Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabadság-szerető szívedtől
Új lángra gyullad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!
Ábrányi Emil: Él a magyar

(A VILÁGEGÉSZSÉGÜGY STRATÉGIAI MELLÉFOGÁSAI)

Mintha nem látná, kik kaparintották meg a pénz feletti uralmat, háborúkat, világháborúkat indítottak, most pedig meghirdetett gyilkos szándékkal, s kiprovokált gazdasági leállással hadat üzentek az emberiségnek. Döbbenetes, de az emberiség nem is keresi a felelőseket. A létfontosságú kérdések tisztázására (honnan ered a vírus, kik és hogyan terjesztik akadálytalanul az újabb és újabb hullámokat) sincs komoly nemzetközi, vagy akár nemzeti törekvés, de még csak szándék sem körvonalazódik. Még mindig nem tudatosodott volna világméretekben, hogy ezek kiderítése nélkül a válság megoldhatatlan, a háttérhatalom gonosz tervei akadály nélkül megvalósulnak? Annyi mutáns, vagy újabb vírus lesz, amennyi ehhez szükséges. Az emberiség nemzetközi intézményei, a nemzeti kormányok e felfoghatatlan érdektelensége a gyilkosaik leleplezése és ártalmatlanítása iránt biztos útja annak, hogy embertelen jövőjük lesz, s millióknak, milliárdoknak már nem is lesz.

Látva mindezt, nem lehet elégszer és elég mélyen foglalkozni azzal, ami a mozgósítandó erőnk mellett megmenthet bennünket: tudás, tájékozottság, tudat. Naprakésszé, harckésszé fejlesztendő állapotuk és alkalmazásuk soha nem volt parancsolóbb, hiszen a háttérhatalom az életünk-halálunk kérdését tűzte a napirendjére. Akiknek pedig mindennek okán nemzeti és nemzetközi szinten rég riasztani és harcba szólítani kellett volna az emberiséget, még ma sem érzékelik, hogy feladatuk elhanyagolása már majdhogynem végzetessé, ők pedig tömeggyilkossá, nemzetgyilkossá váltak. A világjárvány sokasodó magyarázatlan, ám korántsem megmagyarázhatatlan szokatlan fejleményei láttán, szerencsére már nem vakon ugyan, de még mindig túl sokan alaptalan, illetve áruláshoz közeli, valós, vagy megjátszott optimizmussal néznek a jövőnkbe, oktalan bizalommal vannak a vádlottakká átminősítendő háttérhatalmi szereplők iránt. Azok viszont nemcsak nem tagadják emberirtó terveiket, hanem egyre kihívóbban ismertetik és már második éve a szemünk előtt dolgoznak a megvalósításán. Anélkül, hogy bármilyen veszély fenyegetné őket, vagy legalább akadályba ütköznének!

Az azonos fő címet viselő négy előzmény elemzi a világjárvány okait, okozóit, összefüggéseit, ismerteti a róluk rendelkezésre álló, minden bizonnyal jócskán hiányos, de a tudatos tájékozódáshoz hozzásegítő bizonyítékokat. Ezek ismeretében senkinek nem áll jogában tagadni, hogy élet-halál harcról van szó, amelyben mindenkinek megvan a maga tennivalója, s amely elől tilos megfutamodni. Sem szavakban, sem tettekben. Ezúttal a felületesen és eleve elmarasztalóan oltás-ellenességnek nevezett magatartás kapcsán nagy erővel beindított tudatromboló, a nemzeti érdekekkel pökhendien szemben masírozó, kellő tudás és tudat hiányáról tanúskodó világfejleményekre térünk ki. Bár még ez sem végzetes, lehangoló, hogy két év nem sikertelen harcunk tapasztalatait látva, nem minden nemzetközi közéleti társadalmi szereplő érti igazán, hogy közös az ellenségünk, s ellene a siker reményében egységben kell felvennünk a harcot. A jelek szerint a bennünket egymásnak uszító ellenség kiléte sem tudatosul kellően minden előtérbe került politikai szereplőben, vagy nyomós okból kerülik még az említésüket is. Azok pedig egyre nyíltabban hirdetik embertelen téveszméiket. A legtöbb országban ügynökeik hálójában vergődünk, ezért a saját háza táján mindenkinek tudatosabban, kritikusabban kell szétnéznie. Azzal a változatlan céllal, hogy gondolkozzunk el a szemünk előtt zajló eseményeken, egymás érvein, értsük meg egymást, s együtt lépjünk, hiszen nem mi, oltottak és oltatlanok veszélyeztetjük egymást, hanem egyaránt veszélyben vagyunk. Az életünket féltjük, s a természetesnél is természetesebb, hogy nem egyformán védjük, amit egyes sajnálatos ellentmondásos, végiggondolatlan központi intézkedések is elősegítenek. Ennek okán mindannyian, választók és választottak, EGYARÁNT illetékesek vagyunk, s EGYÜTT, S EGYÜTT MARADVA, józanul be kell látnunk, a történelem még nem döntötte el, kinek van igaza, még az sem kizárt, hogy mindkettőnknek, ám azt többszörösen bizonyította, hogy az ellenségünk közös, s ennek kell meghatároznia cselekedeteinket. Egyesek közülünk mégsem rájuk, hanem magyarként a magyarra kezdenek támadni. Ahogy a közös ellenség megtervezte ellenünk! Hajrá, háttérhatalom?

E nemzetellenes cselszövésnek beugrás okán a jelen írás egyik alapvető célja e tragikusan és sajnos nem véletlenül szem elől tévesztett közös feladat tudatosítása. Egyéb kapcsolódó területekre is kitérünk, mert a globalizmus okán az eddig előtérbe tolultak mellett rokon természetű bonyolult, szem előtt lévő, de álcázott okok is vezettek a jelenlegi helyzethez, aminek a tudatosítása eddig ugyancsak elmaradt. Sokunkat nyugtalanít a gondolat, milliók sorsa múlik azon is, hogy vannak e válságnak az oltással azonos, sőt fontosabb vetületei is, amelyek figyelmen kívül hagyása – akár csak az említés szintjén is – elfogadhatatlan, de lehet, hogy jóvátehetetlen. Ezért azonnal orvosolandók.

Intelligens ellenfeleink, szövetségeseink

Az átszenvedett drámai folyamat kiérleltebb megértéséhez meg kell állapítanunk, jó ideje rávettek bennünket, hogy kényelemből, nem pedig tudásból, tájékozottságból, tudatból cselekedjünk; ösztönösen fogadjuk el a csalétekül felkínált, életünket ravaszul behálózó előregyártott dolgokat, kereteket és eljárásokat. Észre sem véve, hogy az álszent módon kényelmet ajánló, ám ellenségnek bizonyult ismeretlenek iránti alaptalan bizalmunk, természetes emberi jóhiszeműségünk hova vezethet. Sőt, még ma is örömmel megyünk elébe, s mind fokozottabban hozzákötődünk a háttérhatalom kezében lévő, hol kifinomultan, hol erőszakosan ránk tukmált globális mesterséges informatikai szentháromság (nélkülözhető mobil-telefon, közösséginek hazudott internetes oldalak, digitálissá, személytelenné váló ügyintézés és pénz) által ránk erőltetett gépies, a tudatos eljárást kiiktató életmódhoz. Már-már mozdulni sem tudunk nélkülük, s általuk tökéletesen megfigyelhetők vagyunk. Van, aki már csak ezek virtuális világában vegetál. Nem kell lemondanunk róluk, hanem uralni kell őket, s érdekeink, hagyományaink szerint használni, akár harci eszköznek is. Annak tudatában, hogy segítségükkel a vallási és kulturális önazonosságunk lebontása után a nemzeti és nemi önazonosságunk támadásával egyidejűleg már magát az emberi önazonosságunkat ássák alá. Az emberi létezés helyébe életellenes illúziót plántálnak, testünk és tudatunk digitalizálására, vegetálásra kárhoztatják az embert. Már azzal kecsegtetnek, hogy feltölthetők leszünk CD-lemezre és e formában élhetünk tovább…

