Patrubány Miklós nyilatkozata az õt ért támadás kapcsán

Még huszonnégy óra sem telt el azután, hogy kiadtam az Ultimátum a köztársaságnak? címû közleményt, amelyben feltártam a Vukics Ferenc vezette Magyarok Szövetsége nevû szervezet és a mai magyar állam viszonyát, nemtelen támadás célpontjává váltam - írja az MVSZ elnöke, alább a folytatás.

Október 23-án, az '56-os Magyar Forradalom és Szabadságharc kitörésének 53. évfordulóján a világ minden sarkából megostromoltak azzal, hogy különbözõ elektronikus levelezõlistákon hírbe hoztak bizonyos Nicolae Patrubani-val, akirõl a Szekuritáté iratait vizsgáló bukaresti tényfeltáró bizottság megállapította volna: Ceausescu mintegy 2000 milliárd forintra becsült titkos magánvagyonának kezelõje volt. A sok hazugsággal és csúsztatással fabrikált közlemény nyitva hagyja annak a lehetõségét is, hogy az illetõ személy magam volnék.
Ezzel a rágalommal kapcsolatban szeretném az alábbiakat a világ magyarságának tudomására hozni:
Nyilatkozat
1. Nem vagyok azonos azzal a személlyel – „Nicolae Patrubani, fost contabil sef la ICE Dunarea" azaz „Nicolae Patrubani az ICE Dunarea cég volt fõkönyvelõje" – akirõl egyes romániai hírportálok azt állítják, hogy a romániai diktátorhoz közel állt és a diktátor – 2009. évre számítva, mintegy 2000 milliárd forintra becsült – magánvagyonával kapcsolatba hozható volt.
2. Az illetõ személlyel nem vagyok rokoni viszonyban, soha nem találkoztam vele, és soha semmilyen – sem közvetlen, sem közvetített – kapcsolatban vele nem álltam.
3. Egy Nicolae Patrubani nevû, magas rangú bukaresti banktisztviselõrõl volt tudomásom. Édesapám, a ma 87 éves dr. Patrubány Miklós valamikor évtizedekkel ezelõtt kuriózumként mesélte, hogy Medgyesen, ahol az egyik gyár könyvelõjeként dolgozott, egyszer behívatták a bankba, mondván, hogy egy bukaresti inspektor kíván vele beszélni. Szorongva ment be, hiszen 1948-ban osztályellenséggé minõsítették a kommunisták, és ennek eredményeként kényszerítõ körülmények között került Medgyesre. Meglepetésére nem valamely számonkérésben volt része, hanem egyszerûen az történt, hogy a bukaresti inspektor nevét egyetlen betû különbséggel ugyanúgy írták, mint az övét, és a helybéliek össze akarták ismertetni vele. Beszélgetésük rövid volt, amelybõl kiderült, hogy a két család között semmilyen rokoni kapcsolat nem létezik. Soha többé nem látta, nem hallott róla. Azt sem tudja, hogy még él-e.
4. Az az állítás, hogy tizenkilenc éves koromban beléptem volna a román kommunista pártba, valótlan.
5. Az az állítás, hogy kolozsvári diákéveim során a kommunista párt állított volna a diákrádió magyar adásának élére, valótlan. Elõdöm, Gáspár Sándor, a marosvásárhelyi magyar rádió szerkesztõje választott ki erre a tisztségre.
Semmilyen pártos meghallgatáshoz, netán kinevezéshez nem kötötték akkori szerepvállalásomat.
6. 1976-ban, a kolozsvári mûszaki egyetem elvégzése után, tanulmányi eredményeim alapján gyakornok mérnökként kerültem a bukaresti félvezetõ gyárba. Ebben a választásomban sem a kommunista párt, sem a román titkosszolgálat nem befolyásolt. Sem Bukarestben, sem azt megelõzõen, sem azt követõen, nem voltam és nem vagyok sem munkatársa, sem bedolgozója, sem ügynöke egyetlen titkos, vagy titkosan mûködõ szervezetnek sem.
7. Székely vagyok, mert Édesanyám csíkkozmási székely volt. Édesapám erdélyi örmény-magyar. Nevem apai ágon örökölt örmény név. A Patrubány család erzsébetvárosi örmény család volt. Pongrátz Gergely bátyja, Ödön, családfa-vizsgálataival bizonyította a Patrubány és Pongrátz örmény családok rokonságát.

Budapest, 2009. október 24-én Patrubány Miklós István Ádám, a Magyarok Világszövetségének elnöke

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról