„Elhallgatott történelem” vagy - Elhazudott történelem!
Mózeskosárban vittek szüleim az óvóhelyre a Gellérthegy második legöregebb házának (Plósz villa a Plósz Lajos utca 9.) a hegy gyomráig érő pincéjébe. 2013-ban hivatalosan is „megtudtam” a Kossuth rádióból, hogy ott üldözött zsidókat, és árva gyerekeket is bujtattak szüleim és nagyszüleim, a Sztéló Márta (Szilyné) családdal közösen, akiknek villája, Szily villa a Somlói úton közös kertünk szomszédja volt. Szily nagybátyánk a lebombázott Műegyetemi vonatnál halt meg, a feleség mentett tovább a családdal együtt. Később ők 56-ban elmenekültek a kommunizmustól.
Műemlék-jellegű házunkat 2006-ban Molnár Gyula polgármester elvtárs támogatásával az orgazdák lebontották. – A tulajdonhoz való jog az elkobzással nem változik és nem évül el. Azóta a házamon alszom. Rendőri segédlettel loptam 10 téglát, az ágy lábát emeltem meg vele. Képek, a kommunizmus kinyújtott karjáról.
Plósz Sándor jogtudós és családja a présház előtt 1885. 1852-től a család tulajdona.
Plósz ház, (Ybl iroda és Kismarthy Lechner Jenő svéd kir. főépítész bővítésével,) az „államosítás” után senki nem nyúlt hozzá (Ma úgy írják: Gombócz Zoltán u. 9.)
Pince, hátul az ajtó mögött a menedékhely
Elpusztítás, háttérben a tábornok elvtársak társasházai a kertünkben
Mi az ostrom vége felé menekültünk nyugat Magyarország felé a zalai birtokra, de az oroszok gyorsabbak voltak, a kíséretünkhöz tartozó katonai alakulatot is elfogták. Apánk ott hídszakértő volt a visszavonuláskor. Az összes férfit hadifogolynak minősítették a 65 éves Nagyapámat és Édesapánkat is. A székesfehérvári gyűjtőtáborba, majd Erdély felé hurcolták el őket. Nagyapánk a Temesvári fogolytáborban halt meg. Az Aradi úti második tömegsírban van eltemetve. Lábszárcsontján tán még ma is megtalálható lenne az a rozsdás drót, amivel megjelölték – remélve, hogy egyszer a családi sírboltba lesz áthelyezve. Ma is ott nyugszik mártír társaival, a bolsevizmus dicsőségére.
Apánkról az utolsó hír a Focsan felé haladó vonatból kidobott névjegy volt, amelyet eljuttattak Édesanyánknak.
a névjegy
A névjegy a címzetthez ért.
A háború utáni újjáépítés időszakában vállalatunk, a Zsigmondy Hídépítő Vállalat a Ganzzal és a többi magyarral közösen építette hidainkat, útjainkat. Majd egyik napról a másikra a cégeket elrabolták (államosították) és a tulajdonost kidobták tulajdonából. Néhány hónap után néném találkozott az igazgatóvá vált fúrómesterrel, kérdezi tőle – „Mi újság?”- „Kezdek belejönni,” mondja a szaki. „A vállalatvezetésbe”, kérdi a néném. „Nem, a nevem aláírásába”. Én a Gellért alatti Duna szakaszon dolgozó markoló-kotróra emlékszem. Tisztította folyó medrét.
Édesanyánk a zalai birtok és Budapest között ingázott, hol lovas-kocsival, hol a még bizonytalanabb vonattal, hogy egyrészt a birtokot rendben tartsa, másrészt a nagy-család élelmezését biztosítsa, a bombasérült házat lakhatóvá tegyék. A három gyerekből a két nagy többször vele, én Zalában a Nagymamánál, hogy éhen ne halljak. Azután egyszer a bombasérülésből helyreállított lakásunkban már mások laktak. „Einstand”. - Mi mentünk Zalába, Felsőrajk, hátha a birtokból (50 katasztrális hold 26ha, a földosztás után) valamit meghagynak. – Nem hagytak. „Einstand”. Szabadrablásos kitelepítésben részesültünk. Vagy Sátoraljaújhely, vagy a falutól 5 km-re egy börtönbe csukott kulák tanyája. Anyánk ezt választotta és diplomával az erdészeti segédmunkásságot és a falu elhagyásának tilalmát. – Ezekről a kitelepítésekről manapság nem esik szó, mintha nem is lettek volna. Mi nem felejtünk! Három megalkuvás nélküli diplomást nevelt fel Édesanyánk.
