Amire készülni kell!
Nem kívánok a jelen kormányváltozásokkal és napi politikai változásokkal foglalkozni, mert a nemzet és a jövőnk szempontjából semmi jelentősége nincs már. Múlt időben beszélhetünk róluk, még akkor is, ha 1-2 évig a helyükön lehetnek. A történelem forgatagában ez az idő olyan jelentéktelen, hogy kár rápazarolni a drága energiáinkat. Sok levelet, kérdést kapunk arról, hogy értjük azt, hogy eljön a vér és a vas ideje. Sokaknak ez sejtelmes próféciának tűnik, pedig nem az. Csak a történelmi tapasztalatokat és tanítóink tudását kell alapul venni, és ezekből egyszerű, világos következtetéseket lehet levonni. Nem percre pontosan megjósolni, hiszen vannak befolyásoló tényezők, de a folyamatok mindenképpen láthatóak.Mert ha feltesszük magunkban a kérdést, mikor következnek be a nagy változások, akkor megkapjuk a választ, amit sokan csak keresnek, de nem tudják megfogalmazni magukban. Akkor, amikorra valami guru megjövendöli? Nem! Amikor jön egy vezér és azt mondja, fegyverbe? Nem!
Akkor, amikor az idő megérik rá a lelkekben!
Ez az, amit nagyon sokan nem értenek, és tudatlanságuk (még ha nem is szándékos, de tudatlanság), meg türelmetlenségük rendszeres, a hatalom érdekeit szolgáló tettekre sarkallja őket, időnek előtte. Legyen az bármilyen jellegű fellépés, mindenképpen a hatalmat szolgálja, és a nemzetnek kárára van.
Ezt a emberekben érlelődő nagy, sorsdöntő (minden esetben vérrel, háborúkkal járó) változásokat hívta nagy tanítónk, Prohászka Ottokár úgy: A háború lelke. Ez még nem maga a változás, hanem a lélek felkészülése a nagy, küzdelmes időkre. Ha ez megérlelődik a tömegekben, mindegy, hogy miért, de a változások beindulnak. Elég egy szikra, egy kis ok, és megkezdődnek a folyamatok. Mindegy, hogy egy nő az ok, mint a trójai háborúban, vagy egy hanyatló uralkodócsalád idióta hülyegyerekének lelövése, mint az első világháborúban, de a változások, a háborúk megindulnak. A mi esetünkben azonban ennél sokkal jelentősebb változások lesznek, mert nem csak egyszerű harcokkal kell számolni, hanem egy korszakváltással is. Hiszen tudjuk azt, hogy a polgári világnak vége. Vége, mert minden olyan világrészben, ahol ez az uralkodó elv, a mai korszak igényeinek, kihívásainak megfelelni nem képes. Sehol sem! Észak-Amerika, Európa, Japán… Sehol sem képes már rendet tenni, szociális vívmányokért küzdeni, a népekért, nemzetekért tenni, tehát lejárt az ideje. Nem lehet megreformálni, jobbá tenni, kijavítani, mint ahogy a rohadt almát sem lehet újjá varázsolni. Egyszerű tény: vége!
Még csak kevesek értették meg a bennük munkálkodót, de sokkal többen vannak, akik már elindultak az úton, csak nem tudják, nem ismerik, nem értik, mi az, ami bennük készülődik. És akkor, mikor tömegesen ébrednek rá az emberek, és a körülöttünk zajló gazdasági, etnikai, erkölcsi bomlási folyamatok összeérnek, ezzel robbanásszerűen kezdenek zajlani az események. A délszláv háborúk kitörése előtt 1 évvel senki sem gondolt volna arra, itt nemsokára ezrek fognak elhullani véres háborúban. És rengeteg ilyen példát lehetne felsorolni.
Annak, hogy a háború lelke már munkálkodik a népben, szintén millió jelével találkozhatunk. Az emberekben vibráló állandó feszültség, harag, idegesség. Ebben az országban senki nem mosolyog. Ha az utcán járunk, láthatjuk, mindenki csak morog magában, mintha ecetet ivott volna, az autók vezetőinek szájáról leolvashatóak a káromkodások, szitkozódások. Őrjöngés, elmebaj, harag és idegesség mindenütt. Nincsenek vidám munkahelyek, ahol ismerősök találkoznak, mindenki csak panaszkodik. Mindez nem fogható csak a gazdasági válságra. Úgy jött ez nekik, mint egy falat kenyér az éhezőnek, most erre kennek rá mindent, pedig nem igaz. A gazdaságunk világválság nélkül is összeomlott volna. Máshol is vannak válságok, sőt, nálunk ezerszer nyomorultabb körülmények között is élnek emberek sokszor nálunknál boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet. Etnikai kérdés? Részben, de nem ez a fő hatás. A családok, az ismerősök, az ivócimborák között nincs gazdasági válság, mégis idegesség és harag van jelen mindenütt. Még a családi esték, a nyugodt nyaralások sem olyanok, mint régen. Ide is beférkőzik a nyughatatlanság, a háború lelke.
