20241128
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2011 szeptember 24, szombat

A magyar népek őstörténete - Harmadik könyv

Szerző: Baráth Tibor

Baráth Tibor, A MAGYAR NÉPEK ŐSTÖRTÉNETE című műve hat, három kötetbe foglalt, Montrealban (1968, 1973, 1974) kiadott könyv. Azóta, több kiadás jelent meg, kisebb-nagyobb átszerkesztésben, egyesített kiadásokat beleértve.

TARTALOM

Harmadik könyv

  • TÁJÉKOZTATÓ ÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
  • AZ AFRIKAI KUSOK
    • Eredetük és szálláshelyeik
    • Sokféle népnevük
    • A magyarok meghódítják a kusokat és keverednek velük
    • A "fekete" magyarok politikai öntudata
    • A fekete magyarok képviselik Afrikában a magyar kultúrát ezer éven át
    • Kik örökölték az afrikai magyar kultúrát?
    • Jegyzet az újabb Afrika-kutatások főbb irányairól
  • AZ INDUS-VÖLGYI KUSOK
    • A nép és országa
    • Milyen nyelven beszélt az ország lakossága?
    • Szövegeiket magyarul írták
    • Átvonulnak Dél-Mezopotámiába
    • Az indiai kusok Szuezben és Színaiban
    • A kusokat elűzik az egyiptomi érdekkörből
  • A KÖZÉP-ÁZSIAI VAGY TURÁNI KUSOK
    • Eligazodás sokféle népnevük között
    • A szkíták magyar nyelvemlékei
    • Magyarul olvasható szkíta szövegek
    • A "Parthi" nevű nép magyarsága
    • A kusokkal való évezredes kapcsolataink mérlege
  • Az idézett munkák jegyzéke

* * *

bt_mno2

SZERZŐ KIADÁSA

MONTREAL, 1973

TÁJÉKOZTATÓ ÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

"A magyar népek őstörténete" jelen második kötete bemutatja a Régi Keleten élt magyar népek — úr népek azaz árják — kusokkal és szemitákkal való érintkezését és ennek során feltárja az őshazából történt elvándorlásuk okait, minden lépésnél rámutatva a Kr. e. időkben használt magyar szavak tömeges jelenlétére. A harmadik kötet az Európa felé vonuló néprészek útvonalait írja le és történeti, régészeti, mitológiai és nyelvészeti bizonyítékok kíséretében szól az Európában létrehozott kő-és bronzkori magyar településekről, különös figyelmet fordítva a Dunamedencébe ment őshazai magyar törzsekre, amelyek oda dél felől, a Balkán-félszigeten át érkeztek. Befejezi az előadást a keleti irányból jövő magyar néphullámok ismertetése, amelyek a Duna-medencébe hozták népünk második összetevő elemét, a turáni emberfajtát. Mindebből az derül ki, hogy a mai magyar nemzet népi felépítésében két emberfajta vitte a főszerepet: az úr és a kus, más szavakkal az árja és a turáni. E két faj etnikai hozadéka hetven illetőleg húsz százalékra tehető.

Dél-Európa és Nyugat-Európa magyar korszakát eredetileg nem ebben a munkában szándékoztam előadni. Ha a kezem ügyében lévő anyagot mégis itt mutatom be azért teszem, hogy nagyobb nyomatékot adjak népünk európai voltának és jobban kidomborítsam azt az úttörő és építő munkát, amelyet elődeink ezen a kontinensen a kő- és bronzkorban végeztek, s ami — sajnos — egészen feledésbe merült. Régi teljesítményeink napfényre hozása érthetővé teszi, hogy azok a történészek, akik népünk Európa-tudatának lerombolásán fáradoznak és azt akarják nekünk bemagyarázni, hogy "nem vagyunk európai nép", rossz úton járnak, mert a tényekkel ellenkező dolgot állítanak. Mert ha mi nem vagyunk európaiak, akik e kontinenst a magasabb kultúra számára először feltártuk, ott minden nagyobb folyónak és hegynek nevet adtunk, sőt magát a kontinenst is az "úri faj" (Európa) lakóhelyének neveztük, ki volna az, aki az európai névre több jogot formálhatna?

