"Ukrajna, az eurázsiai sakktábla új és fontos terepe, geopolitikai sarkalatos pont, mert önálló országként való létezése segíti Oroszország átalakulását. Ukrajna nélkül Oroszország megszűnik eurázsiai birodalom lenni... Ha Moszkva visszanyeri az ellenőrzést Ukrajna felett, annak 52 millió lakosával és jelentős erőforrásaival, valamint a Fekete-tengerhez való hozzáféréssel, Oroszország automatikusan ismét visszanyeri a szükséges eszközöket ahhoz, hogy Európát és Ázsiát átfogó, hatalmas birodalmi állammá váljon...".
Brzezinski, Halford Mackinder geopolitikájának tanítványa, a "pivot" államok szerepét írta le:
"A geopolitikai pivotok azok az államok, amelyek jelentősége nem hatalmukból és motivációjukból, hanem érzékeny helyzetükből ered... ami bizonyos esetekben különleges szerepet biztosít számukra vagy a fontos területekhez való hozzáférés meghatározásában, vagy az erőforrások megtagadásában egy jelentős szereplő számára...".
"Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Ukrajna nélkül Oroszország megszűnik birodalom lenni, de Ukrajna alávetésével, majd alárendelésével Oroszország automatikusan birodalommá válik"
Ukrajna, mint kevés más eurázsiai ország, sajátos földrajzi helyzetének terméke, mivel egyedülálló módon kelet és nyugat között helyezkedik el. Halford Mackinder, a geopolitika - a politikai hatalom és a földrajz kapcsolatának tanulmányozása - brit atyja "pivot" államnak nevezte. Ukrajna egyedülálló módon alakítja át Oroszország geopolitikai helyzetét, jóban-rosszban.
A Szovjetunió 1991-es összeomlásával Washington mindent megtett, hogy támogassa az Oroszország és Ukrajna közötti szakítást. A cél az volt, hogy Ukrajnát pufferként használják fel, hogy megakadályozzák Oroszország és Európa, különösen Németország szorosabb integrációját.
Maga az ország, Ukrajna történelmi anomália. Közel 1000 évvel ezelőtt a Nagy Vlagyimir vezette Kijevi Rusz a mai Ukrajna, Oroszország és Fehéroroszország területén élő keleti szláv népek birodalma volt. A Dnyepertől keletre fekvő Kijevi Rusz több mint 350 évig az orosz cári birodalom része volt. 1795 után Ukrajna a felosztó háborúk következtében Lengyelország felosztása következtében az orosz ortodox cárság és a római katolikus Habsburg Ausztria között oszlott meg.
Ma
2021 végére Kelet-Ukrajnában hatalmas katonai felhúzásra került sor. A cél az volt, hogy szétzúzzák, megöljék és elpusztítsák a Donbassz régiót és annak polgárait. A CIA számításai szerint Putyin kénytelen lesz belépni Ukrajnába, hogy ez a konfliktus ne terjedjen át magára Oroszországra.
Az orosz hadsereg 2021 utolsó negyedévében gyakorlatokat tartott az Ukrajnával közös határain. Felszereléseket és csapatokat telepített a nyugati frontjára. Putyin jelentéseket kapott a hírszerző szolgálataitól arról, hogy az ukránok hamarosan támadást indítanak a Donbassz régió felé.
November végén Putyin azt a követelést küldte Washingtonba, hogy a békéhez garanciák kellenek Washington részéről. Ezekből három volt: Ukrajna legyen semleges állam. Ukrajnában ne állomásozzanak nukleáris rakéták. Ukrajna nem lesz NATO-tag. Hetek teltek el, de Washington nem válaszolt. Az volt a szándékuk, hogy rákényszerítsék Putyint, hogy belépjen a Donbasszba az ottani orosz ajkú emberek támogatására.
Február 17-től kezdve az ukrán hadsereg gyakorlatilag megállás nélkül lövöldözni kezdte a Donbászt. Néhány nappal később Putyin olyan értesüléseket kapott, hogy Ukrajna "piszkos atombombát" készített elő, és kész volt bevetni azt. A fordulópontot az jelentette, amikor megerősítést nyert, hogy Washington nukleáris töltetű rakéták telepítésére készül (amelyeknek a kilövéstől a célpontig 5 percig tartana - vagyis nem lenne elég ideje az orosz hadseregnek, hogy észlelje, megerősítse és ellenintézkedéseket indítson), amelyek készen állnak arra, hogy Lengyelországból vagy Nyugat-Ukrajnából csapást mérjenek Moszkvára. Február 19-én a Müncheni Biztonsági Tanács ülésén (ugyanazon a helyen, ahol Putyin 2007-ben sokkolta a világot) Zelenszkij ukrán elnök azzal fenyegetőzött, hogy atomfegyvereket telepít Ukrajna területére. Ezt úgy fejezte ki, mint az 1994-es Budapesti Memorandum egyoldalú visszavonását, noha Ukrajna nem volt a megállapodás aláírója. Két nappal később, február 21-én este Putyin beszédében elismerte a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok szuverén függetlenségét, és megkezdte a katonai hadjáratot Ukrajnában. Kifejezetten utalt Zelenszkij müncheni atomfegyverkezési ígéretére: "Ez nem üres hencegés" - hangsúlyozta beszédében Putyin. Másnap reggel Oroszország megkezdte különleges műveleteit, a kelet-ukrajnai bevonulással, és az Oroszországra leselkedő fenyegetés megszüntetésével.
Az igazság az, hogy a Birodalom legalább a 90-es évek közepe óta háborúra készül Oroszország ellen, és hogy ezek az előkészületek az elmúlt nyolc évben drámaian felgyorsultak. Ez azt jelenti, hogy míg a nyugati politikusok az elmúlt kb. 30 évet azzal töltötték, hogy lassan bekerítették Oroszországot, addig az orosz haderőtervezők sikeresen megreformálták a szovjet/orosz fegyveres erőket (amelyek a 90-es években borzalmas állapotban voltak, és a 80-as évek nagy részében nagyon egyenetlen állapotban voltak) egy olyan hadsereggé, amely képes egyszerre felvenni a harcot az egész NATO-val, és gyorsan és nagyon fájdalmasan legyőzni azt.
PS: Shoigu orosz védelmi miniszter most jelentette, hogy novemberben az USAF 10 stratégiai bombázót használt, amelyek keletről és nyugatról is érkeztek, hogy atomcsapásokat próbáljanak Oroszország ellen, és hogy az orosz határtól mindössze 20 km-re változtattak irányt. Ez egy "nukleáris csirkének " nevezett játék. Kezdjük azzal, hogy megnézzük az angolszász cionista politikát Oroszországgal szemben.
A Nyugat cselekedetei
A második Nyugat-Európa immár teljes gyarmatosítása a birodalomba. Miközben a NATO keletre költözött, az USA is sokkal mélyebben átvette az irányítást Nyugat-Európa felett, amelyet most a Birodalom számára igazgatnak. Az oroszokat Nyugat-Európa újbóli gyarmatosítása döbbentette meg leginkább. Nyugat-Európa "elvesztése" sokkal jobban aggasztja az oroszokat, mint az a tény, hogy a kelet-európai volt szovjet gyarmatok most az USA gyarmati igazgatása alá kerültek. Hogy miért? Nézzük ezt orosz szempontból.
Az oroszok mind látják, hogy az USA hatalma hanyatlóban van, és hogy a dollár előbb-utóbb, fokozatosan vagy hirtelen elveszíti a bolygó fő tartalék- és valutaváltó szerepét (ez a folyamat már elkezdődött). Egyszerűen fogalmazva - ha az USA nem talál módot arra, hogy drámai módon megváltoztassa a jelenlegi nemzetközi dinamikát, az angol-cionista birodalom össze fog omlani. Az oroszok úgy vélik, hogy amit az amerikaiak tesznek, az a legjobb esetben is az Oroszországgal szembeni feszültségek felhasználása a szunnyadó hidegháború v2 felélesztésére, és a legrosszabb esetben egy valódi lövöldözős háború kirobbantására Európában. Tehát egy hanyatló birodalom, amelynek létfontosságú szüksége van egy nagy válságra, egy gerinctelen Nyugat-Európa, amely képtelen kiállni a saját érdekeiért, egy alárendelt Kelet-Európa, amely csak arra vár, hogy egy hatalmas csatatérré váljon Kelet és Nyugat között, és egy messianisztikus, fanatikusan oroszgyűlölő retorika, amely az orosz határon történő katonai telepítések növelésének hátterében áll. Tényleg meglepődik bárki is azon, hogy az oroszok mindezt nagyon komolyan veszik?
Az orosz reakció
Most tehát vizsgáljuk meg az orosz reakciót az Empire álláspontjára.
Először is, az oroszok meg akarnak győződni arról, hogy az amerikaiak nem engednek annak az illúziónak, hogy egy teljes körű háború Európában olyan lenne, mint a második világháború, amelyben az USA kontinentális része csak néhány, apró, szinte szimbolikus támadást szenvedett el az ellenségtől. Mivel egy teljes körű európai háború az orosz állam és nemzet létét fenyegetné, az oroszok most intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy amennyiben ez bekövetkezne, az USA hatalmas árat fizessen egy ilyen támadásért. Az oroszok most nyilvánvalóan abból indulnak ki, hogy belátható időn belül megvalósulhat a Nyugatról érkező hagyományos fenyegetés. Ezért megteszik a szükséges intézkedéseket e hagyományos fenyegetés elhárítására.
Mivel úgy tűnik, hogy az USA nem csak Európában, hanem a Távol-Keleten is be akar telepíteni egy ballisztikus rakétaelhárító rendszert, az oroszok megteszik a szükséges intézkedéseket a rendszer legyőzésére és megkerülésére.
Az orosz erőfeszítések hatalmasak és összetettek, és az orosz haderőtervezés szinte minden aspektusára kiterjednek, de négy példa szemlélteti a legjobban azt az orosz elszántságot, hogy nem engedik megismétlődni 1941. június 22-ét:
Az Első Gárda Páncéloshadsereg újjáalakítása.
Az Iszkander-M műveleti-taktikai rakétarendszer telepítése.
A Sarmat ICBM telepítése.
a Status-6 stratégiai torpedó bevetése.
Az Első Gárdista Páncéloshadsereg újjáalakítása
Egyszerűen fogalmazva - Oroszország nyilvánvalóan nem hitt abban, hogy a Nyugat hagyományos katonai fenyegetést jelent, és ezért nem is foglalkozott azzal, hogy bármilyen jelentős katonai erőt telepítsen az ilyen nem létező fenyegetés elleni védelem érdekében. Ez mostanra drámaian megváltozott.
Oroszország hivatalosan bejelentette, hogy az Első Gárda Tankhadsereg - 1TGA. Félreértés ne essék, ez egy nagyon nagy haderő lesz, pontosan az a fajta erő, amelyre szükség van, hogy szétzúzzák a támadó ellenséges erőket.
Az Iskander-M operatív-taktikai rakétarendszer telepítése
Az új Iszkander-M műveleti-taktikai rakétarendszer minden szempontból félelmetes fegyver. Rendkívül pontos, fejlett anti-ABM képességekkel rendelkezik, hiperszonikus sebességgel repül, és gyakorlatilag észrevehetetlen a földön. Ez lesz az a rakéta, amelynek feladata, hogy megsemmisítse az Egyesült Államok és a NATO Kelet-Európába telepített összes egységét és felszerelését, és szükség esetén szabaddá tegye az utat az 1TGA számára.
A Sarmat ICBM telepítése
Sem az 1TGA, sem az Iszkander-M rakéta nem fogja semmilyen módon fenyegetni az USA hazáját. Oroszországnak tehát szüksége volt valamilyen olyan fegyverre, amely valóban olyan félelmet kelt a Pentagonban és a Fehér Házban, mint a hidegháború idején a híres RS-36 Voevoda (más néven SS-18 "Sátán" az amerikai besorolás szerint). Az SS-18, a valaha kifejlesztett legerősebb ICBM elég ijesztő volt. Az RS-28 "Sarmat" (a NATO besorolása szerint SS-X-30) teljesen új szintre emeli a rettegést.
A Sarmat nem kevesebb, mint elképesztő. Képes lesz 10-15 MIRV robbanófej hordozására, amelyeket úgynevezett "depressziós" (szuborbitális) röppályán juttatnak célba, és amelyek hiperszonikus sebességgel is manőverezhetők maradnak. A rakétának nem kell majd az Északi-sark feletti tipikus pályát használnia, hanem képes lesz a bolygó bármely célpontját bármilyen pályáról elérni. Mindezek az elemek együttesen teljesen lehetetlenné teszik a Sarmat és robbanófejei elfogását.
A Sarmat képes lesz olyan hagyományos hiperszonikus robbanófejek célba juttatására is, amelyek képesek "kinetikus csapást" mérni egy megerősített ellenséges célpontra egy nem nukleáris konfliktusban. Ezt a Sarmat robbanófejeinek elképesztő pontossága teszi majd lehetővé.
A Sarmat silóit egyedülálló "aktív védelmi intézkedések" védik majd, amelyek 100 ágyút tartalmaznak, amelyek negyvenezer 30 mm-es "golyóból" álló "fémfelhőt" képesek kilőni akár 6 km-es magasságba. Az oroszok azt is tervezik, hogy a Sarmatot új S-500 légvédelmi rendszerükkel védik. Végezetül a Sarmat felkészülési és indítási ideje 60 másodperc alatt lesz, köszönhetően a nagymértékben automatizált indítórendszernek. Mindez azt jelenti, hogy a Sarmat rakéta sebezhetetlen lesz a silóban, repülés közben és a légkör alacsonyabb részein történő visszatéréskor.
Érdekes megjegyezni, hogy míg az USA nagy port kavart a tervezett Prompt Global Strike rendszerével kapcsolatban, addig az oroszok már megkezdték a koncepció saját változatának telepítését.
Az itt bemutatott "autonóm víz alatti jármű" fejlett navigációs képességekkel rendelkezik, de egy speciális parancsnoki modulból távirányítható és irányítható. Ez a jármű akár 1000 méter mélyre is le tud merülni, akár 185 km/h sebességgel, és akár 10'000 km-es hatótávolsággal is rendelkezik. Szállítását speciálisan erre a célra kialakított tengeralattjárók végzik.
A Status-6 rendszer repülőgép-hordozó harccsoportok, az amerikai haditengerészet bázisai (különösen az SSBN bázisok) ellen használható, és a legijesztőbb konfigurációban nagy radioaktivitású kobaltbombák célba juttatására is alkalmas, amelyek hatalmas szárazföldi területeket képesek lerombolni. A Status-6 hordozórendszer 100 megatonnás robbanófejet képes célba juttatni, ami kétszer olyan erős lenne, mint a valaha felrobbantott legerősebb nukleáris eszköz, a szovjet cári bomba (57 megatonna). Hirosima csak 15 kilotonnás volt.
Ne feledjük, hogy az USA legtöbb városa és ipari központja a tengerpart mentén fekszik, ami rendkívül sebezhetővé teszi őket a torpedó alapú támadásokkal szemben (legyen az a Szaharov által javasolt "cunami-bomba" vagy a Status-6 rendszer). És, akárcsak az Iszkander-M vagy a Szarmat ICBM esetében, a Status-6 torpedó mélysége és sebessége gyakorlatilag sebezhetetlenné tenné azt az elfogással szemben.
