Elítélte Budaházyékat 125 évre, majd lemondott a bírónő

A Fővárosi Törvényszék sajtóosztályán azt közölték, Kenéz Andrea 2017. január 31-én írásban, indoklás nélkül nyújtotta be lemondását, amelyet továbbítottak az Országos Bírósági Hivatalnak. Bár a bíró kérelmére a három hónapos lemondási időre vagy annak egy részére mentesíthetik őt a munkavégzési kötelezettség alól, ilyen kérelemmel Kenéz Andrea nem élt. Így a szolgálati jogviszonya április 30-ig fennáll. A lemondás hátterében a Budaházy Györgyre és társaira terrorcselekmény miatt tavaly augusztusban kiszabott rendkívül pofátlan büntetés miatti kritikák álltak.

A bírónő hirtelen távozása azért is pikáns, mert Budaházyék elsőfokú ítéletét tavaly augusztus óta nem foglalta írásba, holott erre a jogszabályok szerint hatvan napos határidő állt volna rendelkezésére. És amíg a bírói döntés nincs leírva, addig az eljárás nem kerülhet másodfokra, és nem születhet az ügyben jogerős ítélet. Az ezzel kapcsolatos kérdésre a Fővárosi Törvényszéken azt válaszolták:

A kihirdetett ítéletet a bírónő folyamatosan foglalja írásba, azonban ez a munka a mai napig nem fejeződött be. A büntető kollégium vezetője a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott 30 napos többlethatáridőt biztosította az eljáró bíró részére, tekintettel azonban arra, hogy az ítélet írásba foglalása ez idő alatt sem történt meg, a Fővárosi Törvényszék elnöke visszavonta a bíró munkahelyen kívüli munkavégzésre vonatkozó engedélyét, továbbá más, szigorú igazgatási intézkedéseket kezdeményezett vele szemben. A bíró valamennyi munkanapján a munkahelyén tartózkodik, az ítélet írásba foglalását végzi, sem betegség, sem szabadság miatt nem volt távol.

Tájékoztatásuk szerint Kenéz Andreát a lemondási idejére egyéb ítélkezési feladatai alól mentesítette a kollégium vezetése. Így „az írásba foglalás bár késedelmes, de folyamatos" – fogalmaztak, hozzátéve: a büntetőeljárási szabályok nem írják elő, mi a teendő, ha az ügy bonyolultsága vagy az ítélet terjedelme miatt az ítélet írásba foglalása határidőn belül nem történik meg. Egyébként a büntető kollégiumot vezető Mikó Gergely is távozott posztjáról, miután hiába adott többletidőt Kenéznek az ítélet írásba foglalására, nem készült el vele. A törvényszék ennek kapcsán azt írta: Mikó 2016. december 31-i hatállyal mondott le tisztségéről „személyes döntése" alapján.

Kenéz Andreának nem ez az első olyan büntetőügye, amelyben nem tartja be az ítélet írásba foglalására előírt törvényes határidőt. Például a Tocsik-ügyben körülbelül egy évig tartott, míg leírta a verdiktet. Emiatt fegyelmi eljárást is kezdeményezett ellene a Fővárosi Törvényszék (akkor még Fővárosi Bíróság) elnöke. Szintén Kenéz tárgyalta az elhíresült olajszőkítős Energol-ügyet, ahol 2005-ben, két év után visszalépett a bíráskodástól, így aztán újra kellett kezdeni az egész pert, amit végül négy év után tudtak csak lezárni. Szintén ő tárgyalta az Egymásért alapítvány ügyét, amelyben az ítélethirdetés szünetében Földesi-Szabó László elsőrendű vádlott fogta magát, és kiszökött a teremből. A Kenéz Andrea vezette bírói tanács ezt nem vette észre, és mire föltűnt nekik, már késő volt. Földesi-Szabó csak hetekkel később került elő.

 „Úttörő" döntés a házi őrizetről

Budaházy Györgyöt a Kúria döntésére hétfőn előzetes letartóztatásból házi őrizetbe helyezték. Ennek érdekessége, hogy a kényszerintézkedés elrendeléséről az elsőfokú ítélet írásba foglalásáig elvileg az elsőfokú bíróság (jelen esetben a Fővárosi Törvényszék), másodfokon pedig a Fővárosi Ítélőtábla dönt. Budaházy esetében viszont az ítélőtábla volt az elsőfokú döntéshozó, a Kúria pedig a másodfokú. Ennek kapcsán a törvényszék közölte: arról, hogy a kihirdetett, de írásba nem foglalt ítélet esetén ki jogosult a kényszerintézkedés tárgyában dönteni, nincsen kifejezett jogszabályi rendelkezés. A Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumának eddigi gyakorlata szerint az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozat kihirdetését, illetve a kényszerintézkedés fenntartásáról, megszüntetéséről vagy elrendeléséről való azonnali döntést, követően nem jogosult további döntéseket hozni vagy intézkedéseket tenni, sem kapcsolattartást engedélyezni, sem a kényszerintézkedés megszüntetése iránti indítványt elbírálni. (...) A tárgyalás berekesztését követően – függetlenül az ítélet írásba foglalásától – az elsőfokú bíróságnak nincs további intézkedési lehetősége, ezért a Fővárosi Törvényszék az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti indítványt felterjesztette a Fővárosi Ítélőtáblára.

