A Zend Avesztában a második… iráni-hun háború történetét maga Zarathustra idézte fel az Aban-Yasht-ban:” Az iráni Tusa illetve az ellenséges hun Vaesaka szinte szóról szóra ugyanúgy imádkozik Ardvisurához azért, hogy „Turán-birodalma hunjainak” illetve „Irán országa népének” minél nagyobb számát megölhesse. Vagyis a két, egymással csatába induló nép azonos vallású volt.”
Vesd össze a 14.Tö-Ny1. fejezetben található, Turánnak még a létét is tagadó idézetekkel.

Modi a két háború között, 1926-ban, Budapesten tartott előadásában a következőket mondta: … „Áldottak legyetek magyarok, Attila népének egyetlen örökösei! Félszázados tanulmányaim meggyőztek arról, hogy a hunok feltétlenül a magyarok ősei voltak, s így a mai magyarság az ősi szkíta népek egyedüli leszármazottjai. Így a magyarságnak a történelme a ma élő összes nemzetek legősibb történelme. …”

Emlékeztetőül a Sorszám 13. Sumér, Irak. fejezetből idézek:
„…13.Ny5. „AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ NYELVÉSZET TANÍTÁSA /A sumír kapcsolat Magyarok Világszövetsége, Magyarságtudományi füzetek, Kisencikopédia 16. kötet./

Dr. Nagy Sándor: Egy időben sokat foglalkoztam az egyes nyelveknek a magyar nyelvvel való összehasonlításával. Arra a meglepő tényre jöttem rá, hogy a magyar nyelv szóanyaga igen sok nép nyelvével mutat rokonságot. Megállapítottam azt is, hogy a magyar nyelvkincs szavaihoz azonos, vagy hasonló értelmű szavak feltalálhatók minden nép nyelvében. Gibraltártól a Csuzimai szorosig, vagy Spanyolországtól Japánig. De ide tartoznak a Tigris és az Eufrates folyók közéhez – az ősi Sumérhoz – közel eső sémi és árja népek nyelvei is.

Megállapítottam azt is, hogy a magyar nyelvnek erre az óriási területre kiterjedő rokonsága nem származhatott a magyar népnek, vagy a magyar nyelvnek a szétszóródásából.

A sumér nép szétszóródása /viszont/ történeti tény, mert még Kínában is ők – a sumír menekültek – vezették be az öntözéses mezőgazdaságot a Hoangho és a Jangcsekiang völgyeiben. Szétszóródásukat részben a szaporodás okozta azért, mert korlátolt volt a termőterületük. Esőtlen és száraz volt az éghajlatuk, s öntözéssel csak azokat a földjeiket tudták termővé tenni, amelyek alacsonyabban voltak, mint a megáradó folyók vizének szintje. De legnagyobb százalékban azért kellett elhagyniuk ősi földjeiket, mert a szomszédos pusztaságok népei, a semiták, elfoglalták városaikat, elvették kenyéradó földjeiket, s ők a rabszolgaság elől menekültek a világ minden tája felé. A sumír nyelv kiszóródásának egész területét s ennek népeit itt nem vázolom fel, mert ez maga egy külön könyvbe kívánkozik. Ennek megírását ráhagyom a nyomaimat követő utódokra. Tisztában vagyok azzal, hogy addig még sok vita követi megállapításaimat.”

/Például én most azon munkálkodok, hogy Dr. Nagy Sándor szőrőstől-bőröstől elfogadott, sok ezer éves sumér elmélete elé valószínűsítsek egy, mintegy 20 000 éves, Kárpát-medencei ősmagyar történetet. A HR 2018. 165. oldalát idézem: „Ugye milyen izgi? Majdnem minden stimmel, de csak majdnem, ami egyszerre bizonyítja a retúr elgondolás realitását és újdonságát is. Krantz // itt Nagy S.// nyomán, a már kitaposott úton járunk, amelyre úgy jutottunk, hogy a mi év//tíz//ezredekkel korábban elkezdődött utunk egyszer csak egyenesen abba torkollott. Érthető, hisz az a gondolati út is a tények realitásait követte./

