AZ ÁRTATLANOK VÉDELMÉBEN

A vagyon-visszaszármaztatásáról szóló törvénynek semmi köze nem lehet a háborús bűntettekhez, vagy a rehabilitációs törvényhez. Ezen törvények összezagyválása csupán politikai manipuláció, főként a magyar és a német nemzetiségű emberekkel szemben. A cél nem más, mint a kollektív bűnösség elvének átmentése, népek, nemzetek megbélyegzése, aminek leple alatt véglegesítik az igazságtalan vagyonfosztást.

A Magyar Polgári Szövetség, a szerbiai "restitúciós törvény" elnevezés alatt elhíresült diszkriminációs törvénnyel kapcsolatban már többször kifejezte elítélő véleményét.

Öröm az ürömben, hogy a szerb kormány nem zárkózik el véglegesen attól, hogy tovább tárgyaljon a megoldáskeresésről, annak érdekében, hogy enyhüljön e szabályozás diszkriminatív kitételeinek a hatása, amelyek a kollektív bűnösség emberi jogokat sértő elvét foganatosítanák és alkalmaznák, elsősorban a Szerbiában élő magyar és német nemzetiségűeket megkárosítva. Bár megvan a készség a párbeszédre, sajnos nincsen meg az akarat arra, hogy teljesen megtisztítsák a törvényt.

Meglátásunk szerint, ennek a szerb állami "bátorságnak" alapját a Vajdasági Magyar Szövetség is táplálja, hiszen nem áll ki amellett, hogy a törvényből gyökerestől ki legyen irtva minden diszkrimináció, a magyarságot megbélyegző minden mondat.

Pásztor Bálint, a Magyar Koalíció parlamenti képviselője a 2011-10-27-én megjelent Magyar Szóban a következőket nyilatkozta: "- Abban állapodtunk meg, hogy a restitúciós törvény alapján csak azok nem lesznek jogosultak a kárpótlásra, akikről az állam be tudja bizonyítani, hogy a második világháború során háborús bűncselekményeket követtek el valamelyik megszálló erő tagjaként."

Varga László parlamenti képviselő, 2011-11-01-én ugyancsak a Magyar Szóban elfogadóan nyilatkozik arról, hogy a törvényben megmarad a megfogalmazás, miszerint "a megszálló erők tagjai nem jogosultak a
vagyon-visszaszármaztatásra". Kérdezzük, kik ezek az emberek? Mindenki, akiket besorozott a magyar katonaság? Lehetett ellent mondani?

Mindezt azért fogadja el a VMSZ, mert összekeverik a vagyon-visszaszármaztatást a rehabilitáció kétes kimenetelével. Ez az elmélet szerint, az emberek egy másik törvény, a rehabilitációs törvény alapján felmenttethetik a családjukat (valószínűleg évekig tartó eljárások során) a partizán bosszúszomjas katonai bíróság által meghozott - minden szempontból semmis - ítéletek alól, ha eljárást indítanak ez ügyben. Mi ez, ha nem újabb megbélyegzés, megszégyenítés és igazságtalanság?

Amennyiben a restitúciós és a rehabilitációs törvény a VMSZ-szel folytatott egyezkedés alapján lesz hatályosítva, akkor sok ártatlan magyar áldozat vagyona és becsülete veszik el véglegesen, hiszen a sorozatgyártásban
készített "bírósági" halálos ítéletek között nem kevés olyat találunk, amely kimondja a vagyon elkobzását is. Ezen ítéletek megsemmisítését miért kell kérvényezni? Kizárnák a jogosultak köréből és megbélyegeznék azokat a személyeket, akik "saját akaratukból" csatlakoztak a megszálló erőkhöz. Ki az, aki képes bizonyítani, és milyen módon lehet bizonyítani, hogy valaki önként, vagy kényszerből lett katona? Vajon a Jugoszláv polgárháború során hányan öltöttek katonaruhát önkéntesen? Lehet ezt tudni?

Elfogadhatatlan, hogy bármilyen alapon összekössék a restitúciós törvényt a háborús bűnökkel, mert ez nem más, mint a kollektív bűnösség elvének érvényesítése, ami nem csak egyéneket, hanem az egész magyarságot is megbélyegzi.

Senki sem felelhet tetteiért a vagyonával, amíg meg nem állapítják az okozott anyagi kár nagyságát és a bíróság kártérítési kötelezettséget nem ró ki. Azokat sem sújtották vagyonuk elkobzásával, akiket Nürnbergben, vagy Hágában ítéltek el háborús bűnösként.

Tény az is, hogy a partizánok által kegyetlen módon, tervszerűen legyilkolt ártatlan magyarok esetében a "bírósági" ítéletek jóval a kínzások és a kivégzések után születtek meg, tehát semmisek. Vajon miért kell e gaztettekről szóló ítéletek megsemmisítését kérelmezni? Már maga a feltételezés is sértésnek számít, amellyel hatályosnak tekintik az akkori ítéleteket. A Szerb állam kellene, hogy egy tollvonással eltörölje azoknak a dokumentumoknak a hatályosságát.

A vajdasági magyarság rehabilitálását a kollektív bűnösség alól nem csak a kettős mércével mérő Szerbia akarata és a VMSZ káros egyezkedése akadályozza. Láthatjuk, hogy az Európai Unió is erkölcsi csődbe jutott, azzal, hogy elfogadta a benesi dekrétumok újbóli beiktatását Szlovákiában.

Ugyanakkor, esetünkben külön köszönetet érdemel Magyarország a határozott és hatékony kiállásáért. Bebizonyosodott, hogy lehet tenni, ha megvan az akarat, de nem szabad félúton megállni, és nem szabad csak egyetlen vajdasági párt véleménye alapján gondolkodni.

Javasoljuk az érintett polgároknak, hogy mindenképpen követeljék vissza a vagyonukat, függetlenül attól, hogy hogyan alakul majd a jogszabályozás ebben a tekintetben. Ha elutasító választ kapnak, akkor írott bizonyíték kerül a kezükbe erről az igazságtalanságról, amelyre esetleg fellebbezhetnek. Nem utolsó sorban, az is nagyon fontos lehetőség, hogy az állami bizonyítási eljárás során előkerülhetnek a ma még elzárt dokumentumok is. Ne adjuk fel!

A Magyar Polgári Szövetség szerint, az alábbi elveket kell alkalmazni a szabályozások kidolgozása során:

1. A restitúciós törvény nem tartalmazhat megkülönböztetést semmilyen alapon. A vagyon sérthetetlen.

2. A szerb állam nyilvánítsa ki a kollektív bűnösség elvének és az 1944/45-ben meghurcolt, kivégzett emberekkel szemben, igazságos és méltányos eljárás nélkül meghozott ítéletek semmisségét.

3. A szerb állam mondja ki, hogy az 1944/45-ös megtorlás háborús bűn volt, és kérjen bocsánatot az ártatlanul kivégzett, meghurcolt személyektől, családjaiktól és kártalanítsa azokat.

4. Kivétel nélkül, minden dokumentumot hozzáférhetővé kell tenni, amelyek kapcsolatba hozhatóak az 1944/45-ös tömeggyilkosságokkal.

5. Ki kell vizsgálni minden háborús bűntettet, így a partizánok és a bírák háborús bűntetteit is.

6. A háborús bűnök soha nem évülnek el és a felelősségre vonás alól senki sem lehet kivételezett.