Tudománytalan általánosítva nézni az ember történelmi fejlődését, de nem alaptalanul sejlik fel sajátos irányzat. Sántító a megállapítás, de a nácik és a szovjetek, nagyon is különböző ideológiákra alapozva, ám új, felsőbbrendű embert akartak kinevelni. Történelmi tévedés volt beavatkozni az ember természetes fejlődésébe. A jelek szerint az önmagát viszont már születésénél fogva felsőbbrendűnek tekintő háttérhatalom mintha fura következtetést vont volna le a kudarcból, s alsóbbrendű ember kifejlesztésére törekszik. Nem teljesen sikertelenül, ami történelmi tragédia előszele. Annak idején az emberiség, nagy áldozatokra kényszerülve, védekezett, ellenállt és győzött. A védekezés most is beindult, készül az ellentámadás és a győzelemnek nem szabad elmaradnia, mert az emberi történelem végét jelenthetné. Maga a háttérhatalom is elkerülhetetlenül belepusztulna, de ez, korai győzelmi mámorukban, talán még el sem jutott a tudatukig. Ami pedig minket illet, ha hagyjuk vitetni magunkat e művi árral, és ha a geopolitikailag irányított vírus meghagy bennünket, akkor ez a globális újsütetű szentháromság, zombivá téve veszejt el bennünket. Kövessük csak nyomon, mit propagálnak, de még tanulságosabb, ha azt is megjegyezzük, amit cenzúráznak és tiltanak. Sürgősen meg kell tanulnunk tudatosabban élni a képernyő szentháromságának lehetőségeivel, s gazdáik ellen fordítani őket. Látunk is erre törekvést és sikeres példákat. Ha ellenállunk, átmenetileg egy pillanat alatt leállíthatják ugyan mindhármat, amikor csak akarják, de már nem vehetik el, mert globalizálódott. Ezért ez a helyes út, s fel kell rá készülnünk. Merthogy kezdettől fogva úgysem mi voltunk az urai egyiknek sem, de úgy is fogalmazhatunk, az elfogadásukkal rabjaivá váltunk mindegyiknek. Nem vettük észre, hogy a globalizációnak e fő eszközei egy maroknyi önmagukat kiválasztottnak tekintő, szabadkőműves-zsidó és egyéb alapon összetartó-összeesküvő embercsoport kezébe kerültek, akik a koronavírus (vagy más gyilkos eszköz) újabb hullámát, az informatikai szentháromság lehetőségeivel élve, akkor és ott eresztik ránk, amikor és ahol az adott pillanatban emberellenes politikai-geopolitikai téveszméik megkövetelik. Pedig nem akárki, sőt e kérdésekben sokoldalúan tájékozott Teller Ede már 2002-ben felhívta a figyelmünket rájuk: „Akik úgy vélik, hogy még nem vagyunk érettek valamilyen tudásra, azok valamilyen világarisztokrácia tagjainak képzelik magukat, amely minden másnál hivatottabb értékítéletet mondani. A huszadik század egyik másik rémtette az ő véleményüket látszik igazolni. Én azonban ösztönszerűen ellenzek mindenféle arisztokráciát és elitizmust, legyen akár születési, faji, pénzügyi – még a tudásból táplálkozó felsőbbrendű érzést is megvetem.” Az általa találóan és szenvedélyesen leírt vészes történelmi helyzetet végletessé fokozott szakaszát éljük. Ez megköveteli, hogy késlekedés nélkül tudatosítsuk, nagy késésben vagyunk, de a biztos tudás, ha kell, a korlátokat is átlépő tájékozódás, és a józan tudatunk még megmenthet bennünket. Ezek is csak akkor, ha létünk védelmében megtorpanás nélkül, bármivel és bárkivel szemben lehetőleg humánusan, de bátran, törhetetlen következetességgel és főleg minden késlekedés nélkül széles társadalmi egységben tudatosan bevetjük őket.

Egyre titokzatosabbá váló, majdhogynem saját tudattal rendelkező főszereplőnek beállított, ámde valójában önmagában életképtelen, öntudatlan és mesterséges eszközökkel kerültünk szembe. A mesterséges intelligencia és a koronavírus egyaránt művi, az egyik informatikai, a másik genetikai információ, és nem több. Azaz természetük rokonságot mutat. Áttekintő megértésünket elősegítő tájékozódás céljával fogalmazzuk meg magunknak, mi a mesterséges intelligencia, hogy megvizsgálhassuk, mesterséges voltukban nem hasonlítanak-e egymásra. Például abban, hogy korunk háttérhatalmi eszközei.

Az elnevezésük nyomban elárulja, ha mesterségesek, akkor ember alkotta és hozza működésbe, vagy állítja le őket. Az ember akarata nélkül cselekvésképtelenek, nincs kezdeményező képességük. Azaz nem önállóan indulnak be, nem önjáróak és pláne nem társadalmi-társasági lények, személyi kapcsolatokat, közéleti szerepet nem képesek játszani. Léttudatot nem lehet mesterségesen létrehozni. Akkor sem, ha az egyik sikerültebb emberszabású mesterséges intelligenciának még állampolgárságot is adtak már. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az emberi szellemiség nem gépiesíthető, ezért a mesterséges intelligencia leképezheti az emberi tevékenységet, de önállóan gondolkodni nem tud, saját érzelmei (fájdalom, bánat, öröm, szex, stb.) sincsenek. Gondolkodás és érzelmek nélkül pedig nincs tudat sem. Az ember a gondolkodást, a legkülönbözőbb helyzetekben keletkező érzelmeit nem tudja beprogramozni neki, azaz maga az ember sem léphet túl a saját emberi intelligenciáján, így az általa előállított termék sem. Nem lesz olyan mesterséges intelligencia, mint az ember. Akkor pedig eleve nem lehet intelligens, sem pedig intelligencia, hanem csak mechanikus automata szerkezet, s csak gyakorlati szempontok indokolják, hogy másképpen nevezzük.

Viszont tagadhatatlan, hogy e rendszerek számítási műveleteket, adatkorpuszokban keresést az embernél sokkal gyorsabban és biztonságosabban tudnak végezni, képesek a betáplált automatikus „viselkedésük” bizonyos fokú módosítására, a korábbi lépéseik ugyancsak betáplált elemzésével, azaz „tanulnak”, de mindig „logikusan”, azaz érzelem nélkül döntenek, ezért önálló döntésük kockázatos. E „tanulási” folyamatot kívánja tükrözni, hogy az „okos” jelzőt eléjük teszik. Szaporodnak is az „okos” eszközök, amelyek elnevezéseit megkülönböztetésül már egybe is írják: okostelefon, okosóra, okoskarkötő, okosház, vagy önvezető autó, stb. Mint eszköz az ember kezében igencsak hasznos tud lenni; ebben minőségileg különbözik a vírustól, legyen az természetes, vagy mesterséges. A mesterséges intelligenciát elvben embert segítő eszközként, a vírust azonban eleve háborús eszközként hozták létre. A koronavírus sem tudatos intelligenciaként viselkedik. Bár látszólag tudatot tükröz, csakhogy e tudat nem a sajátja, hanem embereké. Pandémia névvel illetik világszerte. Kivéve Oroszországot és Bulgáriát, ahol egy „l” betű hozzáadásával a legtalálóbb elnevezést adták neki: plandémia, azaz megtervezett epidémia. A megsokasodott eszement nyelvújító igyekezet mellett végre egy helyénvaló kezdeményezés. Nyugodtan melléállhatunk, hiszen e kifejezéssel tudatosítjuk a járvány valós, azaz ember irányította természetét. Jelzi ezt, többek között, hogy az ismert kórokozókhoz képest természetellenes sebességgel és veszélyessége növekedésével mutálódik. Politikai, geopolitikai és szociális tájékozottsága, valamint mutánsok és hullámok szülése megfelelő helyen és időben annyira feltűnő, hogy emberi jelenlétet sejttet a háttérben. Akárcsak az ugyancsak terv alapján készülő mesterséges intelligencia. Ijesztő, hogy az így létrehozott mesterséges intelligenciába, akár informatikai, akár genetikai, bele lehet táplálni majdnem mindent, amire csak az ember képes, és csak azt tudja végrehajtani. Érzéktelenül, ezért eleve nem intelligens. Kifejezetten életveszélyes, hogy azt is bele lehet táplálni, legyen informatikai, vagy biológiai, amire az ember nem képes, lévén intelligens és tudatos! Betanítható, programozható gyilkolásra is. Már ha akad ember, aki képes ilyesmiket elkövetni. És ez a kulcskérdés, mert nem sok, de akad. A ma velünk élőket úgy nevezzük, hogy háttérhatalom, mély állam, vagy kulturáltan, de érdemtelenül, hogy globális elit. Ők azok, akik az embereket ugyanúgy szeretnék ki- és bekapcsolni, ahogy maga az ember a robotot.

Következtetésünk nem lehet tehát más, mint hogy önmagában nem a mesterséges intelligencia, vagy a koronavírus veszélyes, hanem az őket megalkotó eltájolódott emberek elkülönülő, emberellenes álláspontra helyezkedő, más tekintetekben is szélsőséges összeesküvő csoportja válhat/válik azzá; önmagával és az emberiséggel szemben. Az emberiség igazi, hasonlíthatatlanul veszélyesebb ellenségei ma ők, nem pedig valamelyik élettelen eszközük, mint koronavírus, vagy a mesterséges intelligencia. Ahogy a mesterséges intelligencia nem indul be önmagától, a koronavírus sem terjed önmagától. Az előbbit elismerik, az utóbbit tagadják, de a leleplező tények láttán a tagadók száma csökken. Hasonló hát az anyagi lényegük, s a sajátosságaik, minek okán hasonló az emberi társadalomban rájuk ruházott beprogramozott szerep is, amit, lévén, hogy nem intelligensek, öntudatlanul, érzéktelenül, gépiesen kegyetlenül teljesítenek MINDEN ÁRON, akkor is, ha emberellenes. Ezért ma nem is lehet más az alapvető emberi feladatunk, mint emberi tudatunk védelme; hogy MINDEN ÁRON, minden tettünkben és alkotásunkban emberek maradjunk! Ne a képernyős szentháromság irányítsa hát tevékenységünket és gondolkodásunkat, hanem a meglévő sok más eszköz mellett körültekintő tudatossággal az érdekeinknek megfelelően használjuk, de a tudásunkra, tájékozottságunkra, tudatunkra hagyatkozzunk.

