A félelemkényszerben tartott embereknek aztán bármilyen áligazságokat szónokolhat, mert a valóság érzékeléséhez - rabszolga mivoltuk miatt-, nincs merszük. http://nol.hu/belfold/nemeth-sandor-kiosztotta-a-papat-es-a-tronok-harcat-is-1599593

Mert rabszolga az, aki máról-holnapra él, igaz Isten rabszolgája, de akinek az életét földi hatalmak teszik olyanná amilyen, azok a mindenkori társadalmi normák engedelmes rabszolgái. Ismeretes a mai világban az a mondás miszerint a pénz engedelmessé tesz. Nos, kihasználva a retorikai hipnózist, ami régen csak a papok kiváltsága volt, világunkban egyre több „ékes-szónok" befolyásolja az emberek tudatát hangzatos nyilatkozatokkal. Mint láncra vert kutyák, az emberek engedelmeskednek a parancsszavaknak, hisz az idomítás során „jutalomfalatokkal" homályosították el tudatukat.

"Ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt, amit teszek!"– üzente Orbán Viktor, 2006-ban a „híres nyugatnak", felfedve ezzel a politikai prostitúció egyáltalán nem finnyás hozzáállását a hatalomgyakorláshoz.

A népszerű megnyilvánulások, ugyanis a tömegeknek, az elbutított embereknek, mint „jutalomfalat", nélkülözhetetlen ahhoz, hogy eltűrjék kizsákmányolásukat. Vagyis ezzel olyan helyzetbe terelik a közgondolkodást, hogy mint idomított jószág, mindig azt tegye, amit éppen a parancsolója, gazdája akar. (Az idomítás szabályai között valószínűleg a büntetés is szerepel.) Mert az egzisztenciális kiszolgáltatottság a hatalom legmarkánsabb eszköze.

A mesterségesen kialakított erkölcsi normákkal a lelkiismeret nem bír megbirkózni, ezért hangsúlyozni kötelező a testiség fontosságát, a halál megmásíthatatlan valóságát: Időfogságba kényszeríteni a gondolatot. A tehetetlenség érzetével előidézhető a kiszolgáltatottság. Aztán jönnek, a hangzatos beszédek miközben a vágóhídra terelik az embereket, de legalábbis engedelmes egzisztencia fogságba (1984): A belátás úgy meghunyászkodik, hogy elfojtja a szív igaz üzenetét.

Természetesen mindig időben találni kell egy közös ellenségképet, akit vagy amit bírálni nemhogy normakényszer, de kultúra műveltségi igény. Aztán „ ... mondta Márai, ha eltűnnek a kommunisták, jönnek majd a félművelt sunyi parasztok. ..", nohát, ez a büszke arisztokrácia olyan zsákutcába vezette a világot a maga „Júdea-kereszténységével" , hogy nem bír kikászálódni a maga ásta etikaveremből.

Ma már a megszégyenítés nem elfogadható normakontroll, ám az ellehetetlenítés, kamatrabszolgaság nemhogy emberellenes, de hatalomgyakorlati erőszak. Az egyén, ezen szövevényhálózatokból önmaga, mivel stimulált tudattal – jutalomfalatkákkal idomított egzisztenciával - létezik, képtelen kiutat találni, így „bólogatójánossá" válik.

Odáig merészkedik a hatalom, hogy bármilyen hazugságot, Mammonérdeket, úgy ad el retorikájával, mint nélkülözhetetlen törvényszerűséget és a nyáj bólogat.

„Minél messzebb sodródik egy társadalom az igazságtól, annál jobban fogja gyűlölni azokat, akik kimondják." (George Orwell)

2016.02.05.