Mindenki érzi, hogy baj van. Valami nagy baj! Nem egyszerűen baj, hanem valami olyan rossz közeledik, hogy tömegek menekülnek a szándékos tudatlanságba. Nem akarnak tudomást szerezni a dolgokról, egyszerűen nem akarnak foglalkozni vele. Védekezőmechanizmusa ez az egyszerű embernek, de az eredménye tragédiába torkollik, mert felkészületlenül fog érni milliókat. Amikor mindez úgy feszít, mint egy tályog az ember fogínyén, amikor kifakad, akkor könnyebbül meg minden. Mint a nyári vihar előtt a nyomott, fullasztó levegő, ami csak vihar után könnyebbül meg. Oly sok minden gyűlt össze, hogy muszáj egy nagytakarítás! Évszázados mocskot kell kitakarítani úgy, hogy a polgári világrend ötszáz éves szemetét is el kell takarítani. Amikor egyre több emberben feszít ez, amikor egyre többen kívánják, akkor egyre több emberben érik meg a háború lelke, akkor egyre többen fogják kívánni a változást. Beszélnek róla, és egyre többen értik meg, nincs menekülés, a dolgok elébe kell nézni, és akkor vége. A háború lelke beköltözött az emberekbe, és csak a jelre vár. Akkor már nincs hová bújni a bűnösöknek, mindenütt leselkedik rájuk a nép, amely rámutat, és azt mondja: „Te vagy az oka, miattad vagyunk itt!” És eljött a vér és a vas ideje.
Súlyosbító tényező a jövőkép teljes hiánya. A családok egyre rosszabb körülményeik miatt bezárkóznak magukba, nem terveznek, hanem egyre inkább a vegetálásra építenek. A fiatalok a dorbézolásban, a diszkók mögötti bokrok között keresnek érthetetlenül primitív nemi gyönyöröket, semmi jövőképük nincs.
Súlyosbító tényezők még a nemzeti, vagy nemzetinek hazudott pártformációkban működő szervezetek. Ezek képviselői ugyanis egyértelműen kijelentették, azért működnek, hogy a nemzeti gondolkodásúaknak is legyen, amire szavazhatnak, ezzel megnyugtatva a lelkiismeretüket, hogy a szavazatuk nem veszett el. Éppen ez a baj. A lenyugtatott lelkiismeret nem háborog, nem sarkall szervezkedésre, nem bátorítja a lelket. Ezzel pedig a hatalom fennmaradását segítik elő, haldoklását húzzák egyre tovább és tovább! Soha nem lesznek hatalmi tényezők, semmire nem lesz befolyásuk, és semmit nem tudnak tenni a nemzetért, nem tudják megújítani, megreformálni a dolgokat. Csak lenyugtatják azt, ami pont hogy a motorja lehetne a nemzet kitörésének a szenvedésből.
Persze mindezzel tisztában van a másik oldal is. Több forgatókönyvet dolgoz ki arra, hogy hogyan vészelje át az elkerülhetetlent. Nem akarja ő a névleges hatalmat mindenáron megtartani, csak a tulajdonait, és a gazdasági vagyonát. Akkor idővel úgyis ő kerül újra a bársonyszékbe.
Ezért:
Kölcsönhalmazokkal igyekszik a népet sarokba szorítani, fenyegetve a törvénnyel (jól tudjuk, hogy egy sima felszólító levélnek is olyan a hangvétele, hogy az egyszerű ember teljesen összetojja magát. Mindez szándékosan).
Nemzeti szervezeteket hoz létre, amivel lefogja a nemzeti gondolkodású emberek tettrekészségét, tenni akarását. Rengeteg hazafiasságból táplálkozó energiát elpazarolva, és hatalmas mennyiségű pénz és egyéb érték megy veszendőbe, amivel a regnáló hatalmat tartja áttételesen életben a fent említett okoknál fogva.
Felkészíti az erőszakszervezeteit egy esetleges nagy népi megmozdulásra úgy, hogy megpróbálja megtartani a lépéselőnyt.
Radikális csoportokat hoz létre, amelyek meggondolatlan cselekedetekbe viszik bele a tenni akaró, türelmetlen embereket. Ezért nagyon nagy biztosíték, ha egy szervezet már régóta létezik, bizonyíthatóan megbízható személyekkel, mint például az MNA.