Oltottak és oltatlanok nem egymást veszélyeztetik, 
hanem egyaránt veszélyben vannak! 

A kérdéskör az utóbbi időben kormányzati részről szokatlanul nyomatékosan élére állított, nyelvileg és politikailag nemcsak egyaránt félreérthető kérdéssé vált, kezelése sajnálatos negatív minőségi változást szenvedett. Még az is felvetődött egyes személyekben, nem emberellenesek, netán még magyarellenesek-e az oltásellenesek? De mindenképpen ők az agresszívak, és nem az oltottak. Mások azt is „kiderítették”, hogy a hamis védettségi igazolványokat is ők gyártják. „Oltásellenes egészségügyi dolgozók a gyanúsítottak között” – győzedelmeskedik egyik népszerű napilapunk. Mindennek nyomán bekövetkezett, aminek a folyamatos, akadályba nem ütköző háttérhatalmi tömegfélrevezetési kampánynak meg kellett szülnie nálunk is. Kibuggyantak az első, remélhetőleg tudatalatti emberellenes kijelentések, majd intézkedések. A felejthetetlen és mellbevágó első megjelenésük e közlés volt: „aki még azon gondolkodik, hogy valamiféle álhírek gyártásával vagy propagandával gyengítse az oltási kedvet, legyen nagyon óvatos, mert őket mind egytől egyig személyes felelősség fogja terhelni az esetleges halálesetekért és az esetleges károkért.” Meg is nyitotta a zsilipet egészen a felkapott hírességekig, akik néhány, a celeb színvonalat alulmúló politikussal, újságíróval, kamarai vezetővel, orvossal együtt félreérthetetlenül fizikai erőszak alkalmazására buzdított ellenük, s az idősebb oltatlanok névszerinti összeírása is felmerült. Embertársaik megértésére sem törekednek, hanem eleve ellenségnek, veszélynek nyilvánítják őket, ahogy a háttérhatalom harácsoló érdekei megkövetelik. Döbbenetes, de még a Fidesz kongresszusán is kiérződött e nézőpont. Pedig mintegy hárommillió állampolgárról van szó, akiknek úgy a harmada potenciális Fidesz-szavazó lehet/lehetne 2020. áprilisában. Fura ellentmondások, amelyekre sem a politikusoknak, sem az orvosoknak nincs és a gyakorlat sem is alakít ki egyértelmű válaszokat. Mindenképpen felelőtlenség azonban riogatni az embereket, hogy „a járványok kora jön”, vagy „az oltatlanok meghalnak”, stb. Az ezt tudattalanul ismételgetők árulják már el, honnan, kitől tudják, hogy a járványok kora jön? Ugyanis, ha a forrás ismert, tegyék közhírré, s eleve másként alakul a járvány és a válság elleni harcunk. Tekintélyes politikai és orvosi forrásokból elhangzott számos jóindulatú biztatás és nyugtatás is, de a megkérdőjelezhetetlen szándékok ellenére ezek sem bizonyultak igaznak. (Az oltottak nem kaphatják el a vírust, és nem fertőznek, a nyájimmunitás visszaszorítja a vírust, gyermekekre nem veszélyes a vírus, ezért őket biztosan nem kell beoltatni, nem lesz negyedik hullám, az oltásnak nincs kockázata, minden vakcina hatékony és biztonságos, és sorolhatnánk a végtelenségig). Túl sok és növekvő a miértek száma. Ne csapjuk be egymást, hiszen nem igaz az sem, hogy a vírussal állunk háborúban, hanem a terjesztőikkel. Nem is a vírus tombol, hanem, tehetetlenkedéseink láttán, a háttérhatalom és ügynökei. A „Nagy Újraindításnak” sem a főpróbája folyik, hanem élésben megy a világgazdaság leállítása és a biológiai fegyver bevetése. Jogosan vetődik fel tehát, hogy ha az általában több halálos áldozatot követelő éves influenza-járványok esetében nem állították le a világgazdaságot, ez esetben miért teszik ezt, mintha csak tetézni akarnánk a bajt.

A nyilatkozók messze nem voltak, nem is lehettek, s ma sem urai a helyzetnek; ugyanezen az úton haladva nem is lesznek. A helyzet urai valakik mások. Immár négy hullám bizonyítja, hogy a vakcinák önmagukban, de még korlátozó intézkedésekkel együtt sem jelentik a megoldást. Ha továbbra is csak egyedül a vírus ellen védekezünk, de nem támadjuk terjesztőiket, annyi hullám és mutáns lesz, amíg csak a háttérhatalom el nem éri a célját, az emberiség pedig a tragikus végét. Több mint hétmilliárdan nem lennénk képesek legyőzni egy maroknyi kisebbséget?

A sántító magyarázatok egyre azt sejttetik, hogy az oltásellenesek, azaz a többségükben egészséges emberek, veszélyt jelentenek a beoltottakra, akiknek pedig, éppen azért, mert beoltottak, immunisaknak kellene lenniük, de rég kiderült, hogy nem azok, így ha a veszélyeztetés szempontjából nézzük, ugyanolyan veszélyt jelentenek, mint az oltatlanok. Az elítélő nyilatkozatok mellett immár nemcsak célzásokat tesznek rá, hogy az oltásellenesek korlátozásokat fognak szenvedni, hanem több országban szenvedik is, sőt nekik szánt koncentrációs táborokat is hoztak már létre. A negyedik hullámot célzatosan az oltatlanok járványának is nevezték el, abban az értelemben, hogy az oltatlanok, a valódi bűnösök helyett, az okozói közé sorolhatók. Már azt is közölték velünk, hogy „az ötödik hullámban már csak az lesz érdemben védett, aki felvette a harmadik oltást is”. Eleve betegekre és potenciális betegekre osztják a társadalmat. Szó sem esik róla, hogy vannak egészséges emberek, akik senkire nem jelentenek semmilyen veszélyt, ám egyesek mégis őket akarják a legnagyobb, sőt szinte-szinte bármely eszközzel felszámolandó veszélynek feltüntetni. A háttérhatalom meg dörzsöli a markát, s bőkezűbben jutalmazza ügynökeit, hiszen sikeresen a magyar ellen uszítják a magyart.

A tényeket, s az elhangzott szavak is tények, nem lehet megkerülni, különösen feszült és veszélyes helyzetben. Választóknak és választottaknak hidegvérrel és józanésszel kell latolgatni a döntéseiket. Ennek tudatában az állásfoglalások logikai menete vélhetőleg a következők szerint alakul. Ha a választó azt látja, hogy egy fontos, ha nem a legfontosabb, körülményt az oltáspártiak nemcsak nem vesznek figyelembe, hanem nem is említik, csak gépiesen hajtogatják, hogy „A vakcina hatékony és biztonságos”, „Az oltás működik”, de ellenőrizhető, nyilvánvaló bizonyítékokat a folyamatos igény ellenére sem párosítanak hozzá, s ezt nem teszik maguk a gyártók sem, akkor a bizonytalanság növekszik benne. Ezt azonban nagy tévedés lenne az ő hibájának tekinteni, nem pedig a nem eléggé körültekintően eljáró választottakénak. Különösen, ha azt látja, hogy a világban, de itthon is, a növekvő számú, immár a polgári ellenállás felé is hajló, az oltást politikai és egészségügyi szempontokból ellenzőknek az elemzései, ellenérvei viszont sajnos egyre nyugtalanítóbb konkrétumokat és körültekintőbben bizonyított ellenérveket tartalmaznak. Sok orvos nyíltan el is ismeri, hogy némi kockázata van a vakcináknak, akkor bizony – hiszen az ő életéről is szó van – az ésszerűség és nem a vak hit felé hajlik.

Innen súlyos következtetésekre juthatunk, de a helyes értékeléshez vázlatosan tekintsük át, hogyan jutottunk idáig. Ezt annál inkább meg kell tennünk, mert nem tipikusan magyar jelenségről van szó. Ez is az immár történelmi tényként kezelhető Vaknyugatról „gyűrűzött be” hozzánk. Sok más országban is azonos, vagy hasonló a képlet, s ott már polgári engedetlenséget, erőszakos megmozdulásokat is kiváltott, amit nekünk lehetőleg el kell kerülnünk, különösen annak láttán, hogy az ellenzék kezére játszana, s jelentős külföldi támogatást is élvezne. E veszély reális, és más méltánylandó indokok is szólnak amellett, hogy ne osszuk meg magunkat; ne legyünk az oltatlanok ellenségei, s őket se minősítsük ellenségünkké, potenciális gyilkosokká a valódi gyilkosok helyett. Emberileg le kell csillapítanunk azt a néhány oltott és oltatlan erőszakoskodót, legyenek akárkik, akik minden háttérhatalom által okozott bajért a velük ugyanolyan veszélyben lévő embertársaikat fenyegetik, anélkül, hogy egyetlen szót ejtenének a valódi bűnösökről. Állampolgár és intézmények, különösen kormányzati és egészségügyi szervezetek, ne váljunk a háttérhatalmi, ellenzéki törekvések öntudatlan eszközeivé. Ezt időben fel kellett volna fogni mindenkinek, de nem tettük, ezért most haladéktalanul a helyesbítés és jóvátétel útjára kell lépnünk, nehogy végzetessé váljon. Oltottak és oltatlanok ugyanúgy és ugyannak a támadásnak vannak kitéve, amit a felülről indult kialakuló mesterségesen keltett torzsalkodás még veszélyesebbé tesz.

