Ám ez már nem az a liberalizmus, amely a szabadságot akarja, hanem amely a mai szabadosság "megtapasztalható féktelenségét" eredményezi. Advent már sokaknak itt a Kárpát-hazában sem az igazi elcsendesülés, az értékteremtő munkák utáni megpihenés ideje, hanem valami elvadult fogyasztói őrület, amely megtömi a karácsonyfa alját műanyag-vackokkal, értéktelen de trendi cuccokkal, hivalkodással és irigységgel. Ráadásul hitelből, ahogy Amerikában már régóta történik.

De bármennyire is tomboljon Amerikában és már Európában is egy keresztényellenes pénzlobbi csábítása: nekünk össze kell szedni magunkat! S ha a Fehér Ház a Karácsonyfát - első alkalommal a történelemben -, "Ünnepi Fá"-nak is nevezi, nekünk mégis Áldott Karácsonyt kell kívánni minden jóakaratú embernek a földön. Még az amerikai liberális pénzlobbinak is, sőt a bennünket gyarmati sorba taszító EU lobbistáinak is, mert nem süllyedhetünk le a szintjükre! A fa-átnevezők sekélyes "győzelmét" pedig oda kell tenni képzeletben: ahová való.

S nem szabad arra gondolni sem, hogy ez már nem a Mi karácsonyunk! Mert hogy ha eltekintünk a médiagagyi, a hír és az internet függés őrületétől, s nem leszünk áldozatai a fogyasztóvá degradált ember szenvedélyének, akkor maradt némi esélyünk. De a gyermekeinknek, vagy még inkább az unokáinknak is marad még ugyanennyi esély? Hiszen az alábbi írásban, teljes mértékben ráismertem azokra a hibákra, amit Mi is elkövettünk a saját gyermekeink ellen.(Aztán Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenyítsük gyerekeinket, amikor csintalankodnak, mert kicsiny személyiségük eltorzul és meglehet, hogy megrongáljuk önbecsülésüket (Dr. Spock fia öngyilkos lett). Azt mondtuk, egy szakember kell, hogy tudja, miről beszél. És mi azt mondtuk, rendben van.)

Magyar daccal mondjuk ki: Nem adjuk a Karácsonyt - és természetesen Adventet sem - nem tudják elvenni tőlünk! Csak próbáljunk feltöltődni, befelé fordulni, s csendesen nevelgetni még egy kicsit a gyermekeinket. Nekem sem tetszett sokszor az, amit Édesapám és Édesanyám mondott. Sőt el is engedtem a fülem mellett sok-sok intésüket, de megmaradt a fejemben, s mostanában kaparom elő a tudat mélyebb zugaiból. Reméljük a következő nemzedékek is így tesznek! Olvassuk el Ben Stein teljes írását, s merítsünk belőle erőt, mert íme vannak zsidók is, akiknek kinyílt a szeme. Már felismerik a gonoszt - bármilyen jól maszkírozza is magát. A gonosz ellen pedig előbb-utóbb megfogjuk találni a szükséges fegyvert. Csak keressük! BG

 A következőket Ben Stein írta és olvasta fel a CBS rádió vasárnapi kommentárjában.

Bevallom:

Zsidó vagyok és minden egyes ősöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem, ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat, Karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék különböztetve. Ezek a fák azok, amik: Karácsonyfák.

S egyáltalán nem zavar, amikor az emberek 'Boldog Karácsony'-t kívánnak nekem. Nem gondolom, hogy megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni. A tény az, hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva az egyik forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibu-ban. Ha az emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a Menorah néhány száz yardnyira arrébb.

Nem szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem gondolom, hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények. Gondolom, az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások időszakaiba. Fogalmam sincs, honnan származott ez az "Ünnepi Fa"ötlet, miután Amerika kifejezetten ateista ország.

Vagy akár kifejezhetem másképp is: honnét jött az ötlet, miszerint imádnunk kell a hírességeket, de tilos Istent imádnunk? Viszont sokan vagyunk akik elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hova lett az az Amerika, amit mi ismertünk...

Billy Graham (a prédikátor) lányát interjúvolták az Early Show-n és Jane Clayson (a riporter) ezt kérdezte: 'Hogyan lehetséges, hogy Isten engedte, hogy ilyesmi (Katrina hurrikán) megtörténjék?' Anne Graham egy rendkívül mélységes és éles elméjű választ adott.

Azt mondta, 'Úgy hiszem, Isten mélyen elszomorodott emiatt, ahogy mi is, de évek óta mondjuk Istennek, hogy takarodjék ki az iskoláinkból, takarodjék ki a kormányzatunkból és takarodjék ki az életünkből. S mivel, úgy vélem, Ő egy igazi Úriember, végül csendben kihátrált Hogyan várhatjuk el Istentől, hogy áldását adja ránk és védelmezzen minket, ha mi azt követeljük Tőle, hogy hagyjon minket békén?'

A legutóbbi események fényében... terrorista támadások, iskolai lövöldözések, úgy gondolom, hogy ez akkor kezdődött, amikor Madelaine Murray O'Hare (megölték, tetemét néhány éve találták meg) arról panaszkodott, hogy nem akar imádkozást az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben van. Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát az iskolában A Biblia mondja: ne ölj; ne lopj és szeresd felebarátodat, mint tenmagad. És mi azt mondtuk, rendben van.

Aztán Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenyítsük gyerekeinket, amikor csintalankodnak, mert kicsiny személyiségük eltorzul és meglehet, hogy megrongáljuk önbecsülésüket (Dr. Spock fia öngyilkos lett). Azt mondtuk, egy szakember kell, hogy tudja, miről beszél. És mi azt mondtuk, rendben van.

Most meg azt kérdezzük magunktól: miért van az, hogy
- a gyerekeknek nincs lelkiismeretük,
- miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz,
- és miért nem zavarja őket, ha idegeneket ölnek, akár osztálytársaikat, vagy önmagukat?

Valószínű, ha hosszan és elég keményen elgondolkodunk ezeken, lehet, hogy végül is rájönnénk. Úgy vélem, nagy része van ebben, annak, hogy 'AZT ARATJUK, AMIT ELVETÜNK'.

Vicces, milyen egyszerű az embereknek megvetniük Istent, aztán azon csodálkozni, hogy miért halad a világ a pokolba.

Vicces, mennyire elhisszük, amit az újságok mondanak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.

Elgondolkodtató, hogy email-en küldünk 'vicceket', amelyek aztán futótűzként terjednek, de ha üzeneteket kezdünk küldeni, amelyek az Úrra vonatkoznak, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt megosztják azokat.

Elgondolkodtató az is, hogy fajtalan, durva, vulgáris és obszcén cikkek mennek át szabadon a világhálón, de nyilvános vita Istenről tilos az iskolákban és a munkahelyeken.

Tetszenek már nevetni?

Vicces, ha ezt az üzenetet netán továbbítod, szelektálsz: nem küldöd sokaknak a címlistádon, mert nem vagy biztos, miben hisznek, vagy éppenséggel mit gondolnak rólad, hogy ilyesmit küldesz.

Ugyancsak vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, amit mások gondolnak rólunk, mint amiatt, hogy Isten mit gondol rólunk.

Küldd tovább, ha úgy gondolod, van értelme: mindenkinek. Ha nem, csak dobd el... senki nem fogja tudni, hogy így tettél. De, ha kidobod ezt a kis elmefuttatást, ne dőlj hátra a székedben és panaszkodjál arról, milyen rosszul alakul a világ.

Megbecsüléssel, őszintén és tisztelettel:
Ben Stein