Idézet:

“Kézai szerint nemzetünk őse nem lehetett Khusnak a fia, mert Khus fiai a feketék (etiópok), ellenben az ő magyarjai amint azt szemeivel látja, nem szerecsenek, továbbá nem lehetett az elátkozott Khámnak unokája sem; ez okoskodása miatt nemzedéktani zűrzavart terjesztett el, miután Nimródot a szentírás, az egyházatyák és az összes történetírók tanítása ellenére, Jáfet állítólagos fiától Tanától származtatta, akit Szent Isidorus a Szkíták első királyának, Justinus meg Jornandes pedig Vezosis egyiptomi király kortársának tanít, ellenben Arrianus történetírónál Tana helyett Jandüzosz áll. E nemzedéktani zűrzavart kiigazítva találjuk előbb Paulinus püspök nemzedéktani tábláján, azután a bécsi képes krónikában és Túróczy krónikájábam így: Khám fia Khus, Khusnak fia Nimród.”

Németi Kálmán abból indul ki, hogy a bibliai Hágár név nem csak Ábrahám szolgálólányának neve, hanem a héber nyelvben a magyarok neve, tehát népnév is! Ennek alátámasztására egy általa felfedezett káld nyelvű kézirat töredéket mutat be faximilében, forrás megjelöléssel. A szöveg magyar fordítása a következő:

"És nem lesz szükségünk fiára Hágárnak, aki leánya Fáraónak, aki fia Nimródnak, aki téged bevetett a tűz-kemenczébe"

A szöveg négy fontos tényt tartalmaz Hágárral, a szolgálólánnyal kapcsolatban, majd folytatja a gondolatmenetet, mellyel megvilágítja Kézai Nimród elméletének kulcsát:

Idézet:

1. Egyiptombeli, 2. Fáraó szülötte, 3. Futó; utóbbi ismérv a héber Hágár szónak megfelelı arab Hadsar és Chazar szókban ma is él; 4. Hágár atyja, a Fáraó, azonosítva van Nimród fiával.

Kétséget nem szenved, hogy Hágár egyszers'mind népnevet is jelent. (...) A h.g.r. három betűvel leirt héber Hágár-szónak hangtani összefüggése Hungár szóval ugyanazon hangkiejtési műveleten sarkallik, nevezetesen torokhang előtt az n betű kilöketésen, (...) HébereknéI Hágár népnévnek Hungár jelentése nem az újkorban jött forgalomba; a mi nemzeti tulajdonnevünk volt az Kr. u. 1283. évben Kézai korában is, (...) Így hát Hágár a Hungár! héber szóhagyomány volt Kézainál a Nimród-elmélet kulcsa.

További érvelését a honfoglaló magyarok örmény népnevének “szavarti=fekete” jelentésére, illetve ennek az értelemnek más, a magyarokhoz kapcsolódó megnevezésben, szimbólumban való felbukkanására, illetve a héber nyelvben fekete jelentéssel bíró “chus” szóval való azonosságra alapozza.

Idézet:

Mindezen fényes örmény világítás mellett belátván azt, hogy a honfoglaló Szavartik eredetének élén Szav = Chus, a tőzimádó magia kulturának alapítója áll: ez Jonathan chald okmányánál sokkal megbízhatóbb ismeretforrás annak hitelére, hogy a magyar államtörténelem élén Kus fia, Nimród óriás, áll.
(...)
2. A legrégibb örmény történetíró Mar Ibasz Katina nyomdokain Chorenei Mózes a Parthusokat nevezte Chusoknak. 3. A Parthusok uralmának bukása után Elizeus, meg Farbi Lázár örmény történetírók II. Isdegerd perzsa sahnak hadjáratában az Eftalita Húnok ellen vonuló örmény csapatok közt résztvevén, szem és fültanuk gyanánt, saját megfigyelésükbıl teljes megbízhatósággal taníták, miszerint Örmények az Eftalita-Húnokat, kik Attila idejében Baktriában uralkodtak, Chus néven hívták

A fentiek fényében bizonyítottnak vehetjük, hogy az ellentmondást okozó közlés Kézait terheli, okára Németi Kálmán szavaival válaszoltunk.

