A bizonytalanság kezelése, az akadályok hatástalanítása és a hatásos döntés - többek között - külön mesterkedések amelyeket a vezérléssel egybefonva alkalmazunk egy cél eléréséhez. Ezek a mesterkedések magukban tudományok, s ezeket lehetetlen egy néhány szóval tovább adni. Az alábbi pontok csak a bizonytalanság kezelése lényegét foglalják össze.

Mindenek előtt, tűzzük ki célunkat. Mit akarunk elérni? Írjuk le. Gondoljuk át nagyon jól célunkat mert ettől a pillanattól kezdve minden döntésünk a kitűzött célt fogja szolgálni. Óriás csalódottságnak tesszük ki magunkat ha, miután sok küszködés és nagy erőfeszítés után végre elértük célunkat, rájövünk hogy amit elértünk nem az amit akartunk.

Mi után kitűztük célunkat, építsük föl a tevékenység határait. Itt megtiltjuk az elfogadhatatlan eszközök alkalmazását. Tevékenység-korlátozás nélkül is csak csalódás vár ránk mert a cél, mint a lopott gyümölcs, keserű lesz amikor beleharapunk. Ehhez egy jó adag előrelátás, körültekintés és természet ismeret kell. És itt különbséget kell tennünk a cél létrehozója és a végrehajtó (ha nem ugyanaz) prioritásai között. A létrehozó prioritása az erkölcstelen eszközök tiltása legyen. Erkölcstelen eszközök alkalmazása minden vég-célt erkölcstelené tesz. A cél létrehozóját a cél sikeres elérése nem menti föl az erkölcstelen tevékenység felelősség terhe alól. A végrehajtó prioritása viszont feladata teljesítése, azaz a neki kiadott cél elérése legyen. Magáévá teszi a neki kitűzött célt, és a tiltott tevékenység határain belül, bármit csinálhat hogy elérje célját. Minden tevékenység-korlát csökkenti a siker esélyét. A meggondolatlan tevékenység-szabadság viszont veszélyezteti a cél nemességét, erkölcsösségét.

