Itt alant most egy újabb a számunkra is beküldött kutatást fogok bemutatni, melynek alapján akár egy másik szálon is (akár más ösvényen való célba éréssel) talán közelebb juthatnánk Skandináv országok keletkezésének, benépesitésének igazságaihoz. 

Ebben szeretném külön megkérni a Svédországban élő azon kutatókat is akik már egyes fórumokon vagy a világháló egyes szerteágazó ablakaiban már tettek közzé értékes adatokat. Ezek közt említeném VÁRSZEGI KÁROLY-t akit T. Marianne talált egy nagyon fontos bejegyzéssel. Ezért szeretett volna, szeretne levelező kapcsolatba vele. Nagyon szépen kérném kedves Károly bátyánkat, ha ránk talál akkor vegye fel velem a kapcsolatot Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen és elküldöm T. Marianne címére.

idézet T. Marianne leveléből: "e témában van több "találatom", ezt szerettem volna valakivel megosztani, akit a skandináv történelem ázsiai eredete érdekel. Kár, hogy azt az urat nem lehet fellelni... Üdv. Marianne"

Károly honfitársunk tett olyan bejegyzés ITT, hogy:

"46 éve élek Svédországban de 100 százalékban biztos vagyok benne hogy a mi Hunjaink itt vannak. Van egy könyvem aminek az a neve hogy IRON AGE MYTH AND MATERIALITY amit egy Norvég professzor irt - Lotte Hedeager - aki a svédországi ásatásai után azt mondja hogy ö szerinte a Svédek első királyai a Hunok voltak.(198 oldal)
Két évvel ezelőtt volt egy hosszú műsor a Svéd Tv-ben hogy találtak egy gazdag uralkodói sírt az 500-as évekből amit megvizsgáltak és azt mondtak rá, hogy Magyar volt de talán Horvát. A sírt Sundsvall mellett találták aminek az a neve hogy Tynder ö (Tunder sziget). De sok a magyar hangázású helység név pl. Kalmár az tényleg vasárváros volt vagy Uppsala régi neve Aros ami tényleg megmaradt. Uppsalán van három nagy kurgán egymás mellett amiről a svédeknek fogalmuk sincs hogy mi lehet de amikor ezeket latom az az érzésem hogy a mi címerünkben nem hegyek vannak hanem kurgánok. Régen meg sok helyen voltak helységnevek hogy Hun öböl, Hun hegy stb. de ezeket átkeresztelik vagy megszüntetik. Sajnos ezekről a témákról nem lehet velük beszelni, mert bevörösödnek utána nem szolnak egy szót sem úgyhogy kezdem elveszíteni a barátaimat is. Mivel hogy germánok abszolút nem akarják hallani hogy valaha valaki más uralkodott rajtuk. Ha valaha is meg akarjuk tudni az igazságot csak magunkra számíthatunk." Forrás ITT →

Az ékezeteket már én raktam rá.

Továbbá megszólítanám, hogy segítsen nekünk és így egyben önmagának is Kovárczy István-t Malmőből, aki aki "A magyar normann kapcsolatokról" írt és megjelent 1985-ben Genfben. De, hogy ne soroljak neveket, mert akik ezután segítenek azok nevét még nem tudjuk.

Bővebben a vikingekről, varégekről, Skandinávokról, az alábbi címkék alapján is lehet írásokat találni.

Marienne írja: e témában van több "találatom" egyiket itt alant közlöm le.

A 19. század elején két angol tudós Andrew Crichton és Henry Wheaton vette a fáradságot és felkutatta a forrásokat – kellő kritikával ellátva, hogy felvázolja a skandináv népek történetét a Scandinaiva Ancient and Modern c. kétkötetes könyvben. Ami számunkra érdekes lehet, röviden a következő:

A skandináv legendás história azzal kezdődik, hogy Japhet a vízözön után 88 évvel északon telepedett le. Fiai, Gomer és Magog lettek a skandináv királyok ősei. Magog legidősebb fia Sweno alapította a svéd monarchiát. Testvérei Gether és German voltak a géták és germánok ősei... A 19. századi szerző ezt azzal kommentálja, hogy 15.- 16.- századi kollégái analógiát kerestek saját kronológiájuk és a Biblia között. Mindezt megcáfolják a később Izlandon fellelt források.

A sagák több mitikus Odinról mesélnek – de szerzőnk elmondja, amit a történelmi Odinról tud: ez a kalandor a Tanais partjairól érkezett követőivel feltehetően a Kr. e. 1. század közepén. Ezeket a hercegeket a Fekete tenger és a Kaspi tenger közötti hazájukból, Szkítáiból üldözték el a Mithridateszi háború következtében. (VI. Mithridatész pontoszi király Kr.e. 110-ben legyőzte a királyi szkítákat.)

