AZ ARVISURA EGY MAGYARELLENES GÚNYIRAT
Tászok-tetõtől a bosnyák piramisokig, 104-107. o.
Tépelődésem közben begyűrűzött Herribert Illig és magyar követőivel együtt keményen megvámolta a rajongók tájékozatlanságát és hiszékenységét. A nagy tudású történész, Fehér Mátyás Jenő és kedves avarjai hiába forogtak a sírjukban. Illig és magyar követőinek kasszasikere arra indított, hogy mégis csak leporolgassam az Arvisuráról írt gondolataimat. Nem a magyar olvasók zsebéből kivettpénzt irigyeltem, hanem azt sajnáltam, hogy ezek a forintok idegen zsebekbe vándoroltak, pedig fontosabb lett volna egy magyar, nemzeti érzelmű történész, régész, nyelvész, néprajzos csapat kutatásaira fordítani.
30-40 évvel ezelőtt még nem voltak nemzeti könyvesboltok és könyvterjesztők. Akkoriban a Nemzeti Múzeumban működő Széchényi Könyvtárba jártam 1945 előtt írt történelmet, vagy a tiltott írókat, pl. Hamvas Bélát olvasni. Így került kezembe a Magyarság őstörténete című, Ligeti Lajos nyelvész, keletkutató által szerkesztett, 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem és a Franklin Társulat általkiadott gyűjteményes munka. Ne tessenek azt hinni, hogy valami szkíta-hun-avar-magyar rokonság lehetősége felmerült benne. Nagyon finnugor, nagyon magyargyűlölő, nagyon sértő, nagyon gúnyolódó munka volt ez. Két szerzőt lehetett elviselni benne, László Gyulát és Czeglédy Károlyt. A többiek, Ligeti Lajos, Kniezsa István, Nemeskéri János, de különösen Zsirai Miklós mintha köpködték, pofozták volna az embert soraik olvasása közben.
Az 1970-es években egy barátunktól titokban terjesztett 50-60 oldalnyi gépelt szöveget kaptunk, ez volt, ennyiből állt akkoriban Paál Zoltán Arvisurája! Átolvasva felmerült bennem a kérdés, miért kellett ezt ilyen titokban terjeszteni, hiszen teljesen megfelelt a hivatalos történelmi és politikai elvárásoknak: a manysik rokonaink, a szovjet partizán jó ember, a német katona rossz ember, régi vallásunk papjai szibériai sámánok és nem táltosok. Azonnal „bekattant”a Ligeti Lajos által szerkesztett Magyar őstörténet is, ebből különösen Zsirai Miklós őstörténeti csodabogarak című gúnyirata. Vagy Ligeti és Zsirai köre, vagy e könyv alapján néhány magyarokon élősködő magyargyűlölő hozta össze a manysi sámán unoka Arvisuráit. Ne tessenek azt hinni, hogy csalással vádolom Paál Zoltánt! Ő szovjet partizánoktól készen kapta az iratokat, amelyeket eredetileg nem is neki, hanem a Szőnyi Márton nevű „híres ellenállónak” hoztak, aki a szovjetek oldalán harcolt. Paál Zoltánt azért sem lehet csalással vádolni, mert az Arvisurában szereplő néhány történelmi nevet és helyszínt sem ő, sem a manysik nem ismerhették. (Többek között Oannész, Arszák, Ruga, Ojbársz, Ordosz, Hattusas) A finnugor népeknek pedig, köztük a manysiknak még a XIX. században sem volt saját írásuk, főként nem rovásírásuk, csupán az egyszerűbb számrovást ismerték. (Dr. Sebestyén Gyula és Zichy István gróf alapján) Így rovó sámánjaik sem lehettek. Az Arvisurákban szereplő történelmi nevek többsége megtalálható a már fent említett Magyarság őstörténeté-ben és a Németh Gyula által szerkesztett Attila és hunjai című könyvben. (1940, Reprint Akadémiai Kiadó 1986) Ebben Lige-ti Lajos két dolgozata is olvasható, az Attila hunjainak eredete és az Ázsiai hunok.