Balsai István, a Budaházy-ügy tizedrendű vádlottjának jogi képviselője úgy nyilatkozott: a Kúria döntése abból a szempontból úttörő jelentőségű, hogy egy ilyen súlyos elsőfokú ítélet után a vádlottak rendszerint előzetesben szokták várni a másodfokú eljárást. Az ügyvéd szerint a Kúria döntésében szerepet játszhatott, hogy az eljárás és az ítélet írásba foglalásának elhúzódása miatt a védelem beadványa már a strassburgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt van, amely elmarasztalhatja a magyar államot. (PS nyomán)

Frissítés: Budaházy védőjének meglátásai a lemondásról, valamint a vádlottak véleménye a Budaházy.orgról: Dr. Szikinger István:

A dr. Kenéz Andrea bírónő felmondásáról megjelent hírrel kapcsolatban én annyit jegyzek meg, hogy a bírónő elhatározása személyes döntés, amit részemről nem volna etikus sem bírálni, sem magyarázni. Annyit azért megjegyzek, hogy leegyszerűsítésnek tartom a szigorú büntetés miatti kritikát megjelölni a távozás okaként.

Tényként kell megemlíteni mindazonáltal, hogy az ítélet írásba foglalása valóban elfogadhatatlanul elhúzódott. Ez a védelemre való felkészülést nehezíti, bár természetesen bízom abban, hogy miután a másodfokú bíróság is késve kapja meg az anyagot, kellő idő áll majd rendelkezésre a fellebbezési tárgyalás vagy nyilvános ülés előtt. El kell mondani azt is, hogy már az elsőfokú eljárásban gondok voltak az írásos anyagok – mindenekelőtt a tárgyalási jegyzőkönyvek – elkészítésével. Sajnos több éves késések is előfordultak. Ez is nehezítette a terheltek és a védelem helyzetét.

Abban a kérdésben, hogy kinek kellett (volna) döntenie a letartóztatás megszüntetése iránti kérelemről, nem osztom a Törvényszék álláspontját. Valójában az iratok felterjesztése a meghatározó jelentőségű mozzanat, bár az valóban tény, hogy a törvény nem szabályozza egyértelműen ezt a kérdést. A felterjesztés pedig értelemszerűen a leírt ítélettel együtt történik, hiszen azt megelőzően bármire szüksége lehet a határozatot hozó szervnek. Megjegyzem azt is, hogy Budaházy Györgyre vonatkozóan a Törvényszék hozott első fokon határozatokat a nem jogerős ítélet kihirdetését követően. Ezért is nyújtottam be ott a kérelmet. Célszerű volna egyértelműen szabályozni az eljárási jogosultságokat.

Vádlotti vélemény a lemondásról:

Mi, vádlottak, az egész eljárás során érzékeltük, hogy ez a bíróság lényegében azon ügyködik, hogy valamiképpen ránk bizonyítódjon ez a vádirat. Ez érződött azon, ahogy a nyomozóhatósági törvénysértéseken rendszeresen átsiklott. Előfordult olyan "elírás" (nevezzük inkább annak, ami volt: hamisításnak) a jegyzőkönyvekben, amelyek a vád érdekét szolgálták.

Emlékezetes, hogy két vádlottat és a nyilvánosságot érdemi indoklás nélkül kizárta a mindenkit bemártó, gyanúsítottból tanúvá avanzsált Soós Tibor kihallgatásairól. Több vádlottat is többször visszatett előzetes letartóztatásba igazi jogi indok nélkül.

A tárgyalási jegyzőkönyveket rendre a 8 napos határidőt durván meghaladóan adta át, előfordult, hogy 2 éves késéssel.

Végül a kétséget kizáró bizonyítottság nyilvánvaló hiánya ellenére brutálisan eltúlzott elmarasztaló ítélettel sújtott mindannyiunkat, úgy, hogy az ítélet több mint négy órás szóbeli indoklásában érdemi magyarázattal nem szolgált.

Hogy mindezek után egy komoly társadalmi felháborodásba futott bele és láthatóan egyéb következményekbe is, azt kizárólag magának köszönheti.

forrás ITT →