Magyarországon (és sok máshol), a kispapnak, apácának és a magyar erkölcsöt tanító és gyakorló laikusnak, legyen az katolikus vagy református, köszönhető nagy részben az emberiesség kiharcolása és részben sikeres megvédése Európában. Ezek az általában hazafias emberek ha kellet sok esetben életüket is föláldozták az emberségért. Ezt azért fontos tudni mert ők nem felelősek az egyház gonoszságaiért. Legtöbb esetben egyszerűen nem tudták és ma sem tudják mit művel az egyház, mi a célja, ki irányítja. Hiszik, tanítják, és tehetségükhöz képest gyakorolják a magyar erkölcsöt őseink és Jézus tanítása szerint. Ezeket a honfitársakat ne idegenesítsük ki. Inkább hozzuk be őket közelebb magunk közé.

Épp úgy mint a magyarnak nevezettek közt is található gazember, rabló és gyilkos, úgy a zsidónak nevezettek közt is van becsületes, emberszerető lélek. Az érthető hogy aki véd-kényszerben találja magát nem keresgélheti támadója rangjaiban a lehetséges jóindulatút. De azért vigyázhat arra hogy ne essen bele támadója fajgyűlölő erkölcstelenségébe. A magyarság ellensége nem egy emberfaj vagy vallás. A magyarság ellensége a hazánkban tartózkodó faj gyűlölő zsidó-ideologiákat terjesztő vagy gyakorló élősködő, függetlenül attól hogy milyen emberfajhoz vagy valláshoz tartozik. Az efféle, emberiség-határán tengődő élőlény ellen védekezzen mindenki lelkileg, szellemileg tehetségéhez képest.

Ne tévesszük össze a ellenfelet az ellenséggel.Az ellenfél, a fölbérelt bűnöző, idegen magán (biztonsági) őr vagy állami szerv, csak az ellenség hadieszköze. Neki nincs ideológiája. Oda viszi a bőrét ahol legtöbbet fizetnek. Habár foglalkozása az élősködő akarata végrehajtása, az efféle támadó csak testi illetve anyagi veszélyt jelent még akkor is ha életveszélyes. Lelkileg, szellemileg nem veszélyezteti a magyarságot. Ezek ellen értelmetlen a lelki, szellemi védekezés.

És ne tévesszük össze a védekezést az önvédelemmel. Az önvédelem egy több, sokszor egybefont de egymástól különálló mesterkedésből, taktikából álló hadászati, stratégiai terv. A védekezés az önvédelemnek csak egyik mesterkedése, taktikája; a támadás hatástalanítása. Itt csak a lelki, szellemi védekezésről szeretnék egy néhány szót szólni.

De a legfontosabb az hogy a kedves olvasó állandóan tartsa szeme előtt az emberi tévedés, elfogultság és a hazugság veszélyét. Ez az óvatosság épp úgy vonatkozik az alábbira mint minden másra amit hallunk vagy olvasunk. Tekintse az alábbit tudásnak ha jónak látja és adja tovább, de az igazságot saját lelkében keresse.

Lelki, szellemi védekezés

Az ékes ősdarázs egy élősködő darázsfaj amely különös szaporodási módjáról híres. A darázs lárvái egy élő bogárban kelnek ki, de más parazitoid rovaroktól eltérően, az ékes ősdarázs nem bénítja meg áldozatát. A darázs kétszer csípi meg a kiszemelt bogarat; az első szúrás rövid időre megbénítja a bogár mellső lábait, és ezzel lehetőséget ad a darázsnak a nagyon pontosan célzott második szúrásra, amellyel a bogár agyterületét bénítja meg. Ezután a bogár, bár mozgás képes marad, semmiféle ellenállást nem tanúsít, és a darázs irányítani tudja, mintha csak pórázon vezetné. A darázs ezután egy petét helyez az álló bogár hasa alá. A bogár egy helyben áll, miközben a kikelő lárva lyukat rág a bogár hasába és olyan sorrendben fogyasztja el a bogár belső szerveit, hogy minél később ölje meg. Végül a lárva bebábozódik a bogár belsejében, és darázsként kel ki.

Az elmúlt négy-és-félezer fájdalmas év alatt a magyar-hun népnek volt bőven alkalma megismerni ezt az önmagát szemitának nevező darázsfajt. Ke. 2500-ban kezdett bevándorolni a később Mezopotámiának nevezett Nib-Úr (Nimród) királyunk országába. Az első hullámok meghúzták magukat és látszólag beleolvadtak a lakósságba. De egy pár száz év múlva, ahogy megerősödtek az anyagilag és lelkileg gazdag befogadó nép országában, elkezdték csipkedni jótevőiket. I. Sargon darázs megcsípte Lugalzagizi királyságát, lárvája beleette magát a királyi hatalomba, és 130 év alatt a kis Saragonok fölfalták a gazdag országot. Hamarosan meg is kapta ez a darázs a habirú, héber ("hálóval, behálózással gyilkol") elnevezést. 500 evvel később, a Hammurapi-nak nevezett darázsnak már annyi kis darazsa volt hogy letámadta az egész környéki lakósságot. Akit csak elért megcsípett, és létre hozta az addig ismeretlen társadalmi rendfokozatot. A környéki lakosság két csoportra vált: a bevándorló élősködő darazsak és a darazsakat eltartó, szellemileg megbénított helybeli lakosság. A Ke. XIV. században, a héber darázs ugyanezt Egyiptomban is megpróbálta de onnan elkergették. Akkor Kánaánban próbálkozott de az ottaniak visszaszorították délre ahol a darazsak lopásból, csalásból és rablásból éltek meg a Ke. VI. századig. Amikor II. Nabukodonozor királynak már elege volt a darazsak szabadrablásából, deportálta az egész darázs-bandát Babilonba hogy szem előtt tarthassa őket.

Ebben a szép nagy városban a darázs, teli hassal, kényelemben, zavaratlanul megfigyelte a lakosság Istenhez való ragaszkodását, és rájött hogy ezt a ragaszkodását ki tudja zsákmányolni. Kispekulálta hogy ha ő is kitalál egy istent és kinevezi saját magát a kitalált istene földi helyettesének, óriási hatalmat szerezhet magának a tudatlanok között. Ez lett a judaizmus születés napja és helye. Itt, ekkor és így lett összetákolva a Jehova, Jahve zsidó isten és a zsidó vallás. Ezentúl mindenki köteles volt ezt a mindenható, kegyetlen, gyűlölő, irigy, bosszúálló, önző istent imádni és leutánozni, és földi helyettesének, a fő-darázsnak kérdés nélkül szót fogadni. Aki ezt az "isteni parancsot" megszegte, azt a fő-darázs "isten nevében" megölte. A szigorításhoz tartozott a fenyegetés ami többek között abból állt hogy ez a dühös, bosszúálló, vérengző isten a szófogadatlan leszármazottain fog bosszút állni. Ennek a dühös istennek a mérgét pedig csak "áldozati" ölésekkel lehet csökkenteni. Ez a judaizmus alapja. Ehhez a későbbi fő-darazsak hozzáadtak szomszédaiktól összelopkodott, számukra érthetetlen történelmi adat-töredékeket. Amit kiértékeltek a töredékekből, áthamisították saját maguk és kitalált istenük dicséretére. Az új zsidó vallás félelmetes démonai, ördögei pedig Istenünk, mágusaink és királyaink nevei lettek. (Itt fontos megjegyezni hogy a zsidó vallásban istenhit csak a zsidóság alsó rétegében létezik, ha létezik. A zsidóság vezetői, úgymint a zsidó isten és a judaizmus kitalálója, ateisták, azaz semmiféle istenben nem hisznek. Gondolkozásukat, viselkedésüket kizárólag a materialista judaizmus-ideológia irányítja).