Az első kötettel kapcsolatos tapasztalataim nyomán egy másik változtatásra is elhatároztam magamat. Arra, hogy az idegen szerzők magyar vonatkozású megállapításait egyes pontokon jobban kiemeljem és az ő szavaikat eredetiben is többször idézzem. Vannak ugyanis olyan Olvasóim, főleg odahaza Magyarországon, akik valamilyen balhiedelem következtében hajlamosak többre értékelni az idegen szerzők megállapításait, mint a magyar tudósokét. Ha ugyanis valami előnyös dolog derül ki őseinkről és azt mi mondjuk meg, külföldi magyarok, a mi állításainkat otthon eleve gyanúval fogadják és bennünket részrehajlással vádolnak, mintha az igazság részünkről való kimondása tudományos vétek volna. Ugyancsak a kishitüekre gondolva növeltem a munkámhoz csatolt Okmánytár terjedelmét, ahol sok ókori hieroglif és vonalas írású szöveget mutatok be eredeti formában, ábécés átírás kíséretében. Az ilyen mellékletek kétségtelenül nagyobb meggyőző erőt képviselnek, mint a róluk szóló puszta elmélkedés. Ezekkel a módosításokkal munkám eredeti terjedelme meglehetősen kibővült, amit két másik fejezet lényeges lerövidítésével sem tudtam ellensúlyozni. A kiadás így költségesebbé vált, de azt hiszem, az említett változtatások a magyar őstörténeti kutatások jelen állapotában szükségesek és indokoltak.*

Nagy köszönettel tartozom a nyugati magyar sajtónak, amiért páratlan szívélyességgel és sok jóindulattal ismertette munkám 1968-ban megjelent eiső kötetét. Ugyancsak köszönetemet fejezem ki a világ minden tájáról hozzám érkezett levelek íróinak, akik nemcsak buzdítottak a további munkára, hanem a kezükbe került, magyar őstörténetre vonatkozó folyóirat- és újságcikkeket kedves figyelemmel elküldték nekem betekintésre, sőt néha nagyob kiadványokkal is megtiszteltek. Külön kiemelem Halász János dr. (E.-Á.) nagy segítségét, aki ókori történetre vonatkozó szép könyvtárának minden jelentős darabját — összesen mintegy kettőszáz kötetet — átküldte használatomra New Yorkból. A küldött könyvek között több igen hasznos munkát találtam, amelyek beszerzésétől költséges voltuk miatt kénytelen lettem volna eltekinteni. Ilyenek pl. a Gardiner-kiadványok, amelyek hieroglif szövegeket tartalmaznak és ezért különleges nyomdai szedést igényeltek, avagy éppen a szerző kezeírásával készültek. Halász János dr. lekötelező előzékenységéért tehát ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. Ez az írókkal, olvasókkal és könyvbarátokkal — otthoniakkal és nyugatiakkal — kialakult széles körű és bensőséges összeköttetés volt legkedvesebb élményem munkámmal kapcsolatban.

Amennyiben még módomban áll, munkaterületemen arra törekszem, hogy eredményeim javát angol nyelven is bemutassam, természetesen a magyar dolgokban kevésbé jártas olvasók gondolatvilágához igazított tálalásban, eleget téve ekként magyar és nem-magyar nyelvű levelezőim többször kifejezésre juttatott kívánságának. Ez a feladat most már megvalósítható és sürgős is, hiszen egyéni levelezéssel, néhány sorban, lehetetlen a magyar őstörténet megújítására irányuló gondolatainkat idegeneknek tolmácsolni. Olvasóimat annak idején majd értesítem a dolgok állásáról.

Montreál, 1972 október 23.

Baráth Tibor dr.

* Olv, tőlem: „Tájékoztató az újabb magyar Őstörténeti kutatásokra!", Montreál, 1973.


Prev Next »

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások

Honlap ajánló