„Az élet egy sűrű kötésű szőnyeg, melyben ezernyi idegpálya kering, S istenparány rezdülései hímezik rá az ősi kódok cifra ékeit.” Valóban a génjeinkben lenne a folytonos kesergés, a múlton történő örökös rágódás, vagy egészen másról van...

Meg vagyunk vezetve, úgy is mondhatnánk, vezetve vagyunk. Persze, ez önmagában nem jelentene különösebb problémát, hiszen a közös cél, annak irányában teendő lépések, tevékenységek, a tervezési készség, a vezető kiválasztása, elfogadása jelenti emberi mivoltunk egyik alappillérét.

Általában elmondható, hogy a kezdetekben, az „aranykorban” az isteni törvényekkel harmóniában, boldogságban éltek az emberek. „A kincseket könnyen vették, sőt mint valami terhet tekintették”. Tisztában voltak vele, hogy a javak a „kölcsönös szeretet és erény folytán...