A fekete rész Donald S. Lutz (University of Houston) alkotmány elemzéséből, a kék rész pedig a valódi magyar alkotmánnyal való összehasonlítás.)

Thomas Jefferson híres arról a mondásáról, hogy minden nemzedéknek szüksége lenne egy kis "forradalomra" a szabadság áldásainak megőrzése érdekében. A "forradalom", "revolúció" az ő korában mai jelentésével ellentétben, nem a múlttól való erőszakos elszakadást, hanem a jelenből való átgondolt fejlődést, evolúciót jelentette……..

2006. szeptember 19-én hajnalban a fővárosi Kossuth téren elsőként kimondtam, hogy forradalom van, mégpedig egy békés morális forradalom: az erkölcs győzelme az erkölcstelenség felett, s közjogi harcunk nem vérgőzös forradalom: csak a virtuális hazugságállam erkölcsi leleplezése, lerombolása, mely államnak semmi legitimitása nincs, csak a saját hiszékenységünk támogatta eddig is. 2010. júniusában - Orbán Viktor után -Matolcsy György is használta a kifejezést: "A konzervatív társadalmi felfogáshoz is visszatérünk: a család a társadalom alapegysége, az államnak nincs helye a családi szabadság körében. Konzervatív polgári forradalomindult Magyarországon." Én azóta erre várok, mert véget kellene vetni a legalább ezer éves történelmi múlt jogrendjétől való erőszakos elszakadásnak, az 1949-es ál-alkotmányt módosítgató ideiglenes „forradalomnak", s a jogfolytonosság visszaállításával kell átgondoltan fejlődni.

Az "alapelvekhez való visszatérés" inkább azt jelenti, hogy gondolatban visszamegyünk , s újra megragadjuk azokat az elveket, amelyek áthatják alkotmányos rendszerünket, és meghatározzák szellemét; azt, hogy a megváltozott körülmények és elkötelezettségek fényében újragondoljuk ezeket az elveket, és mai nyelven, mai jelképekben megerősítjük azt, ami még mindig az igazságot mondja nekünk….

Amióta felismertem a jelen rendszer jogfolytonosságát a Rákosi-kádár korral, folyamatosan az „alapelvekhez való visszatérést" hirdetem, s így Donald S. Lutz gondolatát szinte szó szerint tudom támogatni! Ahol nem, azt is leírom.

Azonban a kommunizmus ellen vívott hosszadalmas harc során a saját alkotmányos demokráciánkban keletkezett torzulások egyrészt még mindig elemzésre várnak, másrészt olyan politikai szókincset hagytak ránk, amely a leírások tekintetében túl gyakran pontatlan, elméletileg pedig félrevezető. (igaz!) Egyszóval, az alapelvekhez való visszatéréshez szükséges beszédmód, diskurzus elkezdését éppen a kifejezéseknek a siker okozta pontatlansága akadályozza….

A szavaink értelmének visszaszerzése érdekében írtam meg (2009. március 15-én) a „Közbeszéd és közgondolkodás megújítása" című dolgozatomat, amelyből most idézek: ’Az egyszerű ember számára szinte átláthatatlan szövevény a politika, a jogalkotás, a parlament működése, a gazdaság, s a pénzügyi világban jelentkező trükkök százai! A közbeszédben meghonosodott szavak értelme azonban nagyon ingatag. Sok esetben egy-egy kifejezést éppen a valódi jelentés eltorzításával, vagy akár a teljes ellentéteként használnak.’ Ha érdekel a teljes anyag, kattints ide, s keresd a címet: www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=beneg#cikk

Ahhoz, hogy az alkotmányos demokráciák alábbi listájára felkerülhessen egy nemzet, a következő öt teljesítmény-kritériumnak kell megfelelnie:

1) Olyan alkotmánya legyen, amelyet nem figyelmen kívül hagynak, hanem betartanak;

2) Az alkotmány a jogállamiságon alapuljon, és támogassa azt;

3) Szabad választások legyenek, s ezeken lényegében a teljes felnőtt lakosság részt vegyen;

4) Legyen két vagy több, egymással versengő párt;

5) Szabad választások útján immár megtörténjen egy békés hatalomváltás a versengő pártok vagy lényegesen különböző pártkoalíciók között; vagy pedig bizonyosak legyünk abban, hogy a jelenleg hatalmon levő párt vagy pártkoalíció felváltásával járó választási eredményt, békés hatalomváltás követné.

Az amerikai alkotmányossággal való magyar összehasonlítás nagyon meglepő!

1) Az illegitim (törvénytelen) és hatalombitorlók által működtetett jelenlegi államnak olyan ál-alkotmánya van, amelyet az uralkodó osztály csak akkor tart be, vagy tartat be, ha bármilyen érdeke fűződik hozzá.

2) Az előbbiből következően nálunk csak látszat jogállam van. Az ál-alkotmány kifejezetten ellentétes a hagyományos jogállamisággal, sőt annak egyenesen a felszámolása érdekében született 1949-ben, majd annak elfedésére alakították át 1989-ben.

3) A szabad választások illuzórikusak egy olyan országban, ahol a közmédia kommunista kiszolgálói vezették be a „szólás szabadságát" és a diktatúra politikai kiszolgálói viselnek közfunkciókat, szavaznak a törvényhozásban.

(a lakosság kb. fele az, amelynek nincs képviselete, mert nincs kit válasszon!)

4) Van ugyan több párt, de nincs civilképviseleti lehetőség, és a pártok kiszorítanak minden máskéntgondolkodót a megmérettetés lehetőségéből.

5)A békés hatalomváltás úgy történik, hogy a törvénytelen rendszer a saját szokásjogát is megváltoztatja, ha olyan erő kerül a törvényhozásba, amely az ország érdekét tartja elsődlegesnek, s nem a monetáris erő kiszolgálója.

….. nagyobb szükség van a hatalmi ágak szétválasztására, mint amilyen mértékben azt az igazi parlamentáris rendszer biztosítani tudja. Nagy-Britanniában a jogállamiságot elsősorban olyan politikai kultúra tartja fenn, amely megakadályozta a parlamentáris forma rendkívül centralizált és lényegében korlátlan hatalmi szerkezetében rejlő potenciális hatalmi visszaéléseket……

A magyar állameszme hatalommegosztási struktúrája hatalomszervezési elv, s tökéletesebb az angolszásznál, mert az nemcsak funkcionális látszat megosztás (végrehajtó, törvényhozó, stb. hanem tartalmi is! A hatalmi ágak parlamentáris megosztása ugyanis csupán formai jellegű, de a magyar: (uralkodó – korona - nemzet) hatalommegosztás tartalmi is, hiszen az uralkodó (elit) és a nép (nemzet) közti hatalmi egyensúlyt a Szentkorona igazságos jogelvei, mint joguralmi eszközrendszer biztosítja. Ha ugyanis a hatalom teljességével rendelkezik akár a nép, akár az uralkodó, akkor csak funkcionálisan osztja meg tejhatalmát, de mégis egy központosított és diktatórikus hatalmat valósít meg, ráadásul valóságos korlátok nélkül. A magyar állameszme tehát kiküszöböli a „parlamentáris forma rendkívül centralizált és lényegében korlátlan hatalmi szerkezetében rejlő potenciális hatalmi visszaéléseket…" Ezt még a professzor is látja, csak nem ismeri a magyar modell lehetőségeit, mert nem jutott el hozzá!

Összegezve, az alkotmányos demokráciában élők a változások melletti döntéseikkel a hatalom veszélyeivel való józan szembenézés szükségességét, valamint a hatalom irányítása és kézben tartása szempontjából fontos alkotmányosság szerepét hangsúlyozzák

A történelmileg kialakult magyar alkotmány pedig a hatalom veszélyeivel való józan szembenézés helyett a hatalom veszélyeinek a józan kiiktatásátcélozta meg sikeresen, hisz a Habsburgok mindent megpróbáltak, de nem tudták végleg felszámolni a magyar alkotmányosságot. A hatalom kézben tartását pedig az államot is korlátozó: igazságos és méltányos alkotmányosság tudta is biztosítani, mert a törvény és szokásjog nem kullogott a társadalmi elvárások mögött, hanem együtt és harmóniában létezett, s a kontroll (ellenállási jog) is valóságosan működött.

Az alkotmányokat az igazságosságot és igazságot érvényre juttató, nem pedig előre kiagyalt célok hatékony megvalósítását célzó eszközöknek kell tekinteni… Az alkotmány kötelessége, hogy a jogrendnek határokat szabjon, s az igazság maradhasson az igazságszolgáltatás gerince, s ne silányodjon jogszolgáltatóvá! (ahogy ez ma kishazánkban működik, sajnos már 65 éve!

…az alkotmánynak nem az a feladata, hogy közvetlenül békét teremtsen, hanem az, hogy segítse a konfliktusokat az utcákról, csataterekről a kompromisszum és a meggyőzés arénáiba terelni……

A jó alkotmánynak harmóniát kell teremteni, s a konfliktusokat kell megelőznie!

A nép támogatása és elfogadása nélkül az alkotmányok, az egyéni jogokat rögzítő cikkelyeikkel együtt végső soron csupán papírdarabok. Ezek a papír-darabok azonban segítik a politikai cselekvés ösztönzését és keretbe foglalását.

Nem mindegy azonban, hogy a nép aktívan, vagy passzívan fogad el jogrendet, vagy elnyomó ál-alkotmányt! S ha a politikai cselekvés ösztönzése kizárólag a pártpolitika színterén működik, akkor a megosztást elutasító nép véleménye nem számít, mert diktálni az uralkodó pártelit fog. A nemzetpolitikai cselekvés civil keretének felállítása és folyamatos ösztönzése lenne fontosabb a pártpolitikánál.

Az alkotmányok végső soron a nép helyeslésén és aktivitásán alapulnak, és nem logikai vagy jogi mutatványokkal szereznek érvényt önmaguknak….

Ez csak akkor lenne igaz, ha a nép tudatában van, hogy mit is helyesel….

Az alkotmánykészítők, legalábbis a jól működő alkotmányos demokráciákban, sikeresen fejlesztettek ki olyan választási rendszereket, amelyek megfelelnek az érintett lakosságnak, és amelyeket az elfogad.

A jól működő alkotmányos joguralomban nem készítenek alkotmányt, mert azt a történelem megírta, s kialakította az elfogadott választási rendszert is. (lásd. 1956!) Az évszázados vagy évezredes szokások csiszolják ki a tökéletessé a jogelveket. A hatalom pedig, csak az életviszonyok változása által szükségessé vált fejlődést foglalhatja törvénybe, de szűkíteni a szerzett jogokat nem képes. A választási rendszernek pedig a befolyásmentes ismeretátadás lenne a biztosítéka. A választásokon ugyanis – s itt kerül ellentmondásba a szerző – nem vesz részt a társadalom teljessége, sőt jó, ha 50 százaléka a polgároknak elmegy szavazni!

Egy nép akkor hoz létre alkotmányos demokráciát, amikor felkészült rá, és az a jó, ha annak formái hazai gyökerekre támaszkodnak. Eszméket és intézményeket lehet ugyan kölcsönözni, de az alkotmányos demokrácia nem valamiféle ideális terven alapszik, hanem azon, hogy a nép egyetért valami olyasmiben, ami ismerős és amit megért……

A magyar nép már a Vérszerződéssel létrehozott egy a kor szintjén tökéletes alkotmányosságot, amely az 851-es eskü szövegében található, s kielemezhető. Amely eszméket és intézményeket kölcsönöztünk az idegen jogrendekből, azok működése a hazai viszonyok között nem kielégítő, nem ismerős, nem érthető!

Az állampolgárságnak és a hazaszeretetnek nincs szüksége nacionalizmusra vagy közös identitásra. Azt azonban igenis megköveteli az állampolgárság és a hazaszeretet, hogy nemzedékről nemzedékre öröklődjék valami, és a jelenleg folyó legtöbb alkotmányos vita arról szól, hogy mi is ez a "valami."

