Egész éjjel olvastam (a MAI részben is a hamis háborúk) és legvégén a jel száma… és videók. Hosszú cikk, de a mostani háborús helyzet hátterét nagyon jól megvilágítja. Aki tud rá időt szánni, olvassa el. "Ennek az elolvasása és megemésztése némi időt vesz igénybe, de megéri, mert nem tudok más forrásról, ahol ezt olvashatnád."
Oroszország már győzött? "Game Over" a Rockefeller Birodalom számára? az angol eredeti: cikk: ⇒ / Május 20, 2022 3:44 pm
Brian Shilhavy megjegyzései
Szerkesztő, Health Impact News
Sam Parker, a Behind the News Network írója most tette közzé a "Oroszország/Putyin és a Nyugat" című kétrészes cikk második részét, amely messze a legjobb elemzés a jelenlegi ukrajnai konfliktusról és a világ eseményeiről, amit eddig olvastam, mivel történelmi kontextusba helyezi az eseményeket, és nyilvánvalóan olyan hírszerzési forrásokra támaszkodik, amelyek teljesen ellentmondanak annak, ami a nyugati vállalati médiából származik.
Ez az oldal évente csak néhány cikket ír, de ezek alaposan megalapozottak, és tavaly publikáltam egyet a globális élelmiszerkartellekről, és nem fogsz találni semmi olyan átfogó cikket, mint ez a sorozat arról, hogy ki irányítja a világ élelmiszerellátását. Lásd:
A globális élelmiszerkartell leleplezése: A tömeges éhezés és a népességcsökkentés a következő lépésük?
Sam Parker nyilvánvalóan nagyon magas szintű hírszerzési információkhoz fér hozzá, és a "Sam Parker" valószínűleg egy álnév, így minden keresés, amit a személyazonosságának megismerésére végez, valószínűleg sikertelen lesz.
Az uralkodó nézetek manapság, még az alternatív médiában is, a "jobb" vs. "bal" paradigmákat követik, feltételezve, hogy a politikusok irányítják a nemzeti és a világ ügyeit. Ha ez tükrözi az Ön nézeteit, hogy az Ön sajátos politikai filozófiája felsőbbrendű a másik oldaléval szemben, vagy hogy az Egyesült Államok valamiféle erkölcsi felsőbbrendűséggel rendelkezik más nemzetekkel szemben, akkor ez a cikk NEM az Ön számára készült.
Az én felfogásomhoz hasonlóan a Behind the News Network is abból a feltevésből indul ki, hogy a dolgok nem "csak úgy megtörténnek" a világban, hanem meg vannak tervezve, és akik a tervezést végzik és a döntéseket hozzák, azok nem politikusok, hanem gazdag milliárdosok, akik a világ pénzügyeit irányítják.
A politikusok nekik dolgoznak.
"Nyugaton az utóbbi időkben két "zsidó" család uralta a pénzügyi birodalmakat: a Rothschildok Európában és a Rockefellerek az USA-ban.
Íme néhány részlet a Behind the News Network "Bevezetés" oldaláról:
Roosevelt amerikai elnök (1933-1945) egyszer azt mondta: "A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha megtörténik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy így tervezték". Jó helyzetben volt ahhoz, hogy ezt tudja, hiszen 12 évig volt az USA elnöke.
Ez a hírlevél a világ két hatalmi központjának tervezésével és ördögi zsenialitásával foglalkozik, és azzal, hogy hogyan tervelték ki az emberiség leigázását. Reméljük, hogy megmagyarázza azokat a dolgokat, amelyek eddig megmagyarázhatatlannak tűntek; hogy éles fókuszba helyezi azokat a képeket, amelyeket a tömegmédia tájképfestői elhomályosítottak.
Mindenki tudja, hogy zsarnokok és diktátorok - mint Adolf Hitler, Sztálin és mások - léteztek. Ezt senki sem vitatja. A terror és a pusztítás, amelyet ezek az őrültek a világra zúdítottak, általánosan elismert. Mindegyik zsarnok meg akarta hódítani a világot. Ezt mi is tudjuk.
Elméletileg nem lehetséges-e tehát, hogy egy milliárdos egy manhattani, londoni vagy párizsi penthouse-ban ülve ugyanazt álmodja, mint Hitler vagy Lenin? El kell ismernie, hogy elméletileg lehetséges. Julius Caesar, egy gazdag arisztokrata igen. És egy ilyen ember szövetséget köthet más hasonló gondolkodású emberekkel, nem igaz? Caesar megtette. Ezek az emberek kiválóan képzettek, hatalmas társadalmi presztízsnek örvendenek, és elképesztően nagy összegeket tudnának összevonni terveik megvalósításához. Ezek olyan előnyök, amelyekkel Sztálin, Lenin és Hitler nem rendelkezett.
Az átlagember számára nehéz felfogni az ilyen perverz hatalomvágyat. A tipikus ember csak a munkájában akarja élvezni a sikert, hogy megengedhesse magának az elfogadhatóan magas életszínvonalat. Biztosítani akarja a családját egészségben és betegségben, és jó nevelést akar adni a gyermekeinek. Az ambíciói itt megállnak. Nem vágyik arra, hogy hatalmat gyakoroljon mások felett, hogy meghódítson más országokat vagy népeket, vagy hogy király vagy uralkodó legyen. A saját dolgával akar foglalkozni és élvezni az életet. Mivel nem vágyik a hatalomra, nehezen tudja elképzelni, hogy vannak mások, akik más dobszóra menetelnek.
De tudomásul kell vennünk, hogy a történelem során voltak Hitlerek, Leninek és Cézárok. Miért kellene azt feltételeznünk, hogy ma nincsenek ilyen emberek, akiknek perverz hatalomvágyuk van? És ha ezek az emberek történetesen milliárdosok, nem lehetséges-e, hogy olyan embereket használnak bábuként, mint Hitler és Lenin, hogy magukhoz ragadják a hatalmat? Valóban, bármennyire is nehéz ezt elhinni, ma ez a helyzet.
A politika a hatalom gyakorlása. És ez a hatalom a vagyonon alapul. A politikában a pénz a motiváció, a cél pedig a hatalom. A politikus - függetlenül attól, hogy milyen magas rangú - ennek a hatalomnak a kiszolgálója. Hogy ezt leegyszerűsítsük, vegyünk egy példát. A város leggazdagabb embere az, akit a polgármester és a rendőrfőnök nagyon tisztel. Általában az történik, amit a gazdag ember mond. És ez a példa "átvágható" egy városról egy városra, egy nemzetre és egy régióra, majd a világra.
Sam Parker írásait nagyon jónak tartom, és nagyon szolid újságírói munkának, ami manapság hihetetlenül ritka. Miután elolvasta, amit feltár, nehéz lesz kitalálni, hogy hol van a saját lojalitása és hite, és ez így van rendjén az őszinte újságírás esetében.
Feltételezem, hogy a Health Impact News olvasóinak többsége Amerika- és nemzetpárti. "Hazafinak" lenni "jó" dolognak számít.
Korábbi írásaimban már kifejtettem, hogy miért gondolom, hogy ez bálványimádás, és hogy egy Jézus Krisztusban igazán hívő embernek nincs más hűsége, csak Krisztushoz és Isten Királyságához.
Minden más ezen a világon a Sátán és a sötétség országának része, és ebbe beletartozik az Amerikai Egyesült Államok is, a vállalati kereszténységgel együtt. Ld:
A nacionalizmus és a Tízparancsolat - Hazafiság vagy bálványimádás? "Szabadság" vagy rabszolgaság?
Egy Krisztusban: A megkülönböztetés és az osztályharc megszüntetése a messianisztikus új világrendben.
Sam Parker olyan dolgokkal foglalkozik, amelyeket nem találsz a vállalati médiában, és sok mindent még az alternatív médiában sem, és olyan történelmi perspektívát ad, amely megkérdőjelezheti a saját megértésedet Oroszországról, és arról, hogy miért cselekszenek úgy, ahogyan ma cselekszenek.
Ha a legtöbb, amit itt ír, igaz, akkor úgy tűnik, hogy Oroszország jelenleg fölényben van, legalábbis a katonai erejét tekintve, és ez mindenkit érint, aki ezt olvassa.
Sam Parker szemszögéből nézve a Nyugat hanyatlóban van, míg Oroszország a hidegháború vége óta folyamatosan építi újjá a hadseregét. Arra a következtetésre jut, hogy a Nyugat számára lényegében "game over", mivel nem tudnak versenyezni Oroszország megújult fegyverrendszerével.
"Az amerikai arzenálban most és a belátható jövőben sincs semmi olyan, ami képes lenne Mach 9-10+, nem is beszélve az M20-27-es célpontok elfogására. Ez a probléma. A Birodalom számára valóban kész, meccs és game over: nincs több katonai opció Oroszországgal szemben".
Ennek az elolvasása és megemésztése némi időt vesz igénybe, de megéri, mert nem tudok más forrásról, ahol ezt olvashatnád.
Oroszország/Putyin és a Nyugat 1. rész
Sam Parker
A hírhálózat mögött
Háttér
(1991-től napjainkig)
A Szovjetunió bukása a súlyosan meggyengült Oroszországgal szembeni amerikai agresszió rendkívül veszélyes új szakaszának kezdetét jelentette. A Rockefeller Birodalom számára ez egy arany lehetőséget jelentett arra, hogy elpusztítsák korábbi ellenfelüket, Oroszországot, mint működő ügynököt. Ha sikerülne elpusztítaniuk Oroszországot, akkor úgy vélték, hogy megszűntethetik az egyetlen fennmaradó komoly akadályt az előtt, amit a Pentagon teljes spektrumú uralomnak nevezett - a szárazföld, a tenger, a levegő, az űr és a kibertér teljes ellenőrzése előtt. Egyetlen szuperhatalom diktálhatna az egész világnak, ahogyan azt jónak látja. Ez volt David, családja és szövetségesei őrült álma.
Az 1990-es évek az orosz nép számára a mérhetetlen szenvedés időszaka volt. Ahogy a Szovjetunió közelgő összeomlása érzékelhetővé vált, bennfentesek létrehoztak egy tervezőcsoportot, hogy biztosítsák a szovjet korszak tisztviselőinek további befolyását azáltal, hogy az orosz állami vagyont offshore fedőcégekbe helyezik át, és így megfosztják az ország vagyonától. Az egyik ilyen offshore céget, a FIMACO-t arra használták, hogy becslések szerint 50 milliárd dollárt lopjanak el a nemzetből. E fosztogatás révén keletkezett likvid tőke, amelyet a jövőbeli oligarchák a vagyonuk építésére használtak fel. Ennek a megállapodásnak egyik korai haszonélvezője Mihail Hodorkovszkij volt, aki karrierjét kisebb szovjet tisztviselőként kezdte, és akinek a Jukosz olajkonglomerátuma a FIMACO-hoz kötődött. A FIMACO pedig Jacob Rothschildhoz kötődött Londonban.
1991-ben a Szovjetunió végül összeomlott. Abban az augusztusban Nyikolaj Kruchina államkincstárnok, aki az orosz aranytartalékokért felelt, meghalt, amikor kizuhant az ablakából. Tagja volt annak a tervezőcsoportnak, amely az állami vagyon ellopására irányuló összeesküvést kezdeményezte. Utódja, Georgij Pavlov két hónappal később egy ablakból zuhant a halálba: az oligarchák takarítottak. Szeptemberben az orosz központi bank bejelentette, hogy a Kreml aranytartalékai a becsült 1000-1500 tonnáról megmagyarázhatatlan módon mindössze 240 tonnára csökkentek. Két hónappal később Viktor Gerascsenko bejelentette, hogy Oroszország aranytartalékai valójában teljesen eltűntek. Míg az orosz közvéleményt elborzasztotta a felfedezés, az európai bankárokat kevésbé lepte meg. Ezekben a körökben gyakran suttogták, hogy szovjet szállító repülőgépek hónapok óta Svájcba és Svájcból repülnek, és nagy mennyiségű aranyat adnak el. Borisz Jelcin bejelentette a nemzet vagyonának privatizálására vonatkozó terveit, és megkezdődött az igazi fosztogatás.A privatizációs időszak alatt a 2 család hálózatai nem vesztegették az időt arra, hogy opportunista módon lecsapjanak az orosz iparágak átvételére.
A Clinton-kormányzat a születő Orosz Föderáció gazdaságpolitikáját a washingtoni konszenzus szerint igyekezett átalakítani: privatizáció, dereguláció, megszorítások, és az orosz vállalatok megnyitása az ultragazdag amerikaiak felvásárlása előtt. A külföldi befektetők özönlöttek, és az új moszkvaiak ötödik oszlopának mohósága valóban megdöbbentő volt.
Putyin belépése
Nem sokkal 1999-es hivatalba lépése után Vlagyimir Putyin, az orosz hírszerzésben hosszú karriert befutott nacionalista, azzal a nehéz feladattal nézett szembe, hogy megpróbálja visszafordítani, vagy legalábbis korlátozni azokat a károkat, amelyeket Jelcin bűnöző cimborái és külföldi partnerei okoztak Oroszországnak.
