„Kérem az olvasót, hogy ezt az írásomat ne olvassa az érzések igézete alatt. Különösen: ne lelkesedjék. Ebben már igazán volt elég részünk. Gyanakodva, hideg és nyu­godt ésszel mérlegelje minden mondatom valóságát s min­den gondolatparány összefüggésének logikáját az egésszel. De minden egyes mondatom ne egyes esetleges személyek szempontjából ítélje meg. Még akkor se: ha ez az esetleges személy saját édes önmaga. Hanem az egyetemes magyarság életérdekeinek szempontjából.” – ezeket a mondatokat Szabó Dezső írta 1929-ben - levelemben később is idézett - „A végzet ellen” c. könyvében.

Az ő sorsa ismétlődik sorsomban, így ugyanezt kérem mindazoktól, akik írásomat, írásaimat olvassák, amit Szabó Dezső kért könyvének olvasóitól.

 A „bolondok”, a „svihákok”, a „konjunktúra szaglászai” éppolyan eszközökkel dolgoznak ma is, mint közel száz évvel ezelőtt (eszközeik is azonosak azzal, amit Szabó Dezső leírt), így én is mondhatom: „egységesen együtt vannak azokban a rágalmakban, torzításban és hazugságokban, melyekkel tanításom elől el akarják lopni a lelkeket”.

Amit Szabó Dezső tanítása, különösen „Az elsodort falu” jelentett, azt jelenti most az én tanításom, melyek összefoglalása „A nemzetstratégiától a nemzettaktika teljesítéséig” és a „Paradigmaváltás”. Így rám is vonatkoznak Szabó Dezső mondatai:

„De ezek az ellenfelek sokszor mégis áldás voltak. Tehetetlenségük növelte erőm tudatát, üvöltésük felriasztotta a szunnyadó igazságérzetet a lelkekben. Különben is: soha senki sem mert gondolataim ellen gondolatokat, állításaim ellen állításokat szegezni. Dühük minden csetepatéja személyes piszkolódásokból és ferdítésekből állott.”

„Az Európába letelepülő magyarságot Szent István talán elkerülhetetlen, de irtózatos operációja annyira megbénította szervezete minden erejében, az új államiság, az új egyház s az európai élet követelményei annyira félretaposták az élet minden útjáról, hogy a hódító fajból voltaképpen meghódított lett.

A Koppány mély szimbólumú alakja, melyet a ránk piócásodott germánság neonacionalista svihákjai oly becstelen arcátlansággal tettek gúny tárgyává: az egész magyarság európai tragédiáját jelenti.”

 Ahhoz, hogy lássuk, mit tehetünk, tudnunk kell, hogy hányan vagyunk a meghódított fajból olyanok, akik érzik Koppány megtagadásában „az egész magyarság európai tragédiáját”, és tenni akarnak azért, hogy ez a tragédia ne jelentse a magyarság végzetét, vagyis

 újjá akarják teremteni az ősi civilizáció Szent Korona Értékendje szerint a Gondoskodó Magyarországot.

Ezt a levelet vegye személyes meghívásnak mindenki, aki érzi és érti a Gondoskodó Magyarország valóságát s min­den gondolatparány összefüggésének logikáját az egésszel. Akiknek a meghívást címeztem, azok felismerik azokat, akik a Szent Korona Tannal és egyéb buta, svihák és konjunktúra-szaglász eszközökkel állandósítani akarják a magyarság meghódítottságát, beteljesítve Nemzetünk tragédiáját.

_____________________

Nézzünk néhány példát arra, hogy buták, svihákok és konjunktúra szaglászok nekem címzett támadásainak témái hogyan köszönnek vissza Szabó Dezső gondolataiban:

1. A Szent Korona Alkotmányosság ezeréves jogfolytonosságának tagadása

„Egy ezeréves kizsákmányolás minden haszonélvezőjét vigyázzra hökkenti ez az új feleszmélés. És így csak érthető, hogy olyanok, akik faji, felekezeti, világnézeti vagy politikai téren irgalmatlanul kakaskodnak egymás ellen: egységesen együtt vannak azokban a rágalmakban, torzításban és hazugságokban, melyekkel tanításom elől el akarják lopni a lelkeket.

Természetes ellenségeim voltak ebben a harcban azok a bármely vérű idegen szüretelők, akik egy hangos magyarkodás s megemésztő hazafiság hagyományos frázisaival ütik csapra a magyar vért, a magyar izmot, a magyar agyvelőt. Aztán a „reálpolitika” ügyesei, akik nemes liberalizmussal minden fajú, felekezetű és világnézetű kassza számára síkporral hintik a zsebüket.

Hiszen ezer éven át oly pompában tudták a „magyar” hazafiságot megszervezni arra, hogy hontalanná tegye a ma­gyarokat.”

