Tisztelt Székely-magyar Rovásírásunkat érdeklő, azt népszerűsítő magyar érdekközösség!
Hazug történelemírásunk következtében láthatjuk, hogy félelmünkben, elbizonytalankodásunkban mit vesztettünk, és mit nyertek azok a népek, nemzetek, akik kitartóan tudták, és merték adni és hirdetni még azt a hamis kitalált, és nyilvánvalóan veszélyes iskolaoktatást, hogy pl. az egész Kárpát-medence román őstörténet, és már a nép hiszi is, hogy előbb-utóbb Nagy Romániának a külső határa a Tisza folyónál lesz. Vagy, hogy ők a hős dákók leszármazottjai, és ezért ők az őshonosok, mi magyarok pedig a rabló betolakodó, elnyomók. A tótok meg a Duna partjáig követelik ősi földjük visszacsatolását, mint a nagy szláv birodalom örökösei. A Nyugat jól tudja, hogy ez lehetetlen, mert ott, és akkor az avar kaganátus létezett 250 éven át, amelyet éppen a francia Nagy Károly rabolta és tette állam képtelenné. A tótok meg éppen az avaroktól tanulták az államalapítás ismeretét. Hogyan lehet az, hogy népek soha nem létező hazugságokra sikeresen mernek hivatkozni, és nem is kis sikerrel?
Mi történt velünk, egykor híres, nagy tudású, korábbi időkben, különböző területeken többször is, sikeres államokat alapító népünkkel? Mi okozta ezt a hihetetlen hanyatlást? Törést? Lehetséges lenne, hogy az igazságban való hit ereje gyöngébb lenne, mint a sátáni erőben való hit? Én nem hiszem, hitem nem engedi hinni. Abban látom gyengeségünket, hogy amikor elhagytuk az egységesítő ősi Istenünket, az új Isten hirdetői, az állandó, a bűnös nemzet hirdetéssel megtörték önbizalmunkat, és így elgyengültünk. Minden bizonyítás kezünkben van arra, hogy nem voltunk honvisszatérésünk idejében barbárok, sem pogányok, de még ezt a két cáfolhatatlan bizonyosságot sem tudtuk elfogadtatni, megismertetni senkivel.
Az őskeresztény üldözés pedig tudott tény, hogy nem Róma területéről indult ki, hanem Pannóniából és Szabáriából, a jelenlegi Szombathelyről, Nagy Konstantin vezetésével. „Jó munkát" végzett, ezért kapta „a megtiszteltetést". Hogy honnan származott Szent Márton, az is ismert. Ezért ez mind fontos hivatkozás. De mindennek ellenére még mindig úgy emlékszik rólunk az európai történelem, mint barbár-pogány népről. Mikor változtatják meg hibás ismereteiket? Ki fogja töröltetni a barbár-pogány megbélyegzést, ha nem mi magyarok?
Tennünk kell valamit, de nagyot és gyorsan. Itt az alkalom, hogy a két fentebb említett vádak ellen elsöprő bizonyítékként ismertessük meg népünkkel és a világgal, hogy nem voltunk érkezésünkkor barbárok, mert csak nekünk volt egyedül írásunk indo-európai népek között. Itt a lehetőség az egyik hazug vád mindenkori döntésére. Ősi írásunk, a rovás 2014-ben Old Hungarian néven, 2015-ben magyar szabványként is bevezetésre került. Már most csak tőlünk függ, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel. Fogjunk össze, és tegyünk meg mindent, hogy népszerűsítsük ország- és világszerte. Meg kell találnunk annak módját a számítógép felhasználásával, hogy a népszerűsítés sikerüljön. Ez azt jelentené, hogy akár mindkét írásunkat is használhatnánk tetszés szerint*. Az a tényállás, hogy a jelenlegi és az ősmagyar írásunkat is párhuzamosan használhatnánk, ez egy hihetetlen, a nagy világon egyedülálló kulturális fejlemény. *Tanuljuk meg a székely-magyar rovásírást (Old Hungarian) és használjuk. Hisz a megoldást erre Tisza András kidolgozta, ami itt található: http://www.magyarrovas.hu/?func=cikk&id=on-is-rohat-a-szamitogepen
Úgy legyen!
