Ezek az elbeszélések teljesen egybecsengenek a csillagászati számításokkal, melyek az 1800-as évektől már ki tudták mutatni, hogy kell legyen valami, egy hatalmas bolygó, mely a Naprendszerben észlelt szabálytalanságokat generálja.

Érdekes jelenség, hogy a sumer és akkád agyagtáblákon szerepel a teljes naprendszer képe, a távolabbi bolygókkal együtt, melyeket csak az utóbbi kétszáz évben fedeztek fel. Ugyanakkor nagyon sok agyagtáblán szerepel maga a 12. bolygó is.

Tudni kell, hogy a sumerok a napot és a holdat is bolygónak tekintették és az égitesteket a Naprendszerbe, kintről befele számozták, hiszen ők így jöttek be a Naprendszerbe, és nem úgy, ahogy mi, a naptól kezdődően.

A fenti pecséthengeren látható, hogy az égbolton 2 égitest van, az egyik a kereszttel jelölt a 12. bolygó, a másik tőle jobbra a nap. Minden esetben, mikor készerű az ábrázoslás, kereszttel jelölték. Amennyiben a Naprendszert ábrázolták, akkor a többi bolygóhoz hasonlóan körrel jelölték, de a méretarányt betartották, a 12. boölygó 3-4szer akkora mint a Föld.

Látható, hogy a dolgozó emberek áhítattal tekintenek a bolygóra, mely minden eljövetelekor tudást hozott számukra, hisz ilyenkor újra leszálltak az űrhajósak, új ismereteket hoztak. Ez a lökésszerű fejlődés jól kimutatható a történelemben.

Miután a sumer agyagtáblák, pecséthengerek hihetetlen mérnöki precizitással készültek, minden vonalnak, körnek és annak a képen elfoglalt helye, megvan a maga precíz jelentése, kiszárt, hogy bármit is csak úgy odarajzoltak volna, azaz ha az égbolton a 12. bolygót ábrázolták, akkor biztosan látták is azt, ugyanúgy ahogy rengeteg ábrázoláson röpködő rakéták láthatók, melyek a maiakhoz hasonló kinézetűek. Tehát az is természetes volt számukra, hogy az égbolton rakéták repülnek.

Hol van a 12. bolygó?

A számítások szerint a bolygó egy ellipszis alakú pályán kering, melynek egyik fókuszpontja a Nap, a másik valahol igen messze található. Ez a bolygó a Naprendszer kialakulása után, még annak fiatal korában tévedt erre, és a tömegvonzás miatt bekerült a Naprendszer vonzásába. Az ütközések után, új pályára állt, gyakorlatilag mindig elhalad a nap körül, a Mars és a Jupiter pályája között.

Mivel tömege nagy, a tömegvonzása miatt mindig megbolygatja a Naprendszer egyensúlyát.

Földi hatása is van, a sumer leírások szerint földközeli állapota idején éghajlatváltozások, és egyéb természeti jelenségek tapasztalhatók.

A sumer leírások szerint 3.600 évente halad el a Nap körül, ezt igazolják a mai számítások is. Utolsó földközeli elhaladása időszámításunk előtt 200 körül volt.

A bibliai könyvek is leírják pályáját, így Ésaiás, Ámosz, és Jób könyvében pontosan meg van jelölve a földről történő észlelése „elérkezik a Göncölszekérhez, az Orionhoz, a Fiastyúkhoz, s a déli csillagokhoz”.

A következő pecséthengeren jól látható, hogy a szántó-vető nép mély áhítattal tekint a bolygóra, melynek jele a kereszt. A képen még a jobb oldalon a Nap is látható.

Élet a 12. bolygón?

A sumer ékírásos történelemkönyvek szerint a bolygó maga hőt termel, ezért tud a világmindenségben vándorolni, és nem szorul egy állandó nap jelenlétére. A leírások vízben bővelkedő bolygónak is nevezik.

A sumer leírások megemlítik, hogy az istenek erről a bolygóról jöttek a Földre, különböző erőforrásokat keresni, mert ottani létük kezdett veszélybe kerülni.

Megfigyelhető a sumer leírásokban, hogy a földre szállt űrhajósok hosszú életűek az emberi fajhoz képest. Tudósok és szakértők szerint ez a 12. bolygó ciklusával magyarázható, hiszen ott egy év, azaz amíg egy teljes kört tesz pályáján, az a földön 3.600 év. Így 10 év a 12. bolygón igazából 36.000 év a földön.

A leírások szerint a bolygó lakói nem voltak halhatatlanok, csupán hosszú életűek, hiszen közöttük is voltak fiatalok, idősebbek.

