A pomázi rendezvény szervezőjének, Herceg Ferencnek a meghívására a Nagyabonyi Színkör, a Nagyabonyi Íjászok és a Szkíta motorosok közreműködésével az Álmosfia Árpád című – nevezzük történelmi daljátéknak – volt a fő műsor. A rendkívül rossz időjárási körülmények sem tartották vissza azokat, akiknek szent meggyőződésük volt, hogy érdemes lesz eljönniük Pomázra. A hangulatot leírni nem lehet. Azt át kell érezni. Csodálatos volt! Minden szereplő a legjobb formáját hozta. Nagyszerűen működött a hangtechnika. Jól bevált a CD-zenekari kíséret. A 2012. júliusi 14-i szereposztáshoz képest új szereplőket is avattunk, akik kiválóan helytálltak. A nézők kifejezetten tapsviharral ünnepelték a székelyek küldöttségét, a táltos-inasokat és a mesélőt.

Újabb három fontos meghívást kaptunk. Ezeket csak 2014-re vállaltuk, mert az idén még három Árpád-előadás lesz, és amatőrök lévén, nagyon nehéz az egyeztetés. Az íjászoknak és a motorosoknak is sűrű a programjuk az idei nyárra.

Pomázon feketén-fehéren kiderült, hogy a darab, - annak ellenére, hogy a címe, és a témája monumentalitást feltételez – nem igazán szabadtérre való. Feszült figyelem, bensőségesség, érzelmi feszültség igazán zárt helyszínen érhető el, ahol semmi zavaró körülmény nincs. Mondhatom, nagy öröm volt látni, hogy mekkora fogadókészség van az Álmosfia Árpádban megfogalmazott gondolatokra.

A darab megírásával és bemutatásával az volt az alapvető célom, hogy színpadon hangozzanak el Álmos fejedelem szavai, melyekkel indokolta a Vérszerződés szükségességét. Aztán, hogy elhangozzon a Vérszerződés minden pontja! Aztán kiáltsuk már ki ország-világ előtt a történelmi tényt: a magyarság a Kárpátmedencében őshonos, azaz, hogy a civilizáció kezdetei óta magyar népek lakják! Tudatosítsuk mindenkiben: a magyar nép közös törvények alá rendeződése, szerveződése, azaz politikai értelemben vett nemzetté válásának ténye az emberiség legújabb kori történetében példa nélkül való! A világtörténelemben egyedülállóan Árpád magyarjai öntötték közjogi formába a Vérszerződésben, az egyes embert a nemzeti közösséghez fűző nemzeti kötelék fogalmát, az igazságosság és a közszabadság eszméjét, az igazságos birtokfelosztás, közteherviselés, felelős kormányzás, népképviselet, hatalmi visszaélés esetére a visszahívás és az ellenállás jogát. Árpád és magyarjai történelmileg igazságos célt szolgáltak. Áldott legyen az emlékük!

Álmosfia Árpád előadások legközelebb:
2013. június 14. (péntek) 16h. CSEMŐ (Erdei Színpad)
2013. július 6. (szombat) 18h. KŐRÖSTETÉTLEN (Árpád-halom)
2013.július 7. (vasárnap) 16h. (A Pozsonyi csata évfordulója.) BUDAPEST Hősök Tere (Nyers Csaba szervezésében.)
VÁRJUK AZ ÉRDEKLŐDŐKET!
A beszámolót és a meghívást közzétette: Király Béláné

 Vattay Szabolcs és neje, Judit élménybeszámolója

T. Címzettek!

Továbbítom Király B. Izabella színdarabíró és rendező beszámolóját a Nagyabonyi Színkör, Álmosfia-Árpád című történelmi színmű pomázi bemutatójáról, lásd a mellékletet. Ehhez a beszámolóhoz feltétlenül hozzá kell fűznöm Feleségem és a magam rövid élménybeszámolóját, nehogy úgy fessen a dolog, hogy kvázi: „Mindenki a maga lovát dicséri!" Fontosnak tartjuk előre bocsátani, hogy nem vagyunk műértők, így főként e darab ránk gyakorolt hatásáról számolunk be, és ennek tükrében állítjuk minden túlzás nélkül, hogy felejthetetlen élményben volt részünk.

