RÓMA

Rómának és a latinoknak a történelmét az elmúlt évezredben igyekeztek világuralmi ideológiaként értékesíteni. Igen ám, de a valós történelem nem volt épp a legragyogóbb. Nem szolgálta annyira a világközpont kialakulásának eszméjét, mint amire szükség volt. Ezért létre hoztak egy párhuzamos legendasort, amelyik ha nem is fogalmazza meg szó szerint, de mégis Rómát latin telepítésű városként mutatja be.

Mindezek mellett imitt-amott fennmaradtak olyan írások, legendák, amelyek a szakemberek figyelmét sokkal korábbi népekre terelték: a szikulikra és az etruszkokra.

A legkorábbi nép a félszigeten a szikán. Későig megőrzik kőkorszaki eszközeiket, társadalmi szervezetüket és vallásukat. Sokáig fennmaradnak erdőkben lakva. A nyilas csillagkép emberei, vagyis Nirnród-Ménrót gyerekei valahol húszezer év távlatából.

A szikulik a rézkorban alapítják Rómát. Az iker csillagkép korának gyerekei. Később lejegyzett legendák szerint keletről érkeztek. Ennek ellentmond elsősorban népnevük, amely jelzi, hogy szikán (a föld emelkedettje) utódok, valamint az a hagyomány, hogy a föld fiainak nevezték őket is évezredek eltelte után, a latinosodott Róma idején. Elsősorban fémfeldolgozók, gyümölcstermesztők, méhészek, hajósok és korukban a Földközi tenger egyeduralmát bíró kereskedők voltak. Néhány kutató feltevése szerint a siculok törzse azonos lehetett azzal a sekeles (írva skls) nevű törzzsel, amelyet az egyiptomi források a "tenger népeinek" a Földközi-tenger keleti részén említenek. Azt senki sem vitatja, hogy a siculok Itália őslakosságához tartoztak.

Saját írással rendelkeznek. Azonos volt a későbbi etruszk ábécével. Nagyon sok korai írás fényképmásolatát néztem át és mindenik azonosítható az ősnép rovás-írásával, a Kárpát medenceivel. Négy fontos központ követett el mindent, hogy az Itália területén is élt ősnépek nyomait eltüntesse. Bizánc, Róma, a bécsi Habsburg ház és Moszkva. Tessék megnézni, hogy milyen óvatosan fogalmaznak a nagy Világtörténet írói, a szovjet akadémikusok. Azonban ők is el kell ismerjék, hogy a legrégibb írott források egyszerűen eltűntek. Hogy mikor és miért, a későbbiekben alaposan körbejárjuk. (125.oldal)

 Tisztességesek voltak a szovjet történészek. Úgy igaz, ahogy a fentiekben leírták. A másik meglepő véleményük: a szikulokat azonosítják a Föld-közi tenger keleti részén az Egyiptomiak által emlegetett sekeles néppel. Nekem az a sanda gyanúm, hogy őseink kicsit selypek voltak. Ezek a sekelesek a tenger fuvarosaiként bonyolították le a legrégebbi kor tengeri kereskedelmét. Abból az időből, mikor Ádám apánk még tervezési szakaszban sem leledzett.

*

És megjelennek az etruszkok. Honnan? A pannon medencéből. Kik ők?
Magyarok. Na ne hökkenjünk meg! Nem magyarkodó 'délibábos' szerző véleménye. Mario Alinei nemzetközi hírnévnek örvendő olasz tudós 2003 -ban megjelent kötetében bizonyítja.

Szovjet kollégáink megemlítik az etruszkokat, de rögtön tisztázzák, hogy nem lehet tudni, hogy kik voltak és csak Toscana területén éltek. Ez az óvatos pontosítás nem tűnne fel, ha nem tudnánk, hogy a cári Oroszország kialakulásának pillanatától heves és kegyetlen erőfeszítéseket tett azért, hogy homályba borítsa a lehető legvilágosabb tényt. Éspedig azt, hogy létezett egy ősnép, amelynek életteréből jókora darabot foglalt el a cári Oroszország. Ez az ősnép nyelvében, kultúrájában - legyen az építkezés, ruházkodás, írás azonosak voltak. Még a szikulikkal és az etruszkokkal is. Nagyon magas kulturális szintet bizonyítanak a fennmaradt régészeti leletek. (126.oldal)

"Az Appennini-félsziget északnyugati részén - a mai Toscana területén -az etruszkok laktak, akiknek etnikai hovatartozását eddig még nem sikerült megállapítani. /.../ A római történet legkorábbi szakaszát hagyományos megjelöléssel! "a királyok korának; szokták nevezni". VT.