Idézzük fel, hogy a Covid-19 világjárvány bejelentésekor, majd még hosszú ideig, főleg a politikusok, de orvosok is esküdöztek, hogy az oltás önkéntes és ingyenes. Majd ugyanők bizonygatták, hogy a vakcina hatékony és biztonságos. S minden hullám után azt is, hogy nem lesz következő hullám, de az oltás akkor is megkövetelhető. Ez az egyoldalú eltájoló kampány folyt világszerte, nálunk is. Ámde hol tartunk már ettől! Tudatosítás céljából megismételjük: mindegyik állítás megkérdőjeleződött. Egyrészt önmaguk az említett személyek nem tudtak urai maradni a szavaiknak, amiben csak kis részben hibásak, hiszen tőlük nem függ semmi sem. Egyikőjük ki is mondta, csak milliók beoltása után derül ki, hogy mire képesek a vakcinák. Másrészt a mai napig csak a védekezésre összpontosítanak, ártalmatlanítás céljával nem nyomoznak a vírus eredete, okai, okozói, terjesztői után (még hazai környezetben sem), ami végzetes hiba. (Az előző kísérletek, így a H1N1, SARS, MERS, stb. esetében kiderítették az eredetüket, a Covid esetében erre még tisztes kísérletet sem tesznek sem nemzetközi, sem nemzeti szinten!). Harmadrészt a háttérhatalom eszköze, a koronavírus által rájuk kényszerített gyakorlati eljárások miatt, amit önfeláldozóan végeznek. Az okok között megjelent azonban az is, hogy védőoltásnak beállított oltási kampány (magyartalanul oltakozás) jól jövedelmező iparágakat szült (maszkgyártás, tesztek), amelyekhez máris jelentős nemzetközi és hazai háttérhatalmi érdekek csapódtak.

Mindeközben már Covid-21-ről és az ötödik hullámról beszél a világ, s a harmadik oltás, majd további emlékeztető oltások felvételét erőltetik világszerte, nálunk is. Ám ma már az oltáspárti orvosok is elismerik, hogy a védőoltás nem véd meg a fertőzéstől és a betegségtől, hanem csak az általa előidézett súlyos állapottól, sőt attól is csak rövid ideig. Amit az illetékes szervek szintén elhallgattak, amíg ki nem derült. Politikusok és orvosok egyre megadóbban nyilatkoznak úgy, hogy valószínűleg évente meg kell ismételni az oltásokat, azaz vég nélküli mutánsokkal és hullámokkal számolnak, ahogy a háttérhatalom tervezi. Ömlesztik a számokat, hogy a delta, majd az omikron hányszor fertőzőbb, hányszor nagyobb eséllyel kerülünk kórházba, hányszor lehet végzetesebb a fertőzés, stb. Az ég áldja meg őket, honnan tudják, hogy hányszor, mikor ők is először ütköznek bele? Ám ennek ellenére, a politikusokkal együtt, tucatnyi módon próbálják rávenni/rákényszeríteni az embereket az oltásra!

Ahányszor csak lehet, le kell szögezni azt is, ami a legrosszabb és legelítélendőbb: egy szót sem szólnak a világjárvány nemzetközi vonatkozásairól. Arról, hogy a világjárvány a „Nagy újraindítás” eszközévé vált – ha nem eleve az volt – amit a háttérhatalom faltörő kosai (Klaus Schwab, Soros György, Bill Gates, Anthony Fauci és mások, akik az egész emberiséget be akarják oltatni, a létszámát radikálisan csökkenteni akarják, világkormányt akarnak létrehozni) tetteikkel, szavaikkal évek óta elismernek. De mintha ez el sem hangzana! Nos, nálunk is ez a legnagyobb kérdőjel, ezért növekszik a bizalmatlanság, hiszen nemcsak a világközvélemény, hanem a magyar közvélemény is ismeri ezeket, s többek között éppen ezért nem hisz a háttérhatalom élcsapatát alkotó gyógyszeripari maffia által szorgalmazott vakcináknak. Tehát az esetek többségében nem oltásellenességről van szó, hanem a nyíltan hangoztatott háttérhatalom, a gyógyszeripari maffia szándékai kiváltotta egészségügyi indíttatású politikai bizalmatlanságról, ami – sajnos – hiányzik egyes egészségügyi és kormányzati hatóságaink részéről, s ezzel ők növelik a bizalmatlanságot önmaguk iránt is. Holott kinek-kinek, de nekik aztán tényleg nyitott szemmel kellene járniuk és tájolniuk a közvéleményünket. Így jutottunk oda, ha egy pedagógus megkérdőjelezi a kötelező oltást, politikusok, újságírók hada rohan rá, s nevezi, a legrosszabb esetben is baloldali provokátornak. De nem egy esetben, s egyre inkább, kifejezett magyarellenességbe fordul az ügy. Hol állnak ők a haza bölcsének a sajtóra vonatkozóan kimondott örökérvényű erkölcsi alapigazságától: „Hazudni pedig nem szabad!” Vegyük már észre valamennyien, hogy messze túlléptük e határt! S mindebben választottak és választók, egyaránt felelősek vagyunk. Tegyünk róla, hogy ne maradjunk azok.

Térjünk vissza rá, hogy mindezeken túl, mi minden másért is megkérdőjelezendő az alcímben feltett kérdés? Maga az oltásellenes szó félreérthető és eltájoló, s mint vád egyáltalán nem bizonyítható rá a vele minősítettek többségére. Vannak köztük olyanok, akik tudatlanság miatt húzódzkodnak az oltástól. Vannak, akik az igencsak ellentmondásos közlésekkel és gyakorlattal érvelve, tartanak az oltástól. Vannak, akiknek gyanús, hogy annak távlati hatásairól mindenki hallgat, ezért nem is bíznak benne. Vannak, akik egészségügyileg-orvosilag szükségtelennek tartják, mert a misztikusan eltűnt influenzának vélik. Ez is tényeken alapuló meglátás, bár félő, hogy ez mégsem ugyanaz az influenza, hiszen az nem támadott hullámokban, de ők éppen e hullámokat tartják mesterségesen megszervezettnek. Nem állítható, hogy nem jogos és ésszerű álláspontok. A többséget alkotók, akiknek a száma egyre növekszik, elvben szintén nem oltásellenesek, hanem ismételten aláhúzzuk, hogy a háttérhatalom szerves részét alkotó gyógyszeripari maffiában és annak sok országban beszervezett ügynökeiben nem bíznak. Álláspontjuk tudatos szembenállás, mert tényeken alapul, teljességgel elfogadható. Valamennyien szabad szuverén emberek, saját akaratuk-tudatuk szerint rendelkezhetnek a testükkel. Mindennek okán helytelen az oltásellenes minősítésük, helyesebb és magyarosabban is hangzik, ha oltatlanoknak nevezzük őket, nem pedig olyan minősítéssel, amelynek az adott helyzetben eleve alaptalan rosszalló politikai értelme és egyre inkább következménye is van. Az „ellenes” könnyen ellenséggé válik, és sajnálatosan el is indultunk ebbe az irányba. E problémakörben a háttérhatalmasok a kormányokat arra kényszerítik, hogy rátérjenek erre az útra. Így jutottunk el arra a pontra, hogy e pszichopata emberellenes nemzetközi bűnözők röhöghetnek a markukba, mert helyettük, ahogy ők feltehetőleg maguk is remélték/tervezték, az oltásellenesek válnak a fő ellenséggé sok országban. Immár egyes és már nemcsak az általában jól megkülönböztethető, hanem a megkülönbözte-tendő fehér, keresztény heteroszexuális beoltott magyarok is ellenségüknek tekintik a fehér, keresztény heteroszexuális oltatlan magyarokat! Szintet léptek! Tudatosan, vagy öntudatlanul? Nézzünk csak utána, mert akiknek, népeik védelmében, s annak segítségét kérve, szembe kellene fordulni e pszichopatákkal, szenvtelenül hagyják, hogy a klasszikus divide et impera tovább tisztítsa a terepet a háttérhatalom számára.