Putyin kirúgja a Rothschildokat
A bűnözés nem korlátozódott a külföldi spekulánsokra. A privatizáció korai időszakában, a 90-es években a Rothschildok hét orosz oligarchából álló titkos társaságot szerveztek, amely teljes egészében Borisz Jelcin kormányát irányította. Ez a csoport Semibankircsina néven nevezte magát, a 17. században Oroszországot irányító hét bojárról elnevezve. A titkos társasághoz a következő oligarchák tartoztak: Borisz Berezovszkij, Mihail Hodorkovszkij, Mihail Fridman, Petr Aven, Vlagyimir Gusinszkij, Vlagyimir Potanin és Alekszandr Szmolenszkij. Mindannyian a Rothschildoknak, pontosabban Jacob Rothschildnak dolgoztak.
1999 végén Vlagyimir Putyin lett Oroszország elnöke, és ezeknek az önjelölt uralkodóknak a sorsa gyorsan rosszabbra fordult. Putyin bennfenteseinek egy új csoportja alakult - a Szlivoki (amely a biztonsági és üzleti világ orosz nacionalistáiból állt), és elkezdte kiszorítani a korábbi hozzáférést, amellyel a Szemibankircsina rendelkezett az elnökhöz. Erős pozíciójából Putyin "nagy alkut" kötött a megmaradt oligarchákkal: megtartották meglévő vagyonuk nagy részét, cserébe a Putyin Oroszország feletti vertikális uralomhoz való igazodásért. Az 1990-es évek pénzügyi gengszterizmusának korszaka véget ért. 2001-ben a média állami átvétele során a Rothschild-bábuk tulajdonában lévő televíziós csatornákat is lefoglalták. Putyin e lépéseivel 2000. március elejétől kezdve az Oroszország feletti Rothschild-ellenőrzés felbomlásához vezetett. Ezek az oligarchák mind Jacob Rothschildhoz tartoztak. És vakon lopták Oroszországot.
David Rockefeller nem tudott ilyen kis bevételekkel foglalkozni. Itt az volt a kulcs, hogy Oroszországot a dollár világába hozza - ez jövedelmezőbb volt a birodalma számára. Ráadásul egy sor geopolitikai összecsapás Oroszország határainál nagyban szolgálta birodalmát. Az első ilyen volt az 1994-es és az 1999/2000-es csecsen háború. Ennek Putyin gyorsan és kíméletlenül vetett véget.
Irak katonai megszállása volt az első nagy lépés ebben az amerikai stratégiában, hogy az olajat a 2 család olajtársaságaihoz juttassák. Aztán az orosz befektetések Irakban a 2003. márciusi amerikai invázió után elvesztek. Ezenkívül a 2001. októberi afganisztáni inváziót követően a Pentagon elkezdte kiterjeszteni jelenlétét Közép-Ázsiában - mind Oroszország, mind Kína kellemetlenségére. Nyilvánvaló katonai és politikai okokból Washington nem ismerhette el nyíltan, hogy a Szovjetunió 1991-es bukása óta stratégiai célja Oroszország feldarabolása vagy dekonstrukciója volt, hogy ezáltal tényleges ellenőrzést szerezzen hatalmas olaj- és gáztartalékai felett.
Ez a két háború csak a nyitó lövés volt a geopolitikai olaj- és energiaügyi "csővezetékháborúk" sorozatában - ki nem jelentett háborúk, de a szó minden értelmében vett háborúk. Ezek nyílt és rejtett háborúk voltak, amelyek kiterjedtek Eurázsiára, a Közel-Keletre és Afrikára. Az energiaháborúkat bombákkal, terrortaktikákkal és drónokkal vívták. A nem együttműködő rezsimek politikai destabilizálásának kifinomult, új módszereivel is harcoltak az úgynevezett színes forradalmak révén. A cél egyszerű volt: A Rockefellerek ellenőrzése a Pentagonon és a CIA-n keresztül minden jelentős olaj- és gázlelőhely felett PLUSZ a szállításukhoz szükséges csővezetékek, hogy képesek legyenek ellenőrizni a feltörekvő eurázsiai gazdasági kolosszusokat, különösen Kínát és Oroszországot (és később Indiát). A célt minden szükséges eszközzel elérnék.
Oroszország NATO általi bekerítése, a színes forradalmak Eurázsia-szerte és az iraki háború mind egy és ugyanazon amerikai geopolitikai stratégia aspektusai voltak: egy nagy stratégia, amelynek célja Oroszország mint az USA kizárólagos szuperhatalmi hegemóniájának potenciális riválisának egyszer s mindenkorra történő leépítése.
A Jelcin-korszak vége némileg megtorpantotta Washington nagyszabású terveit. A Wall Street és a londoni City of London által irányított, a két család hálózata által végrehajtott oroszországi fosztogatást követően egy ravaszabb és józanabb Putyin óvatosan dinamikus nacionalista erőként jelent meg, aki elkötelezett Oroszország újjáépítése mellett.
Putyin szakít a Rockefellerekkel
Az orosz energiaügyi geopolitika meghatározó eseményére 2003-ban került sor. Éppen amikor Washington átvette Irakot, Putyin elrendelte az orosz milliárdos oligarcha, Mihail Hordokovszk- vagy MK látványos letartóztatását adócsalás vádjával. Putyin ezután befagyasztotta Hordokovszkij óriási Yukos Oil csoportjának részvényeit, állami ellenőrzés alá helyezve azt.
Mi váltotta ki Putyin drámai intézkedését?
MK Jacob Rothschildnak dolgozott. Rothschild fedőszervezet volt. 2000 márciusában MK az összes többi oligarchával együtt jelen volt a Putyin által összehívott találkozón. Az oligarchák ígéretet tettek Putyinnak, hogy ha kimaradnak az orosz politikából, és hazaszállítják lopott pénzük egy részét (amelyet valójában az államtól loptak el a Jelcin alatti manipulált liciteken), akkor megtarthatják vagyonukat.
Ezek az oligarchák mind Rothschildok fedőszervei voltak. A legtöbbjük elfogadta, kivéve Rothschild zsidó oligarcháit. Putyin utánuk ment, mivel megszegték a neki tett ígéretüket. És MK is így tett. Első lépésként azzal volt elfoglalva, hogy felvásárolja a Dumát - az orosz parlamentet -, hogy 2004-ben Putyin ellen induljon.