Ke. 537-ben, II. Kürosz - akit a Nyugat Nagy Kürosznak szeret nevezni - visszaengedte a most már zsidónak nevezett darazsakat dél-Kánaánba. Itt a fő-darázs addig hazudozott és hízelgett a romaiaknak, amíg végül is a Ke. II. században, Roma meg nem adta neki az önkormányzati hatalmat a rómaiak által Júdeának nevezett tartományban. Evvel a hatalommal aztán megindult a csípés orgia. Akit csak elért a darázs megcsípett. A bosszúálló isten félelem tévhitével megbénította áldozatai gondolkozó-képességét, az ellenállót pedig irgalmatlanul lemészárolta. Ennek az erkölcstelenség-kráternak a közelében, a Júdeával szomszédos Galilea tartományában, Nib-Úr (Nimród) királyunk népéből született meg Isten fia, aki a Tiberius tó partján és a Tábor hegyen tanított. Utolsó napjaiban lement a kráterbe, Júdeába, egész le a kráter mélyébe, a darázsfészekbe, Jeruzsálembe, tanítani a felebaráti szeretetet. Azt már tudjuk hogy ott a darazsak mit tettek vele. A zsidó vallásban előírt szertartás szerint, Jézust, hosszú kínzás után, délután 3 órakor megölték a darazsak, pontosan úgy ahogy azt a zsidó kovásztalan kenyerek ünnepén kötelező áldozati mészárlás szertartás előírja. Bűntettét a tudatlan zsidók istenük legnagyobb dicsőségeként ünnepelték meg mint áldozatot a zsidóság bűneiért.

Ez után Saul rabbi, az egyik fö-darázs, a zsidó-"keresztény"-ség Szent Pálja, nekilátott a Jézus-hit kipusztításának. Bejárta a római birodalmat, és ahol járt, minden ember-bogarat megcsípett. A hazugság terjesztésesével megszúrta a lakósságot, és tévhit mérgével megbénította az ember-bogár gondolkozó-képességét. Ettől kezdve, Saul rabbi pórázon vezette áldozatait a zsidó messianizmus felé. Megszületett a zsidó-krisztiánizmus, magyarra (tévesen) fordítva, zsidó-"keresztény"-ség (A krisztus szó, a görög christos szó magyar változata, a zsidók messiását, fölkent -jét jelenti. Constantinus anyja, Helena, az egyiptomi-római Chrestos (e-betűvel írt) - Egyiptomban Osiris, "jóságos" - nap-isten tiszteltét terjesztette. Ezt a szót csavarták ki Saul rabbi örökösei az i-betűvel írt christos szóra a IV-V. században. Tehát ne pocskondiázzuk Jézus Urunkat a krisztus, messiás, fölkent megszólítással. Badiny szerint, Jézust hitvese, Mária Magdala, Világ Világának hívta. A régi Magyar falvakban a szeretettet még mindig "világom" néven szólítják. Szép lenne ha mi is ezen a néven hívnánk Isten Fiát). Constantinus uralma után, a zsidó-krisztiánizmus lett Nyugat és Kelet (Bizánc) Római birodalom állam-vallása. Ennek a vallásnak a kormánya, a mostani szentszék, pedig nekilátott minden más hit kipusztításának, úgy ahogy azt a zsinagóga szabályai előírják.

Miután eltartója a romai birodalom összebomlott, a darázs elindult egy új "ígért földet" keresni magának. Így kötött ki a frankok országában ahol Európa történelme legnagyobb csalásával (lásd lejjebb), színlelt alázatossággal, hízelgéssel, a hiú nemességet arany és ékszer ajándékkal való megigézéssel, a VIII-IX. században létre hozta a zsidó érdekeket szolgáló, szentszék-által irányított császárságot, a Római Szent Birodalmat. Ezután a császár hadserege védelme alatt csípte a darázs Európa népét és bénította gondolkozását egész az első világháború végéig. Ha valaki nem tudja ki volt a valódi hatalom ebben a birodalomban, vizsgálja meg az ószövetségi (kitalált) héber királyságokat jelképező (császári) Római Szent Birodalom koronáját, és olvassa el az ószövetségben a rá vonatkozó zsidó isten rendeletét: "Enyém a hatalom... Én általam uralkodnak a királyok..." (Példabeszéd 8) (A zsidó-"keresztény"-ség ószövetsége, amit - Eusebius szerint - Jézus tanítványa, a kánaáni Simon mágus követői az "ördögi világ írásának" neveznek, azonos a tanakh-nak, nevezett zsidó bibliával - az első 5 könyv azonos a zsidó Tórával).

A darázs agybénító fegyverei a sajtó, az oktatás, és a szórakozás ipar, s a méreg amivel megbénítja áldozata gondolkozó-képességét pedig a hazugság. Ezekkel a hadieszközökkel szúr a darázs bele az ember-bogár agyába. Akár merre néz az ember világszerte ugyanazt a végtelenségig trombitált hazugságot hallja. Ez az erőteljes agymosás még a fölnőtt józan ember agyára is hat. Hát még a fiatalra vagy a kisgyerekre? De a darázs leghatásosabb agybénító fegyvere az egyház. A (közvetlen) sajtóból, oktatásból és a szórakozás iparból talán még ki tudjuk szűrni a hazugságot. De a közvetített, templomaikban belénk oltott dogma ezt a szűrőt kikerüli mert egyenest hitünket célozza. Hiába "lelkesedünk," azaz hiába hívjuk elő lelkierőnket, a tévhit egy szellemi zsákutca ahonnan lehetetlen tovább haladni. Ha az ember visszautasítja saját gondolkozása eredményét (logika, ésszerűség, érvelés, következtetés, stb.) mert, például, vallása tiltja a tudást vagy annak kutatását (“Ne egyél a Tudás Fa gyümölcséből”), tudatlanul támadja saját gondolatait. Itt a támadó áldozata szellemi erejét használja föl a támadásra. A tévhit hatása alatt szenvedő ember-bogár csak tehetetlenül tűri amíg a darázs lárva belülről kifelé elfogyasztja. A már lélektelen ember-bogár testéből kell ki az új darázs-generáció amely már születésétől kezdve szorgalmasan tanulja hol kell majd az ember-bogár gyermeke agyába szúrni.

A darázs gyilkoló fegyvere pedig a színlelt alázatossággal, hízelgéssel, pénzel, csalással, a társadalmi vezetők behálózásával (habirú), és az emberi gyengeségék kihasználásával beszerzett hatalom. Evvel a hatalommal félemlíti meg, éhezteti, kínozza, gyilkolja a darázs mind azokat akik ellene mernek állni. A XIX. században, a hosszú rabbi vérvonalból származó Karl Marx kispekulált egy olyan darázsvilág-rendszert amelyben a darázs mérge nem hogy csak megbénítja az ember-bogár ellenálló-képességét, hanem kiöli azt belőle. Épp úgy mint ahogy őse, Hammurapi darázs, kirúgta Istent az emberiség törvényéből, Marx darázs kirúgta Istent az ember tudatából, s helyére mérgét, a világhódító materializmus-isten tévhitet, helyezte. Emberi egyenrangúság tévhitével megszédítette a tudatlan Nyugatot. A szellemileg megbénult világ csak nézte ahogy a XX. század elején, a Blank orosz zsidó család ivadéka, Vlagyimir Lenin, bűnrészeseivel (Zinoviev, Trotzki, stb.) együtt elkövette korunk egyik legvéresebb tömeg gyilkosságát, az amerikai (kapitalista!) zsidóság (Loeb, Khon, Schiff, Rothschild, stb.) által pénzelt 1917-es bolsevik vértenger létrehozását, amit később kommunista örökösei tele is töltöttek (Lenin bűntársai kivétel nélkül zsidók voltak. Zinoviev eredeti neve Radomysiski Áronovics Ovsel-Gershon. Trotzki eredeti neve Bronstein Lev Dávodovich. A Magyarok Vasárnapja arról tudósít hogy a kommunisták hatalomra jutása után az első törvényerőre emelt törvény az antiszemitizmusra mondott ki halálbüntetést). Magyarországon ugyanezt a rendszert próbálta létre hozni a szintén zsidó Khón Béla. Szerencsénkre, 1919-ben Boldogasszonyunk nagy részben megóvott bennünket a darázs gyilkoló fegyverétől.