A királyok korát a fenti idézet hallgatólagosan a latinokhoz igyekszik kötni. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy nem a legkorábbi szakasza a félsziget történelmének, mert 5.500 évvel korábban már, írással rendelkező nép élt itt, amit épp a fentebbi idézetekben a szovjet szerzők is,elismertek.

Más források elismerik, hogy az etruszkok az Alpoktól a mai déli vidékekig egy hatalmas mezőgazdasági technológiai csúcs szintet hoztak magukkal. A hegyek oldalába vágott csatornákkal levezették a tavak vizét, melyet a síkságokon öntözésre használtak. Látványosan fellendítették a mezőgazdasági termelést.

„Nevezetesebb terményeik voltak: a clusiumi tönköly, melyből az etruszkok nemzeti eledele, a kása (puls) készült. A lunai bor, a volsinii olaj, az ilvai vas, a volaterrae-réz, a populoniai ezüst, az arretiumi agyag, a lunai márvány (most carrarai), számos ásványforrás stb. Az őstermelés terén kiváló volt a földművelés, állattenyésztés és a halászat; az iparűzés terén keresett cikkek voltak az érc- és fazakas művek, valamint a szövetek len és gyapjúból"... PL.

A tönköly nemzeti eledelnek számított szkítáknál, magyaroknál egyaránt. A latinosan írt puls a székely nyelvben puliszkaként maradt meg. Igaz, hogy ma kukoricából készül, de árpából is ugyanolyan. Az Ilvai helynév is eszembe juttatja, hogy Erdélyben is még élnek azonos helynevek. Tessék megfigyelni az ásványvízforrásokat vagy a márványbányát. Mintha Székely-földről írna a lexikon.

Az ősnép legfőbb foglalkozása a kereskedelem is megmarad. Az etruszk pénzek alakja eredetileg négyszögletes volt, és súlyában a szent 12-s számrendszer érvényesült.

"Orvosaik nagy tekintélyben állottak a görögök előtt. Babonaságuk mellett a természeti erők nem csekély ismeretéről tanúskodik az, hogy értettek a víztalálás, esőcsinálás mesterségéhez. Időszámításuk korán, pontosan volt szabályozva minden év szeptember idusán az elmúlt év megjelölésére Nortia volsinii templomában szeget vertek be. Az évet, hónapot a holdjárása szerint számították, a nap déltől-délig tartott.; PL.

Az etruszk társadalom jellegzetes típusa volt az ősnépek társadalmának.
Kisebb közösségek, tizenkettő-huszonhat családig. A termőföldek közös tulajdonosai voltak. Ezek általában egy-egy településen, faluban éltek más ilyen csoporttal (tizeddel) együtt. (127.oldal)

Magyar nyelvterületen a legkisebb gazdasági egységet tízesnek, szemek, szegnek nevezik. Még a mai napig is.

Évenként újraválasztották a tízes, a falu és egy vidék vezetőségét. Mindenféle feladatkört a választásokkor más és más nemzetségből töltöttek be.
Szovjet barátaink ezt katonai demokráciának nevezték. Azonban ez a fogalom korántsem fedi a lényeget. Ez a demokrácia sohasem volt lényegében katonai. Jóval később válik azzá.

Az más kérdés, hogy a földműves férfi és nő egyaránt fegyvert fogott, ha élettere veszélyben volt. Még a vadállat is csak akkor támad, ha megzavarod.
Az a történelem, amiről mi ma tanulunk csatákként, hadjáratokként - igazi rablótevékenységek.

15. kép. Etruszk szoborcsoport Velencéből. Ruházatuk, sólyomfejű markolatú kétkezi kardjuk, lábbelijük hihetetlenül magas mesterségbeli tudásról tanúskodnak. A középkor vége felé ér az európai ember erre a szintre.

