Azt már eldöntöttem, hogy e levelet megfogom jelentetni, (szerző beleegyezésével) de azt már nehezebb volt eldöntenem hova is soroljam be. Megállta volna helyét a Figyelemre méltó írások közt is a figyelmeztető küzdelmein, tanácsain keresztül, de mivel talán jobban személyre szóló (nekem) ez miatt inkább lehet a Közös rovatunkba kellett volna helyeznem, de amint többször is átolvastam mindjobban azt éreztem, hogy a nemrég indított Orgazda-társadalom -mal címkéztem és az olvasóink írják rovatba helyeztem, szerintem ez lesz a legjobb helye. Ha nem jól választottam volna szóljatok.

Kedves honfitársaink! Ebből a válaszlevélből láthatjátok, hogy az egymás-iránti törődésnek csak egy szikrányi megnyilvánulása is óriási erőt önthet egy nemzettestvérünknek a betolakodók által legyengített lelkének.

Csupán azt kérdeztem meg tőle hogy van mert rég hallottam már róla. Most itt alul már ti is tudhatjátok hogy van. Sajnos ugyan úgy van mint sok másik honfitársunk akik szintén lehet egy kis bátorítást várnak. Adjuk meg nekik is a lehetőséget, keressük meg őket, hogy erőre kapjanak, tanácsot adjanak és a jelen hibáinkon keresztül közös erővel és közös tudással újvilágot nyithassunk. Na de szóljon barátunk levele ki mégsem adta fel a harcot. >Zoli<

Engem is elért az anyagi ellehetetlenülés

Kedves Zoltán!

Köszönöm, hogy érdeklődsz felőlem! Őszintén szólva zavarban is vagyok, mert nem fejeztem be a dolgozatomat, és szó nélkül eltűntem. Még legalább két hasonló terjedelmű részt kellene írnom, hogy a végére érjek. Elcsendesedésemnek okai pedig a következőkben vannak:

· Sok honfitársamhoz hasonlóan engem és családomat is elért az anyagi ellehetetlenülés. Hónapok óta nincsen semmilyen bevételem, baráti és rokoni hitelekkel evickélünk hétről hétre. Megalázó állapot! Vannak céges ingatlanjaink, de évek óta nem tudjuk értékesíteni ezeket. Megszűnt az érdeklődés, megállt a piac.

· Küzdelmet folytattunk a hatalommal egy gazdasági ügyben. Évekkel ezelőtt megnyertünk egy pályázatot, s egyúttal egy telket, de nem nekünk adták, hanem egy másik cégnek, megsértve minden hatályos törvényt. Amikor a cég nem tudta kifizetni, akkor is fenntartották neki majd egy éven át. Hiába kértük közben is, nekünk nem adták. Bepereltük őket, s az idén tavasszal első fokon nagy összegű kártérítést nyertünk. Októberben viszont másodfokon ismét minden törvényt megcsúfolva egy koncepciós eljárásban bennünket marasztaltak el, és hatalmas perköltséggel sújtottak. Ady sorai elevenedtek meg: „Élethez szemhez nincs közöd, grófi föld ez, s magyar!”

Éppenséggel az a baj, hogy nem magyar itt már semmi. Egy magyarnak esélye sincs, ha tisztességesen pályázik, arra, hogy nyerjen. Ha véletlenül nyer, akkor kiforgatják – bírói segédlettel- nyertes pozíciójából, és hogy elvegyék a kedvét is igazának keresésétől, jól megbüntetik sok milliós illetékkel. Ezt élem át éppen. Jelenleg a nyilvánosságot keresem, hogy helyzetemből mások is okuljanak, amikor részvételükkel újra és újra legalizálni készülnek az idegenek hatalmát.

· Magánéletem is válságosra fordult, s ez így együtt kiütött engem a nyeregből. Lassan talán sikerül összevakarnom magamat a padlóról.

Kedves Zoltán! Még egyszer köszönöm, hogy eszedbe jutottam! Lassan megjön az erőm, s befejezem a megkezdett munkámat. Hosszú hallgatás után a múlt héten már ismét részt vettem egy előadás megtartásában, amit korábban rendszeresen folytattunk, helyi pénzek (közpénzek) és közösségi, családi méretű energetikai rendszerek eljárások, eszközök ismertetésében.
Meggyőződésem, hogy a pénzrendszeren keresztül folyó nemzetirtó háborút saját helyi pénzek létrehozása nélkül totálisan el fogjuk veszíteni. Irigyen nézem a szabadabb nyugati társadalmakat, ahol magától értetődően szaporodnak a városi helyi pénzek válaszul a háttérhatalom (és az általa 100%-ban ellenőrzött, irányított bankrendszer) pénzkivonó, elvéreztető támadásaival szemben. Mi meg hiába biztatjuk a közösségeket, hogy a kivont forint helyébe tegyék oda a saját, kamatmentes fizető eszközüket, és csodát fognak tapasztalni, mint ha nem értenék. Hazamennek, és minden marad a régiben. Nyomorognak tovább.
Az energetika érthetőbb számukra, ahhoz többen hozzászólnak, és többet kérdeznek.

Ha valahogy fel lehetne kelteni az elemi igényt a saját fizető eszközök iránt, a háttérhatalom fojtogatása is enyhülne, hiszen attól rettegne, (és persze erőszakos is lenne) ha látná, hogy lecseréljük az ő élősködő, parazita, fedezet nélküli magánpénzét gyógyító, közérdeket szolgáló saját tulajdonú közpénzre, vagy közpénzekre. Ez lenne az igazi rendszerváltás. A közérdeknek a magánérdek elé való helyezése. Ám, amíg a magánpénz (a forint is az!) az egyedüli értékmérő, addig a közösség, a nemzet hanyatlani fog.

Kevés ehhez fogható jelentőségű témát tudnék megnevezni, mint ez. A másik az energiatermelés kérdése, és a leválás a multik uralta rendszerekről. Egyúttal a kifosztó rendszerekről is. Manapság szaporodnak az egyre kisebb energiatermelő eszközök. A hatalom azonban nem ebben érdekelt, hanem a teljes függőség fenntartásában. Orbán nem véletlenül emlegeti Paks bővítését. Az energiától és élelmiszertől függővé tett család a jó szavazó! Az állandó szavazó, a becsapás után is ígéreteket kereső önállótlan elem. Ezekről érdemes lenne írni.

Baráti üdvözlettel: "Nemadtamfel"

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról