„A szlovák nemzetstratégia újragondolása.”

(A szöveget szlovákról, egy felső-magyarországi barátom fordította le, s így talán nem a legtökéletesebben sikerült, de azért fő vonalaiban jelzi azt az igényt, hogy más hangon szólaljon meg a szlovák politika a jövőben, de magyarellenességéből semmit se adjon fel. Nekünk viszont fontos ismerni a szlovák politikai osztály titkos szándékait azért, hogy korrekt ellenstratégiát tudjunk kidolgozni, s a tisztességes együttélés szándékát csak mímelő, nem patrióta, hanem nacionalista pártpolitikai technikákat képesek legyünk leleplezni és ellensúlyozni!)

Íme a titkos dokumentum fordítása:

„- A jelenlegi hűvös kommunikációs stílust át kell venni a magyaroktól!
Meg kell vizsgálni a magyarországi szlovákok életkörülményeit!
Bármilyen hiányosság esetén azonnal panaszkodni kell az Európai Parlamentben! Tiltakozni kell a szlovákok magyarországi elnyomása ellen, lehetőleg rendszeresen!

- Dél-Szlovákiában a "professzionális pszichológia" segítségével meg kell győzni a magukat magyarnak vallókat, hogy nekik is szlovák őseik vannak. Identitásukban el kell bizonytalanítani őket.

- Szlovák szakértői bizottságot kell létrehozni történészekből, nyelvészekből, szociológusokból, pszichológusokból, hogy gyűjtsék össze az összes elérhető információt a magyar sovionizmusról. (?)
Nyomtatott magyar nyelvű kiadványokon, magyar szervereken tegyük elérhetővé az előbbieket, és az alábbi információkat:

1.) Az régi (uhor) és mostani (magyar) nép közötti genetikai, vallási, nyelvi, és állami jogfolytonosság hiányát, illetve ennek részletes cáfolatát
(Uhor – a latin hungarus szó szlovák megfelelője.)

2.) A magyar/szlovák/német identitások közötti igazi kapcsolatot
3.) Faji jellegek (szláv, német) dominanciáját a magyar embereknél
4.) Nyelvi cáfolatot; a szlovák/német/latin eredetét bizonyítani a magyar szavaknak

- A hatékonyabb reszlovakizálás érdekében ezeket tömegesen kell terjeszteni Dél-Szlovákia és Magyarország területén.
- Kerülni kell a Jan Slota-féle primitív megnyilvánulásokat.
- Minden elérhető EU-s intézményt fel kell használni a magyar sovinizmus lejáratásának érdekében.
(Sovinizmus a saját népének elvakult imádata, kritika nélküli csodálatát tükröző gyakorlata, ahol a saját nép felsőbbrendűségét hirdető nézeteket, ellentmondást nem tűrő rajongással és fanatizmussal valósítják meg.)

Úgy vélem a felvázolt lépések pontos betartása szükséges a magyar sovinizmus megszüntetésének, és a békés egymás mellett élés megteremtésének érdekében."

Eddig az idézet!

Ha átgondoltan elemezzük ezen felvetéseket, akkor egyértelmű, hogy bizonyos pontokat már el is kezdtek megvalósítani, másokat pedig már a bolsevik korszak is alkalmazott jól-rosszul, de vannak még olyan pontok, melyek váratnak magukra.
Ám ha tudjuk, hogy mire kell számítanunk, akkor az ellenstratégiát is könnyebb felépíteni!
Szerintem az ellenstratégiánknak kettős célt kell kitűznie: a Magyar büszkeség és a szlovák nemzet államalkotó szerepének (szentkorona tagság) kimutatása.

1./ A magyar identitást elbizonytalanító és a magyarságot szégyenként láttató propaganda ellen rövidtávú taktikával és hosszú távú stratégiával kell válaszolni.

Talán azzal lehetne kezdeni, hogy „Nyugateurópának” nincs ókori történelme, csak Kelet-Európának van, s ebben a tótok, mint a magyar földön kialakult nemzetiség nem vett részt, de ez nem lenézése a szlovák történelemnek, hanem tény! Róma is egy etruszk város, s alapítói egy sumir származású turáni, ázsiai nép. A mezopotámiai kirajzás közben, az ie 5. században szintén ázsiai népekkel olvad össze és így jön létre a latin. Sőt a Hellén kultúra sem „Nyugateurópából” származik, hisz az is kisázsiai. Ráadásul mind az őshellén, mind az etruszk nyelv aglutináló, tehát ragozó nyelv, mint a hun, a sumír, vagy a magyar. Róma birodalmát pedig nem ismert vagy ismeretlen szláv törzs, hanem a Hun világbirodalom törte meg, s annak itt a Kárpát-medencében volt a központja, s Attila nagykirályunk alatt a népek nem elnyomva lettek, nem meghódítva, hanem felemelve és hozzászoktatva a fürdés, a szabott ruhadarabok – pl. kabát, nadrág –, valamint az alsónemű viseléséhez.
Ha nem jön keletről a hun-avar fejlett kultúra, akkor ma is tunikában járnának „Nyugateurópa” kultúrnépei?
Tessenek már elgondolkodni kedves tót testvérek, hogy miért is hívja a világ hazánkat Hungáriának?
Vagy azon, hogy tiltotta-e bárki a szlovák nyelv használatát a magyar királyságban valaha is?
Vagy miért lehetett magyar nemessé az a tót atyafi, aki bátran védte a Szentkorona országát?
Azt az országot, amely hazát adott neki is, hiszen éppen Hlinka páter ismerte el 1926-ban, hogy: „ezer esztendő magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mit hat év cseh uralom alatt”!
Szigorúan ragaszkodni kell a tényekhez. Rövid és könnyen érthető mondatokban kell a szlovák érzelmeket áthangolni a gyarmatosító EU-val való szembenézésre, majd a gyarmatosító csehek és a Szentkorona Országainak szembeállításával láttatni azt, hogy ma Közép-Európában az azonos fejlettségi szintű államoknak kellene összekapaszkodni, s alternatívát kínálni a monetáris diktatúrával szemben, nem az EU pénzdiktatúrát támogatni teljesítményünkkel!
Ha Hlinka páter – a Szlovák Nemzeti Párt elnökének – 1926-os szavait idézzük egy szlováknak, akkor talán utána néz a szöveghűségnek, s ezzel hitelessé is válhatunk. A szlovák identitásnak is része kell, hogy legyen a Szentkorona. S ha ezt, mint kapcsolódási pontot megadjuk nekik, akkor biztosan lesz magyar jövő a Felvidéken, biztosan közelít majd hozzánk az, aki felismeri: nem a magyarság jelent veszélyt a szlovák nemzetre, hanem az erőszakos szlovák nacionalizmus!

2./ Célunk tehát a valós történelmi tényeknek a köztudatba való átvitele. Akár konferenciák, előadások, lakossági fórumok megszervezésével, akár internetes portálokra való feltöltéssel, vagy könyvkiadással. Íme, pár érdekesség, amit feltétlen tudatosítani kellene a felvidéki magyarokkal, mert ezek tartást és erőt adnának a bizonytalankodó felnőtteknek, s büszkeséget a gyermekeknek.

1942. május 15. A Szlovák Köztársaság törvényhozása megszavazza az ország zsidó lakosságának már március 25-től folyamatban lévő deportálását legalizáló 68/1942. sz. alkotmánytörvényt. Egyedül gróf Esterházy János, aki a Hitler által létrehozott Szlovákia, egyetlen magyar pártjának elnökeként nem szavazza meg, mert embertelennek tatja.

Figyeljünk a dátumokra!

1942. május 15.-én hoz a zsidók kitelepítéséről törvényt a Tiso-féle Szlovákia!
Magyarországon azonban e dátumtól még két évig élhettek a zsidók úgy, hogy a hajuk szála sem görbülhetett meg a zsidó származásuk miatt!
1944. március 19-én - Horthy és vezérkara Hitlernél tárgyalt, s eközben német páncélos hadosztályok szállták meg Magyarországot. Hitler ígérete szerint, Sztójay kinevezése miniszterelnökké, megszünteti a megszállást, ám ez csak ígéret maradt. A német nyomás következményeként rendelték el a zsidóknak kötelező sárga csillag viselését. Ez persze nem akadályozza meg a „történelem tudósait” abban, hogy az utolsó csatlós szerepét erőltessék Magyarországra, pedig Szlovákia csatlakozott elsőként és maradt legtovább Hitler mellett!
Lengyelország lerohanását ugyanis 1939-ben a nácik szlovák segítséggel kezdték, majd a Szovjetunió is besegített. (Tessenek csak utána nézni!)

Az emberi jogokat súlyosan sértő Benes-dekrétumok előhírnöke egy 1945. februári londoni rádióbeszéd volt, amely végérvényes megoldást ígért:
„Minden tartományt, ahol német vagy magyar lakosság lakik, kezdettől fogva, a háborús és a német, valamint a magyar kisebbségi kérdés rendezéséig, kormánybiztosok és kormánymegbízottak fognak kormányozni. Ezeket természetesen megfelelő katonai erő fogja támogatni. Ha akármilyen ellenállás ütné fel a fejét, kegyetlenül le fogjuk törni, és eszerint fogunk a jövőben is eljárni. Elő kell készíteni németjeink és magyarjaink ügyének végérvényes megoldását, mert az új köztársaság csehszlovák nemzeti állam lesz.” Mindez abban az országban történt, ahol Tiso páter kormánya minden elszállított zsidó után 500 DM-nyi összeget fizetett a németeknek! Nálunk pedig két évvel később Horthy Miklós behívta Budapestre Koszorús ezredes harckocsi dandárját, hogy megakadályozza a pesti zsidóság munkatáborba hurcolását.
1944. július 6-án a kormányzó és a magyar katonák akciója volt az egyetlen eset a Hitler által megszállt Európában, ahol egy Németországgal szövetséges ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentsék a zsidókat! Tiso pedig fejpénzt fizetett a zsidó honfitársai elszállításáért! Ezt az erkölcsi fölényt kell mindenképpen elültetni Felső-Magyarország lakóiba, akik a Szentkorona védelmét élvezhették évszázadokon át, kik testvérek lehetnek: ellenségek nem!

Ezek letagadása, az újkori és a régi történelem meghamisítása az, ami ellen fel kell lépnünk úgy, hogy az utódállamokkal előbb utóbb meg kell találnunk egymás kezét. Hiszen egymásra vagyunk utalva gazdaságilag, katonailag, de még politikailag is. Véget kell vetni a hazugságokra épülő nemzettudatnak, s a Habsburgok által elkezdett összeugrasztás helyett az együttműködést kell keresni úgy, hogy alternatívát kell kínálni a centrum országok gyarmatosító politikájával szemben, a Szentkorona Országainak bevált összefogásával!

Ehhez azonban le kell lepleznünk a Benes-dekrétumok 143 elnöki rendeletéből azt a 13 jogszabályt, amelyek az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették, s ezzel emberiesség elleni bűnt bizonyítanak!
A dekrétumok alapján a német és magyar kisebbséggel szemben alkalmazott bánásmód összeegyeztethetetlen volt az:

1./ emberi jogokkal,
2./ ellentétes volt a nemzetközi jog általános elveivel,
3./ a diszkrimináció és a kényszermunka tilalmával
4./ továbbá a tulajdon sérthetetlenségének elvével.

E dekrétumokat azonban egykori Csehszlovákia mindkét utódállama, mai napig jogrendje részének tekinti, s ezt a helyzetet - a németekkel együtt - meg kell szüntetnünk! A magyar állam sajnos még nincs abban a helyzetben, hogy erélyesen fellépjen. Bár az első nagy mulasztást az Antall kormány követette el annak idején, hogy nem állt nyíltan a függetlenségi háborút vívó Horvátország mellé, csak a háttérben tevékenykedett. Ha a Szentkorona két egykori országa látványosan összefog, akkor lett volna leginkább lehetőségünk a konföderációs Kárpát-medence létrehozására. A szlovák politikai osztály féltékenysége és nyílt magyarellenessége sem a teljes szlovák társadalomra érvényes annak ellenére, hogy mindenféle történelmi kitalációkba próbálják bújtatni a fiatal szlovák állam igazolhatóságát. Ám nekik a mi történelmünk a valódi történelem, nekik is a Szent Korona adta a védőernyőt egykor. Ezt sokan sejtik, vagy tudják is, hiszen a (közismerten magyar eredetű) szlovák államcímer, a (kevésbé közismerten magyar eredetű) szlovák himnusz mellett, még a Szent Koronát is használják időnként. (Hiszen néhány éve szilveszterkor lézerrel rajzolták fel Pozsony fölé a koronát!) Minden alkalommal meg kell említeni a szlovákoknak Hlinka páter 1926-os szavait, amelyben korrekten összehasonlítja a magyar és a cseh uralmat. Megállapítja, hogy a magyarok alatt nem szenvedtek annyit ezer év alatt, mit a cseh uralom hat éve alatt. Az EU pedig olyan uralom, amelynek minden újabb esztendeje alatt - az óriási agymosás ellenére is - rá fognak döbbenni az uralom tarthatatlanságára. A szlovák politikának pedig Budapest elfoglalása helyett a saját függetlenségük visszaszerzését, majd a Szent Koronához való önkéntes csatlakozást kell javasolni, mint a szlovák nép alapvető érdekét. (Ne tessenek ezen mosolyogni, mert eljön az idő, amikor mindez kézenfekvővé válik. S a Magyarok Szövetsége ezen és a monetáris diktatúra felszámolásán dolgozik!)