Véleményem szerint az Arvisurát e két mű alkotói közül írta valaki, valakik. Hangsúlyozom, hogy közülük kizárható László Gyula és Czeglédy Károly. A gúnyirat szerzőinek kezdetben talán nem is volt más céljuk, mint jót nevetni a magyarokon, akiknek Nemeskéri János szerint: „…testarányaik durván tagoltak, homlokuk alacsony, az orrgyökük széles és benyomott, az arcuk nagy fokúan lapos, az arcuk fogmedri része pedig előreálló”. (Mint a majmoknak) Gondolom, az antropológus szerző egy tükör előtt ült, amikor ezeket írta.
A tréfás kedvű magyargyűlölők később úgy gondolhatták, hogy a háború borzalmait és zűrzavarát kihasználva, a „hős ellenállóval” összefogva, a szovjet ejtőernyős partizánokat használják fel a gúnyirat szibériai eredetének hitelesítésére. Még arra is ügyeltek, hogy az „égből” érkezzen az Arvisura, mintegy a finnugor panteon főistene, Numi Tórem ajándékaként. Ez az ajándék végül a palóc Paál Zoltán, ózdi kohász ölébe hullott, aki becsületesen igyekezett megfelelni a regényes nevű Szalaváré Tura sámán unoka elvárásainak. Sikerült.
Az ország nagyobb része behódolt a hivatalossá, kötelezővé, államvallássá tett finnugor származás és nyelvrokonság elméletnek. Az ország kisebbik részének nagyobb része pedig fanatikus hívévé vált a kezdetben látszólag üldözött, manapság megtűrt, szintén finnugor őstörténetnek, az Arvisurának. Ügyes. Nagyon ügyes. De végül is lehet, hogy ezek az emberek azért váltak a finnugor elmélet követőivé, mert ők valóban a finnugor, helyesebben obiugor népek utódai, azaz manysiké, hantiké, osztjákoké, voguloké és még néhány szerencsétlen, elmaradott népcsoporté, akiket Zichy István gróf még a XIX. században is kőkorszaki állapotban talált.
Szeretném leszögezni, hogy ezzel az írással nem célom senki hitét megsérteni. Célom a magyar őstörténet megtisztítása a mindenféle rendeletekkel és cselvetésekkel ránk erőszakolt finnugor elmélettől és őseink sértegetésétől. A sumér-szkíta-pártus-hun-avar-magyar őstörténetet nem manysi sámánok írták és nem szovjet partizánok hozták az égből. Tehát 1997 szeptemberében a következőket gondoltam az Arvisuráról és az eltelt évek csak megerősítettek ebben.
Sámánrajcsúr (1997 szeptember)
Őstörténetünk még ismeretlen mélységeket rejtő tengeréből időről-időre felmerül egy szörnyeteg, az Arvisurák. A terjesztés kétes dicsőségét vállaló ózdi illetőségű Paál Zoltán előszava szerint az Arvisurákat 1944-ben ejtőernyőn(!) hozta le nekünk a német megszállók ellen hősiesen harcoló Szalaváré Tura, aki nem volt kisebb személyiség, mint egy manysi fősámán unokája. Ez az unoka ebben a hősies harcban el is esett, de még előtte, a hősies harcok közepette átadta nagyapja örökségét Paál Zoltánnak és az egész magyar nemzetnek. Ez az örökség pedig 347 (!) fő-, illetve rovósámán elbeszélése volt őstörténetünkről. A dolog már itt az előszónál nem stimmel, mert a szüleim szerint a megszállók az oroszok voltak. Megszállás és fogság tekintetében egyébként is lehetetlen összekeverni Németországot a Szovjetunióval. Elég itt csak annyi, hogy a németek 1944-ben már ismerték a fogmosást, az angol WC-t és a kézcsókot. Hogy a szovjet felszabadítás és 46 évig tartó megszállás milyen borzalmakat jelentett, azt most már meg lehet írni, de a tankönyvekre még mindig a borzalmak elhallgatása és nem tényszerű közlése a jellemző. Azt meg nem csak a szüleimtől, hanem hazaszerető történészeinktől is tudom, hogy a manysikhoz csupán annyi közünk volt, hogy néhány északra vándorolt hazánkfia tanította meg őket vadászni, halászni, ruhát varrni, sőt beszélni is. Ettől ők még nem a rokonaink, legfeljebb a tanítványaink.
