A kérdésre azt kellett válaszolnom, hogy olyan törvény, amely magát alkotmánynak nevezi, vagy szövegében alkotmánynak minősíti – legalább is 973-tól a legkésőbbi jogfolytonosság-megszakadásként megjelölt dátumig (1944. március 19-ig) -, nincs! Amikor a választ kimondtam, megéreztem, hogy mi, akik ezt tudjuk, félrevezetjük mindazokat, akik – nem rendelkezve jogtörténeti ismerettel - bennünket olvasnak, hallgatnak. Nem értik, hogy hogyan lehet valamit különféleképpen értelmezni, eredetét különböző korra tenni, hiszen – a józan paraszti ész logikája szerint – ha van valami, akkor az valamikor keletkezett, annak van egyértelmű megjelenése, és – különösen, ha valamit szabályoz -, akkor valami célja, üzenete.

Akkor hát olyasmiről beszélünk, ami nincs?

Természetesen nem erről van szó.

Kell, hogy minden nemzet és állam rendelkezzen olyan iránymutatással, amely a társadalom tagjainak életét szabályozó együttélési (jogi) alapot adja, mert e nélkül általánossá válik a gátlástalan szabadosság.

Történelmünkben ezt az iránymutatást alkotmányként mindig a Szent Koronához kapcsolták.

Az elmúlt ezeregyszáz év történetében ez az iránymutatás nem érvényesült, mert a Szent Koronához kapcsolódásunk tartalmát nem élhettük meg, hiszen a hatalmat gyakorlók a Szent Korona tárgyiasult jelképéhez önkényes értékrendet kapcsoltak.

A tárgyiasult Szent Korona jelenti az iránymutatást?

A Horthy által összehívott Nemzetgyűlés 1920-ban azt mondta ki, hogy egy tárgy az iránymutató alkotmányunk? Úgy-e képtelenség!

Amikor azt mondjuk, hogy Szent Korona Tagok vagyunk mi, államalapítók és államalkotók, akkor egy tárgy részeként határozzuk meg magunkat? Természetesen nem, hiszen érzelemmel és értelemmel rendelkező emberek vagyunk!

Amikor életterünket és önmagunkat a Szent Korona részének valljuk, akkor az életteret azonosítjuk bármely tárggyal, önmagunkat bármely élőlénnyel? Hogy lenne ez az állítás igaz, hiszen az élettér az anyagtalan és anyagi értékeink teremtésének helye, mi pedig a lelki-, szellemi- és anyagi teremtmények létrehozói, őrzői és használói vagyunk!

Egyáltalán, miért „Szent” a Korona? Szentté avatták, ha igen akkor ki és mikor? Ha nem, akkor mivel indokoljuk, hogy „Szent”? Istentől eredő? A zsidókeresztény vallás melyik Istenétől, a gyűlöletkeltő, gyilkoló Jahvétól, vagy Jézus szeretetben megbékélő és megbékéltető Atyaistenétől? Ha nem a zsidókereszténység isteneitől eredő, akkor melyik más vallás Istenétől? Vagy az az Isten, amelytől ered, nem vallás Istene, hanem „a normális emberi létre tanító” Teremtő – ahogyan Hamvas Béla írja?

Ha nem Istentől eredő, akkor miért „Szent”?

És egyáltalán, van kapcsolat a Szent Korona és az alkotmány között?

Ha igen, akkor a kapcsolat mit jelent, és miért nem írták le valahogyan, de lehetőleg egyszerű szavakkal, lényegre törően?

Ha nincs kapcsolat, akkor mi az alkotmány alapja?

Még számtalan kérdés feltehető. És a kérdések megfogalmazása nem ér véget addig, amíg nem érezzük és értjük az alapot, ahonnan továbbgondolásunk elindul.

