A Tiszántúl uralmi központja
A magyarság őstörténetével kapcsolatban egyik fontos kérdés, hogy hol alakultak ki ősi uralkodói központok a Kárpát-medencében. A két jelentős régészeti lelet arra enged következtetni, hogy az egyik hatalmi centrum a Tiszántúlon.
Szinte az egész történelmünk folyamán végigkövethetjük azt, hogy a Tiszántúl egyes régiói különös jelentőséggel bírtak, hiszen már a 449-ben Attilához látogató Priszkosz rétort is ott fogadhatták a hunok. további segítséget nyújtanak a régészeti leletek, melyek ismét azt valószínűsítik: a termékeny keleti terület akár egy főkirályi udvart is képes volt ellátni.
Ártánd
A mai román-magyar határátkelőnél 1953-ban ástak elő egy páratlan szkíta fejedelmi sírleletet, mely a Kr. e. 6. században került a földbe. A sír egy szkíta harcos földi maradványát tartalmazta és mellette gazdag aranykincsek és fegyverek hevertek. Előbbihez diadémok, karperecek és aranygyöngyök tartoztak, utóbbihoz pedig fokosok, páncélingek és lándzsák.
Ártándi szkíta leletek
A feltáró régészek úgy vélték, hogy az elhunyt nemcsak az alföldi térségben uralkodott, hanem fennhatóságát kiterjeszthette a távoli vidékre. A sírban lévő tárgyak alapján valószínű, hogy a szkíták ura kiterjedt kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat ápolt a Balkánnal és Hellásszal, hiszen sírjában egy spártai készítésű „hüdriát”, vagyis vasüstöt is találtak, de ugyanúgy megtartotta rokoni kötelékeit a fekete-tengeri királyi szkítákkal is.
Szilágysomlyó
A hun-magyar történelem szempontjából nagyon jelentős település Szilágysomlyó, onnan ugyanis páratlan hun művészeti alkotások kerültek elő. Azokat sajnos a hazai kutatók máig gepidának tartják és úgy értelmezik a leleteket, hogy a hunok fennhatóságától kiszakadt gepida fejeledelem birtokolta azokat. Ezt az elméletet nem lehet alátámasztani érvekkel, a Szilágyságban talált kincsek nem gepida hatást tükröznek, hanem egyértelműen a közép-ázsiai és a kelet-európai hun művészetbe illeszkedő darabok!
Szilágysomlyói leletek
Tárgyai beleillenek a hun kultúrába és hitvilágba. Az arany ivócsészéknek mai napig kultusza van a hun utód török és mongol népek között, ráadásul a „gepida” csészéknek komoly hun előzményei találhatók meg Kínában is. A gepidának tartott fibulák pedig már jóval korábban megtalálhatók a szarmaták, majd a rómaiak között, ugyanez mondható el az övcsatokról, vagy akár a csontfésűkről is.
Valószínűleg Szilágysomlyó az egyik Attila-fi szállásterülete lehetett a nagy hun birodalom felbomlása után. A Tarihi Üngürüsz szerint Aladár volt egy ideig ott az erdélyi bán. A települést nemcsak a hunok, hanem a Szkítiából bevonuló Árpádék is fontos uralmi központnak tartották, a kereszténység ellen, a szeri gyűlés után azt Vata kapta meg. A régi hitéhez ragaszkodó főúr ott alakíthatta ki uralmi központját, melyet utódai is megörököltek: a helyet 1251-ben Vatasomlyónak emlegették. Később pedig a Báthoriak építették oda ősi várukat.
OB
Forrás: http://barikad.hu/tisz%C3%A1nt%C3%BAl_uralmi_k%C3%B6zpontja-20111216
Hozzászólás
Olvasta Priszkosz leírását egyáltalán? Ha eddig még nem tette meg, vegyen elő egy kötetet, amiben szerepel az a kevés töredék, ami Priszkosz írásaiból fent maradt, vegyen mellé egy térképet, lehetőleg domborzati viszonyokkal, és kezdje el az utazást. Az útleírása követhető a térképen, és sehogy nem vezet a Tiszántúlra, bár ez az elképzelés vert gyökeret egyes kútfejekben. Ellenben igen világosan leírja, hogy merre mentek a Nap állásához viszonyítva, hol keltek át a Dunán, és hogyan keltek utána át több folyón. De tegye meg azt a szívességet, hogy ezt le is ellenőrzi, nem pedig vaktában vagdalkozik, hogy hát eztetet hallottam és akkor máshogy (máshol) nem is lehetett.
Persze, én sem tudom bebizonyítani, hogy pontosan hol volt a katonai tábor, illetve hová esett az a nevezetes táborhely, ahová Priszkosz érkezett, de számomra az derült ki, hogy semmi esetre sem esett a mai Magyarország területére.
Amennyiben ez után is úgy véli, hogy igaza van, tegye közzé az adatait. Azzal egyetértek, hogy a szöregi dombokon ássanak, sőt nyilván meglepő dolgokat fognak találni a régészek, és az is lehet, hogy köze lesz a hunokhoz, de nem lesz köze a Priszkosz által leírt táborhoz.
Tisztelettel: c
A hunok senkit sem fogadtak a Tiszántúlon, ha Priszkosz leírására támaszkodunk. Ugyanis világosan leírja, hogy Naissos-ból (Nis) indulva, egy erdős völgyszoroson áthaladva, Nis-től észak-keleti irányban érték el a Dunát (Istros), ami azt jelenti, hogy a Romániai-alföld területén volt a katonai sátortábor, innen indultak tovább, különböző folyókon átkelve, és valahol Bukarest után az alföld területén találták meg a hunok táborát, ahol az asszonyok voltak.