A darázs gondolkozása megismeréséhez viszont erős idegrendszer kell. Senki se turkál szívesen a pókhálós szennyben. De csak akkor tudja meg az ember mi van benne ha belenéz, ha megcsapja orrát a bűz. Csak akkor érti meg miért hívta a szapir, (szabir, szumér) lakosság ezt a darázsfajt habirúnak ("hálóval, behálózással gyilkol") ha belenéz a pókháló mélyébe. Csak így tudja meg hogy miféle csalással került a romai politikai világ-hatalom Saul rabbi örökösei kezébe. Badiny munkájából tudjuk hogy (idézve):

A VIII. században felbukkant egy dokumentum Constantinus adományozása címmel azaz megtalálása előtt elméletileg négyszáz évig ismeretlen helyen rejlett. Tekintettel következményeire, furcsa, hogy nem került elő hamarabb. A dokumentum célja annak alátámasztása volt, hogy a pápák Isten földi képviselői.

Ám ez még nem minden. A római egyház azt állította, hogy a dokumentum a IV. században, feltehetőleg még Constantinus 337-ben bekövetkezett halála előtt keletkezett, hálából, amiért Szilveszter pápa kigyógyította a császárt a leprából. Köszönete kifejezéseképpen a császár a Szent Római Birodalom teljes hatalmát átruházta az egyházra. Ebbe beletartozott az uralkodók kijelölésének és visszahívásának joga is.

A római egyház azonnal munkához látott és 751-ben élve az állítólag rá ruházott hatalommal Franciaország első királyává emelte Pipint. Ekkor taszította le az egyház első alkalommal a Meroving-királyokat a trónról, hogy szolgáikkal, a háznagyokkal váltsa fel őket. Az egyház felajánlotta támogatását az egymást követő római katolikus báb-királyoknak, a Karolingoknak. Nem sok kétség fér ahhoz, hogy a Merovingok gyanakvással fogadták volna a dokumentumot. Constantinus végül is ugyanahhoz a vérvonalhoz tartozott, mint ők, és csak ámulattal vegyes értetlenkedéssel fogadták volna ostoba döntését, mellyel elajándékozta születési előjogaikat.

Így bitorolta el az egyház a törvényes királyi vér vonalat saját maga számára...

Ettől kezdve elsöprő erővel emelkedett a római egyház. Minden európai uralkodó az egyház képviselői által levezetett koronázási ceremóniák révén került hatalomba. A királyságok összes törvénye ezen a dokumentumon alapulva született meg. Az egyház tehát abszolút hatalomra tett szert.

A gond csak az, hogy a Constantinus adományozása hamisítvány volt, és az egyháznak törvényesen soha nem állt hatalmában ezeknek a jogoknak a bitorlása. Ezt azóta tudjuk, amióta Lorenzo Valla még a reneszánsz időkben megvizsgálta a dokumentum hitelességét. Megállapította, hogy az Adományozásban szereplő újszövetségi idézetek a Biblia Vulgáta fordításából származnak, ami viszont nem létezett az irat állítólagos keletkezésekor. A Vulgátát Szent Jeromos állította össze, aki csak húsz évvel azután született meg, hogy Constantinus állítólag aláírta az Adományozást. Emellett a szöveg latinsága csak a VIII. század körül alakult ki. A IV. században még a klasszikus latint használták. Constantinus idejében a dokumentumban említett szertartások egy része sem létezett még. Ám mindez nem vetett véget a történelem talán legnagyobb hamisításának - az Adományozásra mind a mai napig hivatkoznak! Az egyház a középkorban nem tétovázott erre a hazugságra támaszkodva kinyilvánítani hatalmát. IX. Gergely pápa II. Frigyes császárhoz írt, "Si Memorium. Beneficiorum" című, 1236. október 23-án kelt levele kimondja:

"...ahogy az Apostolok fejedelmének vikáriusa (a római pápa) kormányozza a papság és a lelkek birodalmát az egész világon, úgy uralkodik minden egyéb dolgokon és személyeken is az egész világban; tekintettel arra, hogy az igazságosság gyeplőjét kezében tartva kell uralkodnia a világi dolgokban azok fölött, akiket - amint tudjuk - Isten jelölt ki, hogy a spirituális dolgokban döntsenek a földön. Constantinus császár megalázkodott esküvésében, és a birodalmat a római pontifex örök gondoskodására bízta, a császári pecséttel, a jogarral és Róma városával és dukátosával egyetemben..."

Ez, a hazugság fonalaiból font behálózás volt a méreg amivel a habirú darázs egész Európa agyát megbénította.

Most már hogy tudjuk mi veszélyeztet, nézzük meg hogyan védekezhetünk. Először is keressük meg gyengeségeinket, és ha kell erősítsük meg azokat. Vegyük tudomásul hogy az élősködő élőlények a föld lakósai. Itt laknak velünk együtt, akár tetszik akár nem. Viszont más lakósoktól eltérően, az élősködő csak fogyasztja környezetét de nem járul hozzá annak fönntartásához. Állandóan figyeli a neki kedvező környezetet és lesi a támadási alkalmat. Ha egy védetlen lehetséges eltartóra talál, azonnal letámadja. A láb gomba rászáll a sötét, meleg, nedves lábujjakra és elkezdi fogyasztani ez embert. Ha viszont az ember tisztán, szárazon tartja lábujjait, akkor a láb gomba ott csak sivatagot talál, és tovább vándorol amíg meg nem találja a kedvező környezetet. De ha egyszer már a gomba beleette magát a bőrbe, azt onnan csak nagyon nehezen lehet eltávolítani. De lehet. Szigorúan betartott tisztálkodással és az egészség gondozásával, az emberi test képes lehetetlenné tenni a gomba megmaradását. Az élősködő ember ugyan így viselkedik, tehát támadása elleni védekezés is ugyanaz mint a láb gomba támadás ellen. Az élősködő rászáll a tudatlan emberre és elkezdi fogyasztani. Ha viszont a kilesett áldozat tisztán gondolkozik, és gondozza lelki egészségét akkor az élősködő ott csak eltartási lehetetlenséget talál, és tovább vándorol "ígért földje" felé. De ha egyszer már az élősködő beleásta tévhitét az emberi észbe, azt onnan csak nagyon nehezen lehet eltávolítani. De lehet. Szigorúan betartott szellemi tisztálkodással és a lelki egészség gondozásával, egy nép képes lehetetlenné tenni az élősködő megmaradását.

Tehát legelőször azt nézzük meg hol vagyunk védetlenek? Hol törhetnek belénk hiedelem-fertőző ideológiák? Lustaságból nyitva hagyott kapun? Lusták vagyunk-e átgondolni, hitelesíteni amit látunk, hallunk, olvasunk? A szellemi lustaság nem csak kaput nyit a hazugságnak, de el is sorvasztja gondolkozó képességünket. Vagy talán gyermetegségünkön, naivitásunkon csúszik be a hazugság? Gyermekes bizalomnak gyermekkorban van csak haszna. Azért adott Isten gondolaterőt az embernek hogy gondolkozzon. Sokszor gyengeségünk a fáradság. Nagyon is érthető hogy a halálrahajszolt apa vagy anya, hosszú munkanap után, amikor hazamegy, neki áll a ház gondozásnak vagy háztartásnak, és egyszerűen nem ér rá filozofálni. Mire a gyerekek ágyban vannak, mire minden elő van készítve a holnapi munkanapra, olyan kimerült hogy félájultan roskad az ágyba. De tudnunk kell hogy a lelki, szellemi háztartásra szánt idő nem önzőség hanem családfői felelősség. Kezdjen a szülő naponta 5 percet magának szánni, de ez az idő alatt csak saját gondolataival, hitével (ne gondjaival) foglalkozzon. Később hosszabbítsa ezt meg 10 percre, vagy naponta többször törődjön lelki, szellemi tisztálkodással. Vagy talán a hatalom-vágy, hiúság, a földi kényelem keresése vagy bebiztosítása a gyengeségünk? Nézzünk jól magunkba. Nyitunk-e nagykaput a hazugságnak, a káros ideológiáknak? Talán még meg is keressük gonosztevőinket; szolgálatukba ajánljuk magunkat remélve hogy felénk is gurul majd itt, ott egy garas a tőlünk elrabolt pénz és hatalom-hegyről. Készen vagyunk-e föláldozni örök életünket az ideiglenes jólétért, azért a kozmikus szempillantásért amit földi életnek hívunk? Mindenkinek megvan a saját gyenge pontja amit könnyűszerrel megtalál egy kis tárgyilagos elmélkedéssel és őszinte lelkiismeretvizsgálattal.