Eközben Mihail Hodorkovszkij két Rockefeller olajcéggel, az Exxonnal és a Chevronnal tárgyalt a Jukosz olaj 40%-ának eladásáról (25 milliárd dollárért). Ha ez az üzlet létrejön, Oroszország gazdasági és pénzügyi függetlenségének vége lett volna. Ez a 40%-os részesedés de facto vétójogot adott volna Washingtonnak, az amerikai olajipari óriásoknak és a Rockefeller családnak a jövőbeli orosz olaj- és gázüzletek és vezetékek felett. Letartóztatásának idején a Jukosz éppen megkezdte a Szibneft, egy nagyon nagy orosz olajvállalat felvásárlását. Az egyesített Jukosz-Sibneft vállalat 20 milliárd hordónyi olaj- és gázkészletével a világ második legnagyobb olaj- és gáztartalékát birtokolta volna - magánkézben, nem állami tulajdonban. A Jukosz-Sibneft Exxon általi felvásárlása a szó szoros értelmében vett energetikai államcsíny lett volna. David Rockefeller és Jacob Rothschild tudta ezt. A Fehér Ház is tudta. Az MK is tudta. Mindenekelőtt Vlagyimir Putyin tudta, és határozottan lépett, hogy megakadályozza. Putyin 2003 októberében lépett fel ellene, és letartóztatta.
Az oligarchák és keselyűkapitalisták megtisztítása során derült ki, hogy milyen igazi hatalom áll Mihail Hodorkovszkij mögött. Amikor valószínűvé vált, hogy letartóztatják, elintézte, hogy a Jukosz olajvállalat összes részvénye Jacob Rothschild tulajdonába kerüljön. Az átruházásra 2003 novemberében került sor, így Jacob Rothschild 40-45%-os irányítást szerzett a Jukoszban, amelynek becsült értéke 25 milliárd dollár.
Putyin ezt követően felszámolta és államosította a Jukoszt, lefoglalva és eladva részvényeit az állami olajvállalatoknak. Putyin visszaadta Oroszországnak, amit Jacob Rothschild ellopott, az ország egykor leggazdagabb embere, Mihail Hodorkovszkij sorsa rosszabbra fordult. 2003-ban Putyin büntetőeljárást indított Hodorkovszkij ellen adócsalás és csalás miatt, amiért végül 10 év börtönbüntetést kapott, majd száműzték. Amikor 1995/96-ban az állami vagyon manipulált árveréses értékesítésére került sor, a legtöbb vállalatot az értékének mindössze 5%-áért adták el. A Jukoszt pedig kevesebb mint 400 millió dollárért "vásárolták meg", holott a valós értéke ennél jóval több volt.
Putyin tehát hadat üzent a világ legbefolyásosabb családjainak.
Ettől a pillanattól kezdve Putyin és a 2 család közötti harc lenne.
Putyin már többször túlélte az életére irányuló kísérleteket e 2 hatalmi hálózat részéről. Amióta Putyin 2003-ban letartóztatta Hordolovszkijt, a Kreml ismét állami kézbe adta a gazdasági irányítás motorjait.
Putyin egyik első napirendi pontja az volt, hogy kifizesse az IMF-nek és a szovjet korszakból fennmaradt hiteleknek az összes adósságát, és így megszabaduljon a Rothschildok befolyásától. Ez lehetővé tette Putyin számára, hogy csökkentse befolyásukat Oroszország sorsa felett.
Az oroszországi eseményeket hamarosan a CIA által finanszírozott titkos destabilizációk követték Eurázsiában - a színes forradalmak az Oroszország perifériáján lévő kormányok ellen.
Putyin egy sor védekező lépést kezdett tenni, hogy helyreállítsa az egyensúly valamilyen tartható formáját Washington egyre nyilvánvalóbb, Oroszország bekerítésére és gyengítésére irányuló politikájával szemben.
Az Egyesült Államok későbbi stratégiai baklövései némileg megkönnyítették Oroszország dolgát.
Most, hogy a tét mindkét fél - a NATO és Oroszország - számára egyre nagyobb lett, Putyin Oroszországa az egyszerű védekezésen túl egy új, dinamikus támadásra lépett, amelynek célja, hogy az energiát mint mozgatórugót felhasználva életképesebb geopolitikai pozíciót biztosítson.
2003-ra, miután Irakot az amerikai és brit erők megszállták, az USA számára a legsürgetőbb prioritás az orosz olaj, gáz és a kapcsolódó csővezetékek ellenőrzése volt. Ehhez elengedhetetlen volt egy puccs az apró Grúz Köztársaságban, valamint egy hasonló puccs Ukrajnában. Ha mindkét országban Amerika-barát rezsimeket tudnának felállítani, akkor nemcsak maga Oroszország katonai biztonsága kerülne halálos veszélybe, hanem Oroszországnak az EU-ba irányuló olaj- és gázexportjának ellenőrzésére vonatkozó képessége is komolyan megnehezülne.
2004 januárjában a rózsás forradalom hatalomra juttatta Washington grúz elnökjelöltjét, Mihail Szaakasvilit. Miután emberüket szilárdan beiktatták Tbilisziben, a BP és az Anglo American olajipari konzorcium gyorsan megkezdte a Bakuból Tbilisziben keresztül a törökországi Ceyhanba vezető 1800 km hosszú vezeték befejezését a Földközi-tenger partján, mintegy 3,6 milliárd dollárért. Ennek a (BTC) vezetéknek a megépítésével Oroszország olaj- és energiafüggetlenségének gyengülésében jelentős szerepet játszott.
2004 novemberében a CIA a saját emberét juttatta hatalomra Ukrajnában. Ezt a puccsot narancsos forradalomnak nevezték el. Ukrajna nagyobb stratégiai jelentőséggel bírt Oroszország számára, mint Grúzia. Ennek oka az Ukrajnán keresztül az EU-ba vezető számos olaj- és gázvezeték volt. E vezetékek elvágása az ukrán határon súlyos gazdasági csapást mért volna Oroszországra, miközben nem engedhetett meg magának ilyen veszteséget. Mivel Lengyelország már tagja a NATO-nak, Ukrajna és Grúzia NATO-tagsága szinte teljesen bekerítené Oroszországot ellenséges szomszédokkal, ami egzisztenciális fenyegetést jelentene magára Oroszország túlélésére nézve. Putyin tudta ezt, de a lehetőségei korlátozottak voltak. Washington tudta, hogy mi a tét, és mindent megtett, ami egy nukleáris ellenféllel szembeni nyílt háborútól távol állt, hogy a napirendet erőltesse.
2005-re a két család (London: BP, Shell, Total); New York: Exxon, Chevron) legfontosabb olajvállalatai megszerezték a Kaszpi-tenger olajának nagy része feletti ellenőrzést. A két család, a Chevron és az Exxon (Rockefeller), valamint a BP és a Shell (Rothschild) négy nagy olajvállalata által az energia feletti globális ellenőrzés volt globális stratégiájuk sarokköve.
A Rockefeller család megbeszélésein és a washingtoni politikai körökben egyértelmű volt, hogy a globális olaj- és gázáramlások ellenőrzése érdekében az USA-nak sokkal agresszívebben kell kivetítenie katonai erejét, hogy elérje a teljes katonai fölényt, ami a teljes spektrumú dominancia lényege volt.