Amerikában azt tapasztaltam, hogy igenis nagy nacionalizmus uralkodik. Persze nem etnikai alapon, hiszen százféle etnikum keveredéséből jött létre a „nation". Nekünk a Szent Korona az összetartó erő, s az igazságos értékrend, melynek tiszteletében eggyé válik minden tisztességes államalkotó, államalapító etnikum.

…..túlságosan sok szó esik mostanában az államhatalomról, és nem elég a civil társadalomról. Miért tételezik fel olyan sokan, hogy az állam a jogokat védelmezi, amikor a jogokat eredetileg éppen azért találták ki, hogy a polgárokat védjék meg az államtól?

No itt ugrik a majom a vízbe! A jognak valóban védenie kell a polgárokat az államtól, de az államot is a polgároktól! Ezért fontos a hatalommegosztás magyar rendszere, ahol nincs lehetőség a joggal való visszaélésre: sem az állam, sem a polgárok részéről! Ez a joguralom, a jogok és kötelezettségek egyensúlya!

A "kultúra" ….közös problémák megoldásának együttes megszervezése, nemzedékről nemzedékre öröklődő jelképhalmaz megnevezése. A kultúrák társadalmakat teremtenek és tartanak fenn, és történelmileg politika-előttiek, mivel jóval mindenféle formalizált politikai rendszer megteremtése előtt léteztek már.

A magyar kultúra egy nagyon ősi életmód, nagyon ősi közösségi élet terepe. Valószínűleg a Kárpát-medencéből kiáramlók szerveztek először államokat azért, mert az otthoni viszonyokat szerették volna más népek között megtartani, a jogok és kötelességek összhangjával a többi nép számára valószínűleg egy furcsa és követhetetlen gondolkodási mintát felmutatni már az idők kezdetén.

…kulturálisan szervezett társadalmak a múlt századig mindegyik földrészen megtalálhatóak voltak, amikor is végleg a politikai társadalmak uralma alá kerültek. Az, amit ma kultúrának nevezünk, annyira beivódott az emberi lélekbe, hogy ha kiirtanánk az emberi tudatosságból, elveszítenénk emberi mivoltunkat. Nyilvánvaló és magától értetődik tehát, hogy az alkotmányok olyan kulturális morált és értékeket testesítenek meg és foglalnak magukban - vagy legalábbis lényeges teret hagynak ezeknek -, amelyek az ember társadalmi szerveződésének még mindig alapvető elemét képezik.

Nyilvánvaló az is, hogy a magyarság számára nemcsak Trianon jelentett drámát a XX. században, hanem annak a társadalmi szervezőerőnek a felszámolására tett kísérlet, amely az alkotmányos jogtudatot is megpróbálta kiiktatni a magyar nemzet életéből. A bolsi majd globális rend, minden kulturális értéket, tartást devalválni igyekszik, hogy ne lehessen visszafordulni a nemzeti jogtudat útjára

Az alkotmányosság (constitutionalism), amely jelenleg a társadalmi-politikai szervezettség legösszetettebb formája, mintegy kifejezi az emberi társadalomszervezés lényegét, és mint ilyen, feltételezi és fel is használja a kultúrát. Ennek az összegzésnek az eredményeképpen az alkotmányok tartalmaznak kulturális elemet, hatalmi elemet és igazságelemet……

A magyar alkotmányosságot valóban áthatja a kulturális elem, mint életmód, hűség és szokásjog. Áthatja az igazságelem, mert az ősi néplélekben kódolt igazságérzet nem a törvény betűje szerint kiszámítható, hanem a szokásjogok szellemében nyilvánvaló igazságokat várja el, mint a Szentkorona döntéseit. A magyar államiság a történelem ködébe vész, s így arra nem tudunk válaszolni, hogy a szervezett közösség mióta rendelkezik alkotmányossággal, de a mai államok nagy többsége csupán néhány száz vagy néhány tíz éve. Így nem is várható el tőlük, hogy olyan tökéletes jogelvrendszert állítsanak fel, mint Mi!

A hatalommegosztás és a szabadságjogok területén ugyanis nem lehet a magyar alkotmányt felülmúlni, csak az elhallgatás, eltitkolás teszi ezt láthatatlanná.