A lelki, szellemi védekezés módszer változata határtalan. Mindenki tehetsége szerint védekezik támadója ellen. Az alábbi e határtalan változatok egyike. Ez a változat nem arra való hogy alapja legyen a védekezésnek: Kizárólag arra való hogy irányt adjon a lelki, szellemi védőfal fölépítőjének.

A reflex kivételével, minden cselekedetünknek hiedelmünk ad irányt. Ha hiedelmünk téves, hiába harcolunk a legnagyobb erővel is, erőfeszítésünk nemhogy csak hatástalan lesz hanem még rosszabb helyzetbe is hozhat bennünket. Tehát mindenek előtt, hitelesítsük hiedelmünket. Ám de hogyan hitelesítsük hiedelmünket ha nem tudjuk mi a valóság? És még akkor sem könnyű változtatni tévhitünkön amikor megtudjuk hogy mi a valóság mert a tévhit első hatása az elfogultság ami kizárja a tárgyilagos gondolkozást. Például, ha egy kisgyerek megkérdezi játszópajtását mondja meg merrefelé menjen ha melegebb országba akar lakni, az "ártatlan" játszópajtás határozottan válaszol hogy menjen a nap felé. Ha ugyan ezt a kisgyerek egy fölnőttől kérdezi, a jóindulatú fölnőtt kioktatja a "tudatlan" kisgyereket hogy minden reggel nézzen a nap felé, forduljon a jobb keze felé, és abba az irányba haladjon. Csak haladjon a megadott irányba és ne aggódjon ha hűvösebb az idő mert lesznek hideg napok is. Ha a kisgyerek játszópajtása utasítását követi, akkor, ha kacsázva is, de valahol az egyenlítő közelében fogja életét boldogan leélni. Ha viszont a fölnőtt utasítását követi, akkor valahol a déli sarok környékén fog megfagyni. Ebből a példából tisztán látjuk hogy az "ártatlan" játszópajtás még józanul gondolkozik és józan gondolkozása eredményét adja tovább. Tudja hogy amikor a nap felé fordul arca meleget érez. De a fölnőtt "ártott" már elfogult hiedelmét adja tovább. Ha a gyereket szülei arra tanították hogy ne próbálja megérteni azt amit neki mondanak mert ahhoz ő még túl kicsi hanem csak higgye el, akkor a szülőre szorúlt gyerek elhiszi amit neki apja vagy anyja mond. Ahogy fejlődik, lassan megismeri a köveket amelyekből hiedelme vára építve van úgy mint a kövek egymást öszzetartó képességét. Ha hiedelme a valóságra van alapítva, akkor tisztán látja hogyan illeszkedik mindegyik kő a másikhoz, és hogyan járul hozzá hiedelme várfala fönntartásához. Más szóval, érti amit hisz. Ha viszont hiedelme téves, azaz nem a valóságra van alapítva, akkor észreveszi hogy a kövek nem illeszkednek egymáshoz, és képtelen lesz megérteni hogyan járulhatnak hiedelme várfala fönntartásához. Más szóval, nem érti amit hisz. Ebben az esetben, kételkedni kezd hitében és nekiindul megkeresni a valóságot. Ha szülei biztatják hogy csak keresse, akkor a gyerek nyitva tartja eszméjét a gondolaterő besugárzásának, azaz józanul gondolkozik. Ha viszont a szülők megfélemlítik gyermeküket avval hogy ha nem teszi magáévá a neki átadott hitet és másfelé keresgél, akkor egy pokolnak nevezett tűzben fogják az ördögök egy örök életen át sütögetni. Ez után a megrémült kisgyerek elutasítja saját gondolatait, azaz "megvédi" hitét a gondolkozástól. Így zárja ki magából a gondolaterő besugárzását ami nélkül viszont képtelen tévhitén változtatni. És eddig ez csak a jóindulatból származó tévhit hatása. Mennyire károsabb ennél a rosszindulatú? Tehát mondhatjuk hogy a veszély egy körben forgó tehetetlenség állapot, amelynek oka, hatása és eredménye a tévhit.

Józan gondolkozás nélkül hiába ismerjük meg a valóságot ha képtelenek vagyunk azt fölhasználni hiedelmünk hitelesítésére vagy esetleges kijavítására. Tehát mondhatjuk hogy ha cselekedeteinknek hatásos irányt akarunk adni, akkor elsősorban állítsuk meg ezt a mókus kereket és lépjünk ki belőle.

Kezdjük avval hogy kidobunk minden lelki világgal kapcsolatos hiedelmet, és nekiállunk tanulni. Ne féljünk a hitetlenségtől mert ha eddigi hitünk a valóságot tükrözi, akkor úgy is újra hitté válik. A különbség az lesz hogy mostantól kezdve hitünknek nem a beadagolt dogma lesz alapja - ami úgysem növeszt soha tartós gyökeret - hanem saját szellemi kinyilatkoztatásaink. Ha viszont eddigi hitünk nem a valóságot tükrözte, akkor a régi hitre úgy sincs szükség mert csak lelki zsákutca volt, más szóval, tévhit. Bátran, Boldogasszonyunkban bízva, tárgyilagosan merítsünk a tudás forrásából. Badiny Jós Ferenc professzor, közel 100 éves életének utolsó napjait is múltunk kutatására és ismertetésére szánta. És sokan mások. Torma Zsófia legyőzte nem csak a régészet de nemi sovinizmus akadályait azért hogy meríthessünk kutatása forrásából. Botos László létrehozta az óriási sikerű, két nyelven kiadott, 850 oldalas, 29 elismert tudós által irt magyar történelmi tanulmányt (Magyaságtudományi Tanulmányok). Baráth Tibor, Ida Bobula, Grandpierre Attila, és sok, sok más hazafi, majd minden esetben saját pénzéből és néhai baráti, honfitársi támogatásból fedezte munkája költségét, könyvei kiadását beleértve, azért hogy ismerjük meg a ránk vonatkozó valóságot. Olvassuk, tanulmányozzuk, tárgyaljuk kutatásaikat, és adjuk tovább amit megtudtunk. Kóstoljuk meg az elénk tálalt eszme-táplálékot. Akinek nem ízlik, köpje ki és koplaljon vagy szedje tovább a szellemi éhséget tompító hazugság-kábítószert. Akinek viszont ízlik, merőkanállal szedjen belőle.