„De az igazságot érdek nélkül keresők csak az általam megjelölt úton találják meg azt. Itt ízelítőnek megírok egy esetet, melyet egy magyar Leventéből /félkatonai ifjúsági szervezet a cserkészeknél idősebb, még nem katonakötelesek számára/ lett francia idegen-légionista adott hírt. Ez – név szerint Stubacher László – a Nógrád megyei Romhány községből került ki leventéinkkel – a magyar ifjúság színe virágával – Németországba a második világháború vége felé. A háború befejeztével nem engedték őket haza, ahogyan kellet volna, hanem a franciák, valami suskussal, amiben a magyar vezető férfiak keze is benne volt, besorozták őket a francia idegenlégióba. /Nem tartom kizártnak, hogy a magyar vezetők tartottak attól, ami a leventékre otthon valószínűleg várhatott./ Mint katona került ki Stubacher Indokínába, a mai Dél-Vietnámba. Innen írt egy levelet Gazsi István romhányi lakosnak, aki azt volt szíves nekem elküldeni. Ebből idézem szó szerint a következőket:

„Indokína keleti részén vagyok. Turán nevű tartományban, a történelem szerint /innen/ /az Aral-tó melletti Turáni-alföldről/ indultak el az ősmagyarok nyugatra. Beszéltem egy idősebb magyar fiúval, aki már négy éve, hogy itt van. Ő mondta nekem, hogy az őserdőben néhol még vannak olyan törzsek, amelyeknek tagjai úgy beszélnek, mint mi.”

Kétségtelen, hogy ez az utolsó mondat azt jelenti, hogy olyan nyelven beszélnek, mint mi, azaz magyarul. A közölt adat hitelességéhez nem fér semmi kétség, mert semmi gyanúra nem lehet ok a levélíró jóhiszeműsége és igazmondása tekintetében. A levél eredeti szövege pedig nálam van. Tény az is, hogy azok az őserdei nyelvrokonok nem a mai Magyarországról vetődhettek oda. A Kárpátok ölelte magyar földről nagyobb néprajok nem vándoroltak ki. /De igen! Onnan sem valószínűtlen! Épp most próbáljuk valószínűsíteni!/ Egyedül csak a mezopotámiai Ősök /vagy azok ősei/ kerülhettek oda, Dél-Kínába, akkor, amikor egyes rajaik a Kárpát-medencébe is eljutottak. De miért vannak most az őserdőben? A tartomány Turan neve sumérul nagy teret, síkságot jelent. Valamikor ott laktak a sumír menekültek, de idővel, lassan odatelepedtek a Kínaiak is, akik szívós munkával, meg tömegeik nagy nyomásával elvették a jó termőföldjeiket ők pedig az őserdő biztonságába húzódtak. Erre is ad felvilágosítást Stubacher levele, mikor közli, hogy ahol ő van, a lakosság kínaiakból áll, akik földműveléssel foglalkoznak. A legközelebbi város hozzá Tai Fu. Ez az egész terület tehát a Dél-kínai tengerpart vidékéhez tartozik amelyet Fu Kien vagy Ho Kien néven neveznek ma. Az itt lévő kínai nyelv arról nevezetes, hogy benne nagyon sok a magyar szavakkal értelem és kiejtés szerint egyező kínai szó, amint megírtra ezt annak idején Somogyi Ede aki a sumír-magyar nyelv rokonságára felhívta a figyelmemet, még ifjú egyetemista koromban. a következő kínai szavak kiejtés és jelentés szerint teljesen azonosak a következő magyar szavakkal. Pld. Én- én, ég-ég, fi-fi, gaz-gaz, hang-hang, hit-hit, hiú-hiú, hó-hó, hon-hon, hős-hős, ír-ír, is-is, íz-íz, hamu-hamu, kincs-kincs, kő-kő, ló-ló, kupa-kupa, kút-kút, mag-mag, mos-mos, nap-nap, oszt-oszt, pad-pad, pej-pej, pír-pír, sík-sík, szép-szjep, szív-szív, szög-szeg, tor-tor, tő-tó, tű-tű, vív-ví, víz-víz, zsír-sjer, stb. /Összesen 36 db./