*

Ez az állapot i. e. 510-ig tartott. Ekkor jelennek meg társadalmi tényezőként a latinok. Ekkor alakul át királysággá az etruszk társadalom. Miért? Vészhelyzet esetén katonai vezetőket választottak, akiket teljhatalommal ruháztak fel. Ameddig jól végezték feladatkörüket, addig mindig újraválasztották. Így jelenik meg az az államforma, amelyet etruszk királyságnak hív a történelem.
Hét királyt jegyeznek fel, akik 240 évet fognak át. Uralkodásuk sorrendjében (128.oldal) a következők: Romulus⁸³, Numa Pompilius, Tullus Hostilius, Ancus Marcius, L. Tarquinius Priscus, Servius Tullius és Tarquinius Superbus. Tehát egynek-egynek uralkodása 20-30 év között tartott.

Ez azt jelenti, hogy végig fenyegetettség nyomása alatt éltek. Rendszeres katonai kiképzést kaptak és néha kénytelenek voltak más területekre is behatolni, hogy elejét vegyék házaik, öntözőműveik, teljes anyagi javaik lerombolásának.

"Az első kormány formája a patriarkális királyság. Hozzájuk fűzte a római hagyomány az összes intézmények alapítását, melynek különben urát adni képes nem volt. A római földbirtoknak (ager Romanus) legrégibb meghatározása, a körülfekvő telepeknek bekebelezése, a város körülfalazása, a legrégibb nyilvános épületek és vallásos szertartások, a polgárságnak osztályokba való osztása, a latiumbeli népek meghódítása: ezek a királyok művei. Távol attól, hogy mindazt mesének tartsuk, amit a hagyomány róluk feljegyzett, viszont korukat (240 esztendő) nem tekinthetjük egészen történetinek, amilyenek a konzulok kora, vagy bevettebb szóval a köztársaságnak korszaka.; PL.

De mit írnak erről a latinok maguk az események után félezer évvel. Idézzünk egy szemtanút, akit nem kozmetikáztak eléggé az elmúlt évezredekben.

"Másodsorban beszéljünk Ligúriáról, mely éppen az Appenin-hegységben fekszik Keltika és Tirrhénia között ( ... ) Lakosai falvakban élnek, zord földjüket szántják és ássák, jobbadán azonban kőfejtéssel foglalkoznak, (mindazonáltal népes tartomány és innen való a hadinép nagy része és a lovagok nagy száma, és a senatus is ezekből veszi a kiegészítést) ... A tirrhénieket a rómaiak etruskoknak és tuskoknak nevezik. Tirrhénosról nevezték így őket ( ... ) aki ideérkezése után ezt a vidéket önmagáról Tirrhéniának nevezte el, és tizenkét várost alapított, s az építés vezetésével Tarkont bízta meg, akiről Tarquinia városa kapta a nevét, s akiről már gyermekkorában feltűnő értelmessége miatt azt mesélték, hogy ősz hajjal született. ( ... ) Azt is mondják, hogy a diadalmenet szertartásait, a consulok és általában a magistratusok jelvényeit Tarquiniából hozták át ide (Rómába), valamint a vesszőnyalábot, a bárdokat, a kürtöket, a vallási szertartásokat, a jóslást és a zenét, amelyet a rómaiak nyilvános alkalmakkor használtak."⁸⁴

Az úgynevezett Tarquniusok dinasztiája egész mást jelent, mint amit eddig írtak róluk. A Tárkány, Tarkónius, Torda vagy Druida a táltosok szakosodott rétegének neve. Kizárólag etruszk származásúak voltak, a Tarcho nemzetségböl. (129. Oldal) Még haláluk után sem keveredtek a latinokkal, vagy Róma vegyes népével. Caere városa mellett találták meg a hatalmas etruszk temető-várost.
Ott pihentek hatalmas gótikus kupolák alatt. ⁸⁵ Mindeniknek papi hivatása mellett volt egy magas fokú polgári képesítése is.⁸⁶

"Az i. e. VI. században észrevehetően erősödött az etruszk befolyás.
Az tükröződik az etruszk Tarquniusok, az utolsó római királyok dinasztiájával kapcsolatos mondákban is. Rómában folytatott ásatások feltárták a Tarqunius-nemzetség (korai) sírboltját, ahol számos etruszk feliratot is találtak". VT.

