Annál inkább fontos ezt megtenniük önszántukból, hogy egyáltalán legyen valami fogalmuk arról, milyen hatást fejt ki az önök lelkére, tudatára a magyar piros-fehér-zöld szimbolikus szín. Ugyanis önök, más országokból Magyarországra érkezők, rövidebb és hosszabb ideig itt, nálunk tartózkodók bizonyára tisztában vannak azzal, hogy önöknek fontos hozzánk, magyarokhoz, a magyar népi kultúránkhoz alkalmazkodni, mert bármennyi időre is veszik igénybe Magyarország vendéglátását, ennek a népnek a kultúráját nem befolyásolhatják, csupán megismerhetik, azaz: alkalmazkodhatnak hozzá. Amennyiben tiszteletben tartják a kultúránkat, szimbólumainkat, úgy szíves vendéglátásban részesülnek, és mi is tiszteletben fogjuk tartani az önök országának kulturális szokásait, amennyiben elmegyünk az önök országába. Így lehet a tisztelet egymás kultúrája felé kölcsönös.
Az önökre is ható szimbólumaink megjelennek az utcákon, emberek ruházati viseletében, ezért megismerkedhetnek azzal az érzésvilággal, amit a piros-fehér-zöld kokárda, szalag, vagy egy hímzett ruha, mellény, nyakkendő kivált önökből.
Mivel volt rá példa és van arra, hogy idegen országok bele akarnak szólni a magyarok szimbólumvilágának alkalmazásába, ezért nagyon sokan úgy határoztunk, hogy minden nap hordani fogjuk a Magyar Zászló színeit, a piros-fehér-zöld színt. Csupán azért tesszük, mert lelkünknek jól esik, de azért is, hogy mindenki megláthassa e színeket és érzékelje, megtapasztalhassa, hogy saját személyében, lelkében milyen hatást fejt ki.
Előkerülnek a régi hímzett ruháink és újakat is készítünk, készíttetünk azért, hogy minden országban és itthon megismerkedhessenek a magyar kultúrával. Lányaink, asszonyaink hajába piros-fehér-zöld szalagok kerülnek. Ez lesz újra a magyar divat, amely határokon átívelő jelentőséggel bírhat.
Tisztelettel és szeretettel üdvözlöm mind azokat, akik újra felvirágoztatják a piros-fehér-zöld Magyar Zászló szimbólumának lélekre és szellemre ható jelentőségét bármilyen formában, és nem csak az ünnepnapok, hanem újra a hétköznapok részévé is teszik.
Mert mi, MAGYAR LELKEK, MAGYAR EMBEREK VAGYUNK, ÉS BÜSZKÉK VAGYUNK A MAGYAR ZÁSZLÓNK PIROS-FEHÉR-ZÖLD SZÍNEIRE, DE BÜSZKÉK VAGYUNK A TÖRTÉNELMI ZASZLÓINKRA IS.
Hozzászólás
Na látod, kedves honfitársam, épp ezt mondtam: Nagykezdőbetűvel írod a "Magyar" szót, mert föltételezhetően nagykezdőbetűvel érzed azt. Mint bent, úgy kint. Te ekként "öltesz" magadra "Magyar" jelképet. Ki így, ki úgy: A megnyilvánítás változhat, de a hatás ugyanaz. Különbség csak a hatás fokozatában vehető észre. Ebben az esetben, ha jól értem, lelkierőd (hazafiasságod) hajtja érzelmed megnyilvánítását, melynek sajátos módszerét (eszközét) szellemierőd bevetésével meg is találtad. Visszatekintve megoldásodra, tudomásul veszed (tudat) cselekedetedet - amit itt közölsz is - és esetleg föl is teszed magadnak a kérdést: "Vajon miért írtam a 'Magyar' szót nagykezdőbetűvel?" Föltételezhető válasz: "Azért mert számomra a "Magyar" szó egy olyan szintű fogamat címkéz, amelynek helytálló kifejezésére csak egy nagykezdőbetűs címke méltó". Másképp mondva, "úgy érzem, hogy számomra a 'Magyar' egy 'nagykezdőbetűs' fogalom". E választ is tudomásul veszed (tudat), és ettől a ponttól kezdve már nemcsak érzed, hogy a "Magyar" fogalom címkézésére csak nagykezdőbetű méltó, hanem tudod is, hogy azt így érzed. (Nem mindig "tudjuk", hogy mit érzünk. Pl. a nyugtalanság egy tudatunkba kopogtató - vagy kaput döngető - érzés hangja, amit egyelőre csak hallunk, de nem értünk - nem tudjuk "ki" kopogtat és, hogy mit akar?) Ezután a fizikaierő bevetésével, azaz cselekvéssel - a "Magyar" szó leírásával - visszatérsz a lélek-szellem-test forgókerekén hazafias érzésedhez, pontosan azon az úton, amelyen Mária visszatér honleányos érzéséhez hímzett ruhái viselésével.
