« „Úgy hallottuk megszülettél”-1947 karácsonya A kárpát-medencei magyarok, az őskortól az Árpád-korig »

Elhallgatott nyelvemlékeink

A Pálinkás József vezette Finn-Ugor Tudományos Akadémia szerint a legkorábbi magyar szórványemlék ­-­­­arab, perzsa, bizánci, görög, latin­- közül a legjelentősebb, a Bíborbanszületett (VII.) Konstantin bizánci császár 950 körül, görög nyelven írt: A birodalom kormányzásáról című művében található. Ebben az Álmos, Árpád, Tarján, Etelköz, Tisza, Maros neveket olvashatjuk. A hazai­ szórványemlékek közül a legismertebb az 1055-ös tihanyi alapítólevél, amely közszavakat, szószerkezeteket és egy latin betűkkel gyatrán leírt, és így az akkor beszélt nyelvünk szempontjából megtévesztő „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (Fehérvárra menő hadi útra) mondattöredéket is tartalmazza. Ugyancsak megtévesztő nyelvemlék az Ómagyar Mária-siralom „Volek Syrolm thudothlon Syrolmol Sepedyk” kezdetű vers is. Az első összefüggő szövegű magyar nyelvű emléket a Halotti beszéd és könyörgés-t egy a 12. század utolsó évtizedeiben írt latin nyelvű egyházi könyvben, az úgynevezett Pray-kódexben találták meg.

Az elmúlt évtizedekben és napjainkban azonban egyre több és több olyan, Krisztus születése előtti időkből származó tárgy kerül elő a kurgánok mélyéről és a letűnt városok romjai közül, melyekre a székely-magyar ábécében is megtalálható írásjeleket rótták. Habár a finnugor nyelvrokonságot képviselő akadémia szerint kizárt dolog, hogy magyar nyelvű emlékek ebből az időszakból előkerüljenek, ennek ellenére a legtöbb esetben egyes rovások magyarul olvashatók. Ezek az elhallgatott, számunkra felbecsülhetetlen értékű nyelvemlékek bizonyítják népünk több ezer éves írásbeliségét, a magyar nyelv ősiségét s egyben cáfolják azt az elképzelést mely szerint szavainkat lopkodtuk a körülöttünk élő szláv népektől.

Az Isszik ezüst ivócsésze

Az ezüst kelyhet 1969-ben Kazahsztánban találták, egy Kr.e. 4-3. században élt szkíta herceg temetődombjának a feltárása közben. Ebből a sírból 4000 aranytárgy került elő, többek között egy aranyozott kard és egy tőr, több száz arany ruhadísz, valamint egy különleges fejdísz. A kurgánban megtalált csészén két sor írás látható, helyenként betűösszerovással. A csésze feliratát sokan próbálták már elolvasni, de ezek mind hibásak, mert az adott tárgyra írt mondatok, szavak, és az eszköz rendeltetése, használata között, mint az alábbi tárgyak esetében is majd látható, szoros kapcsolatnak kell lenni.

A felső sor

Az alsó sor

Az olvasáshoz szükséges magánhangzókat és az olykor lemaradt mássalhangzókat -pl. kettőzés, vagy íráshiba- a szövegbe kell olvasni. Az eredetileg lerótt jeleket nagybetűvel, a pótolt hangokat pedig kisbetűvel jelölöm. A szavakban egyes hangok, a zöngés-zöngétlen hangpárok alapján (b-p, d-t, g-k, v-f, z-sz, zs-s) felcserélhetők. A betűk korábbi átrajzolása több helyen téves, de a csészéről készült kép segítségével a hibák egy része orvosolható. Az olvasás jobbról-balra történik. A szöveg eleje a rácsozás miatt nehezen értelmezhető, ezért a mondat első két szavának az olvasata nem teljesen bizonyos.

Az első jelcsoport a I+R+J, a második pedig az A, az A betű dőlése miatt az SZ valamint az NY betűk összerovásából áll. Az első szó IRiJ-nek, azaz ERéJ-nek olvasható, de takarhat egy személynevet is. A második jelcsoportból az ASZaNY=ASSZoNY szó olvasható ki.7

Ezeket a betűket két egymással szembe fordított N betű és egy AK jel követi. Olvasata: aNNAK.

A következő szó az SZ, és a T-G betűk összerovása. Olvasata: iSZaTaG=iSSZáToK.

Ezt követi a C-AK betűkapcsolat. Ezt így olvassuk: CAK=CsAK

A következő szó négy betűből áll, ezek a T, ZS, T és az R. A hangzósítás utáni olvasata: TiZSTiRe=TiSZTéRe.

A második sorban lévő rovás első szavának betűi az SZ, a T-O összerovás és a B. Ezeket összeolvasva a SZáTOBa=SZáTOkBa szót kapjuk.

