A bizonytalanság kezelése úgymint a döntés vagy a gond kezelés egy szakképzettség. Mindegyik egy külön mesterség; mindegyiket meg lehet tanulni. Hajdanában erről elég sokat írtam - sajnos angolul - de ha a Jóisten még éltet egy ideig, akkor majd a lényegét megpróbálom egyszer ide magyarul leírni - a most már szokásos helyesírási hibáimmal fűszerezve.
Addig is, jól teszi az ember ha elfogadja az értesülés valószerűségét: a fölvilágosítás, információ, közlemény, tájékoztatás, értesítés soha sem elég ahhoz hogy az ember veszélymentes döntéseket legyen képes hozni; ami van az nem teljes; és sok esetben ellentmondó. De a bizonytalanságot legtöbb esetben lehet hatásosan kezelni ha az ember otthon érzi magát a bizonytalan, "tökéletlen, hiányos" világban. De akinek nincs meg a hozzá kellő szakképzettsége, további gondot okoz magának. Vagy rájön hogy tanácstalan helyzete megbénítja (nem tesz semmit mert fél hogy rosszat tesz); vagy megpróbálja tökéletesíteni a szerinte tökéletlen világot (bizonyosságot próbál rákényszeríteni a bizonytalanra - ami szintén megbénítja); a szerencsére bízza döntését; meggondolatlanul csap jobbra vagy balra; stb. Ezeknek a módszereknek mind az a baja hogy legjobb esetben is csak 50%-ban sikeresek. Tehát a legjobb esetben helyzetünk se nem javul se nem romlik. Ott maradunk ahol vagyunk. Ha viszont bármi miatt, például külső hatások miatt (nem a mi döntésünk), lejjebb csúszunk, előző helyzetünk visszaszerzésére semmi reményünk nincs.
Ahhoz hogy valaki hatásosan tudja kezelni a bizonytalanságot, a gondot vagy a döntést, elsősorban - mint minden cselekedet előtt - lelki fölkészültség kell. Ide tartozik az emberi hibázás elismerése és a felelősség vállalás. Aki viszont a felelősség-mentes biztonság-páholyában éli le életét, elmulasztja Isten-adott lelki fejlődése alkalmát és lelki, szellemi törpe marad.
Szintén ide tartozik az élet célja, vagyis annak átgondolása. Ha valaki azt hiszi hogy az élet célja csak az hogy eljusson a halálig, biztos lehet hogy eléri célját bármit tesz vagy nem tesz. Ha viszont tudja hogy az élet célja maga az élet, azaz a földi út lejárása, megszenvedése, a földi "tanfolyam" elvégzése, akkor vállalja a mindennapi kihívásokkal való birkózást mert tudja hogy csak akkor éri el célját ha "jár az élet-iskolába" ahol minden nap új kihívások várják. Ezek a kihívások pedig nagy részben a bizonytalanság, a gondok és a döntések hatásos kezelése. Tehát aki megakarja tanulni ezeket a mesterségeket, evvel a lelki fölkészültséggel kezdje.
Hazafias szeretettel,
őszkatona