Ez az alap egyrészt a magyar nyelv, másrészt Szent Korona jellege. Ebből eredően, aki „világpolgár” (kozmopolita, leánykori nevén: internacionalista) szemléletben akar és tud csak gondolkodni, az tegyen le arról, hogy megérti az alkotmány lényegét. Ő emberi eredetűnek fogja tartani, ami koronként változó tartalmú és a folyamatosságot csak forma jelenti – erre példa a magyarság utolsó ezeregyszáz éve, a Történeti alkotmányosság korszaka.

Az „alkotmány” szó az Alkotó Alkotásához adott működési leírását (alkotmányát) jelenti.

A nyugati civilizáció koreszméjét követő világpolgár számára is ugyanez a meghatározás érvényes, de az „Alkotó” helyére a diktátor lép, az „Alkotás” helyére egy folyamatosan pusztuló világ, és a működési leírás a diktátor kizárólagos érdekérvényesítését biztosítja.

Az ősi civilizáció koreszméje Alkotónak a Teremtőt tekinti, aki az emberrel Szövetséget kötött az Alkotás működtetésére, amely alapját a Szövetség jelképe, az Isteni Iránymutatást közvetítő Szent Korona jelenti.   

Ez az a Szövetség, amelyet a magyarság génjeiben hordoz, és ez az a Szövetség, amivel kapcsolatban Bálint Sándor a következőt mondta: „A Szent Korona, mint búvópatak követi a magyarság történelmét, és amikor szükség van rá, felemelkedik, hogy tiszta forrásában megmártózhassunk.” Tiszta forrásként ezeregyszáz éves történetünkben táltos László fejedelmünket és a „Fénylény” Mátyást nevezte meg.  

Most azokat mosolygom meg, akik kinevettek azért, mert „szakráliskodok”, a mondát tényként kezelve – ahogy mondták.

Fogódzkodjatok meg, Jópajtások:

Van kézzel fogható, rágható (de a fogad beletörik), három dimenzióban létező bizonyíték a Teremtő és az Ember közötti Szövetségre, de nem papíron, hanem kőbe vésve, nem latin betűkkel, hanem – rovásírásunkkal rokon – ékírással, nem angolul, nem oroszul, de még csak nem is héberül vagy latinul, hanem Jézus anyanyelvén, ragozós arámi nyelven, aminek szógyökeit a ma beszélt magyar nyelv hatezer év múltával 60 %-ban tartalmazza. (Ennyit Hundorfer hazugságáról, finnugorságunkról.)

Ez a bizonyíték az Úr kőtáblára vésett „Világosság beszéde” (Bibliája), amelyet a mezopotámiai Úr városában talált meg Kramer professzor 1954-ben. Korát Kr.e. 4000-re teszik. Ugyanebben a korban és ugyancsak Mezopotámiában alakult ki az ősi civilizáció. A kettő közötti összefüggésre nem kell magyarázat. (Aki ismeri ennek társadalomszervezési és tudományos hagyatékát (benne pl. a számismerettel), az nem mond akkor marhaságot – az ősi civilizációt egyenlővé téve a primitív kultúrával -, mint Lóránt Károly a „Hatoscsatorna” műsorában.)

A rokonság egyértelmű bizonyítékai alapján joggal nevezte ezt a leletet Badiny-Jós Ferenc „Magyar Bibliának”. Nem zárójelben írom, hanem kiemelve, felkiáltójellel a végén: a Szent Korona kifejezés – mint értékrend-azonosító – itt szerepel először, tehát 6000 évvel ezelőtt!

Ha valaki a rokonságban kételkedik, annak itt egy újabb bizonyíték: Wass Albert „A hagyaték” c. regényében olvashatjuk Apó, a Nemzet Táltosa 1921-ban elhangzott szavait, amit Istenszékén mondott az akkor cserkész írónak:

„Ezért hát vonuljon most félre mindegyiktek az elmélkedés magányába, hogy fületek meghallhassa az Úr szavát. Azt a csöndes, halk szót, ami belülről való, s amelyikről a próféta így véste kőbe a maga tapasztalatát annak idején, Úr városában: először jött egy roppant szélvihar s porlasztotta a hegyet..., de az Úr nem volt a szélviharban. Aztán földrengés jött, rengette a hegyet..., de  az Úr  nem volt a  földrengésben. Aztán jött a tűzvész..., de  az Úr  nem volt a  tűzben.”