Vegyük például a Kalibr cirkálórakétát, amelyet nemrégiben a szíriai háborúban láttunk. Tudta, hogy egy tipikus kereskedelmi konténerből is kilőhető, mint amilyeneket teherautókon, vonatokon vagy hajókon találunk? Ne feledje, hogy a Kalibr hatótávolsága 50 km és 4000 km között van, és hogy nukleáris robbanófejet is hordozhat. Milyen nehéz lenne Oroszország számára, hogy ezeket a cirkálórakétákat közvetlenül az USA partjainál telepítse hagyományos konténerhajókon? Vagy csak néhány konténert tartani Kubában vagy Venezuelában? Ez a rendszer annyira észrevehetetlen, hogy az oroszok akár Ausztrália partjainál is bevethetnék, hogy eltalálják az NSA Alice Springs-i állomását, ha akarnák, és senki sem venné észre.
A valóság az, hogy az az elképzelés, hogy az USA háborút indíthatna Oroszország (vagy Kína) ellen, és nem szenvedné el a következményeket az amerikai szárazföldön, teljesen nevetséges. Tehát néha a dolgokat egyenesen és egyértelműen ki kell mondani - a nyugati politikusoknak jobb, ha nem hisznek saját birodalmi önhittségükben. Eddig a fenyegetéseik csak annyit értek el, hogy az oroszok sok, de hiábavaló szóbeli tiltakozással és egy teljes körű programmal válaszoltak, hogy felkészítsék Oroszországot a harmadik világháborúra.
Először is megerősítette, hogy a Sarmat ICBM a régi, de már félelmetes SS-18 "Sátán" helyettesítésére szolgál. Ezután rátért az új fegyverrendszerekre:
Egy nukleáris meghajtású cirkálórakéta gyakorlatilag korlátlan hatótávolsággal.
Egy nukleáris meghajtású, interkontinentális hatótávolságú, nagyon nagy sebességű, csendes meghajtású és nagy mélységben mozgó, pilóta nélküli tengeralattjáró.
Mach 10-es hiperszonikus rakéta 2000 kilométeres hatótávolsággal (neve: Kinzhal).
Egy új stratégiai rakéta, amely Mach 20-as sebességre képes (neve: Avangard).
Mindezek a rendszerek hagyományos vagy nukleáris robbanófejekkel is felfegyverkezhetnek. Gondoljunk csak a következményekre! Ez nem csak azt jelenti, hogy az USA teljes ABM erőfeszítései érvényüket vesztik és használhatatlanok, hanem azt is, hogy az amerikai repülőgép-hordozó harccsoportok mostantól csak kis, védtelen nemzetek ellen vethetők be!
Hivatalos és vége
Miközben az egész nyugati média reszket a csizmájában (a hozzá nem értés teszi ezt az emberrel) Vlagyimir Putyin beszédétől, ahol sok minden más mellett bemutatta az új RS-28 Sarmat ballisztikus rakétát, e forradalmi fegyverrendszer mögött egyvalamit szinte teljesen figyelmen kívül hagyott a média. Ismétlem, a "nevelés", amely kulcsszavakra (mint például "nukleáris fegyver) épül, megteszi ezt az emberrel. A messze legmegdöbbentőbb (bár elkerülhetetlen) felfedezés az új hiperszonikus rakéta Kinzhal fegyver bevetése volt. A rakéta... nos, jobb szó híján, lenyűgöző - ez egy M10+ típusú, rendkívül manőverező rakéta 2000 kilométeres hatótávolsággal. Az általunk ismert tengeri hadviselésnek vége. Minden túlságosan drámai hangsúlyozás nélkül - hivatalosan is új korszakban vagyunk. Semmilyen, ismétlem, SEMMILYEN, modern vagy perspektivikus légvédelmi rendszer, amelyet ma bármely NATO-flotta bevet, nem képes akár egyetlen ilyen tulajdonságokkal rendelkező rakétát is elfogni. Egy 5-6 ilyen rakétából álló szalvó garantáltan megsemmisíti bármely hordozó harccsoportot (CBG).
Az ilyen fegyver alkalmazási módja, különösen mivel most már tudjuk, hogy (egyelőre) a déli katonai körzetben telepítették, nagyon egyszerű - a MiG-31-esek legvalószínűbb rakétadobási helye a Fekete-tenger nemzetközi vizei lesznek, így az egész Földközi-tenger keleti részét elzárják bármilyen felszíni hajó vagy hajócsoport elől. Ez egy hatalmas no-go zónát hoz létre a Csendes-óceánon is, ahol a Jelizovóból érkező MiG-31-esek hatalmas távolságokban járőrözhetnek majd az óceánon. Figyelemre méltó azonban, hogy a Kinzhal jelenlegi platformja a MiG-31-es - vitathatatlanul a történelem legjobb elfogó repülőgépe. Nyilvánvaló, hogy a MiG-31-nek az a képessége, hogy nagyon nagy szuperszonikus sebességet (több mint M3) érjen el, kulcsfontosságú tényező az indításban. De függetlenül attól, hogy milyen eljárásokkal indítják ezt a félelmetes fegyvert, a következtetések egyszerűek:
A repülőgép-hordozókat a gyenge és védtelen ellenfelek elleni tiszta hatalom kivetítésének résébe helyezi;
A klasszikus CBG-ket, mint fő csapásmérő erőt teljesen elavulttá és használhatatlanná teszi; továbbá minden felszíni harci hajót védtelenné tesz, függetlenül annak légvédelmi képességeitől.