A világegészségügy stratégiai melléfogásai

Két év nyomasztó tapasztalatainak ismeretében emberiségellenes bűn lenne nem összegezni-elemezni annak a számtalan világszerte megismert szakorvosnak és orvosi szervezetnek a meglátásait, amelyeket parancsolóan követni kellett volna az emberiségnek, s követnie is kell, ha meg akar maradni. Azokét, akik a háttérhatalom és ügynökeik hihetetlen erejű nyomásával szemben is képesek voltak történelempolitikai helyzet magaslatára emelkedni, rámutatni a helyzetünk romlásáért felelősek meglepően túl széles körére, bátran, világosan megfogalmazni az emberiség feladatait, azok helyett, akiket a népek erre a feladatra választottak, de nem bizonyultak rá méltóknak! Kimondani szabatosan, tudományosan, a mellébeszélő politikusok és orvosok helyett, mit éltünk/élünk át, miért, és kiket kell okolnunk, s főleg késlekedés és immár különösebb mérlegelés nélkül ártalmatlanítani őket. Voltak, akik tucatnyi, vagy félszáznyi szakszerűen megindokolt és bizonyított pontban foglalták össze álláspontjukat, aminek lényege, hogy nem összeesküvés-elmélettel állunk szemben, hanem az immár két éve megvalósuló gyakorlatával. (Kellene már egy hamis összeesküvés-elméletet, mert az eddigiek igaznak bizonyultak.) Csak az általuk szerepeltetett legfontosabbnak tartott azon két pontra térünk ki, amelyekben orvosoknak tilos tévedni. Ám mind az Egészségügyi Világszervezet (WHO), mind a főszerepet játszó nemzeti szervezetek mégis egyaránt súlyosan melléfogtak. Pont ezt a kettőt „tették talonba”, ami olyan baklövés, hogy semmiképpen nem lehetett véletlen, sem tudatlan, ezért e két pontban világszerte azonnali átfogó és a leggyökeresebb egészségpolitikai és személyi váltás kikényszerítése szükséges.

1. Félreállított immunrendszer

A legsúlyosabb világméretű, és hihetetlen, de máig túlélő hiba volt az elfeledkezés az emberi immunrendszerről. A körülmények ürügyén vezető szerephez juttatott WHO, egyéb nemzetközi és nemzeti egészségügyi szervezetek, orvosok, de politikusok is nemcsak nem igyekeztek csatasorba állítani az ember leghatékonyabb védelmi eszközét, hanem kifejezetten elterelték róla a figyelmet, a szándékos tudatromboló lakájsajtó segítségével, ijesztgetéssel, sőt hamis hírekkel még pszichológiailag is gyengítették, ahelyett, hogy erősíteni igyekeztek volna. Nézzék végig a járvány kezdetétől a hivatalos híradásokat; nem találnak felhívást rá, hogy az immunrendszerünk erősítésével, mozgással, egészséges étrenddel, vitaminokkal, nyomelemekkel, friss levegővel, elegendő mennyiségű és minőségű víz fogyasztásával tudatosan erősítsük a védettségünket! A hullócsillagként fel-feltűnő kirakat-szakértőktől sem hallottuk, hogy van immunrendszerünk, amely a védekezésben minden más eszközt megelőz. Elképesztő, de ez még ma sem dívik! Az emiatt illetéktelenné váltak mégis változatlanul szajkózzák, az oltás biztonságos és hatékony, s az egyetlen eszköz a védelemre. Mivel – anélkül, hogy tagadnánk a védekezés bármilyen formájának fontosságát – ez nyilvánvaló hazugság és bűn, hiszen elfeledteti, kiiktatja az első számú védelmi rendszerünket, de az egyéb védekezési lehetőséget is, jogosan vetődik fel: kinek állt az érdekében, hogy az emberiség elfeledkezzen a legfőbb, eleve a vírusok elleni harcra évezredek alatt kiépült természetes fegyveréről? A tömegtájékoztatás – politikai és orvosi egyaránt – mintha nem is az emberek egészsége, hanem a gyógyszermaffia bevételi tervének a teljesítése lenne a célja, csakis azt sulykolta, hogy az oltás az egyetlen megoldás, biztonságos és hatékony, mintha más harci eszköz nem is állna az ember rendelkezésére. Tulajdonképpen ezt ismerte el Karikó Katalin is, amikor arra a kérdésre, mikor lesz kapható az omikron variánsra kifejlesztett Pfizer-BioNTech koronavírus elleni vakcina, nyíltan megmondta: „Erre nem tudok válaszolni üzleti titok miatt, hiszen a BioNTech is egy tőzsdei vállalat, és ez a válasz jelen állapotában nem publikus.” Azaz a Pfeizer-társ BioNTech számára, nem az egészség az elsőrendű szempont, hanem az üzlet, amelynek titkokban kell maradni még a szövetséges konkurensei előtt is, nem is beszélve a vírus által fenyegetettekről. Két hazugságot akartak egyszerre elhitetni az emberekkel. És reggeltől estig, óránként ismételgetve ez folyt/folyik minden hírközlő rendszeren világszerte, sok helyen oltási kényszerbe csapva.

Bár a magyar általános gyakorlat, főleg a jövő társadalmi-gazdasági létfeltételei biztosításának tekintetében, jelentősen kedvezően különbözik sok más országétól, az immunrendszer kiiktatásának tekintetében, sajnos, mindvégig az élmezőnyben foglaltunk helyet, s még erősíteni is igyekszünk e pozíciónkat. Illetékeseink nemcsak „elfeledkeztek” róla, hanem az oltás erőltetésével a vírus által teremtett csatatér mellé az oltással a nyakába varrtak egy másik csatateret is. Szakértők egybehangzóan állítják, hogy a járvány idején végzett oltáskampány fokozott és mesterséges működésre készteti az immunrendszert, ahelyett, hogy néhány nap alatt könnyedén leszámoljon a behatolóval. Életveszélynek tartják, hogy az immunrendszerünk által leküzdhető kórokozó ellen úgy oltogatunk, mintha nem is tudnánk az immunrendszer létezéséről és képességeiről. Elfeledték, vagy elfelejttették velük, hogy az emberi környezet által sugallt biztonságérzet elősegíti az egészség megőrzését, vagy a gyógyulást. Ám ha ennek tudatosítása elmarad, sőt a környezetből félelemkeltés árad, ami még némi kényszerrel is párosul, az egészségromlásra sarkall. Minden tisztelet azoké, akik erőn felül kivették a részüket a védekezésből, de mert erre ismét szükség lehet, emlékezzenek ezekre az alapigazságokra, ami minden ember sajátja. Köztük még arra is, hogy a vakcina bizonyítottan nem győzi le a vírust, sőt a beoltottak ismét megfertőződhetnek, ugyanúgy, mint az oltatlanok. Ám arról nem szól egyetlen nyilatkozó, sem értekezés, hogy ha az oltatlan immunrendszere legyőzte a vírust, akkor ő megfertőződhet-e ismét. Pedig e kérdés biztosan nem egyedül nekünk jutott eszünkbe és valószínűleg van is rá válasz. S a mély hallgatás róla, szintén nagyon beszédes.

Mindeközben immunrendszerünk tette a dolgát, megsemmisítette a behatoló vírusokat, kijavította a sérült sejteket, törölte a téves genetikai információkat, őrködött az életünk felett. Tudta azt is, amit elfelejtettek azok, akiknek pedig a fülükbe rágták, hogy kórokozó különösen akkor tud betegséget okozni, ha az embert erre tudatosan fogékonnyá teszik, elfeledtetik az immunrendszeréről, gyengítik, pszichológiailag rettegésben tartják. Nem érdekli, hogy még csak említésre sem kerül, de ő a hőse a részleges győzelemnek, nem pedig a központba állított vakcinák. Jegyezzük meg, hogy a jövőben is ezt fogja tenni, saját döntése alapján, minden emlékeztető oltás nélkül.

2. Ne árts!

Az évszázadok óta bevált hippokratészi tanítás az erkölcsileg megkövetelt orvosi eljárás középpontjába helyezi a "primum non nocere, secundum cavere, tertium sanare" elvet, azaz "először is, ne árts, másodszor, légy óvatos, harmadszor gyógyíts". Eszerint az orvosnak mindenekelőtt arra kell ügyelnie, hogy ne ártson a páciensnek. Másodszor, óvatosnak kell lennie, pontosan meg kell állapítania, mi történik valójában a beteggel. Harmadszor, csak ezek után teheti meg a gyógyuláshoz szükséges lépéseket. Az orvos ilyen szakszerű és erkölcsös eljárása és döntése helyett viszont azt láthattuk, hogy alig ismert vakcinákat kikiáltottak csodaszernek, amelyet az orvos – akivel ugyancsak annyit tudattak e csodaszerről, hogy „biztonságos és hatékony” – kényszerhelyzetében a páciens alapos kivizsgálása helyett a beteg által minden ismeret hiányában vakon kiválasztottat adta be neki. Erre az eljárásra a nevetséges is túl kíméletes minősítés. A felelősséget nem a gyártó, nem a nemzeti egészségügyi intézmény, nem is az orvos, hanem önmaga a beteg viseli. (A Pfizer és a többi szállító a kormányokkal kötött szerződésekben nem is vállal semmiféle felelősséget!)

Sértés lenne feltételezni, hogy az intézkedésre kijelölt szakemberek nem ismerik e két alaptételt; de az is sértés, hogy bárki feltételezze, a közélet nem ismeri őket, és nem követeli meg. Erkölcsi követelmény, hogy az illetékesek magyarázatot adjanak a mellőzésükről. Nincs ugyan rá elfogadható magyarázat, de magyarázkodjanak csak! Önállóan, felelősen nemzetközi, vagy nemzeti egészségügyi szervezet sem követhet el egyszerre két fatális hibát. Nekik is bőven van, mit magyarázni.