De vissza az Arvisurákhoz. A magyar őstörténettel foglalkozó könyvek ismerete alapján (legyen az hazaszerető, vagy magyargyűlölő) arra a következtetésre jutottam, hogy az Arvisurák egy magyarellenes gúnyirat. Szerzője, vagy szerzői történészek, esetleg valamely társtudomány művelői, erre utalnak olyan nevek, évszámok, adatok, amelyekhez az ejtőernyős manysi sámánok a legmélyebb vodkás révületben sem jutottak hozzá. Tippelnék Ligeti Lajosra vagy Zsirai Miklósra, akik rögeszmés aprólékossággal gyűjtötték össze és kárörömmel vágták arcunkba a legyőzöttek krónikásainak minden hazug mocskolódását. Elképzelhető szerzőként Diószegi Vilmos is, aki megszállottan bizonygatta, hogy tudós, orvos, tanító, pap táltosaink azonosak voltak az általa a helyszínen tanulmányozott szibériai, irás-tudatlan, részeg, vagy bolondgombától kábult sámánokkal, akik még Diószegi látogatása idején is kőkorszaki szinten éltek. Az Arvisurák célja: a finnugor-manysi rokonság és a szovjet partizánok népszerűsítése, az igazi magyar őstörténet nevetségessé tétele a medvetoros évekkel, Góg furmányosaival, hasonló idétlenségekkel és sértésekkel. Őseink asszonyait és leányait szinte minden oldalon többször rimalányoknak nevezik. Vajon tudják-e az Arvisura rajongói, hogy mit jelent ez a szó?
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára (1862). Rima: Kurva, szajha, lotyó, czurhó stb. Eredeti értelme: ringy v. rongy.
Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (1873). Rima: kéjhölgy, örömleány.
Magyar Értelmező Kéziszótár (1972). Rima: szajha.
Gúnyiratot a Biblia Ószövetségi részéről is lehetne, de ezt nem merik megtenni azok, akik a magyarok őstörténetét csúfolják.
Befejezésül idéznék egy jellemző részletet: „A gara-Zúgon túl lévő Kuszkó birodalmában, Artupi asszonynak Kecső kabar nyílkovácstól négy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc.” Ezek a fiúk bonyolult úton tüzet loptak(!) és azt csuporba rejtették. Az Arvisurák szerzői szerint azonban a magyarok (akik lopnak) még egy csuporra sem képesek vigyázni: „Rohonc a folyóba beleesett, s a tüzes csupor odaveszett.” Nagy kár, hogy nem ennek a Rohonc gyereknek adta az ejtőernyős sámán-unoka az Arvisurákat. Legalább az is odaveszett volna. Az Arvisura azonban mégsem vicces, inkább veszélyes. Hátha valaki komolyan veszi.
Hozzászólás
Dugonics András – Etelka (1788) - dea.lib.unideb.hu/.../...
“Édes RIMÁM (e' vólt igazi Neve a' szorgalmatos Dajkának)” 34. oldal
„Gyulának Dajkájához (kit akkor CSÖPÖRKÉNEK nevezett, noha RIMA lenne igazi neve)” 284.oldal
Az Arvisurában a rimalányok Rima asszonyról, első vezetőjükről neveztettek el:
“Agába feleségét, a gyógyítással foglalkozó rimalányok vezetőjét, Rima-asszonyt teljes hatalommal rendelkező Rima-Széccsé tették meg és rábízták az Aranyasszony kegyhely gondozását.” 1(A).Arvisura
“Ezek a rimalányok nevüket bölcs Agába feleségétől kapták, aki már a tengerparti városukban is gyógyítással és az ételek tartósításával foglalkozott.” 3(A).Arvisura
A rimalányok ringyók?
Bekerült több Arvisura kritika is a "További információk" részhez. Ehhez kapcsolódik a vitaindításom. Az Arvisura melyik részében szerepel az, hogy a rimalányok ringyók? Most megmondom - semelyikben sem. Innentől kezdve ez Friedrich Klárának az Arvisura tartalmát meghaladó elképzelése (amit Csajághy György láthatólag tőle vett át), mivel az Arvisura nem tartalmazza. De az ellenkezője sincs leírva az Arvisurában, azaz, hogy szűzlányok lettek volna. Az Arvisura alapján a rimalányok legalább alapfokú sámántudást sajátítottak el: csillagismeret, gyógyítás, állatismeret valamint már 6000 évvel (!) ezelőtt is az írás-olvasást.