De mennyi van még a kicsiny eltérésekkel különbözőkből. Mit bizonyítanak ezek a szavak?Azt, hogy az ősidőkben a magyar nyelv ősét beszélő nép lakott azon a vidéken, és ennek a nyelvében voltak benne azok a szavak, amelyek ma mind a magyarban, mind a kínai nyelv hokien nyelvjárásában azonos szóalakban és jelentéssel is megvannak. tehát ezeknek a szavaknak közös az eredete, ugyanannak a népnek egy töredéke volt ott, amelyiknek a másik része a Kárpát-medencét népesítette be. Ha két nyelvben sok olyan szó van, amelyek kiejtésre és jelentésre nézve egymással tökéletesen megegyeznek, de még a lehetősége is kizárt annak, hogy egymástól vehették volna át azokat, akkor ezek a szavak csak egy harmadik nyelvből származhattak és kerülhettek át a két nyelvbe. De ebből a tényből az is következik, hogy a hokien nyelvbe azok a szavak a sumér nyelvből származtak át, akkor azok magyar megfelelői is csak a sumér nyelvből származhatnak. Ez a nyelvi bizonyíték van olyan erős, mintha sumír cserepekre égetett betűk bizonyítanák. Vagyis a Dél-kínai szavakkal tökéletesen egyező magyar szavak is a suméroktól származnak. De van Kínának egy Ordas /Ordosz/ nevű tartománya, a Sárga-folyó mellett, ahol a nép a mai magyar nyelvhez közeli rokon nyelven beszél. Ennek a ténynek is csak az az egyetlen elfogadható magyarázata, hogy az ordosiak törzsei, épp úgy, mint a Dél-vietnami őserdő törzsei is, csak az ősidőkben szétszóródott sumír Kárpát-medencei magyar telepesektől származhatnak. /Vö.: Jelen munka-hipotézisem: A Kárpát-medencei magyar monogenezis = „A magyarság 30 000 éves Kárpát-medencei története”, monogenezise./

De ez a tény azt is valószínűvé teszi, hogy a nyelvkincsünknek még nagyon sok szava van, ami a sumír nyelvből származik. Természetes, hogy az ősidőkben nagyobb volt a hasonlóság, sőt a teljes azonosságra is következtethetünk. A megmaradt azonos jelentésű szavak erre logikusan utalnak. Azt is elhihetjük Stubachernak, hogy az őserdő rejtekébe menekült népcsoport minden idegen nyelvhatástól mentesülve, ma is érintetlen ősi nyelvét beszéli, amit az idősebb légionista mg is értett, s a mai magyar nyelvünkkel egyezőnek talált. Természetes azonban, hogy ez az egyezés nem vonatkozik sem az egész szókincsünkre, sem a nyelvünk szerkezetére ma már, mert közben pár ezer esztendő elmúlt felettünk, mindent, a nyelvet is megváltoztató hatásával együtt. A kínai homu és kincse szavakra van egy érdekes megjegyzésem. A halotti beszédben még nálunk is homu volt a hamu. a kínai nyelvben a „ho” annyit jelent, mint a tűz magyarul, miként a mi nyelvünkben a „hő”, a „mu” pedig annyit, mint „fa”. A homu tehát tüzes, vagyis égett fát jelent, amint a hamu ténylegesen a fa égésének mellékterméke. Mivel pedig a homu szó úgy a kínai, mint a magyar nyelvben benne van, nem kétséges hogy a szó sumír /Kárpát-medencei magyar/ eredetű, tehát a sumírban is égett fát jelent. A kincse szónak pedig az első tagja „kin”, a sumírban aranyat jelent, a „cse” pedig kicsi gyermeket, amint a magyar nyelvben is, az ősi Dunántúlon még ma is mondják a pólyásbabának „cse-cse baba”. /Még MT is hallotta párszor./ A magyar nyelvben a „cse” kicsinyítő jelző lett.

Az is érdekes. hogy a Csepel-szigeten és a környékén ma is van számtalan Kincse nevű család, melyek azonban nem Kínából származtak oda, tősgyökeres bennszülöttek. Ilyen például a szigetszentmiklósi Kincse család is. A magyarázata ennek az, hogy az ősidőkben a mi nyelvünkben is kincse volt a kincs, de az „e” hang ebből idővel lekopott. A Kincse család nevében azonban megmaradt, mert a családi hagyomány így őrizte meg. De ebből az is következik, hogy a Kincse családi név még az őstelepes sumír /Kárpát-medencei magyar/ rokonnépből származik.

