Mindennapi Mátyás Királyunkat add meg nekünk ma!
avagy
Tatár bifsztek tartár mártással s desszertként orosz „krémessel"?

Amint arra korábbi tanulmányunk (A Szent Korona és a Miatyánk) lábjegyzetében felhívtuk a figyelmet, jelenleg a világ hadseregeit s vezetőségét ez a „szellemközösség” tartja megszállva, amelyet maga Jézus az Evangéliumokban a „légiónak” hív. (S amely Jézussal, s az ő hatalmával szembesülvén a ten­gerbe rohan. Ez hamarosan várható. Eljön az ezer éves béke birodalma.) Ez a légió Magyarországon sem ismeretlen:

• 1948-ben nálunk államot alapított s
• az 1950-es években a Fehér Ház (ma Országgyűlési Képviselői Ház) alagsorában szó szerint él­ve bedarálta a magyar szabadságharcosokat, majd a húscafatokat a halaknak a Dunába lökte
• a nyelvével folyamatosan hazudik, bal kezével csal, hogy a jobb kezével lophasson.

1. o A nyelvével és a folyamatos hőbörgésével nagyüzemben használja az orv-tömeghip­nózist, hogy közben az unokatestvérei banki manipulátor segítségével elsikkaszthas­sák a nemzeti vagyonunk jelentős részét.
2. o S mivel nem tiszta a lelkiismeretük, gyűlölik azokat, akiket meglopnak s megkárosíta­nak. S állandóan kitámadnak.
3. o A Szent Korona hamarosan vissza fogja venni tőlük a megszólalás s az ahhoz szük­séges lélegzetvétel jogát, és ki fogja vágni a nyelvüket, hogy ne hazudhassanak to­vább. Nemcsak ő értük szól az üdvtörténet [1].

Nos, vegyünk komolyan a Korona figyelmeztetését, mert nem kispályásokról van szó. CSONTVÁRY Kosztka Tivadar, akinek a neve (Csont és Vér-Vár) egyszer s mindenkorra elintézte őket.

S a Szent Koronán lévő Atya, Fiú, apostolok és szentek, illetve szent királyok rángatják és zengetik a vészharangokat:

Figyelők, őrködjetek a vártán. Ezek a titkóros társaságok megérezték a vesztüket, s utolsó erejüket összeszedve nagy verekedést akarnak kirobbantani [2]. (S ne legyen illúziónk, a nagy verekedés jelenleg terítéken, azaz katonai terepasztalon lévő terveinek fő célpontja mi vagyunk[3]. Mi vagyunk Európa és a világ kulcsa. Ha esetleg nem tudnánk róla.)

A Szent Koronán lévő Atya, Fiú, apostolok és szentek kérnek, könyörögnek nekünk, hogy imádkoz­zunk, kellő áhítattal és mély hittel. „Mert az Úr közel [4]”. Bármi történjék is, hitünk ne rendüljön meg, mert az Úr megadja nekünk azt, amit mi magyarok könyörgéseinkben, nemzeti imádságunkban min­dig is kértünk és kérünk: „Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel.” Nos, az „Úr közel”, mint folyamatosan jelezzük, karnyújtásnyira, ha kezünket imára kulcsoljuk és letérdelünk.

S lássuk azt a tudást, amellyel az Úr segíteni akar.

A. Az európai hadszíntér elemzése.

 Ma a világ, ha a híreket olvassa, csak a desszertre összpontosít, az orosz krémesre, anélkül, hogy tudná, hogy mi a fő fogás az étlapon. Nekünk magyaroknak tudnunk kell. Ez nem más, mint a „tatár bífsztek” és a „tartár mártás”. Érdekes, lehet itt egyáltalán íz-harmóniáról beszélni?

 Ha orosz, akkor miért éppen krémes? S ha krémes, miért nem francia? Vajon, tudjuk-e, hogy az 1914-ben kirobban s ilyen-olyan eszközökkel sajnos mind a mai napig, tehát jelenleg is dúló Nagy Vereke­dés (a csángók szóhasználatában) utolsó óráiban, 2014 márciusában, a legádázabbnak minősített harci cselekményei miért éppen a Krímben zajlanak? Miért innen fenyeget az elmúlt fél évszázad legnagyobb fegyveres összeütközésének veszélye? (Ha kezünkbe vessük az elmúlt hétvége híreit és politikusi nyilatkozatait.)

 Nos, azért, mert a kozák származású A. Fomenkó statisztikus akadémikus, még 1992-ben – a statisz­tika tudománya segítségével - nyomára akadt a világtörténelem egyik legnagyobb összeesküvésé­nek. A történelem mélyéről előásta az Atilláén kívül a földkerekségen valaha is létezett legnagyobb birodalom, a szibériai Tartár Birodalom (Tatárország) nyomait. (De ez nem kozák magánügy: ez a világ közügye.) Ld. csatolt térképet. (PDF-ben letölthető.)

