Baloldali emberjogok: az abortusz jó, a halálbüntetés rossz

Az európaiaknak tilos arra gondolkodniuk, hogy egy napmajd visszaállítható lesz a halálbüntetés, amelynek tiltásátbevésték az emberi jogok euró­pai egyezményébe, hogy kivonják azállampolgárok szuverén döntéseinek köréből. Ezzel nemcsak ademokrácia sérült, hanem egy furcsa jog is született.

Azabolicionista ideológia kezdete ­Cesare Beccaria olaszjogtudósig nyúlik vissza, de A halálra ítélt utolsó napja (1828)című regényével Victor Hugo inspirálta hatásos propagandával ahalálbüntetéssel kapcsolatos fó­biát. A kitűnő író ezúttalszégyentelen manipulátor: csak a gyilkos sorsa érdekli, agyilkosságot zárójelbe teszi, az áldozat iránt érdektelen. Se abűncselekményre, se az áldozatra nem pazarol betűt, csak agyilkost és annak szenvedését tartja méltónak az olvasóirészvétre. Hugo egy különleges típusú intellektus előfutára: azabolicionista baloldali értelmiségié, aki azt meri állítani,hogy a gonoszságáért nem a bűnöző felel, mivel a tettét külső, társadalmi erők műveltetik vele. A baloldali értelmiségiek azt aképtelenséget fogadtatták el az európai többségi társadalommal,hogy a bűnös igazából ártatlan, hiszen a társadalom áldozata. Emechanikus ideológia szerint az ember a társadalmimeghatározottsága miatt válik gyilkossá. A bűncselekménynek ezaz oksági magyarázata győzedelmeskedett a XX. század másodikfelében: Európában eltörölték a halálbüntetést.

Mindezsúlyosan téves felfogáson alapul. A bűnözés nem a társadalmimeghatározottság gépies eredménye. Persze léteznek bűnözésreösztönző, kriminogén környezetek, és az onnan származók nagyobbvalószínűséggel követnek el bűncselekményeket, mint az átlag. Azilyen hátterű emberek nagy többsége azonban mégsem követ elsoha, egyetlen bűncselekményt sem. A bűnözés ilyen okozatimagyarázata tehát megtévesztő. Azonkívül, a látszat ellenére, ahalálbüntetés elutasítása nem a kereszténységtől származik. Atízparancsolatban olvasható Ne ölj! nem arra szólít fel, hogy agyilkos felmentendő a halálbüntetés terhe alól, hanem arra, hogymegelőzzük az emberölést. Az evangélium, amely kimondja a kétkirályság – az égi és a földi – megkülönböztetésének elvét, nemfosztja meg az állami hatóságot a bűnözők megbüntetésénekkötelességétől. Jézus is így járt el, amikor felszólított arómai állam fiskális előjogainak tiszteletben tartására: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré." Jézus tartózkodottaz állam bírói és büntetőjogi előjogainak kritikájától. És nincsaz evangéliumban egyetlen passzus sem, amely elítélné ahalálbüntetést.

Tehát akereszténységnek semmi köze a halálbüntetést eltörlő ideológiához, annál is inkább, mert már az elejétől fogvaelítélte az abortuszt, a gyilkosság egyik megnyilvánulását. Abaloldaliak viszont egyrészt pártját fogják a gyilkosoknak, abűnözőknek, másrészt társtettesek az anyaméhben fejlődő ártatlanmagzatok meggyilkolásában. Erkölcsi mércével nézve döbbenetes anyugat-európai államok következetlensége: a halálbüntetésttiltják, az abortuszt meg támogatják és megkönnyítik azalkalmazását. A halálbüntetést megtagadó államnak el kelleneutasítania az abortuszt és az eutanáziát is.

Akereszténységtől fényévre található, de vallásos visszfényű abolicionista ideológia átvette a kommunizmustól a földimegváltás egyetemes projektjét: az emberi jogok vallását. Azemberi jogok klasszikus felfogásának, a polgári demokratikustársadalmak szabadságideáljának át kellett adna a helyét egyolyan parancsolatnak, amely megszállottan kutatja és üldözi azt,amit ő diszkriminációnak nevez Európában. Eközben az alanyijogot pajzsul használva a többségre erőlteti az elkényeztetettegyének ötletszerű követeléseit mint jogot.

Abaloldal emberjogi kiszámolós játéka napjaink humanistaszereposztásában érhető tetten. Divatos szertartásuk szabályaita jogá­szaik rögzítik és a médiájuk kürtöli világgá. A haladásutópiája – amelynek nevében játszadoznak Európa jövőjével – akeresztény tanítást meghamisító eretnek mozgalmakból származik.Az ember magánéletének és szertelen vágyai­nak szentségétistenítő eretnek tanok felforgatták az emberi együttélésjátékszabá­lyait, a hagyományos értékrendet. A középkorieretnekek dicsőítették először a forradalmakat, amelyek fényesjövőt, földi paradicsomot hoznak közénk. Az egymással isversenyző eretnekségek közös vonása annak tagadása, hogy agonosz az emberben lakozik.

Azeretnekek azt hirdették, hogy a bűnelkövető külső erők – arosszul teremtett világ, az egyenlőtlen társadalom stb. – áldozata. Ezért ártatlan a gyilkos is. Ez járult hozzá végül abűnözők iránti megértéshez és szimpátiához, ami aztán ahalálbüntetés eltörléséhez vezetett.

Azigazságszolgáltatás elfajulását kikényszerítő bűnözőpártiideológia a régi eretnekségek bűnöző iránti elfogultságát ültetigyakorlatba, sőt továbbmegy a halálbüntetés elutasításán. Azéletfogytiglani büntetésből már harminc, aztán húsz év lett,majd jó magaviselet után a tettes hamarosan ki is szabadulhat,hogy ismét gyilkolhasson. Ha a bűnözőt pusztán a társadalomáldozatának tekintjük, a társadalomtól, annak többségétőlelvesszük a büntetés jogát. Nekünk csak az a ránk szabottfeladat marad, hogy megértsük, vigasztaljuk, pátyolgassuk abűnelkövető sérült lelkületét. A bűncselekmény megbüntetéseellen fellépő „haladó" ideológia – miközben leszereli ésvédtelenné teszi a többségi társadalmat – folyton az emberijogokra hivatkozik, pontosabban arra, amit kipreparál magánakbelőle, és aminek lényege: védelmet adni a bűnözőnek, agyilkosnak. A büntetésellenes humanitárius ideológia csak velükés társadalmi rehabilitációjukkal törődik, az ő büntetőrendszerüknek ez a központi célja, feladata. Nekünk pedigmarad a gyertyagyújtás a gyilkosság helyszínén.

Ahalálbüntetés eltörlése eltávolította abüntető-igazságszolgáltatás zárókövét, amely az összes többiítéletet értelmét adta. A halálbüntetés eltörlése sokkhullámotokozott, és minden szinten növekvő büntetlenséget eredményezetta gyilkosok, a bűnözők számára. Franciaországban a lazaigazságszolgáltatás gyakran és időnap előtt szabadlábra helyezia bűnözőket és az együttélés szabályait betartó állampolgárokrafinált bántalmazóit, szinte felhatalmazva őket tetteikmegismétlésére. Az emberi jogokra történő sajátos hivatkozás, abűnözőknek nyújtott jogok szaporítása, az elnéző intézkedéseksorozata nem más, mint a közbiztonság ellen működő szörnygépezet, amely aláássa az állam főhivatását: atisztességre törekvő állampolgárok védelmét.

A szerző író, esszéista, a párizsiPanthéon-Assas Egyetem professzora
Beküldte: Antal Miklós