Ugyanezen utóbbi kérdést esetleg olvasóid is fölteszik maguknak, talán el is gondolkodnak rajta: És talán saját válaszaik elindítja bennük is ezt a lelki-szellemi-testi forgókereket.
Nem tartom fontosnak a jelképek jelentőségének esetleges zavarait. Jelképeket az emberek állandóan kitalálnak, a tehetségtelenek meg a csalók pedig egyszerűen lopnak egyet. Pl. a szlovákok címerén is, zászlaján is látható az ellopott kettőskeresztünk is, hármashalmunk is. Hasonlóképp, a zsidók a 16.-18. sz. táján eltulajdonították a "sumír"-ok kozmikus hitvilágában a kettőshármasság jelképét, a hatágú csillagot (ez a mértani ábra a Kr.e. 21. századbeli szabír Ur-Nammu törvénytábla tetején már megjelenik. BJF nyomán). Szerintem az a fontos, hogy a jelkép egyezzen azon fogalommal, amelyet az a viselő (és példaértékként, társadalma) hitében jelképez. A piros-fehér-zöld zászló a magyarok számára a "magyar" fogalmat jelképezi, függetlenül azon színsor eredetétől. Ám egyetértek veled: Igenis ügyeljünk a saját jelképeinkkel bennünket megvezetni próbáló álmagyarok trükkjeire. Amint ajánlottam, nézzük túl a jelképeken a magatartásra, a viselkedésre, a cselekedetekre.
Én is eléggé Magyar érzelmünek érzem magam pl. annyira , hogy igyekszem a Magyart mindig nagy kezdőbetüvel írni , de valahogy soha nem éreztem úgy hogy ezt azzal kellene kifejezni , hogy magamra teszek különböző dolgokat , főleg ha azok eredete nem is teljesen tísztázott . Mindig fontosabbnak tartottam ennél a belső tíszta érzést . Az ilyen jelképeket az is tudja használni , sőt inkább az akarja jobban használni aki meg akarja vezetni a jelképekben hivőket . Bár ki fel tud öltözni disz Magyarba és lengetni a zászlót , ezzel odairányítva a csak ezt fontosnak tartó embereket .
A himnusz valóban nem csak egy sirató ének , hanem sokkal több annál . Inkább lehetne nevezni egy most már a nemzetnek több mint egy évszázada nagyon rossz programot adó mantrának . Amellyel saját magunk adjuk magunknak a negativ programot .Miközben ez is már felér egy jelképpel aminek a tiszteletét mindenkitől elvárják , sőt sokan azzal azonositják valaki Magyarságát , hogy milyen véleménye van a himnuszról , miközben csak a birkaság az ami így megfigyelhető , hogy gondolkodás nélkül leginkább a megfelelni akarás kényszeréből dicsőíteni kell , mert ha valaki nem ezt teszi akkor már nem is számít igazi Magyarnak . Pedig ez is csak egy (bár el kell ismerni jól sikerült )megvezetés a hatalom részéről .
Továbbfejlesztve Rékabea hozzászólását - kedves engedelmével -, kezdőnek figyelmedbe szeretném ajánlani az alábbi cikk alján kapcsolható "Eltárolt hozzászólások"-at, kimondottan az "Őszkatona" néven bejegyzett utolsó kettőt (2010.02.04 és 2010.03.18, - a lap tetején). magyarmegmaradasert.hu/szerzok/o-sz/oszkatona/item/1822
Ez után, ha elemezzük Mária cikkét, észrevesszük, hogy rátapintott az emberi természet azon sajátosságára, amely szellemi- és lekierőként hajtja a körbenforgó öntudat-gondolkodás-magatartás-viselkedés-cselekvé s-önfölbecsülés-önmegítésés emberi működés kerekét. A katonaélet, pl. avval kezdődik, hogy az újonc fölölti az egyenruhát és attól a pillanattól kezdve katonának tudja magát. Idővel akként is gondolkodik, magatartása és viselkedése katonás lesz, a csatatéren harcol. Este, amikor visszatekint aznapi magatartására, viselkedésére, tetteire, katonának is érzi magát. Ebből fakadóan másnap is akként gondolkodik, stb. Ugyanezt a folyamatot megfigyelhetjük minden ember öltözetében, viselkedésében, cselekvésében, melyekből az azokat hajtó öntudatot, gondolkodást, önfölbecsülést, önmegítésést következtethetjük.