Az alkotmány hatalmi eleme a döntéshozó intézményekben rejtőzik. A koherens alkotmányban a hatalomszervező intézmények a politikailag szervezett nép kultúrájában vagy kultúráiban gyökereznek, azt/azokat tükrözik, és egyszerre több dolgot valósítanak meg. Azonosítják a legfelső hatalmat (amelyet egyes esetekben uralkodónak hívnak), amely mindig véglegesen meghatározó. Úgy osztják el a hatalmat, hogy az eredmény minden lehetséges kérdésben hatékony döntéshozatal legyen.

Ha a döntéshozó intézmények egy centrumból vezérelhetők, akkor nem kell hozzá különösebb éleslátás, hogy meglássuk a rendszer tökéletlenségét. Ha a politikailag szervezett nép – ez valójában a nemzet, mert nem minden nép szerveződik meg nemzetpolitikailag – nem megfelelő számban képviselteti magát a döntéshozásban, vagy nem érdekképviselőt hanem „ál-képviselőt" választ, akkor az alkotmány hatalmi eleme más érdekszférába csúszik át, a rendszer álságossá vagy ál-demokratikussá válik. Ha nem a nép kultúrájában gyökerezik a jogrend, akkor, ha be is tartják a „törvény" előírásait, akkor sem fogja a nép magáénak érezni a rendszert. A hatékony döntéshozás oltárán tilos feláldozni a hatalommegosztás tartami és formai vonatkozásait, de ma igen sok országban ez történik! A hatalmi ágak parlamentáris megosztása nyugaton csak formai jellegű álca, a magyar hatalommegosztás azonban tartalmi is! A magyar alkotmányban az uralkodó (elit) és a nép (nemzet) közti hatalmi egyensúlyt, az ősi alkotmány, a korona igazságos jogelvei, egy joguralmi eszközként biztosítja.

mi ágak szétválasztása, amelyet gyakran tartalmaznak az alkotmányok, úgy korlátozza a hatalmat, hogy a kollektív döntésekre jogosító felhatalmazást több kézbe helyezi, hogy ezáltal elejét vegye olyan önkényes döntéseknek, amelyek ellentmondanának a nép által elfogadott és az alkotmányban lefektetett, uralkodó igazságérzetnek. (ennek ellenére az ellentmondás általános jelenség!)

Ha a hatalmi ágak szétválasztása egy olyan rendben történik, ahol a választáson nyerő párt/pártszövetség döntését nem ellenőrzi egy olyan szervezet, amelyet nem a többségi képviselők hanem civilek választanak, akkor az pártokrácia! Ahol az önkényes döntések egész sorát fedezhetjük fel, amelyek mögött lobbi érdekek állnak. Nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan is szét kellene választani a hatalmi ágakat akkor, ha nem akarjuk a látszat parlamentarizmust.

Alapvetően tévednek azok, akik szerint az angol és más parlamentáris kormányzati formákban nem érvényesül a hatalmi ágak szétválasztása. A politikai hatalom teljessége magában foglalja többek között a tényleges döntéshozók meghatározásának és kiválasztásának jogosítványát is.

Lehetséges, hogy alapvetően tévedek. De ha érvényesül is a hatalmi ágak szétválasztása, annak nincs nagy jelentősége, mert nincs elegendő ellensúly akkor, ha a politikai hatalom teljessége részesül a döntési lehetőségből!

Azzal dicsekedni, hogy a döntéshozók meghatározásának és kiválasztásának jogosítványa kizárólagos, és az ellensúlyok nélküli rendszer dönthet minden fontos kérdésben anélkül, hogy a szóvirágokon kívül bármi korlátozza...Érdekes.

A parlamentáris hatalom a hatalmi ágak szétválasztásának legalapvetőbb aspektusát juttatja érvényre akkor, amikor a döntéshozók kiválasztását egy választói testület kezébe helyezve, azt más hatalmi ágaktól elválasztja.

Ha lennének a központi hatalomtól és a pénzoligarchiától független képviselők, (akár az alsó-, akár a felsőházban) akkor lenne esetleg lehetőség a független döntésre a kevésbé érdekvezérelt kérdésekben. De ha nincsen, akkor lehetetlen.