A tengeri ellenőrzés és a tengeri tagadás megváltoztatja a természetüket és összeolvad. Azok, akik ilyen fegyverrel, vagy fegyverekkel rendelkeznek, egyszerűen birtokolják a tenger hatalmas területeit, amelyeket a Kinzhal és hordozóinak hatótávolsága korlátoz.
Nem akarok drámainak hangzani, és tudtam, hogy a szovjet/orosz fegyverekben mindig voltak és vannak meglepetések, de a mai kinyilatkoztatások Oroszország legmagasabb pódiumáról a Kinzhalról sokkolóak voltak. Az erőviszonyok épp most mozdultak el drámaian, és ezzel együtt a tengeri hadviselés, ahogyan azt ismertük, megszűnt.
Vége van!
"Az amerikai arzenálban most és a belátható jövőben sincs semmi olyan, ami képes lenne Mach 9-10+, nem is beszélve az M20-27-es célpontok elfogására. Ez a probléma. A Birodalom számára valóban set, match és game over: nincs több katonai opció Oroszországgal szemben. Tehát mit akarnak ezek az emberek? Minden lehetséges eszközzel provokálni akarják Moszkvát, hogy gyakorolják az "orosz agressziót", ami Ukrajna elleni támadást eredményez, de a NATO és a Pentagon számára nulla áldozattal. Ezután a Káosz Birodalma Oroszországot fogja hibáztatni; újabb szankciók cunamiját szabadítja el, különösen a pénzügyi szankciókat; és megpróbál minden gazdasági kapcsolatot elzárni Oroszország és a NATO között.
Az orosz vezetés minden képviselője, Putyin elnökkel kezdve, már újra és újra világossá tette, hogy mi történik, ha az ukro-demokraták villámháborút indítanak Donbassz felett: Ukrajnát kíméletlenül szétverik - és ez nem csak a kijevi etnofasiszta bandára vonatkozik. Ukrajna mint állam megszűnik létezni.
Minden Minszkről szól
Hogy ez a "konfliktusmentesítés" a gyakorlatban hogyan fog megvalósulni, azt még nem tudni, miután Shoigu védelmi miniszter elárulta, hogy az amerikai nukleáris fegyverekkel felszerelt bombázók Kelet-Európa feletti bevetéseik során gyakorolták, hogy fokozzák "a nukleáris fegyverek Oroszország elleni bevetésének képességét". Shoigu ezt részletesen megvitatta Wei Fenghe kínai védelmi miniszterrel: elvégre az amerikaiak minden bizonnyal ugyanezt a mutatványt Kína ellen is véghez fogják vinni. Mindennek a drámának a gyökere egyértelmű: Kijev egyszerűen nem hajlandó tiszteletben tartani a 2015. februári minszki megállapodást. Dióhéjban a megállapodás előírta, hogy Kijevnek autonómiát kell biztosítania Donbassznak egy alkotmánymódosítással, úgynevezett "különleges státusszal"; általános amnesztiát kell kiadnia; és párbeszédet kell kezdenie a donyecki és a luganszki népköztársaságokkal.
Az évek során Kijev pontosan nulla kötelezettséget teljesített - miközben a közmondásos NATO médiagépezet szüntelenül álhírekkel ostromolta a világ közvéleményét, azt forgatva, hogy Oroszország megsérti a minszki egyezményt. Oroszországot még csak meg sem említi a megállapodás. Moszkva valójában mindig tiszteletben tartotta a minszki megállapodást - ami azt jelenti, hogy Donbászt Ukrajna szerves, autonóm részének tekinti. Moszkvának nulla érdeke fűződik a kijevi rendszerváltás előmozdításához. A minszki megállapodásokkal kapcsolatban Putyin Zelinszkijnek küldött üzenete nyers volt: "Ukrajna elnöke azt mondta, hogy a minszki megállapodások egyetlen záradéka sem tetszik neki. Tetszik, vagy nem tetszik - legyen türelemmel, szépségem. Teljesíteni kell őket".
Tekintettel mindezekre az Oroszország elleni lépésekre, amióta hivatalba lépett, plusz jól tudva, hogy a Rockefeller Birodalom célja "Oroszország dekonstrukciója és három részre szakítása", Putyin azt mondta: "elég volt" Ideje volt visszavágni. 2000 óta Putyin kivárta az időt, erősítette Oroszországot, megszabadult belső és külső ellenségeitől, növelte katonai és pénzügyi erejét, és olyan fejlett fegyvereket gyártott, amelyekkel szemben a Nyugat nem tud védekezni. Egy évszázad óta először egy katonai szuperhatalom, Oroszország, miután elege lett az USA/NATO zsarnokoskodásából, most diktálja az új megállapodás feltételeit.