Az etruszk Róma központi szerepe Itália nagy részére kiterjedt, és három városcsoportot, 12-12 városból álló szövetséget alkotott.

16. kép. Kurgánok? Indián falu? Nem. Etruszk temető.

A latinok. Valamikor 600 körül menekítik át Itáliába és egy évszázaddal később 510-ben már megjelent a királyság.

Honnan jöttek?

"Albalongai latin pásztorok, akik az albán hegyekben dühöngő és még a történeti időben is működő tűzhányók elől menekültek.; PL. A lexikonban található fenti megjegyzés mellett rengeteg érv szól. Az első, hogy valamilyen természeti katasztrófa mozdította ki eredeti életteréből ezt a népességet. Az illírekhez sorolják őket. Hosszú ideig elzárt területen éltek, ahol leragadtak egy nagyon korai fejlődési szakaszban. Az általuk készített eszközök, (130.oldal) de különösen a kerámia vázák több évezredes elmaradásról tanúskodnak az etruszk termékekhez viszonyítva. A mondák szerint állandó összeütközésbe kerülnek az Itáliai földművelőkkel. Ne felejtsük el, hogy az utóbbiak olyan magas szinten állnak, mint a kaukázusi, a mezopotámiai vagy akár az Egyiptomi földművelők. Így aztán nincs hely a latinok juhai számára. Az etruszk népesség igyekszik valamilyen úton-módon beilleszteni őket saját életmódjába. Nem tartottak tőlük.

Miért nem?

"A latinok kik később Róma útján világuralomra jutottak, eredetileg egészen jelentéktelen népecske voltak". PL.

Letelepítették és igyekeztek felhozni őket az anyagi civilizáció egy magasabb fokára. Úgy néz ki, hogy még keveredtek is velük. Legalábbis erről tudósítanak a mondáik. Én a tudomány mai állása szerint tökéletesen egyetértek az ilyen jellegű megállapításokkal. Ugyanúgy viszonyultak az etruszkok a latinokhoz, mint a pelasgok a görögökhöz.

Hihetetlennek tűnik? Nézzük újból a kortársat.

"Ez után Latiné (Latium városa, ma Lazio) következik; itt van a rómaiak fővárosa, és sok várost foglal magába, amelyek azelőtt nem voltak latinok. A latinok kezdetben kevesen voltak, és a legtöbben nem csatlakoztak a rómaiakhoz; később azonban megrettenve Rómylosnak s az utána következő királyoknak a vitézségétől, mind meghódoltak..⁸⁷

„Latium lakói és Latinus utódai, akik a monda szerint az oszkus aborigonoknak ⁸⁸ az őslakókkal (szikulok és pelazgok) való egyesüléséből származtak". PL.

A pásztornépekre jellemző az igénytelenség, az elzárkózás, a vele járó agresszivitás és a férfiuralom. Ezt már láttuk Babilonnál.

Ahhoz, hogy beilleszkedjenek, az etruszkok még írásrendszert is hoztak létre számukra a pelasg ábécé alapján. Annyit azonban első látásra megállapíthatunk, hogy a nyelvük az elszigetelődés évszázadai alatt visszafejlődött, beszűkült. A számukra készített ábécé 16 betűt tartalmaz. Készítői nagyon nagy tudású emberek voltak. Aki latinul tud olvasni, az megemeli kalapját a két és félezer évvel ezelőtt élt etruszk nyelvészek előtt. A latinok közül is nemsokára kiemelkednek már egyes családok, akik halottaikat feliratos sírokba helyezik el.

"Feliratokból (a legrégibb Praenestében, Kr. e. VI. sz.)". PL.

Az első ismert Siculi sírfelirat készítésének ideje i.e. 6000, a latin i.e. 6-500. Ennyit a legősibb latin kultúráról. (131.oldal)

Nagyon szép volt az etruszkok részéről, hogy felkarolták ezt a népességet. De törököt fogtak vele. Tessék elképzelni a mai arab sivatagokról Párizsba érkező bevándorlót. Számukra egy utcaseprői állás óriási anyagi ugráshoz vezet. De így beszélhetnénk a rakodó munkásról, őrökről és minden olyan feladatkörről, amit a bevándorlók első nemzetsége betölt. Igen ám, de felnőnek a gyerekeik. Francia állampolgárok, iskolákat végeznek. Magasabb feladatkörökbe jutnak. Magasabb a jövedelmük. Igényeik. Ezek a családok irigylik az ott lakó ősnépet. Ugyanúgy viszonyulnak hozzájuk, mint a kamasz fiúk apjukhoz. Állandóan igyekeznek szembefordulni vele, hogy saját erejüket megmutassák. Ez egy általános jelenség. Napjainkban is.

