Most így szólok hozzád: ─ Magyar Testvér! -- Egyedül a mi nyelvünk ötvözte eggyé a test és vér egységének fogalmát a testvér szavunkban. Ezen eszme szerint éltek őseink e szó születésekor, és eszerint kell magyarságunkat megélnünk, hogy gyermekeinknek szebb jövőt biztosítsunk. Tanulmányozva történelmünknek a múltban dicső, a jelenben szomorú alakulását, elgondolkozhatunk azon, hogy miként, milyen hatások következtében kerültünk a mostani, végpusztuláshoz közeli állapotba, hogyan vesztettük el hajdani dicsőségünket. Szomorú visszagondolni a megtett útra.

1945-ben szovjet haderő támogatásával, a Rákosi Mátyás vezette, kommunista-zsidó hatalom hatályon kívül helyezte a magyar nemzetet, az évszázadokon át jól megőrzött Szent Koronánk hatalmát. Ezzel nemzetünk máig védtelenné vált. Pedig azóta is arra lenne a legnagyobb szükségünk, hogy Isten segítségével összefogja, egyesítse honvédő népünket a Szent Korona: helyreállított szakrális királyságban, a Szent Koronára felesküdött király, kormányzó, vagy más című, nemzetünkért elkötelezett, tiszteletre méltó MAGYAR személyiséggel az ország élén, hogy a nemzetünket eltiporni, megsemmisíteni akaró erők ellen sikeresen megvédhessük magunkat.

Íme, a fenyegető veszély – szavakba is öntve:

Olvassátok az 1910-ben kelt, zsidóknak szóló felhívást

Felhívás Magyarország felvásárlására

Kiegészítés a Simon Pereszhez írt MVSZ-levélhez

Sokan hitetlenkedve fogadják a Magyarország felvásárlásáról szóló, Simon Peresz által bejelentett tényt. Pedig az izraeli államfő bejelentése csak megerősíti azt, amit a cionista szövetség már egy évszázada kendőzetlen felhívásokban is forgalmazott, és aminek lényegét ekként mondták ki: „Törekedjetek minden erőtökkel ezeket az országokat teljesen birtokba venni, törekedjetek innen kiűzni a keresztényeket, és egészen az uralmunk alá vetni.”

A Magyarok Világszövetsége Elnökségének Simon Peresz izraeli államfőhöz írt levele megkülönbözteti a gazdasági szándékú tőkebeáramlást, a hódító, gyarmatosító szándékú felvásárlástól.

Az MVSZ Sajtószolgálata alább közzé teszi a Ruszkij Invalid c. újság 285. számában, 1910-ben megjelent felhívást, amelynek aláírója a párizsi Cionista Szövetség. Célzottjai pedig a cári oroszországi zsidók.

A cári Oroszország zsidóihoz szóló, száz évvel ezelőtti felhívás az MVSZ Elnökségének elemzését messzemenően igazolja. (Ekkor Lengyelország államként nem létezik, és még Czestochowa  - katolikus lengyelek legfőbb zarándokhelye – is, Oroszország része.)

Az MVSZ Sajtószolgálata által alább közzétett fordítás az eredeti, ó-orosz szöveg szó szerinti fordítása:

Ausztria-Magyarország

            A magyar újságokban megjelent a párizsi Cionista Szövetség felhívása. Íme, ennek a kiáltványnak szó szerinti fordítása: „Hitsorsos Testvérek! Most az egész világon nincs a földnek olyan sarka, amelyet könnyebben birtokba vehetnénk, mint Magyarország és Galícia. Mindkét terület szükséges volna számunkra, és előnyös is nekünk. Törekedjetek testvérek mindannyian erre, törekedjetek minden erőtökkel ezeket az országokat teljesen birtokba venni, törekedjetek innen kiűzni a keresztényeket, és egészen az uralmunk alá vetni. Törekedjetek mindannyian arra, hogy mindaz, ami a keresztények birtokában van, a saját kezünkbe kerüljön; és ha ehhez nektek nincs elég pénzetek, a Párizsi Szövetség annyi segítséget ad, amennyi szükséges. Erre a célra a Szövetségünk gyűjtést rendez, és a váratlan áldozatokra a pénztárunk készen áll, hogy a galíciai és a magyar földet a galíciaiak és a magyarok kezéből kivegyük, kitépjük, és átadjuk kizárólagos tulajdonul a zsidóknak. A világ tőkései hatalmas összegeket áldoznak erre, ámde ennek sikerére ti egyesüljetek a legrövidebb időn belül.” A kiáltvány alatt aláírás: Cionista Szövetség Párizsból.