Komoly problémát okozott számukra a földi élet, hiszen más volt a gravitáció, a légkör is kicsit különbözött, ami a legnagyobb gond volt, a rövid földi évek, a gyakori éjszakák. Az agyagtáblák és eposzok alapján megállapítható, hogy hosszabb itt tartózkodás alkalmával el kezdtek gyorsabban öregedni. Ennek ellentételezésére kifejlesztettek egy készítményt. Ezt nevezték az emberek az élet vizének. A Gilgames eposzban, Gilgames, a király fellázad a halandóság ellen, és követeli az istenektől az örök életet, azaz az élet vizét.

Űrrepülés a földre?

A régészeti leletek között találunk pontos leszállási térképet. Ennek a megfejtése már 1912-ben elkezdődött, akkor még csak apróbb lépésekben, hiszen az űrrepülés nem létezett. Neves csillagászok, egy-egy apró, de akkor még meredeknek tűnő gondolattal segítették a megfejtést.

Ez egy térkép, melynek különböző cikkelyei különböző eseményeket jelölnek. Van cikkely, mely a földreszállást mutatja, van amely az elemelkedést, sajnos egy jó része annyira kopott, hogy nem fejthető meg. Egy biztos, Sitchin az össes kiolvasható írásjelet meg tudta fejteni.

Ez a térkép azt mutatja, hogyan kell leszállni a Földre a 12. bolygóról.

Induláskor beállítja a műszereket, majd repülés közben elhalad a Naprendszer bolygói mellett, végül a földhöz érve bekapcsolja a fékező rakétákat, átmegy gőzfelhőkön, ereszkedik, eltűnnek a gőzfelhők, majd figyel a hegyekre és leszáll.

A térkép másik része a felszállást írja le.

A mai űrrepülőgépek is hasonlóan navigálnak.

A sumer leírások között szerepel egy baleset leírása is, mikor a kisbolygó övezetben a Mars és Jupiter között, törmeléknek ütközött az űrhajó és 40 fős legénysége szörnyethalt. A hír hallatára a mindenki megkönnyezett.

Ahogy a dolgok összecsengenek

Ha végig gondoljuk, csak egy egységes egészben képzelhető el a magyarázat. Mert ha annak idején a 12. bolygó, illetve annak egyik holdja nem ütközik a Tiamat nevű bolygóval, amikor is az élet csírája a Földre került, a Föld elődjéről pedig a víz nem kerül a 12. bolygóra, valamint légkörük nem keveredik, akkor esélyük sincs a földre szálló úrhajósoknak, hogy mindenféle védőberendezés nélkül a földön éljenek, itt étkezzenek, vagy a földi emberekkel keveredjenek, házasodjanak, utódokat hozzanak létre. Ez csak akkor lehetséges, ha közösek a csírák, az eredet.

Ezek után az sem véletlen, hogy hasonló technikai fejlődésen menetek keresztül, mint mi manapság, az űrrepülők hasonló kinézetűek, hasonló elven működtek, stb.

GYIK (gyakran ismételt kérdések)

Miért részesítették előnyben a grafikus ábrázolást a sumer civilizáció idején?

Ugyanis az ábrázolás egy univerzális megjelenítési forma. Az ember mikor a Pioneer10 űrszondával elküldte a maga bemutatását a világűrbe, szintén rajzolt, nem írt, mert az írást nehéz megfejteni.

Ez a piktografikus nyelv unbiverzális és nem tér el akár a sumer, akár más piktografikus nyelvtől. A kép elmondja, hogy akik küldték, azok két különböző neműek, a méretarányuk egymáshoz és az űrhajóhoz megadja a méreteket, bemutatja élőhelyünk két legfontosabb kémiai elemét, Naprendszerünket, illetve a bolygónk Naptól számított helyét.

Látható, hogy itt sincs egyetlen vonal sem a véletre bízva, azaz mindennek meg van a pontos helye és jelentése, éppúgy, mint a sumer agyagtáblák, vagy pecséthengereknél.

Mennyire megbízhatóak az eposzok, elbeszélések?

Az összes eposz, elbeszélés, vagy akár a Biblia is igazából történelemkönyv. Valamilyen valós elbeszélésen alapul, aztán a hosszú idő alatt természetesen szépül, kiszíneződik, ezért ajánlott mindig az eredeti forráshoz visszamenni. 

Ezt tette Sitchin is, mert ő mindent eredetiben olvas, nem elmisztifikált formában.

Mit higgyek és mit ne?

Mindenki a maga kulturális, vallási, műveltségi szűrőjén keresztül olvas, tanul, él. Nem kell mindenkit meggyőzni, de aki már elgondolkodik, az jól jár.

Sitchin könyvei több millió ember életszemléletét változtatták meg. Ráadásul minden esetben a technika, kutatás őt igazolja. Amit ő leír. az nem hit kérdése, hanem a tények megértése. Természetesen aki erre nem hajlandó, az maradjon annál a kérdésnél, hogy hinni vagy nem hinni?

Forrás: http://vizkoz.silihost.hu/Erdekesseg/erd_3_06_03.html [Szerkesztő megjegyzése: A cikket tartalmazó eredeti oldal már nem érhető el.]