Miért lehet mégis részben(!) igaz Friedrich Klára szómagyarázata? Ugyanis a rimalányoknak feladatuk volt a különböző felderítő, rokonlátogató nagyobb részt férfiakból álló sámáncsapatok kísérete. Ez utóbbiból tényből sok minden elgondolható, csak egy nem: hogy pénzért vagy ringyó hajlamból lehettek együtt a több évre nyúló kalandozásokon férfiakkal. Ráadásul a legtöbbször említve van, hogy gyorsan férjhez is mentek - letelepedés után pedig a közösség mindennapi életének szervezői voltak (rimaszécsként), mivel sok gazdasági, életviteli tudással is rendelkeztek.
Ha a mai életből hoznák példát - van akinek a rendőr a rend őre, valakinek meg zsaru, fakabát. Aki a rimalányok ténykedésének csak egyik oldalát látta vagy ismerhette (honnan tudták volna a közemberek, hogy a rimalány időszakonként jelentést ír a közösség létszámáról, születésekről és nevekről, mikor azt sem tudták, hogy van írás egyáltalán) az ezzel kapcsolatban emlegethette a rima szót. Másrészt komolyan gondolta e Friedrich Klára, hogy a Rimaszombat településnek vagy a Rima folyónak Ringyószombat, Ringyófolyó a jelentéstartalma?
Ezekről a kritikákról beszéltem már Paál Zoltán (Író) szócikk vita részében. Így lehet prekoncepcióval és felületes elemzéssel, majd a felületes elemzések átvételével ostobának mutatkozni.
---------------------------------------
Akit érdekel egyébként az Arvisurával kapcsolatban további információ, az itt megtalálhatja: hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Ljerk/pr%C3%B3balap
Köszönöm a válaszát, tovább fogok tájékozódni az Arvisura ügyben.
0. Nem vagyok szakavatott (történész stb.), ez év elején olvastam az Arvisurát, amelynek a szerzője - pontosabban a rovások magyarra fordítója Paál Zoltán 1982-ben meghalt. Én a sci-fi mentes első, nyers és szkennelt változatot olvastam (1970-es évek közepén készült), de már az 1977-es bővebb Széchényi könyvtárban fellelhető nyomtatott változatokba bekerültek sci-fi elemek. Nyilván az első hevületemet át kellett gondolnom, több olyan momentum van a könyv körül ami miatt jelen pillanatban nem tudom eldönteni, hogy igaz (és csak kis része hamis) vagy teljesen hamis-e. Mindenestre ezeket összeszedtem egy wikipédiás cikkben (itt van a források közt a nyers, nem jogvédett Arvisura változatra mutató link is):
- hu.wikipedia.org/.../...
2. Ataisz az Arvisura szerint a Csendes óceánban fekszik, a visszafejtésem Indonézia azon szigetek közti részére vonatkozik - amely 1 millió négyzetkilométeren sík terület volt, ez nagyjából jelenleg is csak 20-100 méter mélyen van a víz alatt - így nagy része legalább 15.000 évig folyók és erdők, füvek síkja volt. Az óceánfenéki térkép és a többi ezzel foglalkozó link szerepel a wikipédiás forrásaim közt. Az Arvisura leírja, hogy folyamatosan emelkedett a vízszint Ataiszon, de a végső pusztítást egy özönvíz (szökőár) végezte el: "Hárpia-Tórem...csőrében az egész Kékleny-hegységet felemelte, de Villám¬Tórem, Manitu-Nagyszellem Öregapjának parancsára a Villámgyártót a Kéklennyel együtt vízbe dobta.", azaz visszahúzódott a víz, ami a cunami előjele.
Volt 8-10.000 évük a magasabb civilizációs fok eléréséhez, a jégkorszak csúcsa ugyanis ie. 22-15.000 közt volt, addigra a legtöbb törzs már odaért. Közülük többnek voltak beavatottjai, akik tudták merre kell menni akkor, amikor Ráten nem ontja fényét melegen - a visszaemlékezések tartalmazzák Nippur városának megalapításának időpontját ie. 40.000 körül, helye valahol Mezpotámiában volt.
3. Az Arvisura leírja, hogy ie. 5.800 körül is indulnak el telepesek a melegebb vidékek felé - ekkor alapítják újra a mezopotámiai városokat, ide is érkeznek hunok, de a többi törzsből is - ezt nem részletezi az Arvisura (a hét fő ataiszi törzs: uruk, agaba, maya, indió, kanak, saka, hun (fekete és fehér)). Ie.5.500 körül innen mennek tovább ataiszi leszármazottak a Kaukázuson túlra (szavárdok), majd azon is túlra a Volga és a Don közé - őbelőlük lesz valószínűleg a szkíták egy része és az amazonok (ugyanis Mari asszony az első vezetőjük).