A latinokkal ugyanez történt. Számbelileg is gyarapodtak, de gazdaságilag is. Háborúkba keveredtek, majd megszállták szomszédaikat. Írják a későbbi latin nyelvű krónikák. Például: Veiji etruszk várost 396-ban állítólag fegyverrel foglalják el. De úgy látszik eredménytelenül, mert száz év múlva a vadimoni tónál újból legyőzik hadait. Ennek ellenére a lationizálódás folyamata még két évszázadon át tartott. Ez a hivatalos változat. De több mint valószínű, hogy a folyamat lassú beszivárgás eredményeként zajlott le. Ugyanis az etruszk város lakossága kétszer akkora volt, mint Rómáé. Hatalmas ép falakkal, egyenes, egymást keresztező, kikövezett főutcákkal. A házak homlokzatát színesre festett domborművekkel díszítették. A város istennője karján a gyerekkel azonnal ismerőssé válik számunkra, ha tudjuk, hogy lábánál ívelt nyakú hattyú volt. Ugyanúgy szent csillagképet jelölt, mint ma a Boldogasszony csillagképe. Az istennő neve "Álom". Később a keleti mondákban a gyerek neve Álmos.

Veiji sorsa vészjel kellett volna legyen Róma őslakóinak. Azonban ők igyekeztek katonaként bevonni az egyre szaporodó latinokat az állam életébe. Ezzel látszólag megoldották a pillanatnyi helyzetet. Hosszú távon azonban önmagukat igázták le vele. Nagyon kevesen tudták összegyűjteni a katonai felszerelésekre szükséges pénz. Ezeket a gazdag etruszk családok zsoldosként fogadták fel háború esetén. Békében ők okoztak háborúságot Rómában. A város szerepe egyre nőtt a félszigeten. Most már nem szent hely, hanem mint politikai központé.

A lationizálódás ugyanazt eredményezte, mint a sémi beszivárgás a folyamközbe. Megindultak a belháborúk, majd később kialakul a rabló birodalom. A pásztornépek sehol sem bizonyultak olyan békéseknek, mint bárányaik.

A városok az új helyzetben adót fizettek, és csapatokat szolgáltattak, de belső szervezetüket megtartották. Ellenben az őslakosok észrevétlenül másodrendű polgárokká váltak. A szövetséges háborúban tanúsított hűségük (132.oldal) miatt Július Caesar konzul a róla elnevezett Lex Júliával (Kr. e. 89.) megszerezte az etruszk "szövetségeseknek" a római polgárjogot. Még inkább siettették az ellatinosodást Sulla katonai gyarmatai. A római császárság idején a régi Etruria nevet Tuseia váltotta föl, amely név Toscanára változott később.

Az etruszkok vérrokonai, a kelták megtartották hun-szkíta őseiktől örökölt gazdasági, vallási hagyományaikat a latinosodó Róma ellenére.

„Az Alpok alatti vidék ... gazdag és termékeny halmokkal tarkított síkság. Körülbelül középen szeli át a Padus, s az egyik felét Paduson innennek, a másikat Paduson túlnak nevezik. Az innenső részt ligúriai és kelta népek lakják, a túlsó részen kelták és henetosok. Némelyek szerint az Okeánosz melletti hasonló nevű kelta törzsnek gyarmatosai. Dionysios, szicíliai tiranosz innen szerezte be versenyistállójához az anyagot, úgy, hogy meg is volt a hellének közt a jó híre a henetosi csikótenyésztésnek. ( ... ) A történelem azonban fölemlíti a henetosok Diomédés iránt tanúsított tiszteletének némely formáját; fehér lovat áldoznak ugyanis neki, és két ligetet mutogatnak, ( ... ) ezekben a ligetekben a vadállatok megszelídülnek, s amikor valaki odamegy és megsimogatja őket, azt is elviselik.
Lovaikra farkas bélyeget égettek, s azokat farkas hordozónak nevezték, minthogy jobban kitűntek gyorsaságukkal, mint szépségükkel. „szokásukká vált, hogy kancát nem adtak el, hogy az eredeti faj csak náluk maradjon meg."⁸⁹