Mondd meg, kétkedő Jópajtásom: Honnan származó és mikor keletkezett iránymutatást tartalmazott az a – rovásfán hagyatékolt – „Úr szava”, amit Krámer 33 ével később talált meg Mezopotámiában?

És, hogy teljes legyen a kép: ez a kőtáblára vésett üzenet a Magyar Küldetést jelenti („mintát adni az emberiségnek az emberi életre” – Németh László). Ezt bizonyítja, hogy a II. Vatikáni zsinat megnyitóján XXIII. János erre a – szavaival – „Paralel Bibliára” hivatkozott a Jézusi Tanítás alapjaként – elvetve a Tórát, mint annak forrását.

Ha kedves, zsidókereszténységgel – egyelőre – fertőzött Jópajtásom ezt kétségbe vonod, akkor szeretettel kérlek, hass oda, hogy a Vatikáni Levéltár nyilvános legyen, mert akkor megtalálod ezt a beszédet az ugyanezen gondolatokat megfogalmazó „Penitentiam agere” kezdetű enciklika teljes – nem cenzúrázva kiherélt – változatával együtt.

A Szent Korona Értékrendjével közvetített Iránymutatás (alkotmány) a szkítáknál az életvitel alapja volt bizonyíthatóan (Hérodotosz) Kr.e. 1200 körül. Ők határozták meg a szabadságot (és annak feltételét, a szeretetet és az Isteni Tanításból gyakorlattá tett hagyomány kettős egységét) az Isteni Iránymutatás (Alkotmány) „szegletköveként”.

Ezt a szegletkövet ásta ki és tette a magyarság életét gyökértelenné Géza 973-ban a Quedlinburgi Szerződéssel, amelyben megfosztotta a szabad magyarokat legnagyobb értéküktől, a szabadságtól.

„Alkotmányosan” ezt úgy kell mondani, hogy „felfüggesztette az Isteni Iránymutatást közvetítő Történelmi Alkotmány hatályát, és hatályba léptette a nyugati civilizáció megosztó Történeti Alkotmányát”.

Ma kaptam egy ezoterikus írást (mivel a fentieket alátámasztja, csak akkor mondd nevetségesnek, ha érvekkel bizonyítod azok hamisságát), amely a következőket tartalmazza:

„Tehát megérkeztetek ide, a Kárpát-medencébe. Intuitívan tudtátok, hogy ide tartotok, tehát megtörtént a letelepedés. S most nézzük meg energetikailag egy kicsit a másik oldalt. A Föld energiáiban nem csak az a folyamat zajlik, ami a Föld rezgésszintjét emeli. Létezik egy másik energia a Földön, akinek ez nem áll szándékában. Nem képviseli az érdekeit. Ez az energia pillanatnyilag a Földön elég jelentős mértékben irányítja a hatalmat. Tökéletesen érzékelte, amikor elindultatok Keletről, végig követte utatokat, s tökéletesen érzékelte a megérkezéseteket. Tökéletesen tudatában volt annak, hogy miért jöttetek, mi célból s annak, hogy kik vagytok.

Ez az energia hatását jelentős mértékben először akkor fejtette ki, amikor István királyotok, az egyházhoz csatlakozva, megengedte ennek elterjedését, segítve ezt a folyamatot. Ez annyit jelentett, hogy csatlakoztatok ahhoz a hatalmi struktúrához, ami innentől kezdve egységeteket erősen szétzilálta, s veszélyezteti a mai napig.

Ezek azok az erők, melyek országotok vezetőire mindig is hatottak, folyamatosan az egység kialakulásának megnehezítését az egységes erők fellépését gátolták.”

Akinek kell, az érzi és érti.  

Kelt Szegeden, 2015. Kikelet havának 9. napján.

Szeretettel, Halász József