Szabadjára enged radikális nemzeti véleményeket egy kis fokig, sőt valószínű, hogy még a hatalmat is átadná ideiglenesen egy nemzetibb pártnak, mert ez is a saját hatalmi pozícióinak megtartását teszi lehetővé még egy rövid ideig. Ezt a rövid időt azonban a vagyon kimentésére fordítják, tehát nekik milliárdokat jelent.
Vagyonát kimenti külföldre, olyan vidékekre, amelyek kívül maradnak a várható válságövezeteken. Ez jelen pillanatban Kína, néhány stabilabb arab állam, valamint fél tucat nem fejlett, de stabilnak mondható afrikai állam. Vagyonát jórészben értékálló tárgyakba, eszközökbe fekteti, ezzel csökkentve a rendszer alapját képező befektethető tőkeállományt. Ez gyorsítja a felbomlást, de mellette az összeomlás biztos jele.
Hamis ellenségkép felmutatása. Ez esetünkben különösen kényes kérdés. Nem kívánok most Trianon kérdéskörével foglalkozni, az egy külön cikk tárgya lesz. A mi esetünkben a hamis ellenségkép adása a cigányság. Nekünk a cigányság nem ellenség. Nem azért, mert nem tesz eleget a magyarság ellen, hanem azért, mert különösebb erőfeszítések nélkül megoldódik a cigányügy Magyarországon pillanatok alatt, amint a folyamatok beindulnak. A mi ellenségünk az a cionista háttérhatalom, mely a cigányságot használja pajzsként maga előtt. Szándékosan „tolja” rá a magyarokra, remélve, hogy kirobbant valamiféle népi pogromot még időnek előtte.
Milliárdokat költ nemzeti szervezetekbe irányuló beépülésekre, valamint szintén milliárdokat nyel el az NBH dezinformációs irodájának fenntartása. Ez az iroda felelős a nemzeti szervezetek összeugrasztásáért, féligazságok, rágalmak terjesztéséért. Tagjai szinte kivétel nélkül zsidók.
Ezeket a jellemzőket minden ország nemzeti gondolatvilághoz tartozó embere látja, nem csak mi. Máshol is így van ez. A mi esetünkben azonban van egy különös plusz probléma, mégpedig az, hogy ez az ország kell a zsidóknak. A betelepülés folyamatos volt, némi hullámzással. Ez a zsidó nép évezredek óta ezt csinálja, olyan, mint valami hihetetlenül szemtelen parazita. Ha történelmüket megnézzük, amit egy ószövetségnek nevezett vicckönyvben firkáltak le és ezt összevetjük a környező népek megismert történelmével, akkor fény derül a zsidó viselkedés visszatérő jellemzőire. Állítólag mindenhová fogságba hurcolták őket, ahol elnyomott rabszolgaként éltek. Nagyjából annyira, mint ahogy most Európában is elnyomottak, legalábbis szerintük. Mert ezt halljuk állandóan, hogy őket elnyomják, sanyargatják… Meggyőződésünk, hogy ugyanígy voltak elnyomva Babilóniában, és Egyiptomban is. Nem, tisztelt olvasók. A zsidókat ismerve ez pont fordítva zajlott le. Ahol megindult a gazdasági fejlődés, ott egyből elkezdtek gyűlni a zsidók, mint a döglegyek a tetemre. Aztán több évszázados betelepülés és ármánykodás után elhajtották őket, mint ahogy ezt az egyiptomi sírleírások igazolják (Lásd: Ásóval a Biblia nyomában című könyvben). Az ószövetségben is találunk erre utaló megjegyzéseket (például: Mózesnek azért reklamál a nép, mert elrángatta őket a jómódból, a húsosfazekak mellől).
Tehát egyértelmű a zsidó viselkedési jellemző. És ezzel a nézőponttal nézve azonnal látható a zsidók hazátlanságának oka: Soha nem is volt nekik, mindig ott volt a hazájuk, ahova betelepültek. Legalább olyan vándornép, mint a cigány, csak rafináltabb, aljasabb, bosszúállóbb. Miért is bosszúálló? Mert minden ünnepe, minden, amit tudunk róla, a bosszúról szól. A bosszú pedig mindig az ártatlanok ellen irányult, különösen kihangsúlyozva a zsidó nép sátáni származását. Egyiptom esetében például az elsőszülött gyermek ellen. Remélem senki sem gondolja azt komolyan, hogy a halál angyala végigjárta a házakat, és elvágta a torkát minden elsőszülöttnek? A halál angyala maximum bűnösöket végzett volna ki, nem ártatlanokat. Ezeket a zsidók ölték meg bosszúból azért, mert el akarták üldözni őket Egyiptomból. Éppúgy, mint ahogy Németországgal bántak el 1945-ben. Erőszakolj, orosz katona! Törd meg a büszkeségét a német nőnek! Bombázd le a gyerekeket gyűjtő városokat! Nem kísérteties a hasonlóság? És mielőtt bárki azt hinné, hogy nem csinálnák meg újra a zsidók, akkor gondolkozzon el ezen:
Mindenkit kiforgatnak vagyonukból, uzsorások és tolvajok pénzelői. Betelepednek a hivatalokba, és ott nyerészkednek. Ezért Egyiptomból elkergetik őket, de utolsó bosszúként tömegesen elsőszülötteket mészárolnak le (7 csapás mese).
