Először a sajátjaid körében, majd a szomszédaid és barátaid között! Megtetted-e azt ami eredetedből, kötelességed?
Magyarul gondolkodni, beszélni, ölelni, verseket, könyveket olvasni? Megtetted-e? Mikor teszed meg?
Mikor állsz talpra és fogod fel, hogy őseinknek köszönve büszke és boldog lehetsz, hogy Magyarként jöttél a világra! Mikor kezdesz el Magyarhoz méltóan beszélni, kezet nyújtani, de főleg meggyőződésből, Magyarként viselkedni?
Mikor mered kimondani azt, hogy büszke és nemes néphez tartozol, mikor követeled meg a tiszteletet Magyarságoddal szemben? Mikor csapsz jogosan arra az asztalra amely a tiéd, s amely körül idegenek ülnek és csámcsogva, röfögve, nyitott szájjal zabálják, Nemzeted,országod, Hazád földjének termékeit? Mikor rántod ki alóluk a széket amelyet nagyapáid faragtak, most meg koszos hátsójú vad idegenek ülnek rajta, ordibálva, hogy a nagy lakoma után az utcáidon ropják idegen gusztustalan sértő táncaikat?!
Mikor mondod ki, ha kell ordítva, hogy elég?! Mikor veszed vissza Hazádat, mikor húzod meg újra a határokat és dobod ki Hazád testéből az élősködő kufárok seregeit, ahelyett, hogy naponta hurcolod be őket, mert ezt teszik veled vezetőid, és adod el lelkeddel együtt Hazád minden darabját?
Mondd, mondd el először magadnak, tükör előtt, hogy szereted Hazádat, Nemzetedet, hogy Magyar vagy, hogy újra Magyar akarsz lenni! Vesd le magadról, lelkedből űzd el a rád kényszerített félelmet, hogy végre újra gyereket nevelhess. Büszke, erős lelkű Magyar gyerekeket,fiúkat és lányokat, a Hazádnak!
Tanulj meg újra harcolni mert ebbe a korban is, csak akkor ha erősek vagyunk, akkor éljük túl a ránk szabadított szellemi, kulturális, és politikai orkánokat! Légy erős, állj két lábbal az Anyaföldön, szeresd őt, ő majd akkor erőt ad neked, mert egyek vagyunk vele!
Szeretettel!
Kiemelések és külalak Zoli szerkesztőtő