Budapest, 2009. december 21.                                               MVSZ Sajtószolgálat

Mivel minden mai bajunk, nyomorunk okozója a Szent Korona alatt egykor egyesítve élt népünk szétszakítása lett: ezért egyik legfontosabb tennivalónk a Szent Koronánk általános tiszteletének helyreállítása, hogy népeinket összekapcsolja, és visszahelyezze minden jogába.

A Trianon revízióját követelnie kell minden magyarnak rendületlenül, képességei és lehetőségei szerint terjesztve a követelést: Igazságot Európának! - és arra hivatkozva, hogy világszerte minden gyarmatosított területről kivonultak száz év után a gyarmatosítók. A Trianonban elszakított területeink is idegen uralom alá, „gyarmati”, elnyomott, leigázott állapotba kerültek. Jogosan követeljük az igazságtalanságokra alapozott békeparancs jogorvoslását, az igazság, a valós történelmi adatok bemutatásával, amelyet ellenségeink nem tudnak cáfolni. Sőt: a saját történészeik is a mi igazunkat támasztják alá!

Rudolf Kučera, cseh politológus, 2008-ban kiadott: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével c. könyvében egy elismert cseh történész, František Palacký érvelését idézi (70-71 o.)

František Palacký Az osztrák állameszme című dolgozatában így értékelte a magyar alkotmányt: „A magyar országos intézmények magva magában véve oly egészséges és áldásos, hogy véleményem szerint érdemes volna más országokban is alkalmazni; megvan benne az igazi országos autonómia eleven csírája, amely nélkül a polgári és politikai szabadság sehol sokáig és tartósan meg nem maradhat; jelen van benne a reform és a határtalan tökéletesíthetőség elve is, amely nélkül minden emberi intézménynek pusztulnia és elpusztulnia kell. Ebből lehet megérteni és magyarázni a hungarusoknak (nem csupán a magyaroknak) a maguk ősi alkotmánya iránti közös szeretetét s a rendkívüli energiát, amelyet annak fenntartására és védelmére fordítanak; a hungarusnak bürokrácia alatt élnie és boldogulnia nem lehet...”³⁴ Milyen volt hát ez az alkotmány, és mi volt a történelmi jelentősége? Először is állapítsuk meg, hogy a hungarusok ezeréves alkotmányos folytonosságukhoz való ragaszkodása alkotta a történelmi magyar állam létalapját. Ennek az alkotmánynak a fő előnye a hatalommegosztás volt az uralkodó és a rendek közt, miközben a tulajdonképpeni „demokratikusság” a széles körű decentralizáción, az autonóm országos intézményeken nyugodott. Első helyen említsük meg az országgyűlést, amely minden királyi javaslatot megvitatott, és saját kebeléből választotta a nádort (palatínust), a király helyettesét, s az a Helytartótanács segítségével végrehajtotta a király és a rendek által közösen elfogadott terveket. A decentralizált országos hatalom voltaképpeni alapjai a vármegyék voltak, a királyság egyes területein illetékes közigazgatási egységek, melyeknek élén a comes (főispán), az alispán és a többnyire alulról választott helybeli tisztviselők álltak. Minden vármegye két követet küldött az országgyűlésbe. A vármegyegyűlések, melyeken részt vett az egész szabad lakosság, választották a vármegye ügyeit intéző tisztikart. „Az országgyűlésen elfogadott és a király által szentesített törvényeket ki kellett hirdetni a vármegyegyűlésen, hogy aztán a vármegyei hatóságok végrehajtsák azokat. A legmagasabb állami szervek intézkedéseit szintén ki kellett hirdetni a vármegyei hivatalok útján, és a vármegyegyűlésnek jogában állt, hogy az olyan rendeletek ellen, amelyeket sérelmesnek tartottak, »tiltakozásokat« nyújtsanak be, és végrehajtásukat a tiltakozások elintézéséig leállítsák. Ha valamilyen népszerűtlen rendeletről volt szó, az egyes megyék közölték egymással tiltakozásuk tartalmát; ez volt az az eszköz, mellyel a történelmi Magyarországon tömegesen fel lehetett lépni a nem tetsző rendeletek ellen, ezek végrehajtását a megyék ellenállása akár meg is akadályozhatta. Ez a széles körű vármegyei önkormányzat volt az a legyőzhetetlen pajzs, amellyel a magyarok megvédték állami önállóságukat, és amellyel győztek az uralkodók egységesítő törekvéseivel szemben.”³⁵ A magyarok harca a magyar alkotmányért hosszú és véres volt, mint minden harc, amelyet a politikai szabadságért vívnak. Ez a harc a közép-európai történelem legfényesebb lapjaira tartozik, s a jövőben minden Közép-Európa történetével foglalkozó tankönyv részének kellene lennie. Az emberi és polgári jogokért folytatott mai küzdelmünk számára ez olyan hagyományt jelent, amit vállalni kellene, a közép-európai nemzetállamok megalakulásának megalapozatlan dicsőítése helyett. A nemzetállamok ugyan ideiglenesen megvalósítottak számos nemzeti törekvést, meghozták némely nemzetnek a nemzeti szabadságot, másoktól viszont elvették azt, s ami a legfontosabb, nem biztosították tartósan a politikai szabadságot, sem a békét nem hozták meg Közép-Európában.