A teljes spektrumú uralom stratégái az egész világegyetem feletti ellenőrzést képzelték el, beleértve a külső és belső teret, a galaxistól a testen át az elméig.
Most már ismeritek a betegeket.
Alattomos és ravasz elmék, akik azért hozták létre a Covidot, hogy lezárják a globális gazdaságot - miért? - hogy megmentsék a Rockefeller Birodalom pénzügyi és bankrendszerét.
Orosz energiaügyi geopolitika
2004-ben Oroszország nem volt világhatalom. Az energetikát tekintve viszont kolosszus volt. Földterületét tekintve még mindig a világ legnagyobb, 11 időzónán átívelő országa volt. Hatalmas területekkel és természeti erőforrásokkal rendelkezett, és a világ legnagyobb földgázkészletei voltak, míg kőolajkészletei 150 milliárd hordóra rúgtak, és ez a szám még jelentősen növelhető, mivel Oroszország nagy része még mindig nincs feltárva.
Oroszország állami tulajdonban lévő földgázvezeték-hálózata, az "egységes szállítási rendszer" csővezetékek és kompresszorállomások hatalmas hálózatát foglalja magában, amely több mint 400 000 km hosszan terül el Oroszországban. Csak ennek modernkori pótlási költsége ma 1-2 billió dollár körüli összegre rúgna! A törvény szerint csak az állami tulajdonú Gazprom használhatta a vezetéket. Ez a hálózat volt talán a legértékesebb orosz állami vagyon, az olajon és a gázon kívül. Itt volt Putyin új energiaügyi geopolitikájának a középpontja. Putyin Oroszország energetikai aduászát arra használta, hogy gazdasági kapcsolatokat építsen ki Eurázsiában nyugattól keletig, északtól délig. Washington egyáltalán nem volt elégedett.
Oroszország soha nem szűnt meg olyan erős entitásnak lenni, amely a legmodernebb katonai technológiákat állította elő. Bár hadserege, haditengerészete és légiereje 1990-ben rossz állapotban volt, Oroszország katonai nagyhatalomként való újjáéledésének elemei még mindig megvoltak. Oroszország következetesen a legszínvonalasabb katonai technológiát mutatta be a különböző nemzetközi kiállításokon , kihasználva a világ fegyverkivitelének piacát, hogy megőrizze a legfontosabb katonai technológiai bázisát. A fegyverexport volt az egyik legjobb módja annak, hogy Oroszország az 1990-es években mindmáig a szükséges kemény valutához jusson. Az orosz nukleáris arzenál szintén fontos szerepet játszott, alapvető biztonságot nyújtva az orosz államnak.
Az orosz központi bank Kína és Japán után a világ 3. legnagyobb dollártartaléka lett. Ezenkívül ez volt az egyetlen olyan hatalom a Földön, amelynek potenciális katonai képességei felértek az USA-éval. 2005-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök az orosz szövetségi gyűlés előtt tartott beszédében azt mondta, hogy a Szovjetunió bukása Oroszország történelmének legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt. Ezt úgy értette, hogy a Szovjetunió széttöredezése Oroszországnak azt az elemét veszítené el, amely lehetővé tette számára, hogy a 18. század óta túlélje a külföldi inváziókat: a stratégiai mélységet.
Ahhoz, hogy egy európai ország döntően legyőzze Oroszországot, be kellett vennie Moszkvát. A Moszkva távolsága nagy, és minden előrenyomuló hadsereget kimerítene, ami miatt erősítéseket és utánpótlást kellene a frontra szállítani. Miközben Oroszországba nyomulnának előre, a támadók erői elkerülhetetlenül meggyengülnének. Hitler és Napóleon kimerülten érte el Moszkvát. Mindkettőjüket legyőzte a távolság és a tél, valamint az a tény, hogy a védők nem voltak az utánpótlási vonaluk végén.
A hidegháború csúcspontján Szentpétervár mintegy 1600 kilométerre, Moszkva pedig mintegy 2100 kilométerre volt a NATO erőitől. Ma Szentpétervár kb. 150 km, Moszkva pedig kb. 800 km távolságra van.
Putyin számára Oroszországot elsősorban nyugatról fenyegeti veszély.
A Rockefellerek célja mindig is az volt, hogy teljes gazdasági és politikai ellenőrzést biztosítsanak Oroszország felett. A geopolitika brit atyja, Halford Mackinder 1904-ben kijelentette, hogy az Oroszország feletti ellenőrzés határozza meg, hogy ki fogja uralni Eurázsia hatalmas kiterjedésű területeit, és ezáltal az egész világot. A brit külpolitika 1904-től kezdve arra törekedett, hogy mindenáron megakadályozza egy olyan egységes eurázsiai sarkalatos hatalom kialakulását, amelynek középpontjában Oroszország áll, és amely képes lenne megkérdőjelezni a brit hegemóniát.
Mackinder a következő mondattal foglalta össze gondolatait:
Aki Kelet-Európát uralja, az parancsol a Szívföldnek
Aki a Szívföldet uralja, az uralja a Világszigetet.
Aki a Világ-szigetet uralja, az parancsol a világnak.
A sors iróniája, hogy Washington elhibázott afganisztáni és iraki inváziói, valamint a "terrorizmus elleni háború" durva kidolgozása közvetlenül hozzájárult az eurázsiai együttműködés létrejöttéhez. Putyin egyik kedvenc mondása: "Egységes piacként kell kereskednünk, Vlagyivosztoktól Rotterdamig" Mindkét család szívrohamot kap, amikor ezt hallják Putyintól. Ez teremtette meg a hátteret a 2008 augusztusi grúziai konfliktushoz is.
De előbb nézzük meg Putyin müncheni beszédét - ez megváltoztatta a nemzetközi kapcsolatok körvonalait és dinamikáját, ettől kezdve.
Putyin 2007-es müncheni beszéde
A 2007-es éves müncheni biztonsági konferencián, amikor a Bush-kormányzat bejelentette az amerikai rakétavédelmi rendszerek Lengyelországba, Romániába és a Cseh Köztársaságba történő telepítésének tervét, az orosz Putyin éles kritikát fogalmazott meg az amerikai hazugságokról és a NATO-val kapcsolatos 1990-es biztosítékaik megszegéséről. Addigra 10 volt kommunista keleti államot vettek fel a NATO-ba az 1990-es amerikai ígéretek ellenére. Továbbá Ukrajna és Grúzia is a NATO-tagságra pályázott, miután mindkét országban 2003-4-ben az USA által vezetett színes forradalom zajlott le. Putyin joggal érvelt azzal, hogy az amerikai rakéták Oroszországot célozzák, nem pedig Észak-Koreát vagy Iránt.