Mi kiskorúak, burzsuj, kulák, osztályidegenek lettünk, bár amikor házunkat, üzemünket, földünket, tulajdonunkat (örökségünket elrabolták) államosították, még olvasni sem tudtam. Ez volt a szocialista demokrácia 1990-ig.
Nemzetközi nyomásra 1950. körül a hadiárvákkal a társadalom látszatcselekedeteket volt kénytelen tenni, akivel akart:
Ezekből az iratokból hármat emelek ki, az egyik a plébános úr időben megérkezett igazolása, a másik cégünk egyik mérnöke, aki az igazolást késve adta meg, a harmadik az elutasítás. Mi nem lehettünk hadiárvák.
Elhazudott történelem
A kommunizmus és utókorának, jogfolytonosságának bűneit, az elmúlt 27 évben sokan szeretnék kitörölni az emlékezetből. Mintha 1990-ben demokratikus és igazságos jó reggelre ébredtünk volna, amit egyesek Rendszerváltásnak neveznek, és ez már a demokrácia, a Kánaán. Ezt az amnéziát és agymosást nevelik a fiatalságba, akik azt sem tudják, hogy a tulajdonoknak, - nem a trabantra és az ellopott ezüstkanálra gondolok, - hanem a földre, a házingatlanra és üzemekre a valódi, országépítő működő tőketulajdonra, - amely ma orgazdák kezében van. - Ha a jogot komolyan vesszük, ismert a tulajdonosuk. Lásd a szégyenteljes Kárpótlásnak nevezett gazság. De erről nem beszél senki, és ha nem beszélnek róla, akkor nincs is. Mai valóság.
Minden Kormánynak, Államfőnek, Hatalmi testületnek fel szoktam tenni a kérdést a tulajdonról és az igazságtételről, jogról, igazságról. Az esetek többségében nagyon hasonló dodonai választ kaptam. Többség, de mondhatnám általánosnak is, tudatlannak és újszülöttnek (hülyének) nézik az embert. A leveleim és válaszok megtalálhatók az irattárakban. Hátha egyszer egy levéltári kutató kíváncsi lesz a XX. sz. végére és a XXI. sz. elejére. A bürokrácia betartja az első válasz kötelezettségét, de a tények ismételt kibontását már válaszra nem méltatják. Legutóbb kérdések formájában kértem a jogi magyarázatot az IM-től. Jogi választ azt nem kaptam, csak a szokásos, nem minősíthető hablatyot. Megtiszteltetésnek venném, ha találnának olyan „emberi erőforrást” aki érdemi választ ad a következő fejezetre.
Ígérem sem Brüsszelbe, sem Hágába nem megyek. Nem fogok sem az mszp-re és hasonszőrű köreire, sem a jobbikra szavazni.
Egyébként az elitnek tudomásul: Magyarország Közép-Európában van és nem kelet-közép, kelet, vagy közép-kelet Európában.
A gyengébbek kedvéért, Európa középpontja Szolyva (Kárpátalja) mellett található. Ami annak a közelében van az ebben a dimenzióban Közép-, ami közelében de attól nyugatra mint Magyarország mai területe, az nem lehet sem kelet-közép, sem kelet.
Ez is a kommunizmus bűne!
A remény hal meg utoljára.
Perirat a Magyarország Kormánya ellen, Igazságügyi Minisztérium címén
Kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából
Bevezető:
2016.04.25. Magyar Idők: (Riport a Kúria képviselőjével) Olvasom, hogy eltörölhetik a Nagy Imre per halálos ítéleteit. (Eltörölték.)
Két gondolat jut az eszembe:
1. Emlékezés, tisztelet a mártíroknak, kik a hitükért, vagy a hazájukért, az önkényben, diktatúrákban áldozták fel életüket!
2. Igazságszolgáltatást az élőknek az osztályérdekű jogszolgáltatás helyett!
♦ Ugyanez történik 2012 óta is, az Alaptörvény végrehajtásának mellőzésével.
Az osztályérdekű jogszolgáltatás két legalapvetőbb tárgya, amely a valódi rendszerváltást megakadályozza, az a Történelmi igazságszolgáltatás, és az elrabolt tulajdon rendezése.
A történelmi igazságszolgáltatás töredék részlete az említett Nagy Imre per. Kiemelés helyett egy történelmi perrel kellene a diktatúrákban meggyilkolt mártírokról tisztelettel emlékezni! A halálban mindnyájan egyelőek vagyunk!
Mind kettő rendezése az Alaptörvény és a Történeti Alkotmány alapján alapvető kötelessége (lenne) a Parlamentnek, a Kormánynak és a (ma már alkotmányos) Alkotmánybíróságnak.