2. Államalapító és államalkotó nemzetek egy és ugyanazon szabadsága, az idegenek hatalomgyakorlási és tulajdonlási jogának megvonása

 „Magyar mindenki, aki magyarnak tudja magát, magyar az anyanyelve, és öntudatában más fajjal való vérbeli kapcsolatnak tudata nincs. Nagyon közönségesen kifejezve: magyar mindenki, akiről senki sem — önmaga sem — tudja, hogy nem magyar. Minden további oklevelekben vagy vérben szimatoló kutatás: ostobaság s a magyarság életérdekei szempontjából: ártalmas rosszakarat.

Bizony: a nyomaimra futó apostolokat fájdalmas könnyűséggel lehet a bolondok és svihákok két hadosztályába beosztani.

Mindkét válfajú bolondot jellemzi: magyarságuk abban dagadoz, hogy a környező nemzetiségekről buta és pimasz lekicsinyléssel beszélnek.

És amíg a román, jugoszláv, csehszlovák nemzetről egy emberi szót kiejteni hazaárulás és rossz-magyarság ítéletük előtt: az orvul rabló volt szövetségessel szemben nem győznek eléggé barátiak, megértők és engedékenyek lenni.”

„Ahogy egy idegent az uralkodó idegenség kegye odaereszt a magyar verejték asztalához, már az első zabálás falatjai közül ezt a hazafiságot rikoltja a világ négy undorodásába. Eszerint a hazafiság szerint mindenki, aki a magyar munkán élősködik, akit dologtalanul tart ki a verejtékező faj, Hungária dolorosának minden történelmi stricije: nemzetfenntartó elem. Ezeknek kizsákmányolása ellen szólani, ezek ellen védeni a magyar munka elítéltjeit: hazaárulás, istentelenség, destrukció.”

3. Géza fia István a szabad magyarokat szolga-magyarokká tette

„Két feladat állott Szent István előtt e hatalom szilárd megépítésére: 1. A magyarságot beasszimilálni az európai Egyházközösségbe. 2. Magyarországot európai berendezésű állammá lenni.

Mi volt a nagy, a mindhalálig ellenálló akadálya e két föladat véghezvitelének? A velünk hozott ősi psziché. Minél mélyebben magyar volt valaki, annál természetesebb erővel volt ellensége a szent király céljainak. Tehát:

1.) Ezt az új egyházat és új államot idegenekkel: ide kosztoló germánokkal, szlávokkal, latinokkal kellett megcsinálni.

2.) Tépni, taposni, irtani, ölni kellett az ősi magyar pszichét minden emlékezetében, minden ősi hajlandóságában, sajátos erejében.

Mi lett ennek a következménye? Az egyház és állam berendezésében hatalmi álláshoz, vagyonhoz, ítélkezéshez és irányításhoz a magyar pszichét nem ismerő, nem értő idegenek jutottak. A magyar Magyarországon európai életünk kezdetétől fogva „politikailag megbízhatatlan” lett, és az maradt mai napig.”

4. A királyság idegen a magyar lélektől

 „A magyar királyság a leghatalmasabb ellenséges szervezet a ma­gyarság minden életérdeke, minden sajátos célja ellen. A magyar királyi udvar előtt bűn, ha valaki magyar. Az állások elosztogatásánál, a magyar államban, a magyar Egyházban, a magyar hadseregben a magyar királyság terheltségnek, gyanúoknak, bűnnek tekinti, ha valaki magyar. A magyar királyság állandó megszervezése lesz annak: hogyan lehet a magyar földet kihúzni a magyarok alól, hogyan lehet a magyar szót megölni az ajkakon, hogyan lehet a magyart kiszorítani az életből, hogyan lehet széttaposni, nyomorúságba, vérbe fullasztani a magyar pszichét.”

5. A Magyar Küldetés meghatározása

 „A magyarság rá fog lépni az élet és fejlődés egyetlen útjára. Minden tünet odamutat, hogy a magyar faj most áll európai szerepének kezdetén. És tényleg: a nyugodt és helyes történelmi szemlélet is azt mondja: nincs semmi ok a kétségbeesésre és megvan minden ok a reményre.

Természetes, hogy a magyarság ezen idegen organizmusok életformáiban csak kitermelt humusz, kizsákmányolt bánya, vagy háziállat gyanánt kihasznált munkaerő és idegen életcélra kiöntött vér lehetett. Ebben az életben saját egyénisége visszafojtva, eltaposva: sajátos erőit és ősi arcát nem építhette egy saját élettörvényei szerint való öncélú történelmi életbe.”

6. Az irányelvekkel kapcsolatos kompromisszum következménye

 „Természetes és elkerülhetetlen: hogy aki üzleti okokért: holnapi mandátumért, pénzért vagy állásért szegődik bizonyos gondolatok kurjantói közé, meg is hamisítja azokat. Meghamisítja akkor is, ha nem akarja. Meghamisítja: úgy, hogy legtöbbször nem is tud róla. Piaci hangon ordít olyan dolgokat, melyeket halkan és nyugodtan kell elmondani.