Ez egyenesen Putyin elnöktől jött, és úgy hangzott, mint egy villámcsapás az égből:
"Hosszú távú, jogilag kötelező érvényű garanciákra van szükségünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem lehet megbízni bennük, mivel az USA gyakran kilép a számára érdektelenné vált szerződésekből. De valamit, nem csak szóbeli biztosítékokat". És így jutnak el az orosz-amerikai kapcsolatok a végső csattanóhoz - a Moszkvából érkező udvarias piros figyelmeztetések végeláthatatlan sorozata után.
Putyinnak ismét pontosítania kellett, hogy Oroszország "oszthatatlan, méltányos biztonságra" törekszik - ez az 1975-ös Helsinki óta bevett elv -, még akkor is, ha az Egyesült Államokat már nem tekinti megbízható "partnernek", ezt a diplomáciai finomságot, amelyet a birodalom a Szovjetunió vége óta annyira lealacsonyított. Így végül is arra futja, hogy az európaiaknak szembe kell nézniük "azzal a kilátással, hogy a kontinens a katonai konfrontáció mezejévé válik". Ez lesz az elkerülhetetlen következménye annak a NATO-"döntésnek", amelyről valójában Washingtonban döntöttek.
Mellesleg: az esetleges, jövőbeni "ellenfenyegetéseket" Oroszország és Kína fogja összehangolni.
A legtöbben mostanra már ismerik az amerikaiaknak bemutatott, a biztonsági garanciákról szóló orosz megállapodás-tervezetek tartalmát. A legfontosabb rendelkezések között szerepel, hogy nem lesz további NATO-bővítés; Ukrajna felvétele; nincs NATO-csínytevés Ukrajnában, Kelet-Európában, Transzkaukáziában és Közép-Ázsiában; Oroszország és a NATO megállapodnak abban, hogy nem telepítenek közepes és rövid hatótávolságú rakétákat olyan területekre, ahonnan egymás területét támadhatják; forródrótokat hoznak létre; és a NATO-Oroszország Tanács aktívan részt vesz a viták megoldásában.
Az orosz külügyminisztérium részletesen megismételte, hogy az amerikaiak "részletes magyarázatot kaptak az orosz megközelítés logikájáról", így a labda Washington térfelén van.
Valójában, akár tetszik az amerikai és NATO-funkcionáriusoknak, akár nem, a reálpolitikai térben valójában az történik, hogy Oroszország hatalmi pozícióból új feltételeket diktál. Dióhéjban: megtanulhatja az új játékot a városban békésen, civilizált párbeszéddel együtt, vagy megtanulhatja a nehéz utat az orosz rakétacsillagokkal - Iskandr, Kalibr, Khinzal , Zircon, és még sok más készülő rakétával folytatott párbeszéd útján. A Pentagonnak ezek közül egyikhez sincs semmi köze. Ezek a fegyverek megváltoztatják a játékot.
Vegyék figyelembe, hogy az amerikai hadsereg az elmúlt két évtizedben technológiai hanyatláson ment keresztül. Ráadásul az új rendszerek költségszerkezete olyan, hogy a versenytársak - Oroszország és Kína - sokkal jobb felszereléseket gyártanak sokkal alacsonyabb költségek mellett. És ezek működnek, ellentétben a Pentagon és a nyugati hadseregek sok új rendszerével. Végül pedig az iraki és afganisztáni kalandok megtörte az amerikai hadsereg gerincét. Már nem az, ami egykor volt.
Putyin elnök kijelentette, hogy az orosz ultimátum nem ultimátum, ahogyan több más orosz tisztviselő is. Putyin azt mondta:
"Már látjuk, hogy egyes rosszakaróink, őszintén szólva, ezeket Oroszország ultimátumaként értelmezik. Természetesen nem. Még egyszer emlékeztetem, emlékeztetni akarom önöket: mindazt, amit partnereink tettek, így fogjuk őket nevezni, Jugoszláviát milyen ürüggyel bombázták? Mi, a Biztonsági Tanács szankciójával, vagy mi? Hol van Jugoszlávia és hol van az USA? Elpusztították az országot. Igen, van egy belső konfliktus, vannak saját problémáik, de ki adott jogot arra, hogy lecsapjanak az európai fővárosra? Senkinek. Csak úgy eldöntötték, a műholdak meg futottak mögöttük és bólogattak. Ez mind nemzetközi jog.
És milyen ürüggyel léptek be Irakba? Tömegpusztító fegyverek kifejlesztése Irakban. Beléptünk, elpusztítottuk az országot, a nemzetközi terrorizmus melegágyát hoztuk létre, aztán kiderült, hogy tévedtünk, és akkor azt mondták: "A hírszerzés cserbenhagyott minket." Hűha! Az országot elpusztították! A hírszerzés cserbenhagyott - és az egész magyarázat. Kiderült, hogy nem voltak ott tömegpusztító fegyverek, senki sem készült. Ellenkezőleg, egyszer volt, [de] mindent elpusztítottak, ahogy kellett volna.
Hogyan mentél Szíriába? A Biztonsági Tanács jóváhagyásával? Nem, ők azt csinálnak, amit akarnak. De amit most Ukrajna területén tesznek, vagy próbálnak tenni és terveznek tenni, az nem több ezer kilométerre van az országhatárunktól - ez a házunk küszöbén van. Meg kell érteniük, hogy egyszerűen nincs hová tovább hátrálnunk.