Putyin 2007-es müncheni nyilatkozatában a következőket mondta nyugati hallgatóságának: "Kiderült, hogy a NATO a határainkra telepítette a frontvonalbeli erőit, és joggal kérdezhetjük: ki ellen irányul ez a terjeszkedés? És mi történt azokkal a biztosítékokkal, amelyeket nyugati partnereink a Varsói Szerződés felbomlása után tettek? Hol vannak ma ezek a nyilatkozatok? Senki sem emlékszik rájuk".
Putyin hozzátette: "De megengedem magamnak, hogy emlékeztessem ezt a közönséget arra, ami elhangzott. Szeretném idézni Woerner úr NATO-főtitkár 1990. május 17-én Brüsszelben elmondott beszédét. Ő akkor azt mondta, hogy: "az a tény, hogy készek vagyunk arra, hogy a NATO-hadsereget nem helyezzük német területen kívülre, szilárd biztonsági garanciát ad a Szovjetuniónak". Hol vannak ezek a garanciák?" Ez 15 évvel ezelőtt volt.
Putyin Münchenben általánosságban beszélt Washington "egypólusú" világról alkotott elképzeléséről, amelyben egyetlen hatalmi központ, egyetlen erőközpont, egyetlen döntéshozó központ van, és ezt "olyan világnak nevezte, amelyben egyetlen úr, egyetlen szuverén van". És ez végső soron nemcsak a rendszerben lévőkre nézve káros, hanem magára a szuverénre is, mert belülről rombolja önmagát".
Putyin az USA-ról beszélt. Aztán Putyin rátért a lényegre:
"Ma az erő - a katonai erő - szinte korlátlan hiperhasználatának vagyunk tanúi a nemzetközi kapcsolatokban, olyan erőnek, amely a világot az állandó konfliktusok szakadékába taszítja. A politikai megoldás megtalálása lehetetlenné válik. Az Egyesült Államok minden tekintetben túllépte nemzeti határait. Ez látható abban a gazdasági, politikai, kulturális és oktatási politikában, amelyet más nemzetekre kényszerít. Nos, kinek tetszik ez? Ki örül ennek?
Putyin figyelmeztetett az űrfegyverek destabilizáló hatásaira
"Lehetetlen szankcionálni az új, destabilizáló high-tech fegyverek megjelenését - - - a konfrontáció új korszaka, különösen a világűrben A csillagháborúk többé nem fantázia. Oroszország véleménye szerint a világűr militarizálása beláthatatlan következményekkel járhat a világra nézve, és nem kevesebbet idézhet elő, mint egy nukleáris korszak kezdetét - - - a rakétavédelmi rendszer egyes elemeinek Európára való kiterjesztésére vonatkozó tervek nem tehetnek mást, mint hogy nyugtalanítanak bennünket. Kinek van szüksége a következő lépésre, ami ebben az esetben elkerülhetetlen fegyverkezési verseny lenne".
Kevesen tudták, hogy az USA egy hónappal korábban bejelentette, hogy Lengyelországban és Csehországban hatalmas rakétavédelmi létesítményeket épít. Putyin erre ugyanezen a müncheni konferencián így válaszolt: "Az úgynevezett problémás országok egyikében sincsenek olyan 5000-8000 km-es hatótávolságú rakétafegyverek, amelyek valóban fenyegetést jelentenek Európára. És egy észak-koreai rakéta hipotetikus indítása amerikai területre Nyugat-Európán keresztül nyilvánvalóan ellentmond a ballisztika törvényeinek. Ahogy Oroszországban mondjuk, ez olyan lenne, mintha a jobb kezünket használnánk, hogy elérjük a bal kezünket.
Moszkva reagál
Moszkva nem sok időt vesztegetett azzal, hogy reagált a ballisztikus rakétavédelmi (BMD) rendszerekkel kapcsolatos amerikai tervek bejelentésére Kelet-Európában. Az orosz stratégiai bombázó erők parancsnoka 2007. március 5-én azt mondta, hogy erői könnyen meg tudnák zavarni vagy meg tudnák semmisíteni a rakétavédelmi infrastruktúrákat Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban - pontosan ott, ahol az USA telepíteni készül azokat. Világos szavakkal Putyin az eszkalálódó washingtoni provokációkra úgy reagált, hogy nyíltan kijelentette, hogy új hidegháború kezdődik. Ez nem egy Oroszország által kezdeményezett új hidegháború volt, hanem egy olyan, amelyre Oroszország nemzeti túlélési megfontolásokból kénytelen volt válaszolni. Egy új, nukleáris alapú fegyverkezési verseny virágzott.
Putyin e kijelentése sokkoló hullámokat keltett a világban, különösen a Nyugat legmagasabb politikai szintjein. Putyin kijelentette, hogy "elég volt!". Ettől a pillanattól kezdve Putyin tudta, hogy az Oroszország és a Nyugat közötti katonai konfrontáció csak idő kérdése. Nem vesztegette az időt, és az energetikai aduászát arra használta fel, hogy megerősítse a hadseregét, a 2008-as összeomlás után pedig Oroszország pénzügyi erejét.
Nukleáris primátus
Amit Washington nem mondott el, de Putyin utalt rá beszédében, hogy az amerikai rakétavédelem egyáltalán nem védelmi jellegű. Hanem támadó jellegű. Ha az USA képes lenne hatékonyan védekezni egy esetleges orosz megtorlással szemben egy amerikai nukleáris első csapás esetén, akkor az USA képes lenne diktálni a feltételeit az egész világnak, nem csak Oroszországnak. Ez lenne a nukleáris elsőbbség. A Rockefeller Birodalom és legfőbb vazallusa, Washington számára a hidegháború soha nem ért véget. Csak elfelejtették elmondani a világ többi részének.
Az USA kísérlete, hogy átvegye a világ olaj- és energiavezetékei feletti ellenőrzést, katonai bázisok telepítése Eurázsia-szerte, a nukleáris tengeralattjáró- és bombázóflották modernizálása és fejlesztése csak akkor volt értelme, ha az USA nukleáris elsőbbségének könyörtelen hajszolása szempontjából látták. 2001 decemberében Washington kilépett az amerikai-orosz ballisztikusrakéta-szerződésből. Ez kritikus lépés volt Washington azon versenyében, hogy a nukleáris elsőbbség kulcsát jelentő "rakétavédelmi" képességek globális hálózatát teljessé tegye.