A Csepel-szigeten lévő Szigetszentmiklós községhatárának egy dűlőjét Tebének nevezik. A Tebe pedig a teve szavunk sumér őse. Ezt a nevet tehát csak sumér nyelven beszélő nép adhatta annak a dűlőnek, Ezen a tényen – azt hiszem – vitatkozni sem lehet. A teve nem az ázsiai puszták kitenyésztett állata volt, hanem a mezopotámiai suméroké, a szamárral és a villásszarvú fehér marhával együtt. Hogy hazánkban tevetenyésztés még a XII. század végén is volt, írásos feljegyzés bizonyítja. Mikor ugyanis Barbarossa Frigyes német császár 1190.-ben keresztes hadával végigvonult Magyarországon, királyunk megvendégelte és a pilisi hegyekbe vadászatra is kihívta. A német krónikás megírta, hogy mikor a hegyekből visszatértek, a legelőn igen sok tevét láttak. A tevét tehát Pannónia őstelepesei hozták magukkal, honosították meg és tenyésztették abban az időben, amikor a tevét még tebének nevezték. A szigetszentmiklósi Tebe nevű dűlő erre a koronatanú. A Névtelen jegyző, Anonymus elbeszélése szerint Árpád és vitézei látván a Csepel-sziget bujaságát és termékenységét, elhatározták, hogy fejedelmi birtokká teszik, ahol aztán Árpád fejedelmi lakokat is emeltetett. A Névtelen, mint királyi jegyző, bizonyára maga is többször megfordult a királyi irodával ott, nyáron. De arra mindenesetre tanú, hogy a sziget termékeny volt. A termékenységet pedig csak a termények milyenségéből lehetett megállapítani. Tehát ott a honfoglalás előtt már virágzó földműves kultúra volt az őslakosság keze nyomán Ezt bizonyítja, hogy már Szent István adományozott a szigeten egy Ompod nevű falut a Veszprém völgyi görög apácáknak. (W. I. 347) Ompód sumér név, asszonyfőt, vagy főnököt jelent. Annak a falunak, vagyis Szigetszentmiklósnak, ami annyi sumér emléket őriz, ősi neve Gála volt, ez is a sumér gál szóból származik, amelynek jelentése mai nyelvünkön: nagy. Ez a sumér „gál” szó ma is megvan számos Gál nevű magyar család vezetéknevében. De „díszes”, „ünneplő” értelemben is használjuk, amikor valamely nagy alkalomra „gálába” öltözünk. Később ez a név alakult át Gyála névre. (Fej. VIII. 1. 91.)”

„….13. KÖVETKEZTETÉS1. Nagy Sándor csak abból tudott kiindulni, hogy a sumér nyelv régebbi, mint a magyar. De története akkor is érvényes, ha ez fordítva van, vagyis a sumér nem csak hogy magyarra és hokienre vált szét, hanem előtte már ő maga is a Kárpát-medencei ős magyarból származott. Sőt, az sem kizárható, hogy a Kárpát-medencei ősmagyar vált szét sumérra. és például az Indián keresztül vezető útja végén hokienre, vagy ott is megmaradt ősmagyarnak. A 30 000 éves Kárpát-medencei monogenezis kézenfekvő magyarázattal szolgál nem csak a Csepel-szigeti családnevek és szavak rejtélyére, hanem Nagy Sándor sumér eredetűnek vélt, Kárpát-medencei szavainak egy részére is, azok még az S1 előtti, azaz ős-ősmagyar eredetűek. És a hokiennel együtt minden leegyszerűsödik, letisztul…”

Ismét emlékeztetőleg: Sorszám 6.Rádzsasztán, Kács (angol: Kutch)/India. Az Ardvisura-t beütve /kiemelés tőlem / a Mozzila Firefoxon az alábbiakat találtam:

….6.Tö1. „Ardvisura-Anahita az Avesztában

Jivanji Jamshedji Modi /India/ az Indiát meghódító hunokkal kapcsolatos kutatásokat is végzett, s ezek során indiai könyvben és több különböző feliraton talált hivatkozásokat őseinkre vonatkozóan. Így a Vishnu Purána és Kalidas Raghu-Vancá-ja is ír a hunokról.

Feliratok tanúskodnak továbbá őseinkről a Skandagupta bhitarii „Győzelmi oszlopán”; a Toramana hun király nevét viselő 3 feliraton, illetve Jasodarman és Mandasor két feliratán, melyek egyébként ékírásos leletek hadi győzelmi oszlopokon.”

A Zend Avesztában a második… iráni-hun háború történetét maga Zarathustra idézte fel az Aban-Yasht-ban: ”Az iráni Tusa illetve az ellenséges hun Vaesaka szinte szóról szóra ugyanúgy imádkozik Ardvisurához azért, hogy „Turán-birodalma hunjainak” illetve „Irán
országa népének” minél nagyobb számát megölhesse.”
Vagyis a két, egymással csatába induló nép azonos vallású volt.” Vesd össze a Sorszám 14. Turáni alföld, Aral-tó fejezetének 14.Tö-Ny1. alcímében található, Turánnak még a létét is tagadó idézetekkel.