Per tárgya: Államosításnak nevezett elrabolt tulajdon visszaszolgáltatása és/vagy törvényben előírt értékalapú kártérítés.
A. Nemzetközi jogállás:
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
17. cikk
(1) Minden személynek, mind egyénileg, mind másokkal együttesen joga van a tulajdonhoz.
(2) Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani.
B. Hazai jogállás: (Lásd mindezeket az 1000 év törvényeiben és a kormányhatározatokban!)
1945- 1952-54 között a magántulajdon jelentős részét államosítási törvényekkel és törvényerejű rendeletekkel vették állami kezelésbe. (A diktatúra nem vette jogilag tulajdonba, mert a vonatkozó törvények nem lettek megfelelően végrehajtva.)
Minden törvénynek, törvényerejű rendeletnek volt egy kártérítési pontja, amelyet az első időkben 1946-1952 között a kártérítés végrehajtását hosszabbítgatták, majd 1956 után a diktatúra már a hosszabbítást sem tartotta fontosnak. A tulajdonost a tulajdonától megfosztották. Jogállamban az ilyen államosítás semmis.
1956-ot követően a diktatórikus Tsz-esítéskor a községi, közösségi (Közbirtokossági) tulajdonokat is – közösítették, majd 1990 után ezekről is megfeledkeztek, (privatizálták) pedig a falu-, vidékfejlesztés egyik pillére ez.
1989-1990 között a tulajdon kérdéséről senki által nem felhatalmazott, az MSZMP által kiválasztott tárgyalófelek többek között e kérdésben alkotmány és jogellenesen titkosan megállapodtak. Jogállamban ezek a paktumok semmisek.
Itt kell megemlítenünk, hogy ugyanezek a paktumok határozták meg az Alkotmánybíróság hatáskörét és Elnökét, sólyomlászló. Egyetlen szabadon választott Parlament nem erősítette meg, tehát a diktatúra érdekeit képviselő alkotmány és törvényellenes helytartó-tanácsnak tekinthető. (Továbbiakban Helytartótanács.)
1990-2012 között az elrabolt (államosított) tulajdon többségét a kormányok un.-en privatizálták. 1990-94 között az elkobzott tulajdonok többségét felmérték a jelentkező tulajdonosokat regisztrálták és a törvényesség látszatát keltve adtak egy szégyenteljes részleges-kárpótlásnak nevezett értéktöredéket. Az ingatlan és földtulajdon visszaszolgáltatásáról szóló törvényt a Helytartótanács megvétózta. (Ugyanez a Helytartótanács vétózta meg a történelmi igazságszolgáltatásról szóló törvényt is.) Felsőbbségi hazug kinyilatkoztatásuk (sólyomlászló) alapján azért nem jár vissza a tulajdon, mert az államosítás az akkori törvényekkel alkotmányos és jogszerű volt. Természetesen ez egy ordas hazugság, mert a törvényben előírt kártérítés nem történt meg. Tehát semmis az államosítás, - elkobzás.
2012-2016 (de meddig?) Az Alaptörvény és a jogfolytonosságba emelt Történeti Alkotmány nem csak lehetővé tenné, hanem megköveteli a történelmi igazságtételt és a diktatúra törvénytelenségeinek jogi rendezését. De mindez nem történt meg, nem történik. Miért is?
Ha nem így lenne, akkor az USA ügyvivő, André Goodfriend „fecnije a magyarokhoz” nem tartalmazná az alábbi alaptörvény-ellenes ajánlást: „– Állítsák vissza az Alkotmánybíróság jogát, hogy használhassa az 1990-től 2011-ig hozott döntéseit, mint precedensjogot!” (Ha az Alkotmánybíróság ezt megtette, akkor Alaptörvény-, Alkotmányellenesen cselekedett, és a jogtalan-államiság tovább folytatódik. Ha nem tette meg, akkor az igazságtétel elengedhetetlen.)
Az a tény, hogy mind a közösségi tulajdonok telekkönyvét, mind a polgárok tulajdonát hitelesen bemutató telekkönyvet a Kormányok a levéltárakba tették, hogy a szocialista-liberális kormányok eltöröltek 1990 előtti törvényeket, a kárpótlási iratok is levéltárba kerültek, ez a lényegen, a tényen nem változtat, mert „a tulajdonjog az elkobzással nem szűnik meg és nem évül el”.
Kérem a tisztelt Magyarország Kormányát, az Igazságügy Minisztériumot hogy adjon állásfoglalást a tulajdonról, a fentiekben vázolt jogállásról, a jogállam kötelességéről!