A következő két szó közül az első a J-ZS összerovásból áll, amit a T betű követ. A hangzósítás után a Jó őZS aTa=Jó őS aTya szavakat kapjuk.

Az ezt követő szó az F, az SZ és a T betűkből áll. Hangzósítva ezt így olvassuk: FiSZéT=ViZéT.

Ezután ismét megjelenik a felső sorban már bekarcolt C-AK összerovás, azaz a CsAK szó.

A következő szó már öt betűből áll, ezek a T, R, S illetve a ZS-G összerovás. Hangzósítás után a TaRS-ZSáG=TaRtSáK szó olvasható.

A mondat következő szavai a J-Ó-E betűk összerovásából és a G, illetve a B betűkből állnak. A J-Ó-E betűkapcsolatot egy helyütt G-S-G-nek olvasták, de a kinagyított fényképen jól látható, hogy a szó első két betűjének a felső szára ugyanarról a helyről indul ki, tehát J-nek és Ó-nak kell olvasni. A baloldalra mutató ferde párhuzamos vonalak pedig az alsó vonal miatt nem G-ét hanem egy E betűt jelölnek, amit a következő szóhoz kell kapcsolni. Az összerovás után következő jelet szintén hibásan másolták le, mert a nagyított képen a felső lefelé mutató vonal alatt, vele párhuzamosan egy másik vonal is látható, így ez a jel a G hangot jelöli. A betűk szétbontása és a hangzósítása utáni helyes olvasat tehát a következő: JÓ ÉGBe.

A mondat az összerótt C-AK betűkapcsolattal, a CsAK szóval zárul.

A több mint kétezer éves szöveget tehát teljes egészében így olvassuk:

IRiJ ASZaNY aNNAK ISZaTaG CsAK TiZSTiRe SZaTOBa Jó őZS aTa FiSZéT CsAK TaRS-ZSáG JÓ ÉGBe CsAK.

Mai nyelven ez így szól: Erély asszonynak isszátok csak tiszteletére szátokba jó ős atya vizét csak tartsák jó égbe csak. Úgy is mondhatnánk, hogy emeljük poharunkat erély asszonyra.

 A tiszalöki szkíta korsó

Ezen, a Kr.e. 5. századból származó korsón szintén egy betűösszerovás látható.

Ez lehet egy szójáték is, mert egy-egy jelcsoportba két E betűt, E-ket róttak. De az E betűk szárának dőlése következtében létrejött háromszög, amely szintén megtalálható a campagnai szkíta baltatok felületére róva, egyben a K betűt is jelöli. Az E betűk közé egy O betűt róttak, amit jÓ nak kell olvasni. Ez a felirat tehát három különböző betűre bontható és JÓ EK-nek, azaz JÓ ÉG-nek kell olvasni.

JÓ É K-G

A jemeni Baran templom

A Jó Ég szókapcsolat részben más jellel, de megtalálható az egykori Sabaean Királyság ősi fővárosában is, a Kr.e. 8. században épült Baran templom egyik falára vésve.

Az alábbi képen szintén ezt a Jó Ég jelet rótták, a Hevesen megtalált kődarabra.

A tiszalöki és a hevesi, valamint a több mint 4 ezer kilométerre lévő isszik-i és a jemeni, Jó Ég összerovás

Mondanom sem kell, ha váratlan dolog ér bennünket, vagy valamire rácsodálkozunk, valaminek örülünk, még napjainkban is használjuk ezt a kifejezést és így kiáltunk fel: Te jó ég!

Az Etióp kőoszlop

Ez az egykor hat méter magas, ma már ledöntött és részben összetört, erősen megkopott kőoszlop, a hétjófiai Matara nevű falu határában állt, egy keskeny sík mezőn. Az oszlop legfelső részébe két szemet, alá pedig a Nap és a Hold képét vésték. Ezen az oszlopon szemmagasságban négy sor haboshoni írás is látható, amelyeket balról-jobbra kell olvasni. Az emlékmű Baráth Tibor, A magyar népek őstörténete című könyvében is megtalálható, kisebb olvasási hibával.

Az első sorban a Z, M, V, L, T, J, Z, É, G, B, L betűsor látható. Hangzósítás után a sZeMéVel LáTJa aZ ÉGBőL szavakat kapjuk.

A második sor betűi az E, G, Z, J, L, E, B, V, F, J, V és az S, ami azonban már a harmadik sorhoz kapcsolódik. Hangzós átírása így szól: EGaZ JeLe eBbe Van FáJVa.

A harmadik sor az M, P, I, a vízszintesen írt R és az alárótt S betűből, valamint a M, Z, T, J, E, V, D betűkből áll. Az előző sor utolsó betűjét is ide véve ebben a sorban a következő mondat olvasható. SzeMe PIRoS MeZőT éJEl VéDi.