A kamasz népek ugyanúgy viselkednek, mint a kamasz gyerekek, állandóan versengeni akarnak, hogy bebizonyítsák önmaguk számára erejüket.
Állandóan követelőznek. Agresszívek és hiányzik belőlük a megértés mással szemben. Ugyanúgy viselkedtek a latinok is, pedig testvérnépek közé kerültek. Ugyanazon ősnép területileg önálló csoportjai fogadták be őket.

A változásokat nem nézték jó szemmel a szomszédok. Állandó támadásokkal igyekeztek felszámolni az agresszív szomszédok terjeszkedését. Ugyanúgy, mint korábban a sumér területeken.

Az i. e. l. évezredben az Alpokon túlról és az Adriai-tengerről különböző etnikumú törzsek hatoltak be a félszigetre.

„A legtöbb törzs valószínűleg az i. e. I. évezred legelején nyomult be Itáliába Közép-Európa területéről. Jellegzetes szokásuk volt a halottégetés.  Az Itáliába hatolt törzsek azután összekeveredtek a régebben odavándorolt torzsekkel.” VT.

Azt állítottam a fentiekben, hogy a latinok rokon népek voltak a félszigeten eredetileg ott élő lakosokkal. De nézzük meg a latin nyelvet. A szikulusz, az etruszk, a magyar, a pelasg, akár az indiai dekán állítólag ragozó nyelv. (133. Oldal)

Később kiderült, hogy nem az. A legújabb fogalom, amely födi a valóságot, hogy szógyökökből álló nyelv. A fogalmat régebb is ismerték. Szótagokból álló nyelvként fogták fel. ⁹⁰ A latin is az volt. A környező népek nyelvei is azok voltak. A latinok szerencséjére. Ugyanezt talán nem mondhatnánk el hosszú távon a többi népről. Később a jövevények kisajátítják kultúrájukat,
szervezeteiket. Átalakítják, megkeresik a közös vonásokat, például az őslakosság és a saját isteneik között.⁹¹ A közösködés vége az lett, hogy Róma latin várossá változott. Először mint köztársaság, azután, mint birodalom ..

"A latin nyelv ókori, most már kihalt ragozó nyelv, mely az indogermán nyelvcsaládba tartozik, s a Campaniában és Abruzzokban megtelepedett olasz (Na, ne!) törzs (stirps italica) nyelvjárásainak összevegyüléséből fejlődött ki. Két nagy ága volt: a latin és az umbro-szamnit, mely több nemzetségre (umbrok, oszkok, volszkok, szabin ok stb.). oszlott. Köztük legkorábban hatalomra jutott a Latiumban lakó latin nép, mely később Rómában székelt és szomszédos fajrokonaira politikai uralmával együtt nyelvét is ráerdszakolta.; PL.  (134.oldal)

82 Vagyis az ikrek korszakában. Ehhez köti a mai modem kutatás Róma, mint ősi szentély alapítását. (126.oldal)
83 Nem a legendás városalapító! A nevek jóval későbbi - latinosított - formában maradtak ránk.
84 Strabon; 242-243 oldal..
85 A gótok megjelenése előtt évezredekkel korábban az etruszkoknál keltáknál szkítáknál általános építkezési stílus a csúcsíves "gótika". Manapság szkíta stílusnak kezdik nevezni a kutatók.
86 Később ezt a gyakorlatot a jezsuiták veszik át a kereszténység folyamán. Ők látszólag nem uralkodnak, mint papi királyok. Mégis császárok, királyok nevelőiként ők irányították a világeseményeket Kínától Amerikáig.
87 Strabon: Geographika, 251-253 oldal
88 Benszülött (latin)
89 Strabón: Geographika, 239-240 oldal
90 A kínai nyelvnél jöttek rá.
91 Közös isteneik a Jupiter Latiaris (az Albán-hegyen) és az aventinusi Diana.

Forrás: Barabási László az emberiség története lll. Kötet

Változó Világ
RÓMA