Nem hinni kell: Tudni kell. Tudni kell mit találtak kutatóink ősi hitünkkel, történelmünkkel kapcsolatban. Tudni kell mi volt őseink Isten-világ fogalma. Szerintük, Isten egy elképzelhetetlen de a Világegyetem emberileg fölfogható megnyilvánulásaiból következtethető élő, jóságos, önmagában teljes, erőforrás akit a nap jelképez. Mindennapi Istennel való "beszélgetésüket" - imáikat, énekeiket, fohászkodásaikat - emberileg fölfogható nevek használatával tették lehetővé. Isten megszólítása, attól függött hogy melyik emberileg fölfogható hatásáról volt szó, épp úgy mint ahogy a nap különböző hatásait más szavakkal fejezzük ki (például, süt, melegít, világít, szárít, fertőtlenít, stb.). Ha Isten mindenkire egyformán ható jóságát és minden erő forrását akarták kifejezni, Mennybeli Atyának hívták Istent. Ha az életet tárgyalták, Mennybeli Anyának, Mennyország Királynőjének hívták (Az Isten Anya, Szűz Anya név azonos a mi Boldogasszonyunkkal és a Nag-Hammadi Titkok könyvében említett Jézus anyjával akit Jézus Léleknek nevez: "...az én anyám a Lélek.""Ő a láthatatlan, szűzi, tökéletes Lélek. Ő mindeneknek az Anyja lett, mert Ő mindenekelőtt létezett.” Fülöp evangéliuma szerint pedig "...Ez a Szentlélek, amelyik a Világra leszállt. Jézus ettől a Szentlélektől született"). Ha a tudásról, gondolkozásról vagy bölcsességről volt szó, vagy ha Istentől emberbe, benne, és belőle sugárzó szellemet, az emberi észt, fontolgatták, Világosságnak, Isten Fiának, Világ Világának, Világosság vagy Világ Fiának szólították Istent. Habár Istent több néven fejezték ki, mindegyik név ugyanazt az egyetlen egy, élő, jóságos erő-összességet jelentette. Amikor Jézus azt mondja hogy "én és az Atya egy vagyunk," vagy hogy "aki engem lát az Atyát látja" ezt a fogalmat erősíti meg. Épp úgy mint ahogy a napsugár a nap emberileg érzékelhető hatása, a földre-szált "Isten Fia," Isten emberi ésszel fölfogható megtestesülése. Ugyan így következtethetjük Mennybeli Anyánk Istennel való azonosságát. Épp úgy mint ahogy a nap melege - amit az ember arcán érez amikor a napra néz - a nap emberileg érzékelhető hatása, Boldogasszonyunk az isteni életerő emberi ésszel fölfogható élet-fogalma. Őseink hitében nem létezett semmiféle "érthetetlen," "misztikus," három különböző istenszemélyből egyesült "három-ság." Ezt az "misztikus szentháromságot" a Saul rabbi-félék, akiknek fogalma sem volt Jézus tanításairól, tákolták össze. Nem csoda hogy annak érthetetlen az érthető aki belezavarodik saját hazugsága összegubancolásába. A mi hitünkben az egyetlen egy, élő, jóságos Isten, három erőösszesség, három külömböző szempontból nézve, azaz, isteni hármas "hármasság," nagyon is érthető. Épp úgy ahogy a nap egyben és ugyanakkor hőerőt (meleget) és fényerőt (világosságot) sugárzik a földre, Isten egyben és ugyanakkor életerőt és gondolaterőt sugárzik emberbe. Ezt a tanítást vitték mágusaink Amerikába ahol a Maya "indiánnak" nevezett nép a láthatatlan, teremtő "három-arcú" Istent Iz-tamna, Itzam, Itzamna, Hun-Itzamna, Hun-Ab-Ku, stb. nap-istennek hívta.

Badiny munkájából tudjuk hogy őseink hiedelmében, a lét maga, az az elképzelhetetlen erő-összesség, amit Istennek hívunk, három együttműködő és egybefont erő sugárzása: anyagerő, életerő és gondolaterő. Továbbá, Tóth Alfréd szerint, a magyar, etruszk és a baszk nyelvben az ész szó azonos a lélek illetve szellem szóval. Grandpierre Attila ezt kifinomítja és különválasztja a lelket és a szellemet. Szerinte, a magyar hiedelem hármas Egyháromság egyike a legkisebb hatású, három szempontból kifejezett, test-atom-anyag.A második a szintén három szempontból kifejezett, lélek-érzés-élet. A harmadik pedig a három szempontból kifejezett szellem-gondolat-öntudat. Ez a hármas Egyháromság egyként hatja át a Világegyetemet. Az érzés, amit a lélek hordoz a szellem-fejlesztés hajtóereje, azaz a legmagasabb, legnemesebb lehetőségek megvalósításához kellő erő. Tehát mondhatjuk hogy az emberbe, benne, és belőle sugárzó szellem maga az emberi ész, amelynek fejlesztését, azaz nevelését a lélekerő hajtja. Őseink szerint, az ember nem térdeléssel hanem a tudással, azaz szelleme fejlesztésével halad Isten felé. És épp úgy mint ahogy a napsütött szikla tovább sugározza a nap melegét a hideg éjszakában, az ember tovább sugározza Isten lelkierejét embertársa felé. Mi nem próbálunk más népek fölé emelkedni. Mi a tudással elért szellemi fejlődéssel próbálunk Isten felé emelkedni, és biztatjuk azokat akik szintén ezt a célt tűzik ki maguknak. Gyakorlatilag ez azt jelenti hogy amikor valaki Isten lelkierejét tovább adja embertársának, Isten felé haladását segíti elő. Ezt a régi hiedelmet fejezzük ki még ma is amikor azt mondjuk hogy lelkierőt ad vagy lelkesít. Mivel hogy a lelkierő a szellemi fejlődést is hajtja, a tovább adott lelkierő segíti a "lelkesített" szellemi fejlődését, azaz Isten felé haladását.

Azt is tudni kell hogy ki volt a történelmi Jézus, kik voltak tanítványai és hogy hol tanítottak; mit tanítottak? Tudni kell mit írtak rólunk, hiedelmünkről szomszédaink, Indiában, Kínában és máshol, és sok minden mást amit kutatóink munkájából megtudhatunk. Tudni kell azt is hogy, Botos László kutatása szerint - Albericus cisztercita szerzetes följegyzését idézve - az ésszerű következtetés az hogy Jézus gyilkosai közel 1200 évvel később, Calanus pécsi püspök személyében - aki arról volt hires hogy mérget tudott keverni – mérgezett “szent” ostyával gyilkolta meg III. Béla királyunkat. Tudni kell azokról a szörnyű kínzásokról, kivégzésekről, király gyilkolásokról, az Árpád-ház kiirtásáról és a Jézus-hit pusztításról amit a szentszék saját ügynökei vagy az általa irányított Romai Szent Birodalom hóhérai Magyarországon végrehajtottak. És tudni kell az évszázadokon át tomboló orgiáról amelynek hirdetett célja a magyar öntudat gyökerestől való kitépése volt. A szentszék hazánkra szabadította megvadult, magyart-gyűlölő, bosszúálló ügynökeit akik minden rovásírásos vesszőcskét, könyvet, okiratot, tanulmányt elégettek, és halálbüntetéssel fojtották meg a magyar hit gyakorlását. Ezeket azért kell tudni mert csak tudással vagyunk képesek ellenállni a tévhitnek az igazságot elsöprő hazugság viharában, ami egyformán tombol a sajtóban, oktatásban (most már az óvodában kezdik "tanítani" a holokausztot), szórakozás iparban és templomainkban.

A tudás továbbadásában viszont nagyon óvatosan lépkedjünk más hiedelme területén. Elsősorban, manapság, a hamis tanítás korban, mindenki a saját igazságát hívja Isten igazságának. Ezért nagyon fontos hogy a tanító csak gyermekének tanítson hitet. A felnőttnek ne "hitet" tanítson. A gondolkozó ember nagyon jól tudja hogy a hit nem jöhet más ember szájából: A valódi hit csak az ember saját meggyőződéséből születhet. Tehát a tanító csak tudását adja tovább, és hagyja a tanulóra hogy mit hisz, mit nem. Ne próbálja “meggyőzni” az érdeklődőt. Tájékoztassa. Mondja meg neki mit tud, honnan tudja, mi más forrás támasztja alá a tényeket és következtetéseit. Ha vitára kerül sor, lépésről-lépésre vezesse logikáját de haladjon. Ne ugorjon át hegyeket de ugyanakkor ne nézze az érdeklődőt butának sem. Ha valamit nem tud, őszintén mondja meg. Ha valamire nincs magyarázata, azt is mondja meg és ne próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.