Itt ülnek a szakemberek, állandó kapcsolatban vagyok velük. Az Egyesült Államokban még nincsenek hiperszonikus fegyverek, de tudjuk, hogy mikor fognak megjelenni, ugyanezt nem lehet eltitkolni. Minden fel van jegyezve: a tesztek sikeresek - sikertelenek. Nyilvánvaló, hogy nagyjából értjük, hogy mikor lesz. Ellátják Ukrajnát hiperszonikus fegyverekkel, majd annak fedezékében - ez nem jelenti azt, hogy holnap fogják használni őket, mert már van cirkonunk, de nekik még nincs - felfegyverezik és szélsőségeseket löknek egy szomszédos államból, beleértve az Orosz Föderáció bizonyos régióiba, mondjuk a Krímbe, a maguk számára kedvező, ahogy ők hiszik, körülmények között.
Azt hiszik, hogy mi nem látjuk ezeket a fenyegetéseket? Vagy azt hiszik, hogy tehetetlenül nézzük az Oroszországot fenyegető veszélyeket? Ez az egész probléma, egyszerűen nincs hova lépnünk - ez a kérdés".
Ez tehát Putyin vörös vonala.
Egyszerű magyarsággal ez a következőt jelenti: ó, nem, ez egyáltalán nem ultimátum. De emlékeztetjük önöket, hogy megtámadtak más országokat, és mi csak annyit mondunk, hogy ha folytatják, vagy nem veszik figyelembe a figyelmeztetéseinket, akkor mi szabadon megtehetjük, amit szükségesnek tartunk. De nem, természetesen nem, ez egyáltalán nem ultimátum.
Először is, Putyin egyszerre nagyon kiszámítható és ugyanakkor nagyon kiszámíthatatlan. A kiszámítható dolog Putyinban az, hogy csak akkor alkalmaz erőszakot, amikor már nincs más lehetőség. A nagyon kiszámíthatatlan dolog Putyinban az, hogy hogyan és hol hajlandó erőt alkalmazni. Oroszországnak hatalmas előnye van az USA+NATO-val szemben az elektronikus hadviselésben (taktikai és stratégiai szinten), és ezt könnyen felhasználhatja pusztító hatásra, miközben a NATO-nak nincs mit megtorolni. Ez egyébként a Közel-Keletre is vonatkozik, ahol a jelek szerint Oroszországnak megvannak az eszközei a GPS-jelek megzavarására/elhamisítására az egész térségben.
Az orosz ultimátum ereje éppen abban rejlik, hogy az oroszok megígérték, hogy tesznek "valamit" katonai és/vagy haditechnikai szempontból, de nem fejtették ki, hogy mi lehet ez a "valami". Valójában nem egyetlen "valamivel" van dolgunk, hanem fokozatos lépések sorozatával, amelyek egyre nagyobb nyomást gyakorolnak majd az USA-ra és a NATO-ra/EU-ra. Ne feledjük, hogy míg az USA ellenjavaslatokat tehet, nincs abban a helyzetben, hogy hiteles fenyegetéseket tegyen, ezért van alapvető aszimmetria a két fél között: Az oroszok képesek hiteles fenyegetéseket tenni, míg az USA csak több szót tud produkálni, amire az oroszok alapvetően már nem figyelnek.
Innentől kezdve a játék egyszerű: Oroszország fokozatosan feljebb fogja tekerni a "fájdalomtárcsát", és meglátjuk, hogy a Birodalom hogyan fog ezzel megbirkózni. Kína pontosan ugyanezt fogja tenni, mivel az orosz és a kínai akciókat nyilvánvalóan gondosan összehangolják. Amelyik ponton Oroszország és Kína már győztes lenne.
Milyen hamar fogja Oroszország feljebb tekerni a fájdalomtárcsát? Putyin éppen ma ismételte meg, hogy semmilyen amerikai halogató taktika nem lesz elfogadható Oroszország számára. Nem túl diplomatikus üzenetet küldött a Nyugatnak. "Ha nem akarnak Lavrovval beszélni, akkor Shoigu-val kell tárgyalniuk" - az elmúlt évek legjobb egysorosa.
Putyin ma kijelentette, hogy "elege van" a Nyugatból: "És amikor a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmánya beleszól, akkor mindezt elavultnak és feleslegesnek nyilvánítják. És amikor valami megfelel az érdekeiknek, azonnal a nemzetközi jog normáira, az ENSZ Alapokmányára és a nemzetközi humanitárius szabályokra hivatkoznak. Elegem van az ilyen manipulációkból".
Most egy nagyon magas rangú, nyugalmazott Deep State hírszerzési forrás jön a lényegre, rámutatva, hogy "az Oroszország és az USA közötti titkos tárgyalások középpontjában a Kelet-Európába tartó rakéták állnak, miközben az USA kétségbeesetten hajt a hiperszonikus rakéták fejlesztésének befejezésére".