Az USA rakétatárgyalások Lengyelországgal és a Cseh Köztársasággal 2003 végén kezdődtek. A Pentagon két helyszínt talált a dél-lengyelországi hegyekben radarállomások számára. Ez a helyszín lenne az első ilyen létesítmény Amerikán kívül, és az egyetlen Európában. Egy ezekből a lengyelországi vagy csehországi silókból kilőtt rakéta perceken belül elérné a potenciális orosz célpontokat. Senki sem tudná megmondani, hogy tartalmaznak-e nukleáris robbanófejeket vagy sem. Ez a világot egy hajszálon múlna egy esetleges nukleáris háború felé, akár szándékosan, akár téves számításból. A CFR 2006. márciusi Foreign Affairs című folyóiratában két amerikai katonai elemző cikke a következő következtetésre jutott: -
"Ma, közel 50 év óta először, az USA a nukleáris elsőbbség megszerzésének küszöbén áll. Valószínűleg hamarosan az USA számára lehetővé válik, hogy első csapással megsemmisítse Oroszország vagy Kína nagy hatótávolságú nukleáris arzenálját. Hacsak Washington politikája nem változik, vagy Moszkva és Peking nem tesz lépéseket hadereje méretének és felkészültségének növelése érdekében, Oroszország és Kína - és, állapították meg: "Az a fajta rakétavédelem, amelyet az USA esetleg telepítene, nem védekező, hanem támadó kontextusban lenne értékes - az USA első csapásmérő képességének kiegészítéseként, NEM önálló pajzsként. Ha az USA nukleáris támadást indítana Oroszország vagy Kína ellen, akkor a célba vett országnak csak egy parányi túlélő arzenálja maradna - ha egyáltalán maradna. Ekkor még egy viszonylag szerény rakétavédelmi rendszer is elégséges lehet ahhoz, hogy megvédjen bármilyen megtorló csapástól ".
Ez volt a valódi napirend Washington eurázsiai nagy játszmájában.
Aztán 2008 augusztusában Grúzia ostoba módon megtámadta Oroszországot, és az orosz hadsereg azonnal legyőzte. Nem sokkal ezután Putyin megkezdte az orosz hadsereg korszerűsítését. Tudta, hogy konfrontáció van készülőben. 2016-ban Putyin bemutatott néhányat a bevezetésre kerülő új fegyverek közül. A Nyugat megdöbbent - sőt, szívrohamot kapott. Abban a pillanatban a Pentagon tudta, hogy nem nyerhet katonai konfrontációt Oroszországgal. Aztán 2015 szeptemberében a szíriai kormány Oroszországot hívta segítségül, hogy segítsen legyőzni az ISIS-t (a CIA/Mossad/Brit hírszerzés alkotása). Ez az orosz katonai akció új korszakot jelzett a világpolitikában, amikor Oroszország a hidegháború vége óta először jelent meg olyan félelmetes erőként, amellyel számolni kell. Amerika többé nem volt az egyedüli katonai szuperhatalom. A világ láthatóan egy új világháború felé tartott, amely azt állította, hogy a vallás áll a középpontjában, de valójában egy olyan háború volt, amely - mint minden háború - a pénzről és a hatalomról szólt. Az iszlámot e globális háború fegyvereként instrumentalizálták - a két család által.
Miért volt olyan fontos London és New York számára, hogy megszerezzék az ellenőrzést Oroszország felett? A válasz erre a kérdésre a geopolitika, különösen az olaj és a gáz területén rejlik.
Eurázsiai geopolitika
David Rockefeller geopolitikai tanácsadója, Zbigniew Brzezinski 1997-ben írt egy könyvet "A nagy sakktábla" címmel. Ez bemutatja a Rockefeller-birodalom gondolkodását Eurázsiával kapcsolatban. Mutassunk néhány részletet a könyvből, hogy képet kapjunk arról, hogyan lehet Eurázsiát irányítani.
"Amerika számára a legfőbb geopolitikai díj Eurázsia..."
"Amióta a kontinensek politikai kölcsönhatásba léptek egymással, mintegy ötszáz évvel ezelőtt, Eurázsia a világhatalom központja." -.
"... De eközben feltétlenül szükséges, hogy ne jelenjen meg olyan eurázsiai kihívó, aki képes lenne uralni Eurázsiát, és ezáltal kihívást jelentene Amerikának is. Ezért e könyv célja egy átfogó és integrált eurázsiai geostratégia megfogalmazása."
Az ókori birodalmak brutálisabb korszakára visszanyúló terminológiával fogalmazva: a birodalmi geostratégia három nagy imperatívusza az összejátszás megakadályozása, a vazallusok közötti biztonsági függőség fenntartása, a mellékküldöttségek hajlékonyan és védetten tartása, valamint a barbárok (oroszok, kínaiak és arabok) összefogásának megakadályozása". "Ebből következik, hogy Amerika elsődleges érdeke az, hogy segítsen biztosítani, hogy egyetlen hatalom se kerüljön e geopolitikai tér fölé, és hogy a globális közösség akadálytalan pénzügyi és gazdasági hozzáféréssel rendelkezzen hozzá"
"Amerika most az egyetlen globális szuperhatalom, Eurázsia pedig a világ központi színtere. Ezért az, hogy mi történik az eurázsiai kontinens hatalmi elosztásával, döntő jelentőségű lesz Amerika globális elsőbbsége és Amerika történelmi öröksége szempontjából." "Fenntartható és irányított amerikai szerepvállalás nélkül rövid időn belül a globális rendezetlenség erői uralhatják a világ színpadát." Mivel Európa- és Ázsia-szerte figyelmeztető jelek jelennek meg a horizonton, minden sikeres amerikai politikának Eurázsia egészére kell összpontosítania, és egy geostratégiai tervnek kell irányítania."
"Ez a manőverezésre és a manipulációra helyezi a hangsúlyt, hogy megelőzzük egy olyan ellenséges koalíció kialakulását, amely végül megpróbálná megkérdőjelezni Amerika elsőbbségét..."
"A legközvetlenebb feladat annak biztosítása, hogy egyetlen állam vagy államok kombinációja se jusson olyan képességhez, hogy az Egyesült Államokat kiűzze Eurázsiából, vagy akár csak jelentősen csökkentse döntő döntőbírói szerepét ".
"Potenciálisan a legveszélyesebb forgatókönyv Kína, Oroszország és talán Irán nagykoalíciója lenne, egy "antihegemón" koalíció, amelyet nem ideológia, hanem egymást kiegészítő sérelmek egyesítenek. Méretét és hatókörét tekintve emlékeztetne arra a kihívásra, amelyet egykor a kínai-szovjet blokk jelentett, bár ezúttal valószínűleg Kína lenne a vezető, Oroszország pedig a követő. Ennek az eshetőségnek az elhárítása, bármilyen távoli is legyen, az Egyesült Államok geostratégiai képességeinek bemutatását igényli Eurázsia nyugati, keleti és déli peremén egyszerre ".
