Mit lehet és mit kell számon kérni a mindenkori demokratikus eszme-kor hierarchikus-társadalmán?
Az ego gyarlóság fricska bicskája, hogy szózuhatagokkal árassza el az elmét, megtévesztve a realizmust, előre, hátra, jobbra, balra mutogatva másokra fogja a történelem jelenolvasatát. Az alattam lévőn számon kérni a hibát, bűnös nézet a legelvakultabb ostobaság. Így azon okoskodás miszerint, azok kerülnek a legalkalmasabb helyre, akik a legalkalmasabbak a probléma magoldására, az idővalóság meghazudtolása. Egzisztenciális örökségi törvény, hogy „apáról fiúra száll a mesterség”, azaz mindig csak a rendszeruralkodók gyermekei – akik vér-elfogultsági alapon ítélkeznek-, léphetnek feljebb a lépcsőn, így csakis kívülálló okokra hivatkozva kommunikálhatják a történéseket. Igazi változásokat, így sohasem remélhetünk attól a „kaszttól”, amelyik totemdinasztia-vágy irányította funkciórab.
Egy korty vízből lehetetlen adni a szomjazónak, de a sok-sok hektoliter vízből, egy korty, életet menthet. A kevésből keveset adni, vagy a sokból sokat adni, nem jelenthet ugyanazt, mivel az élet szükségletei függetlenek attól, hogy kinek-kinek milyen lehetőségei vannak. Az erkölcsi példamutatás is, piramis alakzatú normakontrollt követelne meg a törvényhozóktól, azaz lelki és morális síkon egyfajta felülemelkedettséggel kellene rendelkeznie azoknak, akik másokat képviselve, tükörként jelenítik meg a társadalmat. Ugyanis a hamis próféták, hamis világot teremtenek: "a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül" (Mt 24,12).
Ki hát a bűnös és ki az áldozat?
A gazdaságot irányító hiénák meggyőződése, hogy a kierőszakolt adók, a megfizethetetlen kölcsönök működtethetik még mindig a megkeseredett életet.
Egyszerű matematikai feladványként, korképletként tekintenek az emberi élet minőségére, így sohasem képesek lélekhatások vizsgálatával - az emberi jogok gondoskodási kötelezettségéről-, hétköznapi lehetőségként gondolkodni, számolni. A vonzás-taszítás szisztematikája szerint, a legnagyobb, legerősebb befolyással bíró személy normája, emberi karaktere végighullámzik a társadalmon: Így tehát – tisztelt vezetőink- minden ítélet, bírálat legfontosabb kiindulópontja az önvizsgálat és ennek az önvizsgálatnak az eredménye tükröződik végig az ország állampolgárain.
A rendszerváltásnak titulált, gazdasági rabszolgaságba vezetett ország, már nem tudja elfogadni az MSZP mamelukjait; a Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai bábüzletemberek ragadozó magatartását; a „globálnyik-liberál-hajbókolókat”; a sikerpropagandát, álmodó FIDESZT; és a funkciórab generációs sodródás a katasztrófa felé tereli az embereket. Pucér valóság a Bogár László által vázolt „népirtás”, amelyet a népesség csökkenése statisztikailag is igazol. A családalapítás felcserélése egotista nihilvágyakra már jelzi, hogy a társadalmak pszichoszomatikus megbetegedés áldozatai. A leghatásosabb ellenszere ennek a bank-központosított világnak az önzetlen szeretet. Az önzetlen szeretet viszont nem kéri a „halálos betegtől”, hogy ossza meg az utolsó korty vízét a jutalom-orgiákban fürdőző oligarchiákkal. Amennyiben – önzetlen az áldozathozatalból példát mutat az ELIT-, képes megválni anyagi javaitól és a társadalom oltárán feláldozza kétes magántulajdonát, úgy még visszafordítható a teljes agónia és újra talpra állhat a nemzet, ellenkező esetben „ebül szerzett jószág ebül vész el”!
Ami az IMF segítő halálhurkát illeti – hisz egy megbénult gazdaság sohasem lehet képes arra, még ha a kölcsönöknek köszönhetően túléli a katasztrofális összeomlást sem, hogy az eddigi adókon kívül még többet von el önmagától, hiszen akkor újabb és még nagyobb hitelekre lesz szüksége-, kéretik előbb ismertetni a társadalommal, hogy mióta tagja, befizetője vagyunk: Mekkora összeggel járultunk hozzá a működéséhez és ez a működés kinek az érdekeit szolgálja? A halálszorítást, köszönjük, nem kérjük!
„Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. (Mát. 12,31.)”
2012. 04. 24.