A lényeg az, hogy ha az USA a tervek szerint Romániában és Lengyelországban helyez el ilyen hiperszonikus rakétákat, akkor 5 perc alatt érnék el Moszkvát. Oroszország számára még rosszabb, ha a Baltikumban helyezik el őket. A forrás megjegyzi: "Az amerikai terv az, hogy semlegesítsék a fejlettebb védelmi rakétarendszereket, amelyek lezárják Oroszország légterét. Ezért az USA felajánlotta, hogy a jövőben lehetővé teszi Oroszország számára, hogy ellenőrizze ezeket a rakétaállásokat, hogy bebizonyítsa, hogy nincsenek hiperszonikus nukleáris rakéták. Ez azonban nem megoldás, mivel a Raytheon rakétaindító állványok támadó és védekező rakétákat is képesek kezelni, így lehetséges a támadó rakéták éjszakai becsempészése. Így minden folyamatos megfigyelést igényel".
A végkövetkeztetés egyértelmű: "Ez az igazi probléma a jelenlegi válság mögött. Az egyetlen megoldás az, hogy Kelet-Európában nem lehetnek rakétakilövő állomások". Ez történetesen Oroszország biztonsági garanciák iránti követelésének lényeges része. A Nyugat lassan rájön, hogy nincs nyomásgyakorlási lehetősége Oroszországgal szemben (gazdasága viszonylag szankcióálló), és katonasága nem ér fel Oroszországéval". Ezzel párhuzamosan, hogy "az amerikai dominanciát fenyegető veszélyt az jelenti, hogy Kína, Oroszország és Mackinder eurázsiai világszigeti szívóföldje jobb kereskedelmi és befektetési lehetőségeket kínál, mint az Egyesült Államok, amely egyre kétségbeesettebben követel áldozatokat NATO- és más szövetségeseitől".
A Rockefeller-birodalom és Washington az Eurázsia feletti amerikai geopolitikai ellenőrzés végére ért. A megszállt Németország és Japán, amely Eurázsia stratégiai alávetettségét kényszeríti ki nyugatról keletre; az egyre bővülő NATO; az egyre szűkülő Bázisok Birodalma, a több mint 75 éves szabad ebéd minden vonala összeomlóban van.
Még jóval 2020 augusztusában "az orosz és kínai politika célja, hogy Németországot beszervezze egy hármas szövetségbe, amely az eurázsiai szárazföldi tömeget a la Mackinder a történelem legnagyobb geopolitikai szövetségévé zárja össze, a világhatalmat e három nagyhatalom javára váltva az angolszász tengeri hatalommal szemben".
Az új groove az Új Selyemutak, vagyis a BRI dallamára van beállítva; Oroszország páratlan hiperszonikus ereje - és most már a biztonsági garanciák nem tárgyalható követelései; az RCEP - a bolygó legnagyobb szabadkereskedelmi egyezménye, amely egyesíti Kelet-Ázsiát; a birodalomnak az afganisztáni megaláztatás után Közép-Ázsiából való szinte teljes kiűzése; és inkább előbb, mint utóbb kiűzése az első csendes-óceáni szigetláncból, a kínai DF-21D "hordozógyilkos" rakéták főszereplésével. A szabályok tehát drasztikusan megváltoztak. A Hegemon meztelen. Az új alku a hidegháború utáni kelet-európai berendezkedés teljes felforgatásával kezdődik. A Kelet-Mediterrán térség lesz a következő. A Medve visszatért, bébi. Hallgasd meg az üvöltését.
A teljes spektrumú dominancia eléréséhez Washingtonnak nemcsak a színes forradalmak erőforrásaira volt szüksége Eurázsia-szerte, hogy bekerítse Oroszországot. A Pentagonnak arra is szüksége volt, hogy szorosra húzza a kötelet Ázsia feltörekvő kolosszusa, Kína körül. Itt más megközelítésre volt szükség, tekintettel az USA Kínától való rendkívüli pénzügyi függőségére, valamint az ottani gazdasági kapcsolataira és beruházásaira. E célból következő cikkünk Kínáról szól.
See Also:
Understand the Times We are Currently Living Through
Lásd még:
Értsd meg az időket, amelyeket jelenleg élünk
Jó úton jársz az életben? Lehet, hogy már nincs sok időd a döntésre
Beküldte Szebeni Eszter
Együtt a Magyar Megmaradásért
Nem adjuk fel!
Hozzászólás
Ezek a
-Cargill, a
-Du Pont és a
-Monsanto
(amely hivatalosan német-ausztrál, de amerikai tőkével rendelkezik).
dringsti.wixsite.com/.../...
Ahhoz, hogy megértsük, mi az a 17 millió hektár, vegyük figyelembe, hogy egész Romániában 14,8 millió hektár mezőgazdasági terület van.
Röviden, három amerikai vállalat több hasznos mezőgazdasági területet vásárolt fel Ukrajnában, mint Románia teljes mezőgazdasági területe.
informatialibera.ro/.../...
... " Beszámolók a mikroorganizmus-tenyészetekkel foglalkozó laboratóriumokban használt tojáskeltetők vásárlásáról. A különféle vakcinák kikísérletezéséhez ugyanis szükséges a tojásokon végzett tenyészet létrehozása.
Minden információt továbbítanak a DPR illetékes hatóságaihoz, amelyeknek fényt kell deríteniük arra, hogy a Vöröskereszt, mint külföldi szervezet mire is használta Mariupol civil lakosait...."