Látjuk, hogy az amerikai külpolitika szorosan követte a tanácsot. De az USA kudarcot vallott. Irán, Kína és Oroszország szoros szövetségesek, és mindhárman azon dolgoznak, hogy kiszorítsák az USA-t, a Nyugatot, a NATO-t és Izraelt Eurázsia uralmából. Elutasították Putyint, amikor 2007-ben Münchenben új paradigmát fogalmazott meg - vagy amikor 2012-ben visszatért a Kremlbe. Putyin világossá tette, hogy Oroszország legitim stratégiai érdekeit újra tiszteletben kell tartani, és hogy Oroszország hamarosan visszaszerzi de facto "vétójogát" a világ ügyeinek irányításában. Nos, a Putyin-doktrína már a 2008-as grúziai ügy óta megvalósult.
A Kaukázus
Van egy másik lehetséges bejutási lehetőség Oroszországba délről. Az Orosz Birodalom ezt az útvonalat pufferzónaként használta Törökországgal szemben, különösen a számos orosz-török háború idején. Oroszországot a Kaukázus védte, egy zord, hegyvidéki régió, amely olyannyira elrettentette a támadásokat, hogy a NATO soha nem is gondolt erre a lehetőségre. De ha bárkinek sikerülne átjutnia a hegyeken, akkor Moszkvától mintegy 1500 kilométerre, sík, nyílt terepen, sokkal jobb időjárási körülmények között találná magát, mint amivel a nyugatról érkező támadóknak szembe kellene nézniük.
pKulov szerint Massimov és Samir Abish, a nemrég megbuktatott kazah biztonsági tanácselnök, Nursultan Nazarbajev unokaöccse nyakig benne volt a "szakállasok" "titkos" egységeinek felügyeletében a zavargások idején. A KNB közvetlenül Nazarbajevnek volt alárendelve, aki a múlt hétig a Biztonsági Tanács elnöke volt.
Mégis, ők csak egy nexus a Közép-Ázsiában, és ami azt illeti, Nyugat-Ázsiában telepített hibrid háborús köd nyugati nebulójában. Itt látjuk, hogy a CIA és az amerikai Deep State keresztezi az MI6-ot és a török hírszerzés különböző szálait. Amikor Tokajev elnök kódoltan "egyetlen központra" utalt, egy magas rangú közép-ázsiai hírszerzési forrás szerint egy eddig "titkos" amerikai-török-izraeli katonai-hírszerzési műveleti szobára gondolt, amelynek székhelye a déli üzleti központban, Almatiban van. Ebben a "központban" 22 amerikai, 16 török és 6 izraeli koordinálta a szabotázsbandákat - akiket a törökök képeztek ki Nyugat-Ázsiában -, majd Almatiba patkányozták őket.
Az akció akkor kezdett végleg felbomlani, amikor a kazah erők - az orosz/CSTO Intel segítségével - visszavették az ellenőrzést a megrongált almatyi repülőtér felett, amelyet a külföldi katonai szállítmányok fogadására szolgáló csomóponttá kellett volna alakítani.
Putyin többek között azt hangsúlyozta, hogy csak egy hivatalos kazahsztáni vizsgálat jogosult az ügy mélyére hatolni. Alig néhány nappal az orosz-amerikai "biztonsági garanciák" genfi kezdete előtt sietett ez a színes forradalom egyfajta ellen-ultimátumot jelentett - kétségbeesésében - a NATO-intézmény részéről.
1999: Putyin lesz az elnök. Első kihívója a két csecsen család. A Kaukázusban leveri a dzsihadista felkelést.
2001. június: Megalakul az SCO, ami arra készteti a pánikba esett Rockefeller Birodalmat, hogy katonai lépéseket tegyen Közép-Ázsiában, amire 2001 szeptemberében - 2001. szeptember 11-én - sor is került.
2003 március: Az USA lerohanja Irakot - Putyin katonai felszereléssel segíti az iraki ellenállást, beleértve a Kornet páncéltörő rakétákat.
2005 május: A CIA színes forradalmat és puccsot kísérel meg Üzbegisztánban. A vezető, Karimov ezután megszakítja az amerikai kapcsolatokat, és bezárja az afgán rend melletti amerikai támaszpontot. Üzbegisztán közelebb kerül Oroszországhoz, míg az USA kikerül.
2007. február: Putyin müncheni beszéde sokkolja a 2 családot - most felveszik a kesztyűt.
2008 augusztus: Grúzia megtámadja Oroszországot - és 3 napon belül legyőzik.
2008 szeptember: Pénzügyi összeomlás
2010 december: Arab tavasz
2011 március: Szíria destabilizációja kezdődik
2012: Hszi Csin-ping kínai elnök lesz - és az USA kelet felé fordul.
2014: a Majdan puccs Ukrajnában
2014 júliusa: Putyin a brazíliai BRICS-csúcstalálkozó után visszatérőben volt Oroszországba, amikor a repülőgépe átrepült Ukrajna felett. A CIA célba vette a gépét, de rossz gépet lőttek le - a Malaysian Airlines MH17-es járatát.
2015. szeptember: Oroszország segítséget nyújt Szíriának
2018: Putyin bemutatja Oroszország előrehaladott haditechnikai eszközeit - a Pentagonban szívrohamot okoz.
2021. szeptember: A fehéroroszországi színes forradalom kudarcot vall Putyin szövetségese, Lukasenko ellen.
2021. december: Lukasenko Lukasenko a világszervezetben a világszervezetben. 2021: Az orosz hírszerzés meghiúsított egy puccskísérletet Biskekben, Kirgizisztán fővárosában. A NATO rakétarendszerei Romániában és Lengyelországban hamarosan működésbe lépnek. Ez utóbbit fentebb már kifejtettük.
2022. január: Oroszország leveri a CIA/MI6 puccskísérletét Kazahsztánban.
És most itt tartunk: az egész egy befejezetlen ügy. És, most elérkeztünk Ukrajnához.
Hozzászólás
Ezek a
-Cargill, a
-Du Pont és a
-Monsanto
(amely hivatalosan német-ausztrál, de amerikai tőkével rendelkezik).
dringsti.wixsite.com/.../...
Ahhoz, hogy megértsük, mi az a 17 millió hektár, vegyük figyelembe, hogy egész Romániában 14,8 millió hektár mezőgazdasági terület van.
Röviden, három amerikai vállalat több hasznos mezőgazdasági területet vásárolt fel Ukrajnában, mint Románia teljes mezőgazdasági területe.
informatialibera.ro/.../...
... " Beszámolók a mikroorganizmus-tenyészetekkel foglalkozó laboratóriumokban használt tojáskeltetők vásárlásáról. A különféle vakcinák kikísérletezéséhez ugyanis szükséges a tojásokon végzett tenyészet létrehozása.
Minden információt továbbítanak a DPR illetékes hatóságaihoz, amelyeknek fényt kell deríteniük arra, hogy a Vöröskereszt, mint külföldi szervezet mire is használta Mariupol civil lakosait...."