A helyes eljárások helyett sokszor tisztességtelen módon ránk erőszakoltak különböző vakcinákat, amelyek nagy többsége mérvadó szakemberek szerint máig nincs kellően kikísérletezve. Nem is lehetnek – állítják továbbá – lévén, hogy a Covid-19 név alatt futó vírust mindeddig nem sikerült izolálni, ami nélkül lehetetlen megfelelő ellenszer kidolgozása. Anglia Tudományos Kormányhivatala ismerteti, hogy szakemberek kérelmeket nyújtottak be kanadai, új-zélandi, ausztrál, német, brit, angol, ír és amerikai intézményekhez, keresve olyan feljegyzést, amely leírja a "COVID-19 vírus", más néven "SARS-COV-2" izolálását egy beteg emberből vett, hamisítatlan mintából. Kérésüket kiterjesztették az intézmények birtokában lévő minden olyan feljegyzésre, amely a "COVID-19 vírus" bárki, bárhol, bármikor végzett izolálását írja le. 16 tudományos intézmény adott választ, és mindegyik ugyanazt jelezte: nincs a birtokukban olyan feljegyzés, amelyet bárki, bárhol, bármikor készítettek volna, és amely leírja a "SARS-COV-2 vírus" izolálását egy megbetegedett személyből vett, hamisítatlan mintából. Az erősödő világméretű követelés ellenére nincs semmiféle tájékoztatás a vakcinák hatásairól, mellékhatásairól. Kvantum-mikroszkópokkal Dániában és más országokban gyanús anyagokat találnak bennük. (Pl. grafén származékok, amelyek adott esetben úgy szívják magukba az oxigént, mint szivacs a vizet, stb.)

Minden elismerés megilleti orvosainkat, akik a hihetetlenül erőszakos háttérhatalmi és egészségügyi-kormányzati nyomás ellenére, bizonyítják a meghirdetetett és bebeszélt világjárvány hamisságát, emberellenességét. Egyikőjük sem tartalmatlan jelszavakat ismételget, hanem tények és érvek felsorakoztatásával, felelősen, tisztességesen tájékoztatja közvéleményünket, azaz kormányzati és egészségügyi szerveinket is a valóságról. Felelősségét éreznek a nemzetünk, az emberiség sorsáért. Kár, hogy akiknek mindezt meg kellene hallani, nemcsak nem hallgatnak rájuk, hanem igyekeznek ellehetetleníteni őket. Dr. Lenkei Gábort, aki évtizedek óta elismert és értékelt nemzetközi harcot vív a gyógyszeripari maffia ellen. Dr. Tamási Józsefet és Dr. Pócs Alfrédot, akik érthetően elmagyarázzák a tudatos pánikkeltés eredetét, céljait, valamint a vakcinák összetételét, Dr. Gődény Györgyöt, aki a nemzetközi vonatkozásokat ismertetve, tanulmányozásra érdemes nagy ívű nyílt levélben szólítja fel hatóságainkat a parancsoló szemléletváltásra. Ők és sokan mások segítséget, szövetséget ajánlanak, egy rossz szót nem ejtenek az oltottak szájhősködő sorban feltűnő, s egyhamar letűnő önjelölt öntudatlan vezéreiről, de félelem nélkül leleplezik a tévedéseiket. Sokatmondó, hogy hivatalos szervek csak fenyegették őket, de állításaikat sem ezek, sem szakmai szervek, sem a gyártók nem cáfolták.

Nos, életünk védelmében illetékesek válaszát igényelve, fel kell tennünk a kérdést: az említett és a hozzájuk folyamatosan csatlakozó orvosaink helyett miért a Pfeizer igazgatójának, Gatesnek, Faucinak, Schwabnak, vagy a többi maffiavezérnek és helyi ügynökeiknek, vagy megtévesztett szószólóiknak kellene vakon hinnünk? Akik titkolják a vakcináik szövődményeket, esetenként halált okozó mellékhatásait, semmiféle jogi felelősségét nem vállalnak értük, csak az unalomig elkoptatatott és tévesnek bizonyult jelszavaikat harsogják. Fizetésként stratégiai jellegű ellenszolgáltatásokat követelnek a kormányoktól, s csak a pénztárcáik további tömésével és emberellenes szándékaik megvalósításával foglalkoznak. Nem véletlen, hogy az említettek ellen számtalan bírósági beadvány született, amelyekben közismert és bizonyított tények felsorolásával népirtással vádolják őket és második Nürnbergi pert követelnek. Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum elnöke (Henry Kissinger közeli barátja) 2004 óta Fiatal Globális Vezetők elnevezéssel tanfolyam-sorozatot szervez a „Nagy újraindítás” vezető személyiségeinek kiképzésére. Sok ismert politikus – feltűnően sok egészségügy-miniszter – részt vett, s valóban aktív szerepet vállaltak a későbbiekben (Angela Merkel, Nicolas Sárközy, Tony Blair, Manuel Barroso és sokan mások, akiknek nevei meglepetést okozhatnak, s akik jórészt „teljesítettek” is. Ahogy a nemzetgyilkos Merkel nyugdíjba vonulásakor büszkén jelentette: „Megcsináltuk!”).

Nem lehet hát kérdéses, hogy az emberért harcba szálló embertársainknak, avagy ehhez a háttérhatalmi „ifjúgárdához” tartozó, emberellenességtől visszariadóknak higgyünk, akik eddig úgy ötszázmilliárd dollárt zsebeltek be a tőlük láthatólag egyáltalán nem független koronavírus világjárvány kapcsán? De nem felejtsük azt sem, hogy hasonló mondvacsinált indokokkal ugyanők voltak azok, akik máig büntetlenül milliókat gyilkoltattak le az USA, vagy a NATO égisze alatt a Balkánon, Közel- és Távol-Keleten, Afrikában, és más helyeken. Ma viszont a világméretű átoltottságot erőltetik, ám nincs semmi hír arról sem, hogy e háttérhatalmi csúcson pöffeszkedők, a Rockefeller, a Rothschild család, vagy a háromszáz család beoltatta volna magát, sőt, ahogy az amerikai sajtó közölte, a Pfizer ugyancsak zsidó igazgatója Alberto Bourla, a cég vezetősége és dolgozói nem oltatták be önmagukat a saját készítményükkel! Kell-e ennél „hatékonyabb és biztonságosabb” érv? Árulkodó, de ők még arra sem veszik a fáradságot, hogy a többtucatnyi komoly szakmai kifogásra legalább cáfolat formájában válaszoljanak. De a világközvélemény számára éppen a vakcinájuk elkerülése és a cáfolat hiánya igazán meggyőző! A háttérhatalom meghirdetett emberirtó politikája ismeretében kell-e még magyarázat rá, hogy miért akarják beoltatni az egész emberiséget? S ugyanilyen súlyú kérdés, hogy mindennek, sőt ennél jóval többnek az ismeretében a kormányok miért nyújtanak segítőkezet egy meghirdetett emberellen eljáráshoz?

A kormányoknak segítségre van szükségük!

Az előzőekből okszerűen következik, nem is akármilyenre, hanem történelmi jelentőségű, a lehető legszélesebb össztársadalmi segítségre és késedelem nélkül, sőt két év viszonylagos tehetetlenkedésük után, akár igénylik, akár nem! Azaz, kellő rugalmassággal szükségszerű megtalálni minden fél számára elfogadható célszerű új társadalmi együttműködési formát. A demokratikus jogok tagadhatatlanul fokozódó korlátozása helyett a társadalmaknak, az emberi túlélés érdekében, rá kell találniuk e szokatlan útra. Annak a mérlegelése nélkül, hogy az ellenérdekelt háttérhatalmi ügynökök demokratikusnak, vagy antidemokratikusnak minősítik. Minél tovább marad ugyanis szervezetlen az emberiség ellenállása, késlekedik ellentámadása, annál rosszabb helyzetbe kerül a világ, benne az egyes országok, mivel saját kulcspozícióikat nem birtokolják. Ilyen körülmények között a tudati és az erőviszonyok nem a javunkra változnak. A felelős politikának ezért kell valamennyi hazai és nemzetközi orvosi, társadalmi és minden más körülményt figyelemmel kísérni, mérlegelni, nem pedig pusztán védekezésre összpontosítani, s az egyre tartalmatlanabbá váló jelszavakat ismételgetni, hanem a társadalom figyelmét az elhanyagolt körülményekre irányítani. A háttérhatalom egyre cinikusabban jelenti be, hogy mindenkit be kell oltani, akár kéri, akár nem és már javában be is indult e folyamat, amely a végtelenbe nyúlhat. A kormányok viszont e tekintetben sem álltak a helyzet magaslatán. Elnézésük, késlekedésük, sőt szolgai eljárásaik, főleg pedig kizárólag az orvosi védekezésre összpontosításuk összességükben végzetes hibának bizonyulhatnak.

