Ha egyáltalán vetekedhetnek... a kutatói vita középpontjában ugyanis mindvégig ez a kérdés állt. A lelet bombaként robbant be a történettudományba, az amulett ugyanis i.e. 5300-4500 körüli talajrétegből került elő, míg a legeslegöregebb sumer ékírás mindössze i.e. 3300-3100 tájékára tehető. Évszázados paradigmák kerültek tehát veszélybe az erdélyi lelet kapcsán...
A tatárlakai amulett (balra), illetve a sírgödörből előkerül másik két agyagtábla
Nicolae Vlassa román régészprofesszor, a lelet megtalálója mindvégig kiállt a maga igaza mellett, s elutasította a tévedés lehetőségét a kormeghatározás kapcsán, az évszázados dogmák nemzetközi képviselői és a rovásírásra kísértetiesen hasonlító jelek magyarországi bírálói azonban mindent megtettek az eredmény bagatellizálása kapcsán.
Az első furcsaság mindjárt a radiokarbon kormeghatározás előtt történt, tudniillik a felbecsülhetetlen értékű agyagtárgyat a Kolozsvári Régészeti Múzeum tudósai kemencében kiégették (!), ezáltal az amulett időbeliségének vizsgálata lehetetlenné vált, meghiúsult.
Egyedül a sírgödör emberi csontjait lehetett szénizotópos mérésekkel datálni, ezek az eredmények azonban megkérdőjelezhetetlenül Vlassa és a magyarérzelmű álláspont igazát erősítették meg: a lelet valóban i.e. 5300 és 4500 közé helyezhető. Megindult azonban az ellentámadás, s mind a románok, mind a hazai magyarellenes tudósegyedek szembementek a kínos kudarccal és a XIX. századi elavult elméletek fenntarthatatlanságának ismételt bizonyosságával, amikoris dacolni kezdtek a tagadhatatlan tényanyaggal.
Elkezdtek terjengeni azok az elméletek, melyek szerint a korong valójában – s most nem egy vicc következik, hanem egy tudományosnak szánt "érv" – egy sosemlátott vakondtúráson keresztül (!) csúszott le az i.e. III. évezredre keltezhető rétegekből az i.e. 5300 és 4500 közé datálható talajpozíciókba. A röhejkeltően magyarellenes álláspont megalkotója és leghíresebb képviselője egy bizonyos V. Dimitrescu nevű szélsőségesen szubjektív nagyromán kutató, idehaza pedig az ELTE Hebraisztikai (!) Tanszékének liberális megnyilvánulásairól hírhedt vezetője, Komoróczy Géza bírálta legjobban Vlassa datálását.
A Vinca-kultúra B rétegének idejére (i.e. 5300-4500) helyezi a leletet, azaz a magyarérzelmű állásponttal ért egyet R. W. Ehrich, H. L. Thomas, Höckmann és K. J. Karr régészek, míg a libertariánus "vakondtúrásos" vélekedést osztja G. I. Georgiev, E. Neustupny és Colin Renfrew. Érvelésük valójában egyrészt a több évtizedes régészeti-történeti-filológiai dogmák előtti kényszeredett hajlongás (szerintük ugyanis megkérdőjelezhetetlen a mezopotámiai írásbeliség elsősége), másrészt pedig – a magyarországi liberális és a romániai kutatók esetében – magyarságfricskázó aknamunka.
A nemzetközi tudóstábor igencsak megosztott tehát az időbeliség kérdésével kapcsolatban, a legtöbben azonban manapság már hajlanak Vlassa véleményére és a magyarérzelmű álláspontra, s i.e. 5300 és 4500 közé helyezik az agyagamulett korát, azaz a Vinca B kultúra idősíkjának koordinátái közé.
A lelet felfedezője, Nicolae Vlassa és régésztársai. Az amulett megtalálása után a bukaresti Nemzeti Régészeti Bizottság visszautasított minden erre a területre benyújtott ásatási kérelmet. Tatárlaka mezejét szándékosan felszántották, a további kutatás ellehetetlenült... vajh miért?
Az agyagamulettel kapcsolatban a másik vitakérdés az, hogy jelei összefüggésbe hozhatók-e egyrészt a székely rovásírással, másrészt a sumer ékírásokkal. Egyértelmű tény, hogy a leleten négy rovásírásbetű egyértelműen beazonosítható: az "F", a "Z", az "NY" és a "GY" is felismerhető, de a többi jelben is megfigyelhetőek bizonyos rovásírásszerű vonások, ezeket a magyarérzelmű kutatók korai, kezdetleges rovásoknak tekintik.
A mainstream tudomány már szkeptikusabb ezen véleményekkel kapcsolatban, Colin Renfrew szerint mindössze véletlen (!) a tatárlakai amulett jeleinek, a sumer ékírásnak, illetve a székely rovásoknak a hasonlósága, sok tudós pedig bár elismeri a jelek közötti kapcsolatot, de visszadatálja a tatárlakai agyagamulettet i.e. 2700 körülre. Gyakorlatilag elmondható, hogy ahány neolitikumra szakosodott tudós létezik, annyiféle álláspont és vélekedés él a témában, sokan a jeleket nem tartják rovásnak, de az ősiségüket elismerik, míg mások az ősiséget tagadják, de a sumer ékírásokkal kapcsolatos hasonlóságot viszont elfogadják. Egy ilyen sokféle hipotetikus vélekedéssel körbevett tárgyi emlék kapcsán nekünk azt hiszem a magyarság ügyéhez legközelebbi vélekedést kellene mainstream hipotézisként (de nem vitathatatlan tényként!) elfogadnunk, hisz a 100%-ig tagadhatatlan igazság az időbeli távolság és a feltárás körülményei miatt immáron kibogozhatatlan.
A 7000 évesre datált és a sumer ékírásokhoz, illetve a székely rovásokhoz hasonlító, Erdélyből előkerült tatárlakai óvásamulett az őskori régészettudomány egyik legeslegizgalmasabb lelete mind a mai napig. Liberálisaink "turbónagymagyar ökörségenek" gondolják a lelet kapcsán bizonyos tudósok megnyilvánulásait, míg a normalitáspárti hazafiak a kozmopolita krákogást tartják minősíthetetlen vélekedésnek. Én mindenesetre büszkén hordom a nyakamban e csodálatos kőkori emlék modernkori másolatát...
Forrás: http://torsalqvist.freeblog.hu/archives/2011/01/08/A_Tatarlakai_amulett/#_5644392
Beküldte: anikogyorgyi