E forgókeréknek tulajdonképpen nincs egy meghatározott kezdete. Bár a fönti példában a szellemi erő (tudat) indítja el a körbenforgást, azt a lelkierő is elindíthatja. Pl. érzem, hogy katonának, lelkésznek, gyógyásznak, stb., születtem, az a hivatásom, elmegyek katonának, lelkész, gyógyász, stb., leszek.
Ezen túl, sokszor el sem tudjuk képzelni milyen óriási hatással vagyunk másokra, különösen a még könnyen kovácsolható ifjainkra, akikben a (képességeik mutogatásából következtethető) csordaszellem lángol. Az ahhoz (képességeikhez) kellő erők forrásait állandóan keresik - ha nem is tudatosan -, és amikor azoknak egyikét megtalálják, annak "vizével" próbálják kielégíteni erőszomjaikat. Az eltökéltséget megrögzítő és fenntartó erő (bátorság) is egy ilyen erőforrás, melyből példamutatásunk utánzásával remélnek önmaguknak is erőt meríteni. Ez a valóság - törekvés az erőnyök megszerzése - is elég könnyen megfigyelhető, illetve következtethető, különösen a fiatalokban.
Ha jól értem, Mária is az emberi természet ezen sajátosságának hasznosítását ajánlja: Szerinte, aki a magyar nemzet jelképeit viseli, magyarnak tudja magát, akként kezd gondolkodni, viselkedni, cselekedni. És amikor visszatekint tetteire, magyarnak érzi magát. E forgókeréknek sincs egy meghatározott kezdete. Azt ugyanígy a lelkierő is elindíthatja. Pl. érzem hovatartozásom, megkeresem enyéimet, gondozom, megvédem Hazámat, stb. Ráadásul, egyben hazafias példát is mutatok honfitársamnak. A mindig együttműködő lelki- szellemierő, mint az egymást mosó két kéz, ekként hajtja és irányítja embert a testierő bevetésére is, azaz magatartására, viselkedésére, cselekvéseire.
Nem kifogásolom hozzászólásodat, honfitársam, de szerintem ott azokra utalsz, akik képtelenek fölfogni az emberi természet ezen sajátossága működtetéséhez kellő erőnyöket. És igaz: Sajnos van ilyen szerencsétlenekből is bőven köztünk. Ezeket egy kis fáradsággal elég könnyen fölismerhetjük: Ha magatartásuk, viselkedésük, tetteik nincsenek összhangban azon elvekkel, amelyeket viseltük jelképez - pláne ha azokkal ellentétben állnak -, tudatlanságot vagy csalást föltételezhetünk. Pl. egy egyenruhába öltözött, kezét-lábát össze-vissza hajigálóról bátran föltételezhetjük, hogy nem katonaviselt ember. Hasonlóképp, nyugodtan következtethetjük, hogy a jóságos Jézus jelképét viselő, de a gonosztevő zsidóistent dicsőítő zsidófelkent pap csal, vagy tudatlan.
Megmaradásunk érdekében a rafinált célszerű csalóktól igenis szigeteljük el magunkat - vagy őket magunktól. A tudatlanoknak pedig segítsünk összevarrni erőnyvitorlájaikat - pl. hazaszeretetünk megnyilvánításával. Magyar jelképeink viselete ezt a célt is hatásosan szolgálja - amint azt Mária is, föltételezhetően, tisztán látja.
Szerintem a külsö megjelenés nagyon is fontos lenne.
Addig amig a világ nem a mai szemiták által kiforgatott,becstelen és erkölcstelen világ volt, addig nagyon is számitott, hogy ki milyen szimbólumokkal volt "ékesitve" - mert erröl is megismertetett az ember. Ezen szimbólumokat nemcsak a ruhánkon, hajunkba, kalapunkra tüzve hordtunk, illetve hordjuk ma is.
Vannak nem látható szimbólumok is rajtunk,- például ha alávetjük magunkat, vagy gyermekünket
a megkeresztelkedésnek nevezett szokásnak. -
Ezzel magunkra vesszük a keresztet (latin kereszt)-
a turáni népektöl idegen szimbólumot. - Ezzel eláruljuk sajat magunkat - ezzel rabszolgája leszünk annak a népnek, egyháznak, hitvallásnak, életszemléletnek - amely ezt reánk akasztotta.
Himnuszunk nem sirató éneknek készült - eredeti hangszerelése szerint verbunkus ( szabad, bizakodó, bátor ritmus) - hogy sirató ének lett belöle,
az a fentiekböl következik.
A magyar lélek akkor lesz megint szabad, ha megszabadul a kétezer évvel ezelött ránk eröltetett
latin kereszttöl.
Jó lenne már ezen a kis félrevezetésen túl lépni , habár lassan ez is lényegét veszíti mikor a belső is láthatóvá válik .