Másodsorban, tudást az érdeklődőnek. Logika hiányában, a zsidó-"keresztény" az egyház dogmájával próbálja alátámasztani a abszurdumot. De amikor lelkiismeretét vizsgálja, rájön hogy nem hiszi a neki beadagolt dogmát. Kéri, várja de nem hallja Isten biztató szavát (Teréz Anyát is állítólag ez a gondolat gyötörte egész életében). És ez még nagyobb kétségbe dönti a szerencsétlent. Ezért erőlteti mind azt amit neki beadagoltak, remélve hogy ha kitart, előbb utóbb hinni fog. Kapaszkodik a dogmaszalmaszálba hitetlensége tengerén, küszködik az ésszerűség, érvelés, következtetés hullámai ellen egy életen át, mindig attól félve hogy hitetlenségbe fullad ha elengedi dogmáját vagy ha azt valaki ténnyel és logikával kirántja kezéből. Ezért csukja be fülét; ezért zár ki minden dogmától eltérő gondolatot. Képzeljük csak el, egy egész életet fulladás félelemben leélni. Hogy segítsünk rajta? Szabad-e beleavatkozni más hiedelmi világába? Nehéz kérdések ezek.

Ha valaki úgy dönt hogy segíteni fog, akkor ne a téves dogma letámadásával kezdje. Ne nyomja a szalmaszálat víz alá tényekkel, logikával, bizonyítékokkal mert a fulladozó pánikba esik. Ha meggondolatlanságból hidegen odavágjuk ma egy katolikusnak hogy a loretói litániában elhangzó Szűz Mária "Hajnali Csillag" neve (“Hajnali csillag – Könyörögj érettünk”) azonos a zsidó-"keresztény" Luciferrel, óriási ellenségeskedésnek tesszük ki magunkat (A zsidó-"keresztény"-ség Lucifernek hívja a zsidó sátánt. A latin Lucifer szó, magyarul "fény-hozó," már a korai latin írók [Reatinus, Ke. 116–27, Cicero, Ke. 106-43], kora óta a Hajnali Csillag neve). Nem várhatjuk el hogy már a gyermekkorban bemagolt félrevezetéseket valaki egyik napról a másikra fölrúgja. Ide türelem, szeretet és valódi eszme-érintkezés kell. Ha letámadjuk valakinek szent dogmáját, be fogja csapni előttünk a kaput és csak az emeleti ablakból fogja visszamagolni a neki betanított leckét - biztonságból, inkább saját magának mint nekünk. Sokkal sikeresebb lesz segítségünk ha először megígérjük hogy nem fogjuk erőszakkal a víz alá nyomni szalmaszálát hanem csak egy ő általa megszabott "biztonsági sávon kívül" akarunk vele úszni egy kicsit hogy megértsük gondolatait, helyzetét. Tudja meg hogy nekünk is vannak elképzeléseink, és mivel hogy minden ember más, elképzelése is más lehet. Figyeljünk oda amikor beszél és hozzuk tudomására hogy tiszteljük vallásosságát. Ígérjük meg hogy gondolkozni fogunk hiedelmén mert van benne olyasmi amit mi is hiszünk. A tükör-viselkedés emberi természet. Ha valaki ránk támad, visszatámadunk. Ha barátságosan néz ránk, azt viszonozzuk. És ha érdeklődést mutat, érdeklődünk. Amikor már megvan a viszálymentes eszme-érintkezés - de csak akkor - biztassuk hogy egyszer, majd amikor ő azt jónak látja, próbálja meg csak egy pillanatra elengedni szalmaszálát és ha úgy érzi hogy nem tud fennmaradni anélkül, újra belekapaszkodhat mert senki sem fogja azt tőle elvenni. Ébresszük föl benne az önbizalmat avval hogy a Jóisten mindenkinek adott annyi tehetséget hogy szalmaszál nélküli tudjon úszni. Majd amikor megint lelkiismeretét vizsgálja és újra kételkedik hitében, lehet hogy el fogja engedni a szalmaszálat egy pillanatra, és aztán utánakap és azonnal meggyónja “bűnét.” De Isten leghasznosabb ajándéka, a tudás-vágy, segítségére fog jönni. Legközelebb már tovább fog úszni szalmaszála nélkül mert most már kíváncsi. És ha gondolkozik, saját maga fog rájönni hogy amikor elengedi a szalmaszálat, az azonnal elsüllyed. Előbb utóbb arra is rá jön hogy amibe eddig egész életén át kapaszkodott ólomból van amit ő nagy erőfeszítéssel tart a víz fölött. És akkor talán el fogja dobni az ólom-dogmát és saját maga megkeresi Jézus igazi mentőcsónakját hitetetlensége tengerén.

Ugyanakkor a segítőkész honfitárs készüljön föl durva elutasításra, sőt, néhai pofonra is, pláne ha egyházközségében tárgyalja az egyház dogmától eltérő tényeket. De emlékezzen arra hogy Jézus a leprásokat nem kerülte hanem gyógyította. Vallási ügyekben, a magyarság ne a kereszténység elhagyását (vagy talán lerombolását) fontolgassa hanem annak gyógyítását munkálja. Vegye vissza Jézus örökségét gyilkosaitól. Rendszeresen járjon a templomba és foglalkozzon egyházközsége ügyeivel hogy meghallgassák véleményét. Tekintse a papot honfitársának és barátságosan beszélgessen vele a keresztény vallás magyarokra vonatkozó témáiról. A kispap és az apáca hiszi, tanítja és védi Jézus szeretet-tanítását de nem tudja és nem hiszi el hogy a zsidó-"keresztény" egyház meghamisította Jézus azonosságát, hovatartozását, és tanítása hátterét. Ha a pap fölháborodva ellenzi Jézus dogma-ellenes történelme tárgyalását, csendes hangon tudomására lehet hozni hogy most talán megérti hogy mennyire sérti a magyar fűlt a fajgyűlölő zsidó-ideológia amit prédikál. Az evangéliumokra vonatkozóan pedig lehet idézni Vágó Pált (A Vérszerződés Ereje):

"Egyenesen kegyeletsértésnek érzem, ha valaki ortodox előítéletből Jézust, a tiszta erkölcs isteni jelenségét - mindenáron egy Dávidtól akarja leszármaztatni, akinek gonosztevő jelleme fémjelzi az ószövetség zsidó szellemét."

Ha a pap köteles a Jézust-pocskondiázó evangéliumot olvasni, olvassa saját magának. Ha továbbá prédikálja az erkölcstelen zsidó-ideológiát, keljen föl a Jézus-hitű és minden cirkusz nélkül menjen ki a templomból. Ha a hívők közül a bátrabbak kisétálnak, a többiek is fölfigyelnek. Következő vasárnap menjen vissza a templomba és ha kell ismét védje meg Jézus tiszta erkölcs isteni jelenségét avval hogy hátat fordit az erkölcstelen zsidóistennek. Ha ezek után a pap kitiltja honfitársát a templomból vagy kitagadja az egyházközségből, akkor a Jézus-hitű adjon egyházközsége tagjainak lehetőséget és alkalmat hogy kapcsolatba léphessenek vele ha akarnak. Ennél többet nem tehet ezen a területen.

Ennyit a lelki, szellemi védekezéshez kellő tanulásról és tanításról. Most egy néhány szót a magyar erkölcs erejéről és értékéről. A fönt említett magyar Isten-Világegyetem fogalmat és a Magyarság földi hivatását (az emberiség Isten-felé való fölemelését) a magyar erkölcs hozza be minden magyar családba. Tehát mondhatjuk hogy ha fennmaradásunkat őseink Isten-Világegyetem ismeretének köszönhetjük, akkor a magyar család fennmaradás titka a családokban gyakorolt magyar erkölcs. Ez az erkölcs pedig az emberiség fölemelését szolgálja.