Nem sok kétely merülhet fel azzal kapcsolatban sem, hogy a kormányok kezdetben kifejezetten hangsúlyozott álláspontjának, miszerint „az oltás önkéntes”, világszerte ellentétesre fordulásához mindenekelőtt a rájuk nehezedő megnövekedett háttérhatalmi nyomás járulhatott hozzá. Merthogy gyakorlata egyszerre sok helyen olyan gőzerővel indult be, hogy több országban azonnal súlyos, nem egy esetben erőszakos társadalompolitikai összeütközéseket idézett elő, ami pedig egyetlen kormánynak sem áll érdekében. A leginkább szolgalelkű, a népeiket eláruló kormányok – egyelőre a görög és az osztrák – már a kötelező oltás bevezetésén „dolgoznak”, s az új német kormány is ugyanezt latolgatja, hasonlóan von der Leyen az EB elnöke. Az utóbbi időben nálunk is erőltetik az oltási hetet, oltási akciónapokat minden településen, a fészekoltást, s tucatnyi egyéb ürügyet gondolnak ki, egyre átlátszóbb manipulált kényszerítő módszerekkel oltanak és oltatnak. Pedig tárgyilagosan nézve, mindezek ismeretében, nem az veszélyezteti a társadalmat, aki nem oltatja be önmagát, hanem aki mindezek ismeretében, legyen orvos, vagy politikus, nemcsak elfogad, hanem kész másokra is rákényszeríteni kockázatosnak is ítélhető eljárásokat. Nem veszik észre, hogy a Rubikont már az eddigiekkel is régen átlépték, ha bevezetik a kötelező oltást, a háttérhatalom teljes diadalt arat, vagy világméretű polgárháború tör ki, ami ugyancsak a háttérhatalom érdeke. Politikai, egészségügyi és minden tekintetben az az ábc, hogy nem az átoltottságot kell növelni, hanem az egészséget kell védelmezni, amihez nem az erőltetett átoltottság az első és nem is az egyetlen eszköz. Ez kezdettől fogva világos volt a közember számára, de – sajnos – nem az illetékes politikus és egészségügyi szervek részére, vagy – ami még rosszabb, de sajnos valószínűbb – ismeretlen nyomós okokból eltekintettek tőle. Mondjuk ki, különben az útvesztőben tévelygünk. Ha nem így volt, cáfolják meg kétségbevonhatatlan tényekkel, érvekkel.

Mindez kifejezetten rosszabbodó társadalmi közérzetet vált ki és súrolja az alkotmányosság, ha úgy tetszik, a jogállam határát. Maroknyi pszichopata maffia pedig tovább zsarolja a kormányok többségét, ahogy ez több országban (Argentína, Brazília, India, Tanzánia) napvilágra is került. Szorult helyzetükben a kormányoknak azonban, ha titkos alkuval nincs megkötve a kezük, van mozgásterük, amivel élhetnek, ha van rá politikai akaratuk. Teljes őszinteséggel fel kell tárniuk a helyzetet népeik előtt és kérni segítségüket. Akár értésre adni, hogy lázadjanak a háttérhatalom ellen, és netán élére is állni e lázadásnak. Csak tisztán és kifejezetten a háttérhatalom, gyógyszeripari maffia, oltási kényszer, „Nagy újraindítás”, stb. ellen kell irányulnia. Sajnos, a kormányok nagy többsége a helyzet érettsége ellenére nem támaszkodik népei érlelődő lázadására, hanem szolgaian – nemegyszer népeikkel szemben is – teljesítik a háttérhatalmi igényeket. Eljárásuk nagyon hasonlít arra, amit a német Bild magazin „Az emberiség sorsa” címen ismertetett. (Ld. „Tudatunk védelme-3”, ahol Duncan Shelley: „Az elme gyilkosai” című könyvének egyes kormányok jelenlegi eljárására is illő magyarázattal szolgáló, a lényegét illetően akár meg is történhetett részlete olvasható.)

E ponton, annak ellenére, hogy ismerik, átélik az átlagtól kedvező irányban eltérő hazai eseményeket, óhatatlanul sokakban felmerül a kérdés, mi az álláspontja e tekintetben a magyar kormánynak. Ezt csak maga a kormány tudja. Az biztosra vehető, hogy kezdettől fogva sokkal többet tud az elhallgatott összefüggésekről, mint a közvéleményünk, vagy a politológusok. Ennek okán akaratunk ellenére olyan helyzetbe kerültünk, hogy az életünkről lévén szó, senki nem tekintheti magát illetékesnek a válaszra a kormány helyett, de még kevésbé illetéktelennek a véleménynyilvánításra.

A figyelő és szerencsére tudatosodó állampolgárokban nyugtalanító gondolatok tolulhatnak fel, amelyek ugyanabban a fő kérdésben összegeződnek, amelyet kezdettől fogva mindenki figyelmen kívül hagyott és máig elfelejtett, pedig az emberiség sorsa függhet tőle: honnan ered a vírus, kiknek a kezében vált emberiségellenes fegyverré, kik és hogyan terjesztik. Persze, nem mi vagyunk azok, akik ennek a megkerülhetetlen és végzetesnek bizonyulható fő kérdésnek a végére tudunk járni, de a létezését tudatosíthatjuk. Az eddigi fejlemények is azt bizonyítják, hogy csak a védekezéssel, akármilyen önfeláldozóan végezzük is, a vírus nem állítható meg. Ezért ki kell egészíteni támadó szellemű leleplezéssel, a vakcina-agresszorok ártalmatlanításával.

Ebből a meggondolásból, ellentmondásos érzésekkel, de nem helyeselhetjük, hogy kormányzati- és egészségügyi szerveink a világjárványt a háttérhatalom nyíltan meghirdetett emberirtó és válságteremtő politikájától, azaz a nemzetközi vonatkozásoktól függetlenül próbálják megérteni, megértetni és kezelni. Szerves összekapcsolódásukra még csak hivatkozás sem történik. A végtelen irányába elhúzódó súlyosbodó fejlemények láttán, komoly következményekkel járható hibának tartjuk. Ennek ismerete, tudatosítása, számbavétele nélkül létfontosságú kérdésekben nem lehet helyes és meggyőző álláspontra jutni, ismeretében viszont más színben tűnhet fel az egymástól elválaszthatatlan világválság és világjárvány, így az élesen felmerült oltásellenesség problémaköre is.

Szokatlanul bonyolulttá vált tehát minden társadalmi szereplő helyzete; mindenekelőtt arra kell nagyon vigyáznunk, nehogy jogos elégedetlenségünk elősegítse a nemzetidegen nemzetellenes ellenzék véres bosszút és a vadkapitalizmus visszaállítását ígérő hatalmi törekvéseit. Megfékezésük nemcsak kormányzati, hanem társadalmi feladat is. Ez jelenleg nincs kellően összehangolva, ezért azonnali határozott lépéseket igényel. A közvélemény jó része előtt ismeretlen, milyen hatalmas és sokoldalú nyomás nehezedik a kormányra. Ellenállásuknak, taktikázásuknak vannak jelei, az említett orvosaink is utalnak hasonló jelenségekre, de ezek megnevezése és értelmezése kellő tájékozottság hiányában kívül esik a látókörünkön. Arra azonban világos jelek mutatnak, hogy a társadalom egyre akcióképesebb állapotba kerül, keresi a kilábalás útjait, ezért vészhelyzetben az eltájolását, megosztását elősegítő kísérletek (köztük az antiszemitizmus monitorozása, a vitathatatlanul meglévő és erősödő cigánybűnözés, magyarellenesség) rendkívül károsak. A társadalmi segítség szükségességét mindenekelőtt a kormányoknak kell megérteniük, és magyarázattal, akár bátor önkritikával (inkább a háttérhatalom kemény megalkuvás nélküli bírálatával), érthetően igényelni.

Magyarország előre menjen, ne hátra!

Ez ma a hivatalosan meghirdetett érvényes és helyes társadalompolitikai jelszó. Indokoltan van benne figyelmeztetés is: ne hátra! Azaz nem lenne elég még az itt kifejtett világpolitikai szemlélettel sem elemezni az átélteket, de ha még ez sem történik, az semmiképpen nem előre mutat. Félő, akkor sem – s elismerendő, hogy ez lényeges, sőt remélhetőleg történelmileg lényegesebbnek bizonyuló kérdés – ha szinte megszámlálhatatlan helyzetjavító és jövőt megalapozó kedvező családjogi, szociális, gazdasági és pénzügyi és egyéb intézkedés történik, ami egyértelműen utal rá, hogy az illetékesek végzik az itt hiányolt világpolitikai elemzést, de valamilyen nyomós ok miatt nem osztják meg tudásukat és következtetéseiket a közvéleménnyel. Ám ez nem halasztható stratégiai lépés. Hiszen mindenki egyre inkább érzi, parancsoló szükség van minél szélesebb belpolitikai egység megteremtésére, s a vírus helyett a valódi ellenség megnevezésére, hogy a kialakulható belső szembenállásokat kíméletlenül kiküszöbölhessük. Egyszóval tudatunk védelmére, ami csakis egységben lehet sikeres.