Egyes korabeli feltételezések szerint ez a 3. Odin nevű bevándorló volt Keletről: az elsőről nincs adat, a második a gótok egy csapatával menekül Dárius győztes seregei elől Kr.e. 500 körül. (Tehát már akkor léteztek gótok?) Skandináviában leigázta vagy elüldözte a bennszülötteket, és az északi népek ősévé lett.

A történelmi Odin történetét az Ynglinga Saga meséli el: Asalandból vagy Asaheimból érkezett, a Tanais (Don) folyótól keletre. (Tanais városa az Azovi tenger (görögül Meotisz) partján volt. Tanais a későbbiekben élénk kereskedelmet folytatott Skandináviával. Valamennyire délebbre él ma az azeri nép.) Az ország fővárosa Asgard volt, a nép pedig Asen vagy Esir – vagyis az ászok. (Magyar Adorján az ászokat az „ős"-ökkel felelteti meg, a gard pedig tudjuk, arrafelé kerített helyet, várost jelent – ld. magyar kert, vagyis az ősök városa volt. – A hagyomány szerint Odin eredeti neve Sigge volt, de felvette az Odin nevet, a szkíták főistenének nevét, amely vallásnak főpapja volt. (Magyar Adorján az Odin nevet az Egynek felelteti meg. Tudjuk, a régi magyar nyelvben Egy = Istent jelentett, ld. egyház, vagyis templom, oroszul meg az odin máig egy-et jelent.) Asgard vallási központ is volt, ahol 12 főpap szolgált a templomokban. Nevük diar vagy drottnar volt.

Amikor a rómaiak elfoglalták a területet, Odin észak felé menekült népével a sviar vagy suion-okkal Tacitus után, Gardarika vagyis Oroszországon át a szászok (Saxland) földjére. Végül Stockholm környékén telepedett le, ezt a vidéket Kisebb Svithiodnak, vagyis Svédországnak nevezték, a Nagyobb Svithiod pedig Szkitia volt.

Asgard nevét illetően a szerző elmondja, hogy Strabo a Fekete és Kaspi tenger közé helyezett egy Asburg nevű várost. Plinius Aseenekről beszél, egy népről a Taurus hegység közelében. Ptoleimaos Asiotoknak hivja őket. Mindezeket fantazmagóriának tartja, és szerinte a város csupán égi pantheon volt, és istenek lakhelyét jelentette. As a szkíta nyelvben urat jelentett, a gard pedig otthont vagy házat.

Az Ynglinga Saga szerint Odin elrendelte a halottak elégetését, és velük együtt minden földi javukat, hogy a Valhallában is örömükre szolgáljon. A hamvakat pedig vagy a tengerbe szórták, vagy eltemették, hatalmas hantot építve a sír fölé. Az előkelők kőemléket (bautasteinar) kaptak. Amikor Odin halála közeledett, elmondta, hogy visszatér Szkítába és elfoglalja helyét az istenek között Asgardban, ahol örök lakomában és egyéb örömökben részesülnek a hősök, akik karddal kezükben bátran halnak meg. Testét elégették. A krónikák neki tulajdonítják a runák megalkotását. (Ezek szerint a runákat a szkítáktól importálták...)

Mivel az Ázsiából érkező Odinnak a bennszülöttek ellenkezés nélkül meghódoltak, igen valószínű, hogy népszerű volt egy ősi Odin istenség, akinek visszatérték látták benne. Így tudta hatalmát megszilárdítani. „Honfoglaló" népe a sviarok lettek az uralkodó osztály, akiket a régebben érkezett, délen, Gothlandban élő gótok elfogadtak. Törvénykezésük szerint a királyt minden svia (svéd) nemzetgyűlése választja meg, és minden gót nemzetgyűlése újraválasztja, ill. jóváhagyja. A két nép közötti különbség megmaradt a középkor folyamán is, és területüket Sviat és Gotariket egy hegylánc választotta el.

A továbbiakban az lesz érdekes, hogy a gótok egy része dél felé elvándorol, majd visszaköltözik Szkítiába – ahol hatalmas birodalmat alapítottak. Történetükről akkor jelennek meg írott források, amikor a Római Birodalommal kerülnek összetűzésbe, ill. a 4. században a hunok megjelenésével. Hogy az uralmuk alá hajtott hatalmas területen a Fekete tenger és Balti tenger között más népek is éltek – arról nem sok szó esik, Jordanes sem tesz róluk említést, és a német történetírás sem, holott légüres tér sehol sem volt. De ez már egy másik történet.

Beküldte Tharan Marianne