Ebben a színműben hitelesen elevenedtek meg nemzetünk korabeli történetének nagyjai. Pomázon egy remekbe szabott darabot láttunk, páratlanul jó rendezésben, színvonalas szereplőgárdával. (Ki gondolná, hogy egy kivételtől eltekintve mind amatőrök voltak?) A szívvel-lélekkel játszó szereplő gárda közt láthattunk édes kicsiny gyereklyányt, gyönyörű serdülőlányt, fiatalasszonyt, asszonyt, suhancot, fiatalembert, meglett férfit, aggastyánt, tehát mindkét nemből csaknem minden korosztályt. Feleségemmel ezt is nagyon pozitívan értékeltük. Szép jelmezeket; s a szerény lehetőségekhez képest ügyes, gyors színpadtechnikát láthattunk.

Az a kevéske hiba, ami csak-csak előfordult, arra adott lehetőséget nekünk, hogy a meghatódottságtól kibuggyanó könnyeinket itatgassuk. Szinte hihetetlen, hogy ebben az erkölcsromboló, egymáson gátlástalanul átgázoló világunkban, kilátástalan hétköz- és ünnepnapjainkban van ilyen is: hogy vannak még Király B. Izabellák! Akkumulátorainkat hosszú időkre feltöltve tértünk haza. Ezt a darabot mindenkinek látnia kell; elsősorban diákoknak: alsó tagozattól kezdve a felsőoktatásban részt vevőkig, hogy megismerjék dicső, nagy-múltú népünk valós, eddig agyonhazudott történetét. Külön elismerés jár a szerző-rendezőnek, hogy ha csak nagyvonalakban, de bemutatta a Pozsonyi Csatát, ahol hős Eleink tönkreverték az európai egyesült seregeket, melyek azzal a kinyilvánított szándékkal törtek ránk, hogy fajunkat teljes mértékben kiirtsák.

Ez a csata mindenki számára annyira emlékezetes maradt, hogy a világhírű amerikai katonai akadémián (West Point) nemcsak kötelező tantárgy lett, de vizsgatétel is. Hogy miért annyira fontos nekünk, magyaroknak a Pozsonyi Csata: ennek az eseménynek ismerete? — mert évtizedek óta csakis olyan történelmet tanítanak nekünk, ami Muhiról, Mohácsról, Nagymajtényről, Világosról, Doberdóról, Isonzóról, Don-kanyarról, stb. szól. Na, nem mintha a magyarok hősiességén, helytállásán bármikor, bármelyik csatában csorba esett volna! Nem véletlenül nem esik egyetlen szó se Pozsonyról: az Úr 907. esztendejének júliusáról, annak a négy napnak a dicsőségéről! Számunkra (nejemnek és nekem) azért is nagyon fontos a Pozsonyi Csata, mert addig élt és virágzott ez a nemzet!

Aztán Géza fia István óta a mi történetünk, néhány szívet melengető, reményt sugárzó eseménytől eltekintve hanyatlásnak indult. Innentől kezdve a történet javarészben vesztett csatákról, veszett ügyekről: valóban Muhiról, Mohácsról, Nagymajtényról, Világosról, Doberdóról, Isonzóról, Don-kanyarról szól. I. István király ugyanis idegen hadak segítségével irtotta (tűzzel-vassal) azokat a magyarokat, akik nem akarták feladni ősi, igaz értékeken alapuló hagyományaikat. Egy régi bölcselet szerint az a nép, amelyik megtartja hagyományait, szokásait, megmarad a történelem színpadán; amelyik elhagyja, elvész a globalizáció tengerében."

Most ennek a folyamatnak a végnapjait éljük! Isten áldja Izabellát: a művét, a darabját, az egész színtársulatot, beleértve a Nagyabonyi Íjászokat és a szkíta Motorosokat is! Van remény, amíg ilyen lángokat látunk fellobbanni!

Budapest, 2013. április 14.

Vattay Szabolcs és neje, Judit