Dr. Novotny Elemér „Sumir nyelv – magyar nyelv” c. könyvében (47. old) (Buenos Aires, 1978) idézi Anonymust:

Anonymus e latin nyelven írt krónikájában (Gesta Hungarorum) – a régebbi krónikákat felhasználva – Almus (Primus dux Hungariae) származását, valamint születésének legendáját a következőképpen adja elő:

„Anno dominice incarnationis DCCCXVIIII »Ügek« sikut supra diximus – longo post tempore de genere »Magog« regis – erat quidam nobilissimus dux Scitiae. Qui duxit sebe uxorem »in Dentumoger« filiam Eune du beli anni ducis – nomine »Emesu«. De qua genuit filium, qui agnominatus est: »Almus«. – Sed ab eventu divino est nominatus: Almus, quia matris eius – pregnanti per sompnium apparuit divina visio, in forma asturis que quasi veninens eam gravidavit.”

Ennek szabad fordítása a következő:

„Az Úr születésének 819. évében a Magóg király nemzetségéből hosszú idő után származott, Ügek volt Szkítia legelőkelőbb fejedelme, ki Dentumoger-ban feleségül vette Eune du beli anni fejedelem leányát: Emesét. Ettől fiúgyermeke született, akit Almus-nak neveztek el. Az Almus elnevezés csodás eseményre emlékeztet. Anyjának ugyanis – mély álmában – csodálatos élményben volt része: egy „sas” (turul madár) szállt rá, és teherbe ejtette.”

Közeli kapcsolat van Anonymus írott hagyatéka és az ősi sumír vallás között. A sumír hitvilág Kr. u. 819-ben még élénken élt őseink emlékezetében.

Dr. Novotny elmondása szerint a sumír nemzet istene – EN-LIL vagy GAL-MAH – sas formájában teherbe ejtette a főpapnőt, EMES-t. – A TURUL madár is álmában tette ezt Emesével, a magyar főpapnővel. A népnek és a papságnak egyaránt el kellett fogadnia Álmost, mint törvényes örökös fejedelmet, s a nép örömmel el is fogadta. Ő volt az, aki egyesítette a magyari népeket, és megszervezte a hazatérést, amit aztán a fia, Árpád hajtott végre.

Mint ahogy Álmos, Árpád révén az utódai is, már a IX. századtól kezdve, szakrális királyok voltak, és ez folytatódott a római katolikus vallás felvétele után is. Szent Istvántól kezdve szakrális királyság volt a magyar állam, minden pápai fennhatósági joggal felhatalmazva. Történelmünk során egymást követték a magyar szentek (24) és boldogok (23), s ez az, amire hivatkozva óhajtjuk visszaállítani a szakrális királyságot, bármilyen formában, például MAGYAR kormányzóval az ország élén. A magyar lélek és karakter alkalmas lesz a szakrális uralkodás helyreállítására, amikor az idő megérett rá.

A Magyar Szent Korona áldásos uralmának helyreállítása érdekében gyűjtést kell rendeznünk, hogy fiataljaink számára elérhetővé tegyük a valós történelmük megismerését kis, könnyen megszerezhető füzetekben, hasonlóan az immár évtizedeken át a fiatalok felvilágosításáért dolgozó Radics Géza tette. Ezeket a történelmi igazságunkat igazoló füzetek nagy számban fiataljainkhoz való eljuttatása korunk legfontosabb teendője.

Ez az ismeretterjesztés természetesen ne csak írott anyagra szorítkozzék, de minden lehetőséget megragadva adjunk erőteljes hangot Trianon végzései ellen, de most már erős történelmi alappal, hasonlatosan a Biblia tanítására az Íge igazságával kapcsolatban: "Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben" (2Tim 4,2).Igazságunk cáfolhatatlan, s tetteink régi államformánk, a szakrális magyar királyság az emberiségnek csak javát szolgálná. Elő kell állanunk minden alkalmas és alkalmatlan időben…

Hasonló gyűjtés, melyet a fentiekben közöltünk, nemzetek tönkretételét szolgálta és szolgálja ma is.

Magyar testvéreim! Együtt újra erősek leszünk!

Velünk az Isten!                                                                        

Botos László 

Beküldte: Ballán Mária