  Sorszám 15. Egyiptom.
A HR 2018. 22-24. oldalát idézem:
„AZ EGYIPTOMI VÁLASZ – a hieroglifák olvasása magyarul. Most pedig lépjünk egyet az ékírás ősi hazájából a hieroglifák földjére, a nem kevésbé ősi Egyiptomba. Írásmódjukról itt elég annyit tudnunk, hogy azt a nyelvtudomány rebus vagy, franciául, charade (rébusz, sarád, mind kettő rejtvényt, rejtélyt jelent) írásnak nevezi, mert, mint például az óhéber íráshoz vagy az arabhoz (a Korán kivételével) hasonlóan, csak a mássalhangzókat írja ki, a többi „rejtély”, ki kell találni. Mivel senki nem hallott egyiptomiul beszélni valakit (Egyiptomban a 641-es muszlim invázió után az arabok lassan minden más nyelvet kiszorítottak), a nyelvészek eleinte csak találgatták a magánhangzók hangértékét, majd az ismeretlenek helyébe egy idő után megegyezésszerűen, „e”-t írtak. Ez csak akkor változott meg, mikor a kutatásokba magyar anyanyelvű nyelvészek is bekapcsolódtak, akik magyarul tudták elolvasni az ősegyiptomi szavakat. Lássunk néhány példát, ahol a felírat, szokásosan, csak az itt NAGYBETŰvel jelölt mássalhangzókból áll:

e e : A nem magyar anyanyelvű nyelvészek kitalálta magánhangzók Ejtsd: heper

H ő P i R: A magyar anyanyelvű nyelvészek magánhangzói Ejtsd: hőpir

Jelentése mind két csoport szerint kelő nap Írásmódjuk: hpr

á : A nem magyar anyanyelvű nyelvészek kitalálta magánhangzó Ejtsd: rá

e R ő : A magyar anyanyelvű

nyelvészek magánhangzói Ejtsd: erő

Jelentése mind két csoport szerint úr és/vagy nap (az égbolton), írásmódjuk: r

a o : A nem magyar anyanyelvű nyelvészek kitalálta magánhangzók Ejtsd: aton

T ű N ő: A magyar anyanyelvű nyelvészek magánhangzói Ejtsd: tűnő

Jelentése mind két csoport szerint nyugvó nap, írásmódjuk: tn

Bizonyítékok:
Heper, Wikipedia: „… Mikor Ré napisten kultusza magába olvasztotta más napisten-ségekét, Heper lett a hajnali nap, Atum pedig a lenyugvó neve. Nevének jelentése: „felkelő”, ami a hpr „felkel, keletkezik” szóból ered. Napistenként egyike a legősibbeknek. Sok szövegben hajnali, felkelő Napként szerepel (ellentétben Rével és Atummal, azaz a déli és esti Nappal).” „Aton nevének legkorábbi említése a XII. dinasztiabeli (Kr. e. 1991-1802) Szinuhe történetében található…” „Maga az Aton szó tulajdonképpen a Napot, mint égitestet jelenti…” Ré, Wikipédia: „… Ré (régebben Rá) alakban írták át ókori egyiptomi napisten, Egyiptom történelmének egyik legjelentősebb istene. Története során több más istennel is egybeolvadt, köztük Hórusszal, Atummal és Ámonnal. … Hieroglif jele: Ez a jel a fényt és az időt jelentő szavakban is előfordul determinatívumként. … Kultuszának első kimutatható jele a II. dinasztia idejéből származik, ahol egy fáraó neve Raneb („A Nap az úr”)” volt. Az “R” betű és jelentése ellenőrizhető még: Sir A. H. Gardiner: “Egyptian Grammar”, Hieroglyph List, “sun” (“nap”, “S” betűnél)". A teljes szöveget egy videón hallottam, de mivel akkor még nem tudtam, hogy szükségem lesz rá, nem jegyeztem fel, kitől /valószínűleg Szántai Lajostól/, mikor, hol hangzott ez el.
Aton, Wikipédia: Aton ókori egyiptomi napisten. Először a XII. dinasztia idején bukkan fel, majd elszórtan találunk rá utalásokat a XVIII. dinasztia korában, III. Amenhotep uralkodása alatt pedig jelentősége növekedni látszik. Ez Ehnaton uralkodása alatt éri el tetőpontját, mikor az Amarna-reform részeként kísérlet történik az egyistenhit bevezetésére és Aton kultuszának kizárólagossá tételére. „A magyar anyanyelvű nyelvészek magánhangzóival sikerült megfejteni a szentpétervári papirusz 1115-öt, megoldani a benne lévő számtanpéldákat, és a π közelítő értékének egyiptomi levezetését kísérő szöveget.” Ez utóbbi pár sort nem ellenőriztem, mert további könyvek megvásárlására a norvég, Clinton és Soros alap nekem juttatott részéből nem telt, és ezen a majdan önköltségen árult könyvből származó bevétel sem segít. Csökkenti-e ez utóbbi fejezet a „retúrjegy” valószínűségét? Aligha.