Az utolsó sor E, L, D, N, J, V, J és az alávésett T, valamint a B, L, N betűi, az ELőD NeJe VáJTa Be LáN(yával) olvasatot adják.

A teljes szöveg tehát így szól: sZeMéVel LáTJa aZ ÉGbőL. EGaZ JeLe eBbe Van FáJVa. SzeMe PIJoS, MeZőT éJEl VéDi. ELőD NeJe VáJTa Be LáN(yával).

Mai helyesírással: Szemével látja az égből. Igaz jele ebbe van vájva. Szeme piros, mezőt éjjel védi. Előd neje vájta be lán(yával).

Etruszk lábas

Egy albán honlapon leltem rá erre az írásjelekkel ellátott kincsre. A lelet megtalálási körülményeiről, koráról adatokat sajnos nem találtam, az írásjelekből azonban megállapítható, hogy ez a tárgy az etruszkokhoz köthető. Ez a népcsoport valószínűleg a mai Törökország területéről hajózott Toszkána és Umbria területére a Krisztus előtti 12. és 10. században. Ez a származási elmélet összeköthető az Aeneis-féle eredettörténettel, mely szerint az etruszkok Trója elfoglalása után új hazát keresve maguknak, Olaszország középső területén telepedtek le.

A Kr.e. 5. század kezdetéig az etruszkoké volt Olaszország északi és középső részén az uralkodó hatalom. A görögöktől elszenvedett vereség után Kr.e. 474-től, az etruszk uralom azonban hanyatlásának indul, amit a kelták inváziója gyorsított fel. Az etruszkok, a Kr.e.-i 3. század elejére politikailag a rómaiak szövetségesei lettek, és kétszáz évvel később római polgárokká váltak. Az ezredforduló után már nem keletkeztek etruszk feliratok, és a beszélt nyelv használata is fokozatosan megszűnt. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy ez a lábas megközelítőleg kétezer éves.

A betűk helyenként nehezen felismerhetőek és az sem teljesen világos, hogy egyes mondatokat a lábas melyik oldalára írták. Ezek a hiányosságok azonban a betűk olvasatát nem befolyásolják, a szöveg teljesen érthető és egyértelmű.

A legelső dolog, amire felfigyeltem és a lelet vizsgálatának tovább folytatására ösztönzött, az a fogantyún lévő szöveg volt, ami természetesen magyarul olvasható.

Ezt a mondatot jobbról balra olvassuk. 

Az első betű az L amit az A, B/P, I, S, E, M, E, L, I betűk követnek. A betűk összeolvasása után a következő mondatot kapjuk: LÁBIS EMELI, azaz LÁBAS EMELŐ.

A külső felületre írt betűk, a jobb oldalról kiindulva így követik egymást: V, N, A, ZS, L, E, F, E, ZS, A, M, I, R, T, S, V, K, N, E, S, V, K. Ebbe a mondatba csak két betűt kell beolvasni. A lábas oldalára ezt írták: VaN AZS LEFEZS AMÍRT SVKaN ESVK, azaz VaN AZ LEVES AMÍRT SOKaN ESszÜK.

A következő, az egyes számmal megjelölt szöveg betűi sorrendben a következők: A, N, I, L, A, T, V, N, I vagy J, F, A, M, L, E, G(?). A szóközök megállapítása és az elmaradt betűk hozzáadása után a mondat így szól: vAN ILlAT VaN Jó FÁM eLÉG.

Az utolsó, a kettes számmal megjelölt mondat szintén balról jobbra haladva az E, F, A, I, T, I, J, V, N, J, V, L betűkből áll és így olvassuk: E FA IT IJ VaN JVL. Pontosabban, E FA ITt ÍJ VaN JÓL.

Az ízes tájnyelven írt teljes magyar szöveg így szól: VaN AZ LEVES AMÍRT SOKaN ESszÜK. vAN ILlAT VaN Jó FÁM eLÉG. E FA ITt IJ VaN JÓL. LÁBIS EMELI.

Mai magyar nyelven mindezt így mondanánk: Itt van ez a leves, ezért sokan esszük. Van illat, van jó fám elég. Ez a fa itt jó helyen van. Lábas emelő.

Ez a három, a magyar nyelv szempontjából jelentős nyelvemlék magával hozza azt a kérdést, hogy miért nincs az állítólag magyar irányítás alatt működő akadémiának, Magyar Nyelv- és Rovásemlék Kutató Intézete. Ugyanis a világ számos pontján ezerszámra vannak megfejtetlen és hibásan értelmezett több ezer éves írásemlékek, melyeket csak azért nem sikerült még megfejteni, mert azokat nem magyarul olvasták. Ez a sorozat ezt a hiányt és hibát hivatott orvosolni.

Csaba vezér