Botos László
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Beküldte: Kunavar
Hozzászólás
1) Botos úr felteszi a kérdést : "Mi történt velünk, egykor híres, nagy tudású, korábbi időkben, különböző területeken többször is, sikeres államokat alapító népünkkel?" ...
erre azt válaszolom; hogy semmi különös. Ugyanolyanok vagyunk, mint mindíg is lehettünk. Felületesek nyeglék ...
nagyon szeretem a Mikszáthyi észrevételt, a Noszty^papán keresztül, aki így ; "hagyd fiam, [*****]ségeket beszélnek !" ..., majd; "hagyd fiam, igazat mondanak !" ...
mi annyira biztosak vagyunk igazunkban, hogy ezt még védeni sem kivánjuk. Azt felejtjük el, hogy van két fajta igaz. A szubjektív a fontosabb ...
2) a másik az a mi butaságunk és ott is az egy felületességünk ...
a témában, címben a nyelvünk írása, rovásjelei vannak a terítéken. Na ezeket 8-900 éve inkább szittya betuknek mondták volt oseink, majd késobb
székelynek, az utóbbi idokben már "székely-magyar"-nak és ez addíg is, hogy ez magyarrá vált (old hungarian) ...
na itt nem vesztek Ti észre valami helytelent ? En igen. Miért nem maradunk mi huek az elodeinkhez ?! Jobban tudnánk ma, mint ezek ... régen ? Na akkor ezt szeretném meghallani, elolvasni ...
egy másik oldala (még súlyosabb !) az, hogy a magyaroknál, azoknál akiket mi magyaroknak nevezünk, a IX. sz. végén bejötteknél ezeket NEM találjuk meg, miközben a székelyeknél igen. Akkor hogyan merjük ezeket ma magyarnak, vagy még székely-magyarnak is mondanunk !?
a történelmet, a történelmünket mindenek elott önön magunk hamisítjuk ... és közben mások hazugságait cáfoljuk, oket szapuljuk ...
a nyelvünk (persze ennek írása is) azonosít bennünket magyaroknak. Na ezt a magyaroktól, az elodeinktol kaptuk örökségbe ...
Arpád-népe (nem tudjuk, milyen nevet viselt) fel kellett adja nyelvét azért, mert százalék arányuk 10-15 % volt csak (így kellett tenniük a lombardoknak, a bolgároknak és a frankoknak is).
Tehát a nyelvünk a befogadók, az Arpádékat befogadók nyelve. Akkor miért mégis Arpádékat nevezzük a magyaroknak (igaz ma már egyesek elmennek addíg, hogy elismerik ; hát a befogadók is magyarok lehettek. Ha azok voltak, akkor miért csak a jövevényeket azonosítsuk azoknak !?)
de ez megy tovább is. Teljesen igaz, hogy a honfoglalók ragadták kezükbe a hatalmat. Azok döntöttek arról, hogy ki kell egyezni a magyarság legnagyobb ellenségeivel, a germánokkal. Azok döntöttek arról, hogy a Pápától, a nyugati Egyházhoz alkalmazkodnak és veszik föl a kereszténységet. Ezzel, ami a liturgiai nyelvet illeti, a latint is felvették és ezt, mint hivalalos, állami nyelvként ránkkényszerítették. Na eddig ez nem különleges. A különleges az, hogy az írásunkat, az írásjeleinket a latinra cserélték. Az ilyen sehol az Egyház (se a nyugati, sem a keleti) nem kényszerített senkire. Ha egy nép felvette a kereszténységet ..., ha annak volt már írása, akkor arra, azon írásra lett a latin, vagy görög liturgia leírva. Tehát az, hogy mi feladtunk az írásunkkal, az TOLÜNK jön, ill. az akkori magyar vezetéstol, akik a "honfoglalók" leszármazottai voltak, akiknél nem találunk erre. Tehát gézáék, Vajk-ék (és a többiek) nem a sajátjukat adták föl, hanem a miénket ...
az egész Maros medence még a XI. sz. elejént tiszta székely (ne felejtsük el, hogy a honfoglalók csak 10, maximum 15 % voltak !). Na oda, ezekre telepítették rá a szászokat. Azok azután soha sem olvadtak közénk és végül még ellenségeink is lettek...
van valami tisztesség-érzésünk, igaz-érzésünk !?
azok, akik behívtak bennünket ..., azokat nyomorítottuk el ... az ellenségeik segítségével. Ma már egyszeruen kisajátsítjuk azon írás nevét, amelyet ok még ellenünkben is megoltalmaztak ...
na ezt csak az értekezésre. Tudom, hogy ma, mégha nagyrészünk székely eredetu is, ma mind magyarok vagyunk. De vannak sékelyek is még. Azok irányában kellene tisztességesebbek legyünk azzal, hogy végre egy hiteles történelmet írjunk, ahol a mi alapveto eredettörténetünk igaz és teljes ...
szeretettel, L