Szerte a világon a formális, jogászi alkotmányos jog gyakran bevonja a bíróságokat egymással vetélkedő kultúrák, szubkultúrák küzdelmébe egységes kultúra többszörös ideológiai értelmezésekkel terhelt interpretálásába. Így aztán a bírói döntések rendkívül ellentmondásosak lehetnek - olyannyira, hogy az már akadályozza, vagy meghiúsítja a bírói döntések végrehajtását, foganatosítását. Ez a fő oka annak, hogy 1945 óta a legfelsőbb és alkotmánybíróságoktól nemigen indultak ki komoly politikai változások……

Álláspontom szerint viszont a bíróságok a jogpozitivizmus bűvöletében élnek, s mivel a törvény betűit alkalmazzák a szokásjog és a törvény szelleme helyett, így a bírói döntések ellentmondásosságát másutt kell keresni! Részben a párt- politikai döntéshozók túl-hatalmától, a pénzoligarchia háttérerejétől és az erős véleménydiktatúrától való növekvő félelem is motiválhatja őket. A politikai elitek választják vagy jelölik a főbírókat, de több országban még a bírókat is. Ezért félelem mellett a hála is számításba jöhet, mert több esetben is indíthattak volna politikai személyiségek ellen igazságügyi számonkérést, de nem tették.

A hatalmi elemnek a jogállamiság egyetemleges eleme szab határt. Ugyanakkor azonban a hatalom hajlamos a lakosság különböző részei felől jövő népszerű és partikularista igényeknek eleget tenni, hiszen a jövő hatalma a kormányzati javak és szolgáltatások nem egyetemes módon végrehajtott elosztásán nyugszik.

Sajnos a jogállamiság a világ mai joggyakorlatában fikció! A választásokon nyertes párt/pártszövetség ugyanis oly módon változtatja meg a törvények szövegét, ahogyan éppen a kedve szottyan. Bár többnyire valóban nem céltalan a változtatás, hiszen az esetek nagy részében a tőke nyomására történik mindez, majd a választások közeledtével a szavazók tömegeinek megnyerése lesz a cél.

Montesquieu a politikai filozófia legalapvetőbb problémájának a szabadság és a kényszer összebékítését nevezte. Egyrészt Montesquieu úgy határozta meg a civil társadalom jótéteményeit, hogy az ipar és kereskedelem lehetősége mellett nyíltan közéjük sorolta az igazság érvényesülését is, Locke viszont az igazságot meg sem említi.

A szabadság és a kényszer kérdésében utaljunk a kádárizmus szlogenjére, ahol a proletárdiktatúra és népi demokrácia kettőse uralta a terepet. Ez szerintük demokrácia volt a nép szemszögéből, de diktatúra az elnyomó, gaz kapitalisták ellen. Ez tehát világos képlet, mert szabadság a nép, a proletariátus felé, de szabadságelvonás az osztályellenség számára. Montesquieu szerint azonban: szabadnak lenni az, ha nem lehet arra kényszeríteni minket, amit nem akarunk, mert helytelennek tartunk. Ebből az következik, hogy ha az erkölcsi érzékünk a helyén van, a törvények pedig erkölcsösek, akkor nem kerülhetünk szembe velük csak akkor, ha szándékosan vagy gondatlanul megsértjük őket. Ezen esetekben viszont fenn áll a felelősségünk, s így a jog kényszere éppen a többi ember szabadságát fogja biztosítani! Ma sajnos összekeverik a szabadság és szabadosság fogalmát, s ez éppen Jonh Locke féle liberálisoknak köszönhető.

Másrészt Montesquieu felismerte, hogy az emberek által létrehozott legfőbb hatalom gyakran megfosztja a polgárokat éppen azoktól a jótéteményektől, amelyekért azok azt létrehozták. Montesquieu véleménye szerint a változás elkerülhetetlen, és a politikai intézmények mindig lemaradnak a társadalmi és gazdasági változások mögött. Következésképpen az alkotmányos elvek tartalma és alkalmazásuk a tényeknek van alárendelve, a tényeket pedig azért gyűjtik össze, hogy az általános alapelvek alkalmazását lehetővé tegyék, mégpedig a körülményeknek megfelelően. A kialakuló elvek logikailag és tapasztalatilag kölcsönösen összefüggnek egymással. Logikailag megvilágítják a szükséges szerkezetfajtákat, tapasztalatilag pedig segítenek megérteni az adott nép által elfogadott konkrét szerkezetek belső logikáját.

