Létünk teljességének útján

A diagnózis tökéletes, a terápia csak az életmentés után határozható meg – foglalható össze, Orbán Viktor Miniszterelnök úr, napirend előtti felszólalása és annak konklúziója. Igen-igen, a magyar társadalom egyetlen és örök stratégiai hibája, hogy a legfontosabb döntéseket mindig azokkal együtt hozza meg, akik Magyarországról sohasem alkottak pozitív képet. Nagyon nagy és nagyon meghatározó változások előtt áll a világ. Számunkra lehetséges és elfogadható megoldást nem igazán mutat fel a nemzetközi (értsd: EU, USA) politika, így felvetődik a kérdés, hogy elfogadható-e a miniszterelnök úr határozott, de egyoldalú álláspontja, miszerint csak és kizárólag az az út járható, amely a mindenki által prognosztizált pénzvilág összeomlásához vezető, adósság visszafizetéshez vezet. A figyelmeztetése kiterjed minden közszereplőre, akiknek befolyása van a közéletre, hogy ne ringassanak olyan illúziót a társadalomban, amely olyan következtetés levonását eredményezheti, hogy az összeomló pénzvilág megengedi bármelyik lokalitásnak a haszonorientáció felmondását.

A magántulajdon egyetlen alaptulajdonsága, hogy ragaszkodik a javaihoz. Így a kapitalizmus által kitalált gazdaságpolitika, a magántulajdon sérthetetlenségére építette fel stratégiáját. Azaz, csak és kizárólag az erősebb jogán szerzett kiváltság alapján, bármit és bárkivel megtehet az, aki elég erős ahhoz, hogy akaratát ráerőszakolja a környezetére. Természetesen fel kell, hogy vetődjön az a kérdés, hogy a gyengébb jogkövető magatartása meddig toleráns és van-e olyan határ, amikor Dr. Bogár László közgazdász úr szerint – az életben maradás okán minden megengedett- felfogás életbe lép. De fogalmazhatunk úgy is, hogy életben tartható-e az a rendszer, amely bizonyítottan képtelen volt megoldani a nemzetek békés együttélését, mivel a magántulajdon szabad áramlásával olyan különbségeket alakított ki nemzetek között, amely megalázó helyzetbe hozta az egyes államok munkavállalóit. És természetesen akarjuk-e életben tartani ezt a rendszert? Nos a nem egyszerű, de megkerülhetetlen kérdés az, hogy a gyengébbet csak azért kell-e életben tartani, mert éppen ő takarítja el azt a hulladékot, amit a szent és sérthetetlen magántulajdon kitermelt. Vagyis az erősebb képtelen az önmaga által előállított roncseszmét megváltoztatni anélkül, hogy a gyengébbre át ne ruházná a likviditási költségeket.

Azt mindenkinek tudnia kell, hogy mint az Arab országokban végigsöprő „tavasz”, nem az össznépi összeomláshoz, megsemmisüléshez vezet semmilyen ellenállás, csupán az addigi elitet likvidálják, mert hisz az erősebb gazdasági társulás jogosult (Ó római jog!), a gyengébb megsemmisítéséhez is. Tehát, valószínű egy adósság visszafizetési moratórium kérdés felvetése, oda vezetne, hogy megszűnne Magyarország „magántulajdona”, vagyis az állami tulajdont, bekebelezné az összedőlés küszöbén álló pénzoligarchia. Maga alá temetne bennünket a „lehetőségek világa”. De itt van az a paradoxon is, hogy ugyancsak neves közgazdászok állítása szerint, képtelenség visszafizetni egy olyan kölcsönt, amit a légből állítottak elő, ami mögött nincs gazdasági tevékenység, csak hedonista gőg. A választás embert próbáló kihívás, de az ember nem csak a barikádokon, szónoki emelvényeken ember, hanem a mások boldogulásának érdekében hozott döntéseit elfogadtatni tudó hős, vagy áldozat is.

A demokrácia az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom: A nép lehet tudatlan, információ hiányos és naiv, de a tudatalattijában mély erkölcsi tartalékok képessé teszik arra, hogy mindig a legmegfelelőbb döntéseket hozza meg. A hatalom gyakorlására egy ilyen rendszerben, csak egy olyan társadalmi osztály fogadható el partnernek, amely morális alapon képes viszonyulni minden emberi élethez, figyelmen kívül hagyva önös érdekeit. Az erősebb és hatalmasabb magántulajdon birtokos, nem jogosult életminőségi függésben tartani a gyengébbet, így az általa biztosított lehetőség (a hitel), csak addig kötelez annak megfizetésére, amíg életminőségi hátrányt nem okoz. A természet erkölcsi törvényei nem változnak csupán azért, mert a magántulajdon nem bír hedonizmusával.
Valami történni fog szerdán is, valakik hoznak egy döntést, azok, akiknek pénzügyi tagságához mi méltatlannak találtattunk, de tudniuk kell, hogy az emberi méltóság a kegyelem gyakorlásával kezdődik és hogy a gyönyörre képessé válás hol és mikor éri a magántulajdonban fetrengő embert, az csak a kegyelem gyakorlása után derülhet ki.

2011. 10. 24.