Az ataiszi betelepülők újabb hulláma nagyjából Ataisz pusztulásával egyidőben történik, és főleg hunokból áll - azonban ők egy viszály miatt elindulnak Közép-Ázsiába, ahol a gazdagabb hunok sorra városokat alapítanak, míg a szegényebbek érnek el Ordosz térségébe - ekkor itt még nincsenek sivatagok, erdőségek és mezők terülnek el a Sárga-folyótól északra. 1000 év nomád életmód után összeölelkeznek egy másik ataiszi elszármazott néppel, az agabákkal, akik Ataiszról Kína partvidékén tolódtak észak felé a kínajok által szorítva. Így jön létre a 24 törzses HUn Törzsszövetség ie.4040-ben a Takla-Makántól a Sárga-folyó torkolatáig.
5. Ezt az elméletet ismerem, én nem tudom eldönteni, hogy igaz vagy sem - régészeti emlékeket datálnak erre a korra, ezt tudom.
6. Az Arvisurákat a kezdet kezdetétől aranytartalmú lemezekre rótták, 20 évvel az események után készítették őket, hogy leülepedjenek a "dolgok". Több példányban is léteznek, a világ néhány pontján rejtették el őket.
Az Arvisura csak egy része Ataisz örökségének, ugyanis az Élet Templomát, ahol a legősibb tudásokat őrzik, Ataisz süllyedésének első jeleire Mezpotámiába vitték, innen ie. 1680 után Egyiptomba kerül - de itt is veszélybe kerül - ezért a hunok hadsereggel vonulnak oda és az utolsó fáraók egyike átadja nekik az Élet templomának anyagát, amit a hadsereg Ordoszba visz. Sajnos az elsivatagosodás miatt meggyengül a Hun Törzsszövetség ereje és ezért kell nyugat felé vonulniuk, a Templom Pilis/Buda környékének barlangjaiba kerül iu. 430 körül - majd a hunok kivonulása után az itt maradó törzsek őrzik (pal-úzok (palócok), mar-úzok), Tündér Ilona az egyik fejedelmasszonyuk. Az avarok is átveszik az őrzését, majd Vazul fiai menekítik ki az Urál mögé, jelenleg Közép-Ázsiában van valahol.
Sokan támadják az Arvisurákat, merthogy nem ad magyarázatot néhány dologra - ami egyszerű dolog okán igaz, az Arvisura kifejezetten csak a Hun Törzsszövetség krónikája, a korai sumér, szkíta, kaukázusi, szavárd magyar történések csak akkor szereplnek bennük, ha érintkeztek velük. Így nagyjából csak iu. 200 utántól fogja össze az összes mai magyar őseinek történeteit, mivel eddigre majd minden ataiszi leszármazott "menekülni" kényszerül az arabok, kínaik elől a Kárpátok és az Ural közé.
A cikkben, amihez a hozzászólását megírta, arról van szó, hogy az Arvisurákat valaki/valakik azért írták, hogy olyan gumicsontot adjanak a magyarok szájába, aminek értelmezésével jó sokáig elvannak, mert némely valós és még több kitalált dolgokat kevertek nagyon nagy mennyiségben össze. Nem tudom, hogy Friedrich Klára eltalálta-e a szerzőket vagy sem, de valószínűleg helyesen gondolkodott, amikor észrevételeit megírta. Én a következőket fűzném hozzá.
2. az Ataiszra való hivatkozás – egyenlő Atlantisz/2, hiszen i. e. 5038 körül nem tudunk olyan mértékű tengerszint emelkedésről, ami világokat süllyeszthetett volna el. Az északi féltekén felhalmozódott jég olvadása (az olvadó jeget visszatartó jégzárak beomlása után) három nagy áradásban növelte a tengerszintet kb. 15000, kb. 11500 és kb. 8000 évvel ezelőtt, ebből atlantiszi volt kb. 11500 évvel ezelőtt. A jégkorszak elől menekülő népek egyébként hogyan fognak össze, és hoznak létre magasabb civilizációt? Magas fejlettségű civilizáció kialakulásához leginkább több száz/ezer év nyugalmas periódus kell, nem vészhelyzet.
