A VILÁG MAGYARSÁGA KEDVES OLVASÓIHOZ!
Annak okán, hogy az Ünnep közeledtével jussunk értelemre. Mit is ünnepel az emberiség e nemes ünnepen?
Gyermek születik, megváltó születik, aki megvált
bennünket a haláltól! Betlehemek épülnek országszerte, bemutatván a születés helyszínét, Betlehemet!
De vajon tényleg ez történt? Megszületik egy zsidó fiú, akit a „vérszomjas kegyetlen Isten „iszonyatos kínok között majd nagypénteken megölet a zsidókkal, a mi bűneinkért cserébe? Vajon tényleg kell ez a pár liter kifolyt vér, és ez az iszonyatos kereszthalál, - érettünk- ennek a „vérengző Istennek”? Valóban ilyen „vérengző” lenne az Isten? A Magyarok Istene?
Ez így, erősen valóságnak hitt dolog, hisz az egyházak ezt hitették el, és hitetik el ma is az egész emberiséggel.
De miért van ez így? Mert akik ezt tanítják, azoknak nehézségük van az olvasással, és enyhén korlátozott az értelmük.
Nézzük az Írást:
1. Teremtsünk embert a saját képünkre
2. Íme az ember / Ecce homo:/
/:nem találok benne bűnt:/
/: tehát ekkor lesz emberré:/
3. Istennek mondják őt
/amikor Pál apostolként hajótörést szenved eszív, azaz amikor éne megtörik a szeretet hullámain.:/
Ez egy három felvonásos opera.
Első fázisban kiveri a bűnt Önökből!
Akkor lesznek emberré!
A második fázisban az Isten teljes valóját adja az Önök szívére! Ő egy Élő Szeretet. Az Önök szíve egyé válik vele.
Tehát, így teremtette meg az Isten saját képére önmagát!
Önökben teremtette meg önmagát!
Önök lettek eggyé az Isten lényével!
Ez a teremtéstörténet. Az Önök teremtésének története!
Emberré válnak, majd eggyé lesznek Isten lényével.
Hogy is zajlik ez?
A tékozló fiú esetében mondja el.
A fiú hazatér a szülői házhoz.
A nagyobbik fiú a mezőn vala, mondja az Írás!
MEZŐN
Nem egy mezőn zajló kapáló versenyről beszél, hanem arról, hogy az Apának két fia van.
Ön a tékozló fiú, aki messzire került a szülői háztól, de most visszatért oda, ahol a nagyobbik fiú él! Az Apának nagyobbik fia:
M N
EZ Ő
MN>MAGYAR NEMZET EZ Ő
És az Apa nagyobbik fiával, - az Ön testvérével - Ön a szívében egyé lesz, szívében egyé válik vele! Egyé Drága Nemzetével.
Hogy miképpen:
A Piramis az nem más, mint a Szent Írásban lerajzolt Nemes Árpád-szív
Így: a HÉT ágán mondja el emberi mivoltunk lényegét!
1556- ZRÍNYI MIKLÓS BABÓCSÁT TÁMADVA MENTI FEL SZIGETVÁR VÁRÁT VEGYÜK KI EBBŐL AZ ÁRPÁD KOR 300 ÉVÉT:
1556-300=1256
1256. MÁJUS. 2.
IV. BÉLA FELSZENTELI A JÁK-I TEMMLOMOT
IV. BÉLA A II. HONALAPÍTÓ
A JÁK-I TEMPLOM, AZ ÖNÖK NEMES JK.-I SZÍVE
NYIT UTAT A II. HONUKBA, MAGNA HUNGÁRIÁBA, AZ ORION CSILLAGKÉP IDŐ NÉLKÜLI VILÁGÁBA, AZ ÖRÖK ÉLET VALÓSÁGÁBA!
Tehát Isten elküldte nagyobbik fiát, a Magyar Nemzetet az Önök szívére, hogy véle egyé legyenek, és életük legyen. Örök életük legyen!
Így nem a népünket lövető böszme állatok vagyunk, mi nem tagadjuk meg a gyalázatos trianoni határokon kívüli magyar testvéreinket, hanem, a honnal a szívünkben nemes szívű Árpádok vagyunk!
Ez lenne a BETLEHEM-i születés??!
Az izraeli kis várost valóban így írják! Egy „H”.val
De az Írás két „H”- val írja!
Így:
BETHLEHEM
Azaz a két Magyar Haza között születik meg az Önök Nemes Árpád – szíve, a JáK-i templom, ahol az Önök szíve egyé vált Isten nagyobbik fiával, a Magyar Nemzettel!
BELELEHELTEM – mondja!
Így pedig legyőztük a halált, hisz szívünkben egyé lettünk Isten nagyobbik fiával, a Magyar Nemzettel!
Így, véle, Isten fiai lettünk. ÍGY SZÜLETETT MEG A FIÚ! ISTEN FIA BENNÜNK, AKIN NEM FOG A HALÁL!
Tehát nem kell az a pár liter vér, és az iszonyatos kereszthalál éretünk! Nem olyan „vérengző” Isten, a mi Istenünk! A Magyarok Istene!
Illő az Írásban észrevenni, hogy a Sumér Jézus története i.e. 8007-ben játszódik az Ó sumér birodalomban.
Innen való emlékünk az Ómagyar Mária siralom.
Hisz a mi népünk volt az.
Ez a kerettörténet, és ebben rejti el a szív megfeszülésének, megtisztulásának, újjászületésének valóságát, az örök életre való eljutás szépségét, a halál feletti győzelem valóságát!
Ennek a győzelemnek fényes ragyogásában kívánok Önöknek, és Kedves Családjuknak, Áldott Boldog Békés Karácsonyi ünnepeket, és örömökben gazdag boldog Új Esztendőt!
A Szent Írás szépségével búcsúzom:
„ a Bán tán érti, hogy a mát a holnap édesíti”
Mély tisztelettel: Sípőcz Lajos