Az erkölcs, a jó és a rossz megismerése, a jó cselekedet gyakorlása és a gonosz cselekedet elutasítása, tudásból születik. Az ember nem azért cselekszik jót mer jónak született, vagy gonoszat mert gonosznak született. Mindenki az amit magából teremt. A gyerek húzza a macska farkát és kegyetlen mert nem tudja hogy a macska meg fogja karmolni. És ha senki sem tanítja meg, soha meg nem fogja tudni. Előbb, utóbb, egy macska majd kikaparja a szemét vagy egy nagyobb macska széttépi. Más szóval, a gonoszság a tudatlanság természetes állapota amelynek természetes vége a halál. Szerencsére, a macska majd megtanítja egy néhány karmolással, s a gyerek rájön hogy akárhányszor bántja a macskát, saját magának árt. De ha a szülők arra tanítják gyermeküket hogy az állatok kínzása a helyes viselkedés, és ha nem fogad szót ki fog kapni, akkor a gyerek tovább is húzni fogja a macska farkát hogy ki ne kapjon.

Ez a valóság egy népre ugyan így vonatkozik. A tudatlan nép azért kegyetlen, irigy és bosszúálló mert ha nincs aki megtanítsa, nem tudja hogy akárhányszor mást bánt saját magának árt. Erre figyelmeztet Jézus amikor kegyelemre szólít föl bennünket: Nem a kegyelemre szorult életét félti hanem a kegyetlen lelkét, mert mint a földi jövőt, a lelki jövőt is a földi cselekedetek döntik el. Aki embertársát, legyen az bárki, gyűlöletből, irigységből, önzőségből, bosszúból vagy kegyetlenségből üldözi, bántja vagy bármiként ártalmazza, vagy egy nép "kinyírását," "kiirtását" vagy hasonló kifejezésekkel tömeg gyilkosságot vall, tanít vagy gyakorol, az valójában judaizmust gyakorol, és lelki öngyilkosságot követ el. Itt is a gonoszság a tudatlanság természetes állapota amelynek természetes vége a halál. Szerencsére, az ember már gyermekkorától kezdve képes fölfogni a gondolaterőt, más szóval, gondolkozik és tanul tapasztalataiból. Rájön hogy ha valakit letámad, az védeni fogja magát. A védekezés pedig a letámadónak kellemetlen lehet, sőt életveszélyes is. Ha viszont egy nép vezérei azt hitetik el népükkel hogy a gyűlölet, irigység, önzőség, bosszú vagy kegyetlenség egy mindenható, gyűlölő, irigy, önző, bosszúálló és kegyetlen isten parancsa, akkor a tudatlan nép továbbra gonosztevő marad nehogy istene őt úgy bántsa mint ahogy ő másokat bánt. Ha ennek tetejébe istene eltiltja a Tudás Fájától, akkor az efféle istentől félő szerencsétlen nép pusztulásáig gonosztevő marad.

Történelmi tény, hogy amíg a magyar nép éldegélt, más népek jöttek, hódítottak, és végül eltűntek. II. Philipposz életét arra szánta hogy ügyesen létre hozzon egy addig kevert nép-csoportból egy világ-hatalmat. Halála után, fia, III. Alexandrosz - akit a Nyugat Nagy Sándornak szeret nevezni - apjától örökölt óriási hadsereggel nekivágott világot hódítani. 13 évig, hihetetlen szadizmussal pusztított amerre csak járt. Végül is saját, hadviselt katonái sem bírták már tovább elviselni vezérük erkölcstelenségét. Úgy megundorodtak embertelenségétől, hogy Ke. 323-ban megöltek. De 13 év alatt Sándor megsemmisítette apja élete munkáját és örökre eltemette a makedóniai világ-hatalom reményét (Ke. 168-ban Roma szétszedte Makedóniát). A történem tele van hasonló példákkal. Minden nép, ha nem saját fejlődésével hanem más népek lefokozásával (elnyomásával) emeli saját magát mások fölé, egy ideig nagy hatalmat élvez, leigázza szomszédját, kipusztítja ellensége népét, és végül lebukik a történelem színpadjáról.

Mi viszont nem mészárolunk le teljes lakósságokat, nem "irtjuk ki" ellenségeink népét, pedig többször voltunk már olyan politikai és hadi helyzetben hogy könnyen megtehettük volna. De őseink nagyon jól tudták hogy a fennmaradás titka az emberiség iránti szeretet ami gyakorlatilag a magyar erkölcs betartásából áll. Sokszor volt már a magyar nép szorítósatuban. De minden alkalommal azért maradt életben mert nem esett erkölcstelenségbe. Ez nem megadást vagy pacifista tétlenséget jelent. Atilla is Árpád is hadakozott. De egyikük sem gyűlöletből, bosszúból, kegyetlenségből vagy hatalom-vágyból, más szóval, nem erkölcstelenül lépett a csatatérre. És itt az óriási különbség A mi nemzeti lelkiismeretünket nem terhelnek Dresdenek vagy Hirosimák. Mi nem írjuk palotáink falaira hogy ellenségeink fejeiből hegyet építettünk. Mi nem ünnepeljük meg évente egész városok lakósságának lemészárlását. Nekünk nincs mit szégyellnünk, nincs miért menekülnünk magyarságunktól. Nem a leigázás, faj-gyűlölet, vagy a népirtás tartotta össze a szkítának, médnek, káldnak nevezett testvéreinket 500 évig a pártus birodalomban, épp úgy mint az előttük szumérnak is nevezett magyar-hun nép-családot évezredeken át. Azért vagyunk meg még ma is mert a magyar erkölcsi szabályok szerint élünk, és ezek a szabályok egyeznek Isten emberiségre vonatkozó tervével.

Ezért nagyon fontos hogy ha Khon, Rákosi, Gyurcsány vagy bárki elesik a járdán, segítsük föl őt is mert a magyar erkölcs ezt írja elő. Ne azt nézze a magyar ember hogy az elesett ki, hanem azt hogy ő saját maga ki. A magyar erkölcsöt gyakorló szemében a járdán elesett szerencsétlen nem egy gyűlölködő, bosszúalló élősködő hanem egy segítségre-szorúlt embertárs. Soha ne engedje meg a magyar ember hogy egy idegen, kilétével, viselkedésével, vagy bármi mással befertőzze a magyar erkölcsöt. Erkölcse nélkül a magyarság beleolvad a földi világba és a Magyar megszűnik mint azonosítható nép, épp úgy mint ahogy a gonosztevő lelke a földi élet után beleolvad a lélek-világba és öntudata megszűnik mint azonosítható lény. Aki egyben a magyarságot és sajátságát, öntudatát örökre meg akarja tartani, tanulással keresse Istent, és tegye magáévá a magyar erkölcsöt. Aki látja őseink bölcsességében örök élete reményét, és egyben a magyarság fönnmaradása titkát, jól teszi ha a magyar erkölcs szerint él.

A lelki, szellemi védekezés egyik gyakorlati alapelve a mindennapi cselekedetbeli ellenállás és a honfitárs megerősítése. Amennyiben sorsunk vagy pillanatnyi helyzetünk megengedi, mindenkor és mindenhol ellenezzük a gonosz ideológia terjesztőit, gyakorlóit. Ne higgyünk nekik és ne engedjük hogy igényeinket, gyengeségeinket kihasználják. Ne vásároljunk, ne is fogadjunk el tőlük semmit még ingyen sem; ne adjunk el nekik semmit; ne fogadjuk be őket társaságunkba; és ne vegyünk részt társaságukban, ügyeikben. Eleinte az efféle ellenállás csak ritkán virágzik még ott is ahol állandó a hazafias önfegyelem. De ha a magyarok összefognak és ha fáradsággal is, a magyar péktől veszik kenyerüket, a magyar hentestől a házi szalonnát, a magyar paraszttól a zöldséget, ha a magyar kisiparoshoz viszik az eltört bútort, szerszámot, berendezést javíttatni, akkor lelkesítik honfitársukat. A legkevesebb amit minden hazafi megtehet az hogy tanulja, gyakorolja és tanítsa gyermekének a valódi magyar történelmet, hitet és erkölcsöt. Mindenek előtt, soha ne bántalmazza honfitársát irigységből, bosszúból, gyűlöletből, kapzsiságból vagy hatalom-vágyból. Besúgó és zsoldos nélkül minden terror-rendszer előbb utóbb megbukik.