2. táblázat Magyar és európai vércsoport arányok összehasonlítása (Magyarságtudományi Füzetek -12, – Kárpát-medencei magyar ősiség, 17. oldal, © Magyarok
Világszövetsége, Bp. 2014)

Az 2. táblázatot megvizsgálva azt találjuk, hogy a magyarokban és magyar származásúakban a „0” vércsoport számottevően kisebb százalékban fordul elő az európai átlagnál. Ugyanakkor a B valamint az AB vércsoport magyar előfordulási aránya legjobban hasonlít a mai és óegyiptomi vércsoport összetételéhez. Ebből, önmagában, persze semmi nem következik, de a JÓPEK azért felteszi a kérdést: Hány, mondjuk Eu-tag népnél, országnál fordul elő az eddigi három „összeesküvés elmélet” -hez hasonló, egy irányba mutató, „városi legenda” csoport? Nem beszélve a fenti, gyanús, mert soha meg nem indokolt, könyv-manipulációkról, melyhez hasonlókról még adunk hírt ebben az írásban.

Mialatt március 27.-én a már fentiekben is hivatkozott Borbola János: „A Nílus-parti hieroglifák magyar nyelvű olvasata” c. tanulmányának kivonatolásán töprengtem /MVSZ Magyarságtudományi Füzetek, Kisenciklopédia 7. 68-88. o./, véletlenül az alábbiakra bukkantam a neten:
„Holtak könyve I-II-III. – előadással egybekötött könyvbemutató

Közzétéve 2022-02-26.

2022. március 26. szombat 19. óra
„Az igazán Nagy Út a földi életünk után kezdődik. Ez a menjek útja!”
A Holtak könyve I-II-III. a hason néven közismert Papirusz Ani ősmagyar nyelven olvasott változatának első három kötete. Ozirisz/JeSzU és a Kilencek eredeti nevéről, a halottak megméretésének valós történetéről, a „menjek országába” irányító ítélet ősmagyar nyelvű hieroglifáiról, ill. a túlvilági út nehézségeiről, valamint a végítéletről nyújt megdöbbentő képet.
Újabb bizonyosságot nyert, hogy anyanyelvünk és az attól elválaszthatatlan magyar észjárásunk mellett ősi hitünk elemeit és szokásainkat is a Nílus-parti kultúrától örököltük.

A könyvek a tekercs lapjainak színes képekkel és illusztrációkban gazdag több száz oldalas ősmagyar nyelvű feldolgozásai.
dr. Borbola János – A Hollandiában élő kutató a moszkvai matematikai papirusz tízedik feladványának megfejtésével vált ismertté, amelynek megoldásával ő előtte a nemzetközi tudományosság adós maradt.
Később az Ő általa kidolgozott módszerrel számos egyiptomi hieroglif szöveget fejtett meg, amelyek közül kiemelkedik az óbirodalmi UNAS fáraó szakkarai piramisában található sírfelirat. Ez utóbbi Csillagszobacímmel könyvként is megjelent.
Helyszín: Altemplom (Pozsonyi úti Református templom Altemploma – 1133 Budapest, Pozsonyi út 58.  – BEJÁRAT a Gogol utca felőli oldalsó bejáraton!)
A rendezvényen a szájmaszk viselése az előadó kérésére kötelező!

Jegyárak:
Elővételben: 1.500,- Ft az előadás napjáig,
Aznap a Helyszínen: 2.500,- Ft
Regisztráció, jegyrendelés: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen vagy +36 20 312 5925 telefonszámon lehet.”

Én, mindezek után, mindezekhez aligha tudok már bármit is hozzátenni, sőt a KÖVETKEZTETÉSEKET is a tisztelt Olvasóra bíznám.