• Ne a bizonytalan állapotok kezelését tanuljuk; tanuljuk meg kezelni magát a bizonytalanságot.
• A bizonytalanságot elsőbbséges (irányítás) vezérlés alapján csak egyénileg lehet hatásosan kezelni;
• Ön-irányításon kívül, lehetetlen a bizonytalanságot elsőbbséges (irányítás) vezérlés alapján hatásosan kezelni;
• A bizonytalanságot lehetetlen a központosításos (tervezés) vezérlés alapján hatásosan kezelni.
• A bizonytalanságot egy szervezetben csak a megosztott (befolyásolás) vezérlés alapján lehet hatásosan kezelni.
• A bizonytalanság jelenlétét jelekből és tünetekből lehet következtetni.
  • A bizonytalanság jelei a (kifejezett) többértelműség és a következetlenség: (többek között)
    • Homályos fölbecsülés,
    • Mindent-fedező döntések,
    • Nagy hatáskörű eshetőségre való fölkészülés,
    • Általános s nem kifejezetten sajátos tervezés,
    • A tervek ismétlődő megváltoztatása, végrehajtásuk halogatása vagy a tervtől lényeges eltérés,
    • Összeegyeztethetetlen cselekvés.
    • Ezek a jelek mind a határozatlanságot és a cél homályosságát jelzik.
  • A bizonytalanság tünetei a kétség és az elmebeli zűrzavar (a tüneteket egy kívülálló képtelen észrevenni):
  • Magasra emelt tudatosság,
  • Elmebeli feszültség,
  • Az értesülés, tájékozódás sürgőssége, és az információ igazolása.
• A többértelműség, következetlenség, kétség és az elmebeli zűrzavar följebb nyomja a további információ, vagy a megbízhatóbb információ megszerzését a prioritás listán. Ha ok nélkül hirtelenül lecsöndesedik a hangulat, a társalgás, vagy ha a gondolatok öntudatlanul hirtelen máshova ugranak, ezek a jelek és tünetek sokszor azt jelezik hogy a figyelem, az elmebeli feszültség emelkedik. Krivánjuk a tudást, a bizonyosságot, a világosságot, az értelmet. Eddig mindenki nagyjából egyformán reagál a bizonytalanság észrevételére. De ha a bizonyosság nem közeledik, akkor ettől a ponttól kezdve az ismeretlen kezelése két irányba ágazik el.
  • Aki nem járatos a bizonytalanság kezelésében, annak a feszültség kellemetlensége árasztja el gondolatait. A megkönnyebbülés reményében, beindít egy megszokott védelem szerkezetet:
    • Visszautasítás, azaz a tények tagadása. Visszautasítja a feszültség okozóját.
    • Ésszerűsítés (racionalizálás). Ez is a tagadás egyik változata. Egy jónak hangzó kifogás amely a tétlenséget próbálja indokolni. Például, a bizonytalanság kezelése nem fontos. Visszautasítja a feszültséget hatását.
    • Lemondás (megadás). Lemond önmaga irányításáról és azt másra vagy a körülményekre bízza. Tehetetlennek érzi magát és ezért semmit sem tesz. Elmenekül a feszültségtől.
    • Megbénulás (paralízis). Jelei hasonlítanak a lemondáshoz de a különbség az hogy a megbénult azért nem tesz semmit mert fél hogy rosszabb helyzetbe kerül ha cselekszik. Lehetséges hibáztatás ellen védekezik, fékezni próbálja a feszültséget.
    • Pánik, visszaállás egy következtet len viselkedésre. A megbénulás ellenkezője. A pánikba esett azért cselekszik mert attól fél hogy ha semmit sem tesz akkor még rosszabb helyzetbe kerül. Össze-vissza, értelmetlenül hat környezetére abban a reményben hogy véletlenül rátalál egy hatásos ellenszerre. Üti a feszültséget.
    • Átruházás. Mást hibáztat a szerinte rossz értesítésért. Megpróbálja ehártani a feszültséget.
    • Érzéstelenítés (intellektualizálás). Érzéstelenséget színlel abban a reményben hogy magatartásával meg tudja győzni saját magát (és másokat) önbizalmáról. A efféle "bomba" bármelyik pillanatban fölrobbanhat.Visszafojtja a feszültséget.
    • Mivel hogy minden védelem szerkezet a feszültséget célozza, a védelem szerkezetek a bizonytalanság kezelésében hatástalanok.
  • Aki viszont ért a bizonytalanság kezeléséhez, annak a bizonytalanság nem okoz feszültséget. Nem azért mert nem veszi tudomásul a következményeket hanem azért mert megtanult hiány-helyzetben működni.
    • Soha sem hipnotizálja meg a helyzet súlyossága. Elfogadja azt a valóságot hogy a bizonytalanság az élettel jár, mindig is volt, mindig is lesz; az abszolút bizonyosság elérhetetlen. Számára a tökéletesség egy isteni tulajdonság amit érdemes űzni, de nem szükséges az ember működéséhez. A valóság-tudat hiány nem okoz neki különleges aggodalmat.
    • Háromféleképpen hatástalanítja a bizonytalanságot:
      • Tervei hajlékonyságát, rugalmasságát a bizonytalansághoz arányosítja.
      • Célpontját - nem a bizonyosságot - űzi, azt tartja szem előtt, állandóan arra figyel.
      • Elcseréli a teljesítményt módszere sokoldalúságáért. Egy általános, kis hatású de sokoldalú módszer többet ér mint egy különleges, nagy hatású de szakosított módszer.
    • Úgy kezeli a bizonytalanságot mint bármilyen akadályt:
      • Kikerüli úgy ahogy a viz kikerüli követ a patakban
      • Alkalmazkodik a változó körülményekhez. A körülmények szerint változtatja teveit; nem próbál egy merev tervet belekalapálni egy makacs helyzetbe. Célját tartja szem előtt és az arra felé vezető utak nyílását lesi.
      • Azonosítja a helyzet kulcs elemeit és csak azok jelentőségét keresi. Minden helyzetet föl lehet becsülni egy maroknyi - soha sem több mint 10 - kulcs elem megismerésével.
      • Egyszerűsíti a bonyolultat. Eltaszítja a lényegtelen pontosságot és inkább az átfogó kilátást keresi.
      • Ha nem tudja azonosítani a helyzet kulcs elemeit vagy azok jelentőségét nem látja tisztán, változást kényszerít a körülményekre. Ez a változás helyzetét is meg fogja változtatni ami új utakat nyithat célja felé. Szívesebben kockáztatja helyzetét minthogy feladata sikerét a szerencsére bízza.
      • Nem köti le sokáig gondolatait mély gondolkodással mert az eltereli céljától. Tudja hogy az elmélkedés, az abszolút igazságok keresése az Isten-ember kapcsolat gondozásához tartozik amit úgy sem képes megfelelően gyakorolni ha mással van elfoglalva. Soha sem ragad le megoldatlan gondok terhe alatt. Nem próbálja tökéletesíteni a világot; nem próbál mindent megérteni amikor célját űzi.
      • Gondmentes szellemi állapotában észreveszi az utat célja felé ott ahol a gond terhe alatt szenvedő csak akadályokat lát.

Hazafias szeretettel,
őszkatona