Ezt az összefogást viszont ne tévesszük össze a társulással. Itt kizárólag magán cselekedetekről van szó. Az esetleges társulásról csak annyit hogy a darázs védekező hálót is fon bőven - habár ez a téma nem ide tartozik. Ezt itt csak azért érdemes fölhozni hogy a hazafi egy kicsit tisztábban lássa családján, baráti körén kívüli esetleges társulása veszélyét. A pragmatikus történelem arra következtet hogy minden zsidó érdek-kör, tevékenység, próbálkozás, politikai párt létrehozásakor, vagy azt követően, a zsidóság egyben létrehoz egy vele párhuzamos öntámadást színlelő "ellenzék" érdek-kört, mozgalmat, vagy pártot, ugyan ott, vagy a világ másik végén. Ha egy valódi érdek-kör, mozgalom, vagy párt már létezik, akkor abba beszűrődik a zsidó fölforgató és belülről irányítja. I

tt van példaként a kapitalizmus - kommunizmus, jobb oldal - bal oldal, ortodox - liberális; nagytőke - szakszervezet, császárság (Római Szent Birodalom) - bolsevik, földbirtokos - proletár; fegyver-kereskedés - béke-mozgalom; környezet-szennyező - környezet-védő; cionista - antiszemita, stb. Mindegyik darázsnak két szárnya van. A kellő időben az ellenzéket színlelő társaság maga köré csábítja a valódi de tudatlan ellenzéket és tévhitével megbénítja annak ellenálló képességét. Egy közelmúltban megfigyelhető példa a zsidóság által létrehozott békemozgalomból kikelt "környezetvédő" Nemzetközi Greenpeace amelynek egyik társalapítója a Rhode Island-i zsidó családból származó Irving Stowe (eredeti neve Strasmich) volt. Ez a 42 országban jelen lévő, "kormányi döntéseket befolyásoló" társaság nagy cirkusszal háborgatja a japán halászokat miközben hitközsége rohamosan szennyezi a környezetet. Egy másik példa az amerikai zsidóság hatalmát fenyegető, 150 millió dolláros bevétellel rendelkező National Rifle Association. A jogos fegyvertartás által biztosítót valódi szabadság érdek-körbe már régen befúrta magát a darázs. A Jewish News Weekly Joe Eskenazi nevű írója szerint ennek a társaságnak a szintén zsidó Sandra Froman lett elnöke 2005-ben, aki szerint a társaság 76 igazgatójából 7 vagy 8 szintén zsidó. Az pedig nyílt titok hogy ennek a társaságnak 1998-tól 2003-ig hires elnöke és szóvivője, Charlton Heston, szintén zsidó volt (A fegyvertartást az Egyesült Államok második alkotmánykiegészítés jogosítja). Ez a társaság csak lármázik miközben hitközsége minden nap egy kicsit leharap a lakosság fegyvertartása jogából. Így tartja sakkban a világ legnagyobb zsidósága eltartóját, az amerikai népet (A világ zsidóság fele [45%] az Egyesült Államokban élősködik). Szabadság tévhittel megmérgezi a szabadságról álmodozót miközben szabadságát elkobozza. Az is kiderűlt rendőri nyomozásokból hogy a zsinagógák falaira firkált "antiszemitizmus" tettesei és a zsidó sírkövek "meggyalázói" több esetben a zsidó hitközség tagjai vagy fölbérelt bűnözői voltak. Az efféle csalásból jönnek létre az "antiszemitizmust" büntető törvények.

Ha egy hazafit fölháborít a zsidóság viselkedése, biztos lehet hogy megtalálja pont azt az "ellenzék" érdekkört, mozgalmat vagy politikai pártot ahol majd "őt megértik és harcolni fognak érte." Megnyugodva megy haza gondolván hogy majd a vele együtt érző társai fogják képviselni érdekeit. Tévhitére csak akkor jön rá amikor az "érdekét képviselő" érdek-körről, mozgalomról vagy pártról kiderül hogy elárulta. Ezért nagyon nagy óvatossággal közelítse meg a hazafi a politikai mozgalmakat, pártokat. Különösen vigyázzon ha egy párt pont azt hirdeti amit az ember egy megadott politikai korszakban hallani akar. Gyakorolja szavazási jogát minden alkalommal, de, ha érdekli egy bizonyos társaság, tanulmányozza egy ideig. Nyomozza ki alapítója, pénzelője, támogatója, igazgatója, tisztviselői múltját, kapcsolatait, más társaságbeli esetleges tiszt-viseletét, tevékenységét. Ne azt figyelje hogy a társaság mit hirdet hanem azt hogy mit cselekszik.

Gondolkozzon. Talál-e valamit ami nem stimmel? Ha valami furcsának tűnik, az legtöbb esetben büdös is. Ha valami nem tűnik ésszerűnek vagy eltér az emberi természettől; ha a tevékenységek ellentmondanak a hirdetéseknek; ha a társaság ellensége csak lármázik de semmit sem tesz ellene; ha lassan eltávolodik eredeti céljától; vagy ha megfoghatatlan de rossz érzést kelt, ez általában mind figyelmeztetést jelent. Ez nem azt jelenti hogy ha egy társaságban piszkot talál akkor a társaság piszkos. Ahol emberek tevékenykednek ott mindig van piszok. És azt sem jelenti hogy a hazafi ne hozzon létre kapcsolatokat vagy hogy ne társuljon. De tartsa szeme előtt a társulás veszélyét, és emlékezzen arra hogy egy megbízható kis hatású védekezés többet ér mint egy megbízhatatlan nagy hatású társaság. A leghatásosabb az lenne ha mindenki csak családi és szoros baráti körben tevékenykedne de egyszerre, mindenhol, egyformán. Ehhez viszont egy-akarat kell amit csak Isten gondolatereje adhat meg.

Mi minden hitünket tisztelő hitet viszont tisztelünk. De azt a hitet amelynek célja a mi erkölcsünk fölforgatása nem tekintjük tiszteletre méltónak. Az efféle megerőszakolót kiostorozzuk magunk közül úgy ahogy Jézus kiostorozta az erkölcs-fölforgató élősködőket. A magyarság ellensége nem az idegen hatalom saját tudatlan népe hanem a hazánkban élősködő, erőszakos gonoszság-ideológia terjesztője és gyakorlója. Kiostorozásra viszont csak az vállalkozzon aki tisztában van cselekedete földi következményeivel és komoly megfontolás után azokra lelkileg föl van készülve. Aki erre nem képes, azt viszont ne rágalmazzuk gyávasággal mert nem az a gyáva aki felelősségei miatt bizonyos tevékenységekben nem vehet részt, hanem az aki a tapasztalatlan, robbanékony ifjúságot arra uszítja amire ő saját maga gyáva.

Így védje meg lelkét, szellemét a magyar ember a bezúduló élősködő korban. Ezen kívül ne essen kétségbe mert a kétségbeesett butaságokat csinál. Tegye meg amit tud, és legyen állandó, közvetlen - minden templomi, papi és egyházi beavatkozást vagy közvetítést kizárva - mindennapi személyes kapcsolatban Boldogasszonyunkkal, és bízza rá a magyarság égi dolgait. Ezer év hit-pusztítás után is újra kicsirázott a világ minden magyarlakta országában rég-eltemetett ős hitünk. Ez Boldogasszonyunk ajándéka az új évezred első fordulójában. Aki nem hisz az égi dolgok rendezésében, ezt a csodát magyarázza meg magának.

Hazafias szeretettel,
őszkatona

Eltárolt hozzászólások