Ezzel szemben Kézai Simon egy elkövetkezhető újabb özönvíz elleni felkészülést látott benne. Kálti Márk krónikája szerint “Sémtől, Kámtól és Jáfettól a vízözön után hetvenkét nemzetség származott. Jáfettól tizenöt, Kámtól harminc, Sémtől pedig huszonhét.”

Mint látható, a későbbi krónika már Noé fiai nemzetségeinek felosztását Sem javára megváltoztatta, ezzel mintegy megnövelve a semita ág jelentőségét. Végül a torony helyét is Egyiptomban jelöli meg, ami szintén eltér a Babiloni helyszíntől. Egyúttal határozottan piramisként írja le, ellentétben a spirálisan csavart kúp formával, amely az ismert ábrázolásokon szerepel. Kézai Simon a továbbiakban ezt írja:

“3. §. Nemrót Persiába költözik Fiai Hunor és Mogor a húnok és magyarok ős atyjai.

Mellőzve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknak színt adnak, vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a húnok vagy magyarok származtak. De mivel Menróth óriásnak Enethen kivűl mint tudjuk, több neje is volt, kiktől Hunoron és Mogoron kivűl több fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és szinre hasonlítnak a húnokhoz, csak hogy kissé különböznek a beszédben, mint a szászok és thüringek. S minthogy Hunor és Mogor első szülöttek valának, atyjoktól megválva kölön sátrakba szállnak vala. Történt pedig, hogy a mint egyszer vadászni kimentek, a pusztán egy szarvas ünőre bukkanának, mellyet, a mint előttök futott, a Meotis ingoványaiba kergetének. S midőn az ott szemök elől tökéletesen eltűnt, sokáig keresék, de semmi módon nem találhatták. Végre is az említett ingoványokat bejárván, azon földet [*****]tartásra alkalmasnak szemlélték.”

Kálti Márk a következőt írja:

“Jáfet második fia Magóg; Jeromos szerint ettől származnak a szittyák;” Majd néhány sorral lejjebb: “Miképpen tehát a Szentírás és a szent doktorok mondják, a magyarok Jáfet fiától, Magortól származnak, aki - Szent Sigilbert antiochiai püspöknek a keleti nemzetekről szóló krónikája szerint - ötvennyolc esztendővel a vízözön után ment bé Evilat földjére, és feleségétől, Enétől, nemzette Magort és Hunort; róluk a magyarok és hunok nevezete.”

Itt fel kell hívnom a figyelmet Magóg és Magor keverésére, hiszen Jáfetnek Magor nevű fia nem volt. Továbbá az is figyelemre méltó, hogy Hunor és Magor édesanyjának neve, születésük helye is azonos a két változatban, csupán atyjuk neve különbözik. Ha pedig még azt is észrevesszük, hogy Kézai a Perzsiába való költözést is említi, akkor kétségünk nem lehet arról, hogy a Kézai krónikában szereplő történet lehet az eredeti, illetve a kevésbé romlott változat, ebből pedig az következik, hogy Kálti Márk krónikájának Magógja azonos Kézai Nimródjával, akinek fiai Hunor és Magor. Viszont elgondolkodtathat bennünket az, hogy Jáfetnek fia Magóg, míg Khámnak unokája Nimród, azaz más nemzedékhez tartoznak. Ennek az ellentmondásnak a feloldásához az vezethet el bennünket, ha megértjük, hogy eredetileg Khus és Nimród egy személy lehetett. Ugyanis a Nimrud foltos (bőrű)-t (párduc) jelent, és ő volt a párduc-bőrös Bacchus a görög mitológiában.

“Szinte akaratlanul is felmerül az a kérdés, hogy vajon a Kus és a Nimrud név nem két külön személyre vonatkozik, hanem egyetlen mitológiai ős emlékét őrzi-e. Igaz, hogy az Ószövetségben mint apa és fiú szerepelnek, de ennek aligha lehet döntő jelentősége, hiszen másutt Kus nem Nimrudnak, hanem Semnek az apja.