A babiloni „fogság” is ilyen módon telt el, írásaikban külön kiemelik, hogy sokan azonosultak az ottani élettel, vallással. Az új perzsa király, aki elfoglalja Babilóniát kirugdalja őket onnan (is), talán nem véletlenül. Egy új, virágzó birodalmat akar ott, valószínűleg hallott már a zsidókról.
A purim ünnep 70 000 nemzsidó lemészárlásának ünnepe.
Jézus születésekor szintén újszülötteket mészárolnak le tömeges méretekben.
EZZEL A VESZÉLLYEL CSAK NEKÜNK, MAGYAROKNAK KELL SZÁMOLNUNK, MIVEL EZ AZ EGYETLEN VIDÉK, AMIRE FENIK A FOGUKAT! Ha el akarjuk őket zavarni, akkor számolnunk kell efféle zsidó bosszúval, ami valószínűleg sokkal rosszabb lesz, mivel modern technikával rendelkeznek. Ezért különösen veszélyes, ha valaki homokba dugja a fejét, és nem vesz tudomást a dolgokról, mert őket felkészületlenül fog érni minden. Talán már érthető, mire képezik ki Magyarországon a 'makkabisokat', és miért van itt több ezer zsidó őrző-védő. Aki felkészülten várja, azt nem fogják meglepetések érni, lefeljebb ő okoz némi meglepetést a bibsiknek. Legyen azonban biztosíték egy ilyen zsidó fellépés arra, hogy ahol ilyen dolgokat elkövettek a zsidók, oda soha többé nem tértek vissza. Ez ugyanis a zsidó hattyúdal.
Tehát összefogva: Számolnunk kell egy nagy gazdasági rend felbomlásával. Számolnunk kell a polgári társadalom teljes szétzüllésével, intézményeinek működésképtelenségével. Számolni kell a magyar belső gazdaság teljes összeomlásával is, ezek következtében meginduló zavargásokkal, továbbá etnikai villongásokkal is a cigányok részéről, amely valószínűleg eszkalálódni (kiterjed nagyobb területekre) fog, majd a válaszcsapásokkal. Számolni kell a háttérhatalom erőszakos fellépésére a hatalmi szervek részéről a nemzeti vezetőkkel, szervezetekkel szemben. Ez súlyosabb problémák esetén nem fog csak a letartóztatásokra hagyatkozni, sokkal elképzelhetőbb egy szándékos likvidálási hullám. Rendeletek és kijárási tilalom, melyeket senki nem fog betartani, ezért számolni kell a teljes anarchikus állapotokkal. Mindezek tetejébe, mivel a zsidók eltávolítása egyértelmű cél, a zsidó gyilkosok fellépésével is számolni kell úgy, hogy elsősorban a bosszúhadjárat, tehát a családtagok, gyerekek lemészárlása, megbecstelenítése lesz a célja.
Ilyen jövőre kell felkészülnünk, és ez nagyon közel van. Azzal vádolnak, hogy ilyen jövőt akarunk (mert le merjük írni?). Nem! Mi nem akarunk ilyen jövőt, ezt a jövőt ők csinálták nekünk! Az EU recseg-ropog. A magyar gazdaság meghalt, csak és kizárólag a becsülettel dolgozók tenni akarása húzza még a létezését, valójában halott. Az etnikai problémák pattanásig feszültek. A hatalom felkészült, a zsidók sem kevésbé. Csak a magyarok nem felkészültek. Hiába érlelődik meg a háború lelke, az agyuk ellenáll ennek, mert félnek. És ezért a lélek felkészült, de a gyakorlatban felkészületlenek. Az elégedetlenség, az elnyomás, a kisemmizettség, a nyomorúság érzése pedig lassan megérleli a háború lelkét Magyarországon. Amikor pedig azt mondjuk, sorakozzatok fel az Arcvonal vagy az EMM mögé, mert ezekkel a szervezetekkel képviselt ideológiának a megtartó ereje felkészít benneteket, csak azért tesszük, mert nem akarunk egy újabb Trianonnal egyenértékű szétesést, vagy egy újabb zsidó átmentett hatalmat a nemzet nyakába. Látható, hogy súlyos gondokra kell felkészülni, melynek túlélésére csak egy szilárd szervezeti forma adhat esélyt.
Gyártó István – Jövőnk.info