3. Mezopotámia hunokkal való emlegetése szintén kérdéses, hiszen ott kb. 3000 évvel ezelőtt is a parthus/perzsa birodalom volt jelen, és innen ered az irán-turán ellentét is. A turániak nem foglalták el az iráni fennsíkot, hanem azt megkerülve inkább a kínaiakat zaklatták, de ez egy domborzati térképen világosan követhető. A hun népek főleg a mai Kazahsztán, Oroszország és Ukrajna területein éltek (sztyeppe), míg a perzsák (parthusok), médek a mai Irán, Afganisztán és Pakisztán hegyes-dombos területeit birtokolták.
5. Amit leírt az Arvisura - a hunok honfoglalásáról mondattal, itt van a legnagyobb buktatója a történetnek. A magyar krónikák helyesen csak hun és magyar bejöveteltől írnak a Kárpát-medencébe, míg az Arvisura avar honfoglalásról is beszámol. Ha valaki akkoriban valóban lejegyezte volna az akkori történéseket, az szintén csak hun és utána magyar bejövetelről számolt volna be, mert az avarok csak a keresztény (Krisztus szerinti) időszámítás bevezetésével járó időlyukak miatt lettek éppen a hunokból (korai avarok) és magyarokból (késői avarok).
6. az Arvisura iratokat a hunok melyik része tartotta magánál, a Szkítiába visszatérők, vagy az itt maradók? De tegyük fel sikeresen megtartották a magyarok bejöveteléig, utána viszont Géza fejedelem idejében a manysikhoz viszik. Tudja, hogy hányszor kellett volna lemásolni a XX. századig az adathordozót, ha feltételezzük, hogy az papirusz, bőr vagy fa anyagból készült? Ezt a munkát ki végezte el, és honnét tudjuk, hogy mindent pontosan szóról-szóra másolt le?
Véleményem szerint az Arvisura-ban leírt dolgok igaz volta több kétséget emel, mint amire magyarázatot ad.
örülök annak, hogy nem vagyok egyedül ebben ...
viszont azért nem szabad mindent ebben egyben kidobnunk. Ugyanis lehetnek olyan tényezok, adatok, amelyek valami igazat is tartalmaznak ebben ...
szerintem minden eronket össze kellene szedjük és
elkötelezve magunkat az igaz mellett, egy olyan történelmet összehoznunk, amely teljességgel védheto, fenntarthatá (minden téren, foként az
utóbbi idokben jött több és biztosnak mondható tudományágak oldalán ; genetika, fizika ...) ...
szeretettel, L
ps.; még ezt; kik voltak a magyarok a K.u. IX. század vége-felé ? Arpád-népe, vagy az oket befogadók ?
amikor erre megválaszol valaki, akkor tu-e erre
érveket, bizonyítást ... tényeket felhozni ? (megvédeni a tézisét ...)
2. Visszaemlékeznek benne Ataiszra, az elsüllyedt (ie. 5038) világukra, ahol a jégkorszak elől menekülő népek összefogtak és egy magasabb civilizációt hoztak létre. A felmelegedéssel együtt új telepeket hoztak létre Egyiptomban, Mezopotámiában, Kínában és Amerikában (piramis építő népek).
3. A hunok is innen származnak akik az elsüllyedt kontinensről Mezopotámián keresztül újabb és újab telepeket hoztak létre Ázsiában, eljutva Ordasba (Ordosz) találkoznak egy másik Ataiszról elvándorolt néppel és létrehozzák a törzsszövetséget.
4. Árpád szintén ataiszi ősei Mezopotámia (és a Kaukázus) felől érkeznek az Etelköz felé az arabok elől, míg a palócok, kabarok, hunok Ordas felől a kínaiak nyomása és az elsivatagosodás miatt (Góbi, Ordas, Karakórum, Aral-tó környéke).
5. Ezután először (az Arvisura leírja, hogy korábban még hányszor) a hunok jönnek be a Kárpád-medencei őshazába (az Ataiszra a jég elől menekülő törzsek egy része innen jön!!!), a palócok, székelyek itt maradnak. Majd az avarok és utána a magyarok törzsszövetsége érkezik meg és ugyanannyi hun törzsszövetségi lakik már itt ekkor, mint a magyarok (palóc, székely, kabar, avar, pannon).