A jelen írás végkövetkeztetése megfogalmazásához a bevezető szavaira gondoljunk vissza. Megosztásunkra, szabadságjogaink megfosztására, az emberiség irtására törekvő ellenfeleinkre. Valamennyien, ki politikai, ki meggyőződésbeli, ki faji alapon, de a formálódó emberellenes háttérhatalmat alkotják és szolgálják. Ahogy az előzményekben rámutattunk, igencsak sajátos gazdasági-pénzügyi, társadalompolitikai, etnikai és egyéb érdekeik érvényesítése céljából denaturálták a szocializmust (így született „a létező szocializmus”), denaturálták a kapitalizmust is (így született a vadkapitalizmus), utódaik pedig most akarják denaturálni az egész emberiséget. Velünk együtt, sőt szálláscsinálóikkal együtt, akiknek erre időben és határozottan figyelmeztetniük kellett volna bennünket, de akik valahogy, de mindenképpen nyomós okból, ezt még most sem teszik.

Szólni kell azok történelmi érdemeiről, akik bátran, tisztességgel hirdetik, s elemzik a közvéleményünk által sajnos jórészt ismeretlen, de a világközvélemény előtt ismert, valamennyiünk számára létfontosságú nemzetközi társadalompolitikai tényeket, folyamatokat. Amennyiben az orvosi és egészségügyi szervezetektől eltekintünk, s a politikai-eszmei közéletre összpontosítunk, igencsak tanulságos, hogy a vitathatatlanul ezeken munkálkodó, s eredményeket is felmutató valamennyi (azaz kormányzati és ellenzéki) politikai pártot, intézményt, politikusokat, politológusokat, politikai vitaműsorokat, tömegtájékoztatási eszközöket megelőzve, egyetlenegy, eddig kevéssé észrevett (de remélhetőleg létezik több is) szellemi műhely volt képes a történelempolitikai magaslatra emelkedni. Kezdettől foga, folyamatosan és mindmáig. Tette ezt úgy – külön kiemelendő érdem – hogy nem volt, s most sem kormányellenes, s nem fordult az említettek ellen sem, hanem tárgyilagosan, átfogóan rámutatott a mesterséges gazdasági világválság („Nagy újraindítás”) és a koronavírus világjárvány ok-okozati összefüggéseire, eredetére, mozgatórugóira, céljaira és főszereplőire. Hasznos lenne az ország számára, ha az önmagukat illetékesnek érzők minden szinten levonnák e tényből a tanulságokat.

Ez a szellemi műhely a „Hihetetlen” folyóirat szerkesztősége. A számtalan idézhető példa között megfogalmazta a háttérhatalom által ránk kényszerített sorozatos mesterséges válságok logikai képletét, indító taktikáját, stratégiai célját. Szemléltetően, leleplezően, s főleg a közélet számára érthetően, a 2021. évi utolsó különszámában: Adva van alapesetben a normalitás. Természetesen létezik a normalitáshoz képest helytelen, vagy még élesebben a rossz. Nézzük, mi szokott történni! Ez a rossz átkereszteli magát „másságnak”, és eleinte csak azért esdekel, hogy hadd létezzen ő is, hiszen ő is a világ része. Ha ez sikerül, és a normalitás engedi ezt, akkor a „másság” már az egyenlőséget kéri, hiszen minden és mindenki egyenlő. Az emberek ezt is hagyják. Ezután a „másság” szintet lép, és deklarálja, hogy ő nem egyszerűen csak egyenlő, de még egyenlőbb, sőt különb. Végül már harsányan követeli, hogy takarodjanak a világból azok, akik még mindig a normálist követik, mert a másság a helyes, a jó és a követendő. Közismert gyermekmesénk logikájára emlékeztet. Mégis, mennyien beugrottak neki, olyanok is, akik nemtörődöm módon elfeledkeztek róla, mihez kértek és kaptak felhatalmazást!

Választottaknak, választóknak nem érdeke, hogy a döntéshozatal (legyen politikai, egészségügyi, biztonsági, illetve nemzeti, avagy nemzetközi) egyre távolabb kerüljön az érintett társadalmi közösségtől. Márpedig nem a közvélemény, hanem idegen és nemzetidegen szereplők, s az ismeretlenségből előtűnt, idegen érdekeket képviselő álcivil szervezetek és az őket pénzelő háttérhatalmi maffia uralja a kormányok nagy részét is. Ezért ne csak várjunk döntésekre, hanem döntéseket hozzunk, sürgessünk, segítsünk elő, vagy akár kényszerítsünk ki, nehogy velünk is egyre inkább ugyanezt kelljen tenniük azoknak, akiket védelmünkre választottunk.

2022. áprilisában, nemzeti tudatunk védelmében arra gondoljunk, hogy nemcsak a saját sorsunkról, hanem nagy valószínűséggel az európai keresztény nemzetállamok sorsáról is döntünk. Ugyanis Európa felszámolásának – iszlamizálásának – a nemzetgyilkos Merkel, Macron és más vak-nyugateurópai, valamint az ukrajnai zsidó vezetők árulása miatt – jelenleg nincs más akadálya, mint a V4-ek és potenciális szövetségeseik. Ezért az említett nemzetgyilkosokat irányító szabadkőműves-zsidó bankárkaszt szeretné elérni a Fidesz-KDNP-kormány eltávolítását, megsemmisíteni mindazt, amit tőkés kormányként, tőkés szövetségi rendszerben, nehéz harcok árán, de a kétharmadunk segítségével szociális, gazdasági-pénzügyi és nemzetegyesítési téren elért. Ne riadjunk vissza attól, hogy továbbra is bíráljuk a negatív jelenségeket, de nemzeti tudatunk védelmében tekintsük át a rendszerváltás utáni évtizedeket, s a történelmi soproni népszavazás centenáriuma alkalmából rendezett megemlékezésen elhangzottakat magunkévá téve, s tettekre váltva, emberi, nemzeti, európai tudatunknak hűséget esküdve, a jelen írás mottójául választott hit szellemében szavazzunk.

Kell legyen felmérhető egyéni és közösségi haszna annak is, ha befejezésül, indulatok nélkül, okulásra szolgáló példát hozunk nemcsak arra, hogy a közvéleményt, a közembert legfőképpen mi érdekli, ahogy eddig tettük, hanem azt is, milyen kérdések hozzák zavarba.

Az önmagában életképtelen koronavírus gyanút keltő politikai, geopolitikai, szociális tájékozottságot mutat. Hol itt támad, hol ott, hol fiatalokat, hol időseket, hol pihenőt tart, hol gőzerővel rákapcsol, mintha csak tudatos lenne, holott önmagában nem az. Irányítása eltitkolt, de tudatos a háttérhatalom részéről. Könnyen élhet vele, hogy a Liszt Ferenc repülőtéren naponta ezrek minden egészségügyi felügyelet nélkül utazhatnak ki és be. A pápa látogatásakor és az eucharisztikus világkongresszus alatt a vírus körültekintően leállt. A Vadászati világkiállítás és az év végi Kutyakiállítás alatt sztrájkolt. Az óriási tömeget mozgósító békemenettel szemben is kifejezetten kíméletes volt. A labdarúgó mérkőzések sem érdekelték különösebben. Majd időnként megsokszorozott erővel támadásba lendül, és mintha statisztikai kezeléséből ilyenkor kiolvasható lenne némi kis huncutság. Miért gondolják bárkik is, hogy a közemberek az efféle eseményeket nem látják, nem vetik össze a kormányzati politikai és egészségügyi hadjárattal, és nem gondolkodnak el a szembeszökő ellentmondásain? Főképp, ha még azt is közlik velük, hogy március 15-én ismét lesz békemenet! Rögvest meg is fordítják a gondolatmenetüket: honnan veszik az illetékesek, hogy a vírus (= a háttérhatalom) március 15-én olyan hangulatban lesz, hogy ezt is elnézi majd? A cinikusabbjai meg is kérdezik, vannak olyan viszonyban a vírussal (= a háttérhatalommal), hogy ezt egyeztethetik? Ám az itt elemzett események ismeretében ez nem is cinizmus, hanem nagyon is indokolt kérdőjelek ágaskodnak bennük jogosan. Örvendetesen egyre többen egyre kíváncsiabbak rá, mi is történik valójában. Saját szemükkel akarják látni. Abban biztosak ugyan, hogy a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzékre (a „hazai” háttérhatalom) nem szavaznak, de a megfontolt választáshoz, szavazáshoz szükséges tudásukat, tájékozottságukat naprakésszé kívánják tenni, pontosan tudni akarják, mit történik a világban, hazánkban, s immár bennük is, ha beoltottak. Ezért mennek el a békemenetre is. Ráérezni irányultságára, megtudni, hogy e kérdésekben hogyan foglal állást.

Tanulnak, tájékozódnak, tudatosodnak. Megőrzik a Covid előtti logikájukat, nem dőlnek be „szakértő” lakájok és ügynökök mondományainak, fogadkozásainak, higgadtan fogadják és elemzik az ellentmondásokat. Szerencsések! Őrizzék meg mindezt, mert nem kizárható, hogy még nagyobb szükségük lesz rá, s nemzetünknek őrájuk.

---

* - A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.

2022-01-07