 S mivel itt nem állt meg, bizony bennünket is húsba vágóan érint, az elevenünkre tapint.

 Ugyanis korábbi gyanúnk mára már egyre inkább meggyőződésünkké szilárdul. A Kedves Olvasó vegyen mély lélegzetet, ugyanis nagyon is úgy tűnik, hogy az 1241-42-es tatárjárás több mint 700 éves csontvázként kibukott a szekrényből. Kb. úgy, mint ahogyan a besenyők és a magyar honfog­lalás is.

 Besenyők. Mint emlékezhetünk rá, a mára 80-as éveit taposó volt államfő még az elmúlt évszázad vé­gén is - a Honfoglalás 1100 éves évfordulóján - olyan kijelentéseket engedett meg magának, hogy a magyar honfoglalás úgy történt, hogy a magyar törzsek a besenyők elől menekültek s így kerültek a Kárpát-medencébe. Nem tudom értjük-e? A hivatalos dajkamese az, s azóta ettől semelyik államfőnk sem határolódott még el, hogy „a magyarokat a besenyők kergették a Kárpát-medencébe.” Vizsgál­juk meg, hogy van-e valóságtartalma ennek a merész kijelentésnek? (A jelenlegi hivatalos verziónak.) Természetesen van.

• Az igaz, hogy voltak besenyők.
• Volt s mind a mai napig van Kárpát-medence is.
• S még az is igaz, hogy volt magyar honvisszafoglalás is.

De csak ennyi s nem több. A besenyők ugyanis nem maradtak meg 1100 éven keresztül államalkotó tényezőnek. De mi magyarok igen. S ebből nyilvánvalóan az a következés adódik, hogy a besenyő kergetés - nyilvánvaló szándékkal koholt - mese, amelynek semmi nyoma nincs sem az igaz valóság­ban, sem pedig a regényes történelemben. (De ez persze nem zavarja a kiagyalóit!)

S most térjünk vissza a 1241-42-es tatárjárásra. Amikor az idegenszívűek ijesztgetni akarnak bennün­ket, akkor mindig Muhit és Mohácsot veszik elő s a mumussal, a tatárokkal és a törökökkel riogat­nak bennünket. Arra már vitéz mezőkövesdi Szántai L. kutató is felhívta a figyelmet a Képes Krónika képeit elemző előadássorozata keretében, hogy a tatárjárás épülete más volt „tatarozás előtt”, mint „tatarozás után”. A tatárok egyáltalán nem győztek Muhinál, hanem súlyos vereséget szenvedtek. Nem csodálkozunk. Akkor az iskolákban miért tanítják ennek éppen az ellenkezőjét? Tehát tőle (Szán­tai Lajostól, a Képes Krónika vitéz kutatójától) tudhatjuk, hogy

• tatárjárás is volt,
• muhi csata is volt,
• de nem úgy, ahogyan azt nekünk a „hivatalos” propaganda dajkameséje oktatja.
  

Vagyis a gyengébbek kedvéért (a besenyőkkel párhuzamot vonva): annyi bizonyos, hogy:

• tatárok is voltak,
• jártak is Európában, nálunk is, s
• volt muhi csata is.
  

De csak ennyi s nem több. Nem úgy, ahogy mi azt hisszük (pl. a „tatár-mongolok” oroszok voltak, oroszul-törökül és tatárul beszéltek és arab és ószláv írásrendszert egyaránt használtak [5]. S nem a mai Mongólia területén élő népet jelentik. Döbbenjünk meg nyugodtan: ez utóbbiaknak semmi vagy alig valami közük a mongol birodalomhoz.) s gondoljunk bele, hogy mi közben mennyire rettegünk is a tatárok nevének még a említésétől is. Még így 700-egynéhány évvel később is. Érthető? Döbbenet [6].

Ugyanis a valóság nagyon-nagyon más. S itt nagyon hálásak kell legyünk a kozákoknak (A. Fomenkó­nak). Két tényért mindenképpen, ugyanis bizonyítani véli, hogy

• a német Romanovok az oroszokkal nem viselkedtek „angyalként”, azaz kesztyűs kézzel s „ál­dásos ténykedésük” semmivel nem különbözött attól, mint amit velünk a kuzinjaik, a Kapzsi­burgok (értsd Hbsburgok) műveltek Magyarországon. Ott is volt II. József. A Tartár Birodalom a világ valaha is létezett egyik legnagyobb világbirodalma volt, ha hihetünk a Brit Enciklopé­diának. (PDF-ben ez ugyancsak letölthető lent.)

Ebből látható, hogy az 1754-ben volt egy óriási Nagy-Tartária (azaz Nagy-Tatárország)

A Nagykun-Kovács László által feldolgozott eredeti olvasmány teljes részletei LETÖLTHETŐ PDF →

A további letölthető anyagok:

1. 1.Famankó-01 (térkép)
2. 2.Famankó-01 (táblázat, British Encyclopaedia, 1771)