Kérem a tisztelt Magyarország Kormányát, hogy szólítsa fel a Törvényalkotókat és a Parlamentet a tulajdonosok helyzetének rendezésére, ahol lehet a tulajdon visszaszolgáltatására, ahol nem ott méltányos értékarányos kártérítésre, évjáradékra.
Záró gondolatok:
A tulajdon kérdésében is találunk a Nagy Imre ügyhöz hasonló ellentmondást. Kisded jogtalan-államunk orgazdatársadalmában is találunk kivételeket. Legtipikusabb a Zlinszky –kúria ügye.
Idézem: „Gyóni Zlinszky János jogtudós, egyetemi tanár, az állam- és jogtudomány akadémiai doktora. 1989-ben az Alkotmánybíróság alapító tagja volt, 1998-ig volt a testület tagja. „ (Wikipedia) Megjegyzés: Helytartótanács alapító tagja.
„ Visszakerültek a Zlinszky-kúria kulcsai az építető család kezébe” (Dabas.hu) „hivatalos esemény, amellyel szimbolikusan is kifejezésre került, hogy ismét a Zlinszky család tulajdona lett az ősi ház.” Megjegyzés: Tipikus jutalma az orgazdatársadalom kialakításában való legmagasabb szintű közreműködésnek.
Tulajdon kérdésében 1945-től, majd a módszerváltás a jelenlegi időkig a világon egyedülálló Jakobinus diktatúra felvilágosultságának nevezett módszereit és 90 után a folyományát másolták. SZABADSÁGban, TESTVÉRISÉGben, és EGYENLŐSÉGben haladnak az elítéltek a vérpadra, majd másnap a bírák követik őket a gilotín alatt. Köszönjük, ebből - és a folyományából tovább nem kérünk, - 72évig éltük!
Ha körülnézünk a szomszédságnál ott jó példát is találunk a restitúcióra, a Csehszlovákoknál, a Cseheknél, a Szlovákoknál is, bár kicsit hiányosan a magyarok felé, de a Románoknál is,- perrel, per nélkül halad a tulajdonok visszaadása a háztól a földtől, erdőn át a kastélyokig, a Keresd-i várig.
Ha a Jogalkotók, a Jogalkalmazók és Végrehajtók betartják az Alaptörvény írott és a Történeti Alkotmány tényleges szokásjogait, lásd a török kiűzése után a 150 éves török megszállást követően 2 tanúval kellett igazolni az örökséget és az örökös birtokba lett helyezve. Nálunk a szégyenteljes kárpótlás ezt felmérte, tehát már csak a birtokba helyezést, vagy az értékarányos kártérítést (akár évjáradékban a privatizátor orgazdáktól) kell megadni a tulajdonosnak, örökösöknek.
2017. február 25.
Plósz Sándor
Ma is ki vagyok telepítve, tulajdonaimat orgazdák birtokolják, bitorolják.
Ez a DEMOKRÁCIA. (csupa nagybetűvel) (Valószínű egyedüli vagyok az országban akinek (konzuli) pecsétes nyilatkozata van, hogy csak a sajátot privatizálom vissza, mert törvényesen sem kívánok orgazda lenni.)
Epilógus
2015-ben megtudtam, hogy a hadiárvák segítését mintegy hetven év után jelképesen biztosítja a Kormányzat. Én is beadtam az irataimat, kérelmemet. A Bp. XII. ker. Korm. Hiv. Hatósági Osztálya ugyanavval utasította el, mint Rákosi pajtás bürokratái. Természetesen fellebbezésemet is elutasították. A Fővárosi Hivatal panaszlevelemre nem is reagált.
Rendszerváltás:
Panaszt tettem a Miniszterelnökséget vezető miniszternél, aki a nagyhatalmú hatóságok döntéseit felülbírálta és kérésemet jogosnak találta. Paragrafussal indokolta is.
Azóta 73 évesen hadiárva lettem.
A bátyám is az lett ezek után, de ő protekciós volt és egyösszegű segélyként ötször annyit kapott, mint én.
A határozat már jogerőre emelkedett, azért merem itt leírni.
Még sincs rendszerváltás:
„Gulágobeliszk” Mi (2017. augusztus 11. péntek 05:55, szószerinti idézet)
„A Szorakész elnöke jelezte: már minden engedély a birtokukban volt ahhoz, hogy kezdetét vehesse a beruházás, ám az utolsó pillanatban az V. kerületi önkormányzat technikai okokra hivatkozva megtagadta a tulajdonosi hozzájárulást.”
2017-08-20