aláírt átvonulási engedélyt. A németek Telekivel az április 2-án délelőtt a Miniszterelnöki Hivatalban (Sándor-palota) kézhez vett levélben, másodika éjfélt adták meg utolsó határidőként, amely időpontig igenlő választ vártak a miniszterelnöktől, de azt is bejelentették, hogy a döntés ügyében Keiltel német tábornok, látogatást tesz Teleki gróf hivatalában este tíz óra után. A levél elolvasása után Teleki Pál titkárnőjének azt mondotta: „Ez az életembe kerül."

A másik lényeges és bizonyítóerejű tény e fenti emlékezésekben az, hogy mind Budapesten, mind Egerben — sok helyütt máshol is — a tanintézetek vezetői és professzorai (dr. Czettler Jenő jó barátja is volt a miniszterelnöknek) egyértelműen kifejezésre juttatták diákjaik előtt — vállalva a hivatalos politikai közléstől eltérő véleményük esetleges ódiumát —, hogy Teleki gróf miniszterelnököt a németek megölték. A harmadik és talán legmeggyőzőbb bizonyíték a gyilkosságra, miszerint az angol BBC rádió reggel hét órakor a berlini rádió hajnal 4 órai(!) hírközlésére hivatkozva jelentette, hogy Teleki Pál magyar miniszterelnököt hivatalában az éjszaka folyamán agyonlőtték. Teleki halálát azonban reggel ½ 7-órakor észlelte inasa, Papp György, aki értesítette a rendőrhatóságot és a kormányzóságot.

Kijelenthetjük, hogy Teleki Pált megölték. Cáfolhatatlan bizonyítékok ezreit vehetjük górcső alá, s amíg ezek a gyilkosságot igazolják, alig van ellenérv. Csupán az a néhány szétszórt papírgalacsin, s az asztalon borítékban maradt két levél, amelyre az öngyilkosság teóriája épült. Ezekről a levelekről a miniszterelnöki hivatalban tartott rendőrségi helyszíni szemle jegyzőkönyve azonban mit sem említ, stílusuk viszont távol áll Teleki kimért, megfontolt stílusától. A levelek tartalmán ismerősei, barátai lepődtek meg a legjobban, mert Teleki Pál nem használt olyan kifejezéseket, amelyeket a levelekben neki tulajdonítanak. Jól tudjuk, hogy a hamisítás nem idegen a diktatúráktól. S miből állt egy olyan diktatúrának egy embert megölni, amely diktatúra milliókat küldött a halálba. Mindszenty bíborosnak sokoldalas saját kézírást tulajdonítottak a Rákosi-féle bíróságon, mert azt mondták, hogy ő maga írta le azokat a sorokat, amelyekért az ítélethirdetéskor életfogytiglani börtönt mondtak ki rá. Később, ez esetben a hamisító házaspár bevallotta, hogy ők „alkották" az ÁVH és a KGB utasítására a Mindszenty-vallomást... a bíboros kézírásával.

Már csak az a kérdés, hogy mikorra nő fel egy új történész-generáció, amely kész lesz a 20. század nagy történelemhamisításait felfedni, és a hősi halál politikai megfontolások alapján való öngyilkossággá süllyesztését hivatalosan gyilkossággá minősíteni. Ehhez végig kell kutatni a berlini, a londoni, a moszkvai és a párizsi katonai és civil levéltárakat, és a vatikáni levéltárat. Mert a végleges és hivatalos „megfejtés" ezekben az épületekben rejtőzik. Aki ma is öngyilkosságról beszél, az – egy hála Istennek rég letűnt – náci politikai hazugság balga kiszolgálója. Cui prodest?

Gróf széki Teleki Pál nemzeti hősünk, akinek a nemzet szolgálata, becsülete sokkal többet ért saját, más által kioltott életénél.

(Részlet Stoffán György, "Én öltem meg Teleki Pált" címmel megjelent könyvéből)

Forrás: http://polgarportal.hu/in-memoriam-grof-szeki-teleki-pal/
Beküldte: Kunavar