Talán sikerült önöknek megvilágítani, hogy a nemzetek közötti ellentét, sajnos éppen a közös történelem kisajátítása okán válik nagyon is mindennapossá.
Trianonról a szlovák történetírás nem szeret írni, a magyar közbeszédben pedig időről-időre változik a hozzáállás. A modern szlovák nemzettudat sajnos csak Trianon után alakult ki, s ezzel teljesen hiszterizálódott a szlovák politika arra, hogy nehogy megkérdőjelezze valaki az ő nemzeti államukat és önállóságukat.
A magyarság nem gyűlölte soha a tót atyafiakat, de a tótok sem gyűlölködtek velünk sokáig. Minden Habsburg mesterkedés ellenére a Rákóczi-szabadságharc kurucai és 1848-49 katonái között is sok tót harcolt velünk. A nacionalizmus mítoszai a nagy-morva örökségtől a Tiso-féle szlovák államig azonban, valódi soviniztát alakítottak ki azokból a tisztességes tótokból is, akik pedig jól érezték magukat a Szentkorona tagjaiként. Sajnos a pártpolitika minden országban képes felmutatni ma a nacionalizmus butaságait, pedig a hagyományos magyar gondolkodás nem volt soha nacionalista, hanem patrióta volt. Ezért is kell elismernünk azt, hogy közös történelmünk folyamán nem adtunk elég lehetőséget a tót atyafiaknak arra, hogy – akkor, amikor még nem volt uszító anyaországi politikusi garnitúrájuk –, felfejlődhetett volna egy olyan tót vezetőréteg, amely felismeri a Szentkorona tagság óriási előnyeit. Ők pedig ellent tudtak volna állni a pánszláv uszításnak, s a soviniszta szlovák állam megszervezése helyett, az addig bevált közösségi kapcsolatot akarták volna fenntartani. Ők nem akarták volna lecserélni a Szentkorona tagságot olyan hamis „rokonokra”, akik csak a kifosztásukra és bekebelezésükre törekedtek, miközben a közös államukban uralkodó testvéri kölcsönösségről beszéltek.
Mindennek fényes bizonyítéka az, hogy a Trianonban összekalapált Csehszlovákia „Szentkoronásai”, az első lehetőség kapcsán beadták a válópert.

A Magyarok Szövetsége igazságtalannak tartja Trianont, de hajlandó lenne a szlovák féllel is tárgyalásokba bocsátkozni arról, hogy miképpen lehetne a hamis történelmi mítoszokat feloldani és ezzel feledtetni a történelemhamisítást! Meggyőződésünk ugyanis, hogy a Szentkorona Országai között helye van a Felvidéknek, még akkor is, ha ezt Szlovákiának hívja a szlovák társadalom. Viszont nincs helye a gyűlöletnek, az etnikai beolvasztás erőszakosan reszlovakizáló gyakorlatának. Különösen fájó a "professzionális pszichológia" gyakorlatának bevezetése, amelynek a világos célja az, hogy a magyarságot vagy elüldözze, vagy szlovákká manipulálja.
Mi nem kívánjuk azt, hogy a szlovákoknak is legyen Trianonjuk, de a Teremtő ezt már megvalósította a szerbeknek. Talán minden népnek eljön a próbatétel?
Köszönöm, hogy meghallgattak. Várom kérdéseiket!

Szeged, 2012-05-04

Dr. v. Bene Gábor
Az MSZ Országos Elöljárói Tanácsának tagja