A tízparancsolatot állították egyfajta mércének, ahol parancs, hogy „Ne ölj!"

De hisz az egyszerű emberek sohasem gondolták úgy a dolgok megoldására, hogy megölik a másként gondolkodó, másként cselekvő, másként gazdálkodó embertársaikat, azt mindig minden korban parancsba kapták a (hat a) lomgyakorló rezsimtől. A (hat a) lomhatásnak joga felülírni a tízparancsolatot, az Isteni törvényeket? Az egyszerű emberben nincsenek meg a magasztos eszmék, az egyszerű ember génjeiben, a szüleitől kapott szívreflexekben őrzi a törvényt és ott senki szívében nincs erőszakhajlam.

„Ne lopj!"

A társadalmi normák alakítják ki azt a hajlamreflexet az emberekben, hogy a (hat a) lomparancsok megkerülhetetlenek és mivel kiölni még nem tudták a következtetések levonására képes gondolkodást, így önfeloldozást, nevezzük bűnözéshajlamnak (pl. cigányság, de az adó elkerülés is egyfajta hajlamreflex), gyakorol a mindennapokban. Természetessé válik egy olyan társadalomban a bűn, ahol az első milliókat „mindenki" a törvények megkerülésével, csalással szerzi, de ahol ezt a bűnt gazdasági érdekekre hivatkozva még titkosítják is (lásd pl. olajügy, autópálya építés), ott mi sem természetesebb, minthogy a megfelelési hajlam, csalókká, bűnözőkké neveli az embert. A szokás (ok, szok, soká, szokás) meghatározza a cselekvést, azaz a sokáig gyakorolt kizsákmányolás (akár banki, akár gazdasági) pszichoszomatikus (lelki eredetű) viselkedést, betegséget okoz. Beteges cselekménysorozatok alakulnak ki a harmónia nélküli megalázkodás gyakorlatokból, azaz a (hat a) lom kénytelen újabb törvényekkel korlátozni azt a helyzetet, amit önmaga hozott létre.

„Ne tény hamis tanúbizonyságot!"

Azt kell mondani, megint csak a bibliából idézve, hogy „azt cselekedjétek mással, amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek", azaz a viselkedési forma is (adócsalás) egyfajta tanúbizonyság, még pediglen az elfogadott normákról alkotott magatartás. Kérdezném: Ebben a társadalomban van olyan egyén, aki nem játszotta ki a törvényeket? Válaszolok, igen van, de azok belebetegedtek a megfelelési kényszermegélhetésbe (róka fogta csuka). Az életvitel a legnagyobb tanúbizonyság és sajnos a (hat a) lomgyakorlók feljogosítva érzik magukat arra, hogy a „kiskapun" közlekedjenek, amivel példát statuálnak. Hierarchikus (rangsorolt) a törvényfelfogás, legszerencsétlenebbnek (hajléktalan) semmit sem szabad (kitiltva a közterekről, elit negyedekből) – Az emberi jogok, kit érdekelnek-, a legszerencsésebbnek mindent szabad (kijátszani a gazdasági törvényeket, majd a tényt titkosítani) és a kettő közt az őrlőmalomban, az élet teljesen személytelen reflexidő.

Még idéznék arról a bizonyos kőtábláról:

„Ne borulj le nekik és ne engedd, hogy szolgálatukra kényszeríttess!"

Gavallér János
2014.01.22.