Az ilyen ember szükségszerűen igen alkalmas arra, hogy bármily gondolatot rövid idő alatt lejárasson.” 

7. A liberális kapitalizmus törvényszerű önpusztítása

 A liberalizmus lényege, életértelme, előállásának oka és célja: az egyén minden értékét, termő erejét megvédeni és bevonni az emberiség közös munkájába. Ezért teremtette meg a demokratikus szabadversenyt az élet minden terén. Ez a szabadverseny végzetesen teremte elő a minden eszközzel törtető üzletet gazdasági, politikai, szociális és művészi téren egyaránt. Ez az emberi élet minden ágára ráfekélyesedett üzlet a szemétembert tette úrrá a világon, s az emberi psziché minden nemes erőit ezek legpiszkosabb zsarnoksága alá hajtotta. Ez az egyetemes, internacionális Üzlet, a verseny minden em­berileg törvénytelen, szennyes eszközökkel dolgozó korlátta­lansága a legnagyobb elnyomást és veszélyt jelenti az egyénre, az egyéni értékekre. A liberalizmus tehát történelmi végzetszerűséggel: végeredményben olyan valamit idézett elő, mely saját lényegét, a liberalizmust semmisíti meg.

8. Összeférhetetlenségem első oka: az álmagyarság, magyarkodás elutasítása

„Minden idegen faj szemenszedett gyülevésze összeállt „magyarfajvédelmet” csinálni, hogy csírájában megölje a magyarság védekezésének minden kísérletét.

A magyarságnak általam hirdetett honfoglalása szükségszerű demokráciájával és szociális igazságtételével épp oly veszélyt jelent a korlátlan étvágyú kapitalizmusra (nálunk: idegen kapitalizmus), az uralkodó akaratú klerikalizmusra (nálunk: idegen klerikalizmus) és az arisztokráciára (nálunk: idegen és romlott vérű arisztokrácia): minta hódító idegen fajok imperializmusára. Érthető tehát: hogy mindezek az elemek minden lehetőt és lehetetlent elkövetnek a magyar faj szükségszerűen demokratikus és szociálisan igazságtevő feltámadása ellen.”

9. Összeférhetetlenségem második oka: elhatárolódás a nemzeti oldal meghatározó tégláitól

„És annyi tapasztalat után már tudják: hogy nem mindig az erőszak s a rágalom és hazugság srapneljei a legbiztosabb eszközök az ilyen veszély legyőzésére. Van ravaszabb és okosabb módszer: ha emberein­ket beküldjük a ránk veszélyes gondolatok táborába. Hadd legyenek ott e gondolatok leghangosabb csahosai: legbo­londabb bolondjai és legsvihákabb svihákjai. Így túlzó és bolond magaviseletükkel egyrészt viszályt és megoszlást idézhetnek elő az illető táborban, másrészt lejáratják az ilyen módon hirdetett gondolatokat a fázósabb és józanabb közönség lelkében.”

 10. Összeférhetetlenségem harmadik oka: a nemzeti oldal meghatározó megmondó-emberei félrevezető, hazug gondolatainak leleplezése

„Igen tehetséges, becsületes emberek, sőt: sok köztük az igen művelt és értékes elme. Ez a csoport a legnagyobb vereségem. Látnak mindent, amit mutatok, megértenek mindent, amit tanítok. Szeretik azt, amit szeretek, gyűlölik, amit gyűlölök és hisznek küldetésemben. És aztán?

És aztán: ha nagyon egyedül vannak, szobájuk zárt ajtaja mögött, este, és még nem gyújtották fel a villanyt: zsebükbe teszik a kezüket és ott ökölbe szorítják. És gondolnak egy kuruc-nagyot a gondolataim nyomán. Vagy ketten-hárman nagy óvatos összebújásban elsuttogják, hogy igazam van. Aztán élnek úgy, mintha semmit nem látnának, semmit nem értenének meg, semmit nem szeretnének és nem gyűlölnének. Mintha nem hinnének bennem. Nem kezdeményeznek, nem akarnak, nem fognak össze, nem védnek és nem istápolnak senkit és semmit.”

_____________________

Szándékomat értette meg az, aki ezt az írást a mai magyar buták, svihákok és konjunktúra szaglászok leleplezésének és nekik címzett hadüzenetnek tartja.

A keménység okát mindenki megtalálja a világválság egyre vészjóslóbb elhatalmasodásában.

 Szóval: tenni akarsz azért, hogy a meghódítottságból szabaddá váljunk, vagy továbbra is a buták, svihákok, konjunktúra szaglászok szövegét olvasod, hallgatod?

Ha a magyar lélek vezérli döntésedet, akkor ott leszel Dobogókőn, Nagyboldogasszony napján.

Kelt Szegeden, 2013. Új Kenyér havának 2. napján.

Árpád sarja, Halász József