H. P. Blavatsky például állítja, hogy "Assyria was the land of Nimrud, from Nimr-spotted, and Nimrud was Ba­chus with his spotted leopard skin." Tehát Assziriát Nimrud földjének nevezték, Nimrud pedig foltos (bőrű)-t jelent, és ő volt a párduc-bőrös Bacchus.[9] Minden kétséget kizárva itt Bacchust (=Kust), ő félreérthetetlenül Nimruddal azonositja.­ De még más bizonyítékot is találni erre. a Planetárium Babilonicum feljegyzései alapján egykor Nimrodot az óriásnak tartott Orion csillagképpel is azonosították. P. Gössmann ezt a nevet Ni-bu-u-nak olvasta, de Labat szótára már (szumirul) Nibu-Kusnak tartja, ami magyarul Kus-párducot jelent.[10] Ezek után joggal fel lehet tenni, hogy kezdetben Kus neve mellett a Nimrud szó csak jelző volt, utalva Kusnak ilyen vagy olyan kiemelkedő tulajdonságára, vagyis mint ahogy W. Williams is magyarázza; "His name, Nebrod, arose from his fawnskin tunic, which Diodorus Siculus terms Nebris; hence Seneca: Nebride sacra precinta."[11] A Nimrud név ezek szerint a foltosbőrű kacagány nevéből ered, amit Diodorus Siculus nebrisnek nevez; ezért mondja Seneca; "a szent nebrisz övezi körül."

Később aztán a foltos párducbőr-kacagány viselőjének a tulajdon neve elmaradt, s végül csak a Nebrosz, Nibru, Nimrud szó maradt fenn a jelzős összetételből.

A babilóni királylistán Nimrud helyében Beroszus egy Evechusnak nevezett király uralmával nyitja meg a káld uralkodók sorát. De Evechus nevét is, mint a Nimrudét, ugyancsak Kus nevére lehet, sőt kell vissza vezetni. Ezért az eddigi példák alapján láthatni, hogy a Kus, Bacchus, Evechus sze­mélyneveket egykoron, épp úgy mint a Dioniszosz nevét, a Nebrod, Nimru epitheton, vagy másnéven díszítőjelző kísérte.” (www.magtudin.org/Nimrud%20hagyomany.htm)

További megerősítést is tartalmaz Oláh Imre: A Nimrud hagyomány című, fenti linken elérhető tanulmánya, mert Khus-Nimrudról a következőt írja:--------->

Pa Gábor úr több előadásában elhangzik, hogy Nimród, aki a Bibliában is szerepel, volt a magyarok őse. A Képes Krónikát is felhozza forrásnak. Kíváncsi voltam, mit ír a Képes Krónika:
"Kus nemzette továbbá Nimródot; ő az, aki Noé maradékát az úr ellenében város és torony építésére vezette, amelyről a Teremtés Könyvének tizenegyedik fejezete szól, mondván: "Ő kezdte a hatalmasságot a földön, mert hatalmával másokat maga alá vetett, és akaratuk ellenére az említett munkára kényszerített"; továbbá: "Erős vadász volt, és elnyomója az embereknek az Úr szeme láttára, hiszen semmi előtte rejtve nincs." Innen származik a közmondás, vagyis a szólásmondás: "Olyan, mint Nimród." Később ugyanis, ha valaki az emberek elnyomója volt, azt mondták rá, olyan, mint Nimród, vagy hasonlít Nimródra. Országa kezdetben Babilon volt, maradékainak földje az óceán tengeréig terjedt. Nyilvánvaló ebből mindenkinek, hogy Hunor és Magor, a magyarok ősei [nem] Nimród fiai voltak, aki Kus fia, aki Kám fia volt, akit Noé megátkozott; mert akkor a magyarok nem Jáfet nemzetségéből származnának, miképpen pedig Szent Jeromos mondja; azért sem, mert Nimród sosem lakott a Tanais folyó környékén, mely keleten van, hanem az óceán tengerénél. Miképpen tehát a Szentírás és a szent doktorok mondják, a magyarok Jáfet fiától, Magortól származnak, aki - Szent Sigilbert antiochiai püspöknek a keleti nemzetekről szóló krónikája szerint - ötvennyolc esztendővel a vízözön után ment bé Evilat földjére, és feleségétől, Enétől, nemzette Magort és Hunort; róluk a magyarok és hunok nevezete."
Szeretném tudni, mi ennek az ellentmondásnak az oka.

A MAGYAR Szent Korona bemutatja nektek példáján keresztül, hogy megsértve, csonkítva,
évekig elzárva és megalázva is
tud megújulni és élő minőségként feltámadni!