A magyar állameszme éppen arra koncentrál, hogy ne kerülhessen szembe az államalkotó akarattal az állam. A szokások komoly rugalmasságot biztosítanak neki, s épp a mai globalista világ őrületes tőkekoncentrációja, a pénzoligarchia egyre gátlástalanabb mohósága az, amely a Szentkorona állameszme szinte tökéletes voltának igazolója. Ha ugyanis működni tudna a hatalomszervező elv, és az ősiség, valamint az erkölcsös örök szabadság uralkodna rajtunk, akkor bizony nem történhettek volna velünk a XX. és a XXI. század borzalmai.

Az összehasonlító alkotmánytan itt végrehajtott elemzése szerint Montesquieu, általános tézise helyes, hogy a politikai hatalom megszervezésének a célja az emberek felszabadítása a természet vak erői alól, és hogy az ember természet felett egyre növekvő uralmából fakadó politikai szabadságot éppen azok a hatalmi eszközök fenyegetik, amelyeket a természet felett való uralom megszerzése céljából szervezett meg…… Mivel az emberek a természeti állapotban gyengék, ezért nem veszélyesek egymásra nézve. A civil társadalom létrehozása azonban együttesen erőssé teszi őket, és ez az újonnan szerzett erő konfliktust okoz a politikai rendszerek között és azokon belül. Azaz, a civil társadalom megteremtése jelenti a hadiállapot kezdetét, és Montesquieu e hadiállapot feloldására olyan alkotmányosságot javasol, amelyet a népfelség és a hatalmi ágak elválasztása jellemez……

A hatalmi eszközök kordában tartását csak akkor tudná megvalósítani bármely polgári demokrácia, ha felismerné, hogy a politikai szabadságot csak valóságos joguralmi rendszer tudná megvalósítani, ha a hatalommegosztás és igazságosság mellett, még az alkotmányos alapelvek örökérvényűségét is biztosítaná egy – a főhatalom birtoklására alkalmas, minden körülmények között tiszteletre méltó szent ’személy’ – aki a szakrális királyt is helyettesítheti. A felgyorsuló világban ugyanis az erkölcsi romlás oly erőteljes, hogy szinte megállíthatatlan. Főhatalom tehát nem bízható többé emberi személyre, csak az örökérvényű igazságosságra, valamint az örök szabadságra épülő és változtathatatlan alkotmányosságára, amelynek jogelvei fix pontokat jelölnek ki mindenki, még a hatalom számára is! Mindez pedig csak civil, pontosabban pártok feletti módon érhető el. A népfelség éppoly kevés, mint az uralkodói szuverenitás elve, mert mindkettő megadja a lehetőséget a diktatúra kialakulására, s csak az uralkodó-korona-nemzet hatalmi megosztás természetjogi rendszere képes e hibát kiküszöbölni!

Montesquieu nem volt hajlandó a hatalmi ágak szétválasztását dogmaként kezelni, hanem csak olyan eszközként, amelynek segítségével a lakosság megszervezheti a hatalommal szemben az ellen-hatalmat. Ha egy nép és körülményei olyanok, hogy nem teszik lehetővé az alkotmányosság megteremtését, akkor az nem jön létre. Ugyanígy, ha a nép nem szervezi meg önmagát a hatalmi ágak szétválasztása által megengedett módokon az alkotmányosság megőrzése érdekében, akkor az alkotmányosság nem marad fenn. Montesquieu nyelve néha elavult ugyan, de elemzése olyan benyomást kelt, mintha a mai lapok címoldaláról olvasnánk valahol a világon.