6. Azok a bizonyos iratokat amiknek egy kis részét a "Tura" fedőnevű sámánunoka lemásolt, az Élet Templomában őrizték az Urálban - korábbi helyei: Ataisz, Mezopotámia, Egyiptom, Ordas, Pilis (ide Atilla és Buda hozta), majd a megvakított Vazul fiai vitték a manysikhoz mint egyetlen biztonságos helyre (at arabok, kínaiak, kereszténység miatt más hely nem volt már).
Teljes és tökéletes leírás, csak nem részleteket kellene olvasni az Arvisurából, hanem az egészet. A suomák ie. 1600 körül mentek északra Ordos felől, míg a manysik ie. 1000 körül (ők már az elsivatagosodás miatt) - ezért a hatalmas életviteli és nyelvi különbség a később indulókhoz képest.
A Magyar nyelv (1862) szótárunk szerint a BARBÁR szó jelentése, értelmezése:
fn. tt. barbár-t, tb. ~ok. 1) A régi görögök és rómaiak értelmében minden más nemzetbeli, aki nem görög vagy római volt. 2) Müveletlen, vad népből való. 3) Durva, kegyetlen, ádáz ember. 4) Éjszaki Afrikának egyik népfelekezete, barbáriai, berber.
A Magyar nyelv (1862) szótárunk szerint az ELŐNY szó jelentése, értelmezése:
(el-ő-ny) fn. tt. előny-t, tb. ~ök. 1) Kedvező körülmény bizonyos cél elérésére, melynél fogva ahoz előbb eljuthatunk, mint más, tehát mintegy előkedvezés, pl. a játékban, azon játszó, ki a kikérő után legutósó, azon előnynyel bír, hogy üthet, s az ő lapját el nem üthetik; de ezen előnyből csak úgy lehet nyeresége, ha ütőkártyája van. 2) Előjog vagy igény valamihez. A kihalt tisztviselő helyére legtöbb előnye van annak, ki a fokozati rendben legközelebb állott utána.
A Magyar nyelv (1862) szótárunk szerint az ERŐNY szó jelentése, értelmezése:
(er-ő-ny) fn. Szokottabban l. ERÉNY.
A Magyar nyelv (1862) szótárunk szerint az ERÉNY szó jelentése, értelmezése:
(er-ény) fn. tt. erény-t, tb. ~ek. E helyes alkotásu nem régi szó, hasonlókép az er szóból származik, s erkölcsi értelemben vétetvén, jelenti az emberi akaratnak azon erejét, melynél fogva az erkölcsi törvényeket teljesíti, még pedig némi könnyüséggel és készséggel; vagyis ezen erőnek gyakorlása által szerzett, s nemesb értelemben vett erkölcsi tökélyt. Keresztényi erény, mely a keresztény-, polgári erény, mely a polgári-, katonai erény, mely különösen a katonai kötelességek teljesítésében áll. Erény utján járni. Erényt az ellenségben is tisztelni. "Óh, remélj, remélj egy jobb hazát! S benne az erény diadalát." Arany. Szélesebb ért. tökély. Isteni erény, emberi erény. Innen a tökélyek különfélesége miatt az erény is különféle. Mértékletesség, szüzesség, állhatatosság erénye. Szeretet, adakozás, irgalmasság erénye stb. Régen: jószág.
A T. Szerkesztőktől szereném kérni: a #28-as hozzászólásba, nem tudom miként, belekerült egy smile. Én nem tudom eltávolítani, kérem szépen vegyék ki onnan ha lehet. Köszönettel: oregjonas
#29 kovacs.laszlo
„Aki szereti a magyarokat, szereti az Arvisúrákat, aki nem, az úgyis fog benne kifogást találni.”
Nem így van, nem azok emelnek kifogást akik nem szeretik a magyarokat. S miért ők kifogásolnák, hisz' az ő érdekük pont az, hogy higgyünk az arvisúráknak.
Mi magyarok sajnos könnyen félrevezethetők vagyunk.
Az arvisúrák, koholmány amely a magyarok férevezetését szolgálja. Friedrick Klára és a többiek akiknek a nevei fentebb s alább is említve lettek, ők magyarok, akik próbálnak fényt gyújtani a fejekben.
Szerintem aki kételkedik Friedrich Klára (s a többiek) tisztánlátásában, aki nem hisz az észokoknak, az vagy vak vagy félretájékozott, vagy azok közül való akik "nem szeretik a magyarokat".
(A félreértések elkerülése végett, az észok jelentése: valamely állításnak észen alapuló bizonyitéka.)