Én sem vagyok hajlandó dogmaként kezelni a magyar alkotmányosság minden elemét, s elismerem annak szükségességét, hogy egységes szerkezetbe kellene foglalni, sőt a benne található jogelveket alaposan át kellene tekinteni. Ám még így is, átfésületlenül is, sokkal hatékonyabbnak és alkalmazhatóbbnak látom a magyar jövő szempontjából, mint a jelenleg nyakunkba ültetett idegen jogrend ál-alkotmányosságát. Így, a Donald S. Lutz elemzésében oly sokszor előforduló hagyomány tisztelet alapján nem a múlttól való erőszakos elszakadást, hanem a jelenből való átgondolt fejlődésttartom célra vezetőnek, s annak első lépése nem lehet más, csak a történelmi alkotmányosságunk jogfolytonosságának az elismerése.

A Houston Egyetem professzora a legpontosabban fogalmazott akkor, amikor az alkotmányosság elvesztésének okaként az önszerveződés hiányát említi, bár a hatalmi ágak szétválasztásának mindenhatóságát nem ismerem el, de végül mégis idézem őt, mert a magyar alkotmányosság visszaszerzésének lehetősége lassan enyészik el, de "ha a nép nem szervezi meg önmagát a hatalmi ágak szétválasztása által megengedett módokon az alkotmányosság megőrzése érdekében, akkor az alkotmányosság nem marad fenn."

Hozzáteszem, ha a magyar alkotmányosság nem marad fenn, akkor a magyarság is eltűnik a történelem süllyesztőjében, pedig a magyar küldetés éppen arról szól, hogy átadjuk a világ népeinek a mintát, amely a valódi lehetőség a globalista pénzoligarchia egyeduralmával szemben megőrizni: nemzeti létünket, az egy és ugyanazon szabadság ősi alkotmányosságát.

Donald S. Lutz elemzését fordította: Novák György

Szerkesztette és a kommentárokat hozzáfűzte: Dr. Bene Gábor S.

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról

NYILVÁNOS ÁLLÁSFOGLALÁS
(Tejfalussy András , 2010.12.04 21:48)

Kód: Alkotmanyozokrol-101204
1 Nem kell elfelejteni, hogy a hazai alkotmány és változtatásai érvényességét kötelező népszavazáson megerősítéshez kötötte az 1989. évi XVII. törvény korábbi 7. §. előírása, melyet azóta (más szövegűre átfogalmazással) "eltüntettek".

2 Ha hivatalosan nem helyezik hatályon kívül az Izraeli törvénykönyv (Talmud) nem zsidók jogait durván sértő előírásait, a zsidókat nem zsidókat kirablásra és elpusztítására felbiztató, kötelező előírásait, ellenünk bűnsegédkezésnek minősül, hogy az Orbán kormány a múlt hónapban liberalizálta azt, hogy Magyarországon izraeliek is letelepedhessenek Mivel megtette, alkalmatlan az alkotmányozásra.

3. Amíg hivatalosan nem helyezték hatályon kívül a Magyarországól minden nem zsidót kiűzést, kirablást előíró 1910-es Alliance Israelitée felhívást, az izraeliek Magyarországi letelepülését liberalizáló törvény sérti emberi jogainkat, s alkotmányellenes. Akik megengedték, alkalmatlanok alkotmányozásra.

4. Régóta ki kellett volna zárni az ENSZ-ből is az izraeli emberi jogokat sértő tevékenységet elítélő ENSZ határozatokat szabotáló Izraelt. Akik az ENSZ határozatokkal szembeszálló Izraeliek liberalizált ide betelepedésével ellehetetlenítik, hogy hazánk alkotmányos jogállam lehessen, nem alkalmasak az alkotmányozásra.

5. Aki jogász létére még nem fordult beadvánnyal a Nemzetközi Bírósághoz a talmudista zsidók hazánkban letelepülését liberalizáló hazai törvény hatályon kívül helyezését követelve, ne tüntesse fel magát magyarok érdekét védő alkotmányozási szakértőnek!

Verőce, 2010. 12. 04.
(Sydo) Tejfalussy András Béla Ferenc (1-420415-0215)
